Rész

  1 1 |                   olaszországiból jönnek. De ezek mind csak a jelbeszéd
  2 2 |                   egy vészjósló kísértet.~De a kísérteten is keresztültör
  3 2 |                 hallotta is a vész zaját, de a lökéstől fel lett zavarva.~–
  4 2 |                 ugyan megütötte a földet; de nem törött semmi porcikám.
  5 2 |                nagy szikla le akar válni; de nem hederítettek rá.~– Jól
  6 2 |                háborgó tenger ordítása! – De valamennyinél ijesztőbb,
  7 2 |              kellett volna aláereszkedni; de az nem volt sehol.~– Egy
  8 2 |           fájdalom, imádása az átkozódás.~De még nem ezek voltak a legrosszabb
  9 2 |                 fekete jellegéhez illő. – De hogy énnekem, az érző embernek
 10 2 |                 gyermeket vittem fel oda. De ez már olyan rég időnek
 11 2 |                 nem tudnak vele beszélni; de én sem tudok, mert néma.~–
 12 2 |                már magában is elég csoda; de még nagyobb volt az, hogy
 13 3 |                adott a gyermek homlokára. De nem szólt semmit. A gyermek
 14 3 |                 Mi ez? – Amerikai szokás?~De hát mi közöm nekem mindezekhez
 15 3 |                  megkötnénk a barátságot; de egy amerikai nábobnál bemutogatni
 16 3 |                   a táviratból tudta meg. De hát tartozom én – itt az
 17 3 |                  mutatnom az útlevelemet. De hogy az a hivatalnok, aki
 18 3 |            majomért is eksztázisba jönni.~De még akkor sem szólt semmit.~
 19 3 |              szóval, se arccal kifejezni?~De hogy a gyermek, akit még
 20 3 |              gyermeket magyarul beszélni? De ki tanította megnémulni?~
 21 3 |                   mikor vidéken utazom –, de ha Párizsba jövök, akkor
 22 4 |         nádgunyhót, egy megható várromot, de eleven palotát nem. De érdekelt
 23 4 |                    de eleven palotát nem. De érdekelt főképpen azon talány
 24 4 |                 nyelvnek van professzora; de ki gondol a finnugor nyelvtanra
 25 4 |              Valakinek mégis kell lenni – de ki lehet ez a valaki? (A
 26 4 |                  leány.~– Négy gyermek?~– De ezzel az elsőszülöttével
 27 4 |              dél-amerikaiasan van mondva, de magyarnak is beválik. Nekünk
 28 4 |                megköszöntem a kalamárist, de ma nem kérek belőle. Leveleket,
 29 4 |                  sőt egy németországi is; de Magyarországból semmi: még
 30 4 |                etnográfiai ritkaságokkal, de még azok között sem találtam
 31 4 |                 nyelvre lefordíthatatlan; de már megvan: hogy a leghíresebb
 32 4 |                 finom süteményt készítik; de ezt az utóbbit Dél-Amerikában
 33 4 |               nézi magyar specialitásnak. De azért valami különös rokonszenvekkel
 34 5 |               Many minden áldozatra kész, de a részletekhez ő nem ért.
 35 5 |                 sziklaomlás bekövetkezik. De hát a Silver-King fiának
 36 5 |                   nem bontottam fel őket, de ürügynek jó volt.)~Pontos
 37 5 |                   tőlem, hogy eltávozzék, de ilyenkor már a gyermekeit
 38 5 |                  majd a szobámba vezet.~– De azt már nem engedem. Majd
 39 5 |                  hogy merre van az ajtóm.~De legalább az ajtóig elkísért.~
 40 5 |                  Ez ugyan csak három szó; de azért mégis elég volt arra,
 41 6 |                  Én egyedül maradtam ott.~De mégsem egyedül.~Az ágyfüggönyök
 42 6 |                 találni, hogy azt tettem. De végképp mégsem szakadtam
 43 6 |                   elrettentő példájára –, de senkinek sem tanácsolom,
 44 6 |                 hogy azt utánam csinálja. De nem is hiszem, hogy még
 45 6 |                ottan csepegőkő barlangok, de vagynak háromezer honfias
 46 6 |                 hogy sem az én korteseim, de az ellenjelöltemé sem hagytak
 47 6 |                   több Tóth János?”~„Van. De az tyúkász. Nincs beírva
 48 6 |                   zöld toll szavazatsora.~De még ezzel semmi sincs megnyerve:
 49 6 |           világosabban szóljon a szavazó.~De már az nem tette meg ezt
 50 6 |                  eltemette a Tóth Jánost. De a pap nem tudta, hogy melyik
 51 6 |       exhumáltatását és agnoszkáltatását.~De mire a mixta commissio kijött,
 52 7 |             elmondom.~Dienes volt a neve; de minden ismerőse úgy hítta,
 53 7 |                   hítta, hogy „Diogenes.”~De még túltett klasszikus mintaképén,
 54 7 |                 Főtt ételt sohasem evett, de még kenyeret sem. Azt hitte,
 55 7 |                   tehenet az istállójába, de annak mindig ő maga adott
 56 7 |             szerkesztett Narodné Novinét; de azt is előbb parázs fölé
 57 7 |            kezdőnél, sok fáradsággal jár, de amihez az embernek kedve
 58 7 |            különösségemre, nem tagadom.~– De urambátyám is a régi legény
 59 7 |                   húzza lefelé a fejemet. De ennek még oda se néznék.
 60 7 |                Dinikém! Nem tehetek róla, de meg kell neked mondanom,
 61 7 |               kolerábul ki tudom rántani; de a szentek kezéből ki nem
 62 7 |                  én nem tanultam.~– Ejnye de szeretem, hogy ilyen gorombán
 63 7 |                  lelkekben mindig hittem; de hazajáró százforintos bankókban
 64 7 |                   imádkozol a halálomért. De hát, hogy egészen bizonyos
 65 7 |                 az örökségre ácsingóznak. De most már tudom, hogy egy
 66 7 |                   jutott jurátusoknak. Ej de jó volt!~– Kedves urambátyám! –
 67 7 |                   én gyomromnak való már. De hát azért volnál te itt.
 68 7 |                    amitől én megfulladok. De ha te idejönnél, bizonyosan
 69 7 |            egyszer csak jól tudtam lakni; de amint ebbe a nagy bolond
 70 7 |               Porcelán tál volt itt elég, de egy kanál liszt nem volt
 71 7 |                   mert én babonás vagyok; de te „frájgászt” vagy, tudom.
 72 7 |              ugyan még csak kövek voltak; de olyan kövek, amik a szaktudóst,
 73 7 |                   ami csak mázas fajansz, de Luca della Robbiatól való;
 74 7 |                   meg egy Pourtalès gróf, de nem adta oda semmi kincsért.~
 75 7 |                 ócska pandektákból illan. De nem ez volt a legveszedelmesebb,
 76 7 |      ezüsttálakkal, tortákkal, sültekkel, de ezt az ősi pompát, ezt az
 77 7 |                 keze, mint egy csontvázé. De a szorítása is olyan volt.
 78 7 |                  a fűre ki nem csapják. – De hát segíthetsz te azon egy
 79 7 |                   aki rablógazdaságot űz. De ha te – átveszed, pénz lesz
 80 7 |       jóértesültségét nem vonom kétségbe; de van a halálnak egy neme,
 81 7 |                viszem el az alispánhoz.~– De reverzálist végy az átvételről
 82 7 |             tulajdonsága, hogy megszárad, de le nem hull. Ma is megvan
 83 7 |                  Alsace” (Elzász gyásza). De ennek a magja még akkor
 84 8 |               Legrosszabb tanulók voltak. De most azok vitték a szót;
 85 8 |                ismert az alispánon kívül. De talán még az az átellenemben
 86 8 |                 értem a nyelvüket.~– Ajh, de nagy szamárság volt tőled,
 87 8 |                  bolondság volt ez tőlem, de ha ma történnék ez velem,
 88 9 |               ettől fogva a sziámi ikrek.~De egészen ahhoz való alak
 89 9 |      fotografiázni, mit Momentaufnahme.~– De én holnap vissza akarok
 90 9 |             Szigfrid.~– A kulcsokat igen. De a láda hivatalos pecsét
 91 9 |                egész.~– Én is azt hiszem; de amíg a törvényszék határoz
 92 9 |           bizonyos örökségi illetőségért; de nem volt olyan lakatosi
 93 9 |                   múzeumát?~Sokat vártam, de a valóság meglepett.~A két
 94 9 |                  vandál felfogás ellen.~– De édes urambátyám. Ez az összeírás
 95 9 |               senki – szólt az alispán.~– De én kérem ezt a hagyatékhoz
 96 9 |                  hogy „te hyppopotamus!”; de a „doktor” címet találta
 97 9 |            kiszabadított a körme közül.~– De csak hadd beszéljen! – mondá. –
 98 9 |               birtokot akartam vásárolni, de nem klappolt össze az alkunk.
 99 9 |                 százalékra, „per méze”. – De már megvolt.~Ezzel aztán
100 9 |              éjszakára énhozzám Vernőcre. De hát megmondom az okát, miért
101 9 |              egyszer megismerkedel velük. De most még nem. Mert amely
102 9 | raritätencabineted hírhedett műkincseire, de terád is halálosan piquirozva
103 9 |                 hogy „ördög” nincs benne, de „asszony” sincs benne.~No
104 9 |               most asszony van: három is.~De melyik lesz ezek közül az
105 9 |                valóságos jótékony tündér.~De hát Szent Antalt a pusztában
106 10|                   vagyok a felsőházban.~– De én sohasem tanultam a magyar
107 10|                  mint a közegészségi ügy. De hát nem arról van itt szó.
108 10|                     Mind szép, mind igaz, de beszéljünk prózában.~– A
109 10|                    Ich wittere Tendenz!~– De ha annyi is volna a pénzem,
110 10|            ingoványaiba elsüppedés miatt. De az ő példájánál is jobban
111 10|                azt a hírlapba is kiírják; de ha csapra üttet egy hordó „
112 10|           választópolgárok lakomázhatnak. De a „saját pénzükért”. Két
113 10|                 csinálod a brindzát.~– No de már szavazógépnek meg éppen
114 10|               kártyázni.~– Kártyázni nem, de korteskedni.~– Én úgy tudom,
115 10|               jelöltséget.~Diodora.”~Hah, de melegem lett egyszerre!~
116 11|                  és bolyongásom Aeneisét, de miután se Virgilius nem
117 11|                   az a nem is égrekiáltó, de pokolrakiáltó csalás a két
118 11|                   rehabilitálhatja magát; de egy nevetségessé lett emberen
119 11|               rajta, hozzá nem nyúlhatok. De hisz a pénz nem is arra
120 11|              hordott levelet.~Rövid volt, de tartalmas.~„Kedves Nelli!
121 11|                   nap – mondá Szigfrid –, de persze hogyha fel sem bontottad
122 11|                 hogy vár valaki valahová. De biz a magad csepp eszétől
123 11|                    magukkal a Walhallába.~De mi az a Walhalla?~Ha valaki
124 12|                 másfél százezer forintba; de megérte az árát, mert annak
125 12|                   lehet. Szívesen látott: de mindig vendég. Revánst ő
126 12|                   le nekem abból a Gloire de Dijonbul egyet, amelyik
127 12|                   Inkább abból a Souvenir de Malmaisonból.~Egy percig
128 12|                szultán.~– Adja azt ide.~– De erről én szemezni akarok.~–
129 12|                   nem mondom el senkinek.~De már akkor nem állhattam
130 12|      lefényképeztél: kéri a borravalóját.~De már ekkor tudta a szőke,
131 12|               tenyérkéit összeütögetni.~– De ugyebár nem fogja ön ezt
132 12|               elszörnyedve szólt közbe.~– De Cenni! Micsoda kifejezések
133 12|                Hisz ő a mi jó barátunk…~– De te már nem vagy tizenkét
134 12|                 grófnők mellé jutottam.~– De ugye, én rögtön megismertem,
135 12|                    Arra majd rájön a sor. De nem szabad szólni erről
136 13|                  a gnosztikusok műveiből; de mindig megmaradt szép alaknak,
137 13|                dezinfekciók, prophylaxis, de egy láthatatlan szellemnek,
138 13|            emberek, akik rosszat tesznek; de azoknak a gonoszságait vagy
139 13|                 tettnek, amit elkövetnek; de nem az ördög incselkedése.
140 13|                  megteszi, amit megtehet; de az ördög hozza rájuk a veszedelmeket.
141 13|             nagyon szeretik a rózsákat.~– De azokra az én húgaimnak szükségük
142 13|        szemrehányóan Cennihez fordulva.~– De aztán elbocsátjuk őket.
143 13|                   Legalább én azt hittem; de nagyon csalódtam benne.
144 13|             irgalmas, kegyelmes, jóságos; de aki az ördögöt tagadja,
145 13|                ennek a titkaiba beavatva. De most már ki lett mondva,
146 13|                  az ő nyári palotájukhoz, de voltak érdekességei. Megmutattam
147 13|                  úrfi közelből, távolból; de egyik sem árul el komoly
148 13|              egész a bigottéria határáig; de az élet örömeitől nem zárkózott
149 13|                 lourdes-i szenteltvízzel, de legtöbb esetben a méregkeverés
150 13|                   elmulasztani nem lehet, de tetemesen enyhíteni és rövidebbé
151 13|              tudtam volna rá mit felelni. De hát így volt, s a tények
152 13|                 Hírem és tudtom nélkül?~– De hát igazán komolyan kérdem:
153 13|                  még nem adtak a kezembe. De már a nénikémről többször
154 13|                   tud bánni a férfiakkal, de nem azért, mintha gyűlölne
155 13|                amíg Diodora kéri meg önt. De még talán akkor is rátartaná
156 14|               Szigfridtől.~– Annak nincs, de nekem van.~– Úgy látszik –
157 14|               vagyok?~– Nem tudtam eddig. De elhiszem, ha mondod.~– S
158 14|          násznagyod.~– Szavadon foglak!~– De hát miért is nem veszed
159 14|                szereted?~– Őrjöngök érte! De még azonkívül egyéb ok is
160 14|                házas lész.~– Mondtam már, de nem hitte el – magam sem
161 14|                   még egy pár esztendeig. De én nem akarok Tantalust
162 15|                 névre, rövidítve „Cenni”. De az igazi neve „Klára”. Őneki
163 15|                 is hozzá kell hasítani. – De hát mit akar Szigfrid ezzel
164 15|                 egy óriási nagy hahota. – De kérem: adja ide azt a levágott
165 15|               tudtam semmit megmutatni.~– De hát miért akarják azt tenni?~–
166 15|                ugrik, hogy a nyakát töri. De szépen ugrott, tapsolnak
167 15|                    Egy lófejjel győztünk. De ez nem elég. Holtversenynek
168 15|                 Hanem interessant volt. – De kérem, ne rágja össze azt
169 15|                    a harag, a csalódás.~– De hát mért teszik azt énvelem?
170 16|                   temperamentumomban van; de valószínűbb, hogy az orvosi
171 16|                 rokona: egy fiatal leány; de ez már nem kínosan lepett
172 16|                párt nem enged költekezni; de énnekem már tudnom kellett
173 16|                 téged ebédre meghívjalak; de teneked meg ugyanazon illem
174 16|             Legalább tudom, honnan fázom.~De hát azt, hogy honnan égek?~
175 16|                 kérdezé tőlem.~– Még nem. De gondolom, belenyugszik ő
176 16|            gondolom, belenyugszik ő is.~– De aztán nem hagyod magadat
177 16|                 el volt intézve az ügyed, de az ellenfél megapellálta
178 16|                  egy hét óta a fiókomban. De nem akartam addig exhibeáltatni,
179 16|                   talán a kártyaasztalon. De ő maga mondhatom, hogy „
180 16|                 jövedelmét. Úszik biz az, de nagyon szépen úszik. Az
181 16|                mintha neheztelnének érte; de majd csak megbocsátanak
182 16|                vagy; Isten nyugtassa meg. De most aztán téged is Isten
183 17|                  eszű ember lettem volna.~De már nem voltam rendes eszű
184 17|           elfutnom – suttogá Szigfridhez.~De Szigfrid gyöngéden visszatartá.
185 17|                 szentek igaz szerelmének; de ami több, mi is tanúi vagyunk:
186 17|                  felénk merev öt ujjával.~De bizony azután volt még két
187 17|              gyámi beleegyezés hiányzott, de ez a római katolikusoknál
188 17|                 bravó, Seestern! furore!” De tiszteletben tartottam a
189 17|            táncolni kezdett bele.~– Sacre de Dieu! Ez árulás!~S azzal
190 17|               ártatlan képet csináltam.~– De hát ugyan hogy ne ismernék
191 17|           nevettél volna rajta legtöbbet. De már a primadonna kiesett
192 17|             elhagyandó terített asztalra; de biztatta a boldog visszatérés
193 17|                Velem nem történt semmi.~– De akart történni. Mi téged
194 17|           majomszakállal.~– Csupán azért? De hát mit ugrálhattam volna
195 17|                 hanem megtörtént dolog.~– De édes barátom! Az én tudtom
196 17|                   így verik a cigányt!”~– De a cigány is elszaladt, mikor
197 17|                   kézre fogták a botot.~– De édes Dumány! Itt nem babra
198 17|                   jó barátját megugrassa; de hogy még húszezer forintig
199 17|                  Én nem haragudtam meg.~– De igen. Mert a magyar csak
200 17|                  van a kastélyban.~– Ejh, de jól tudott futni. Hát melyikünkre
201 17|                   a vadászlakhoz, s faute de mieux, a talmi nyoszolyókat
202 17|                  és megkönnyült tárcával. De igazán mondom, hogy mikor
203 18|                   kezemet visszatartva.~– De végezhetné, ha elébb négy
204 18|                   lapot, s fordítani fog. De nem fordított, hanem amint
205 18|            Ezentúl is jó barátok leszünk; de csak távolból. Most hazamegyek.
206 19|                 nem nyitja: az az angyal. De fel tudta nyitni a száját
207 19|                   Rabszolga fog ön lenni, de jól megbecsült rabszolga.
208 19|                fogja ismerni a szerelmet, de a féltékenységet sem. Hanem
209 20|                 Én igen nagyon tisztelem, de nincs eszemben nőül venni „
210 20|                 monda fagyosan Diodora –, de ha ő így választott, meg
211 21|                 étel nagyon jó, fölséges! de azért egyből sem tudunk
212 21|                   győződve, hogy annyi.~– De én is meg akarok felőle
213 21|              nevezhető rossz mulatságnak; de konkrét esetben, éppen az
214 21|              megint? – szólt Flamma.~Ajh, de szívesen helyrepótoltam
215 21|                    nem lehet kifizetni.~– De énnekem meg kell tudnom,
216 21|              Addig nem értékesíthetjük.~– De hiszen nem akarjuk mi ezeket
217 21|                    Azt ön nem tudhatja.~– De hát nem lehetne ezt holnap
218 21|              nincsen executió a hátunkon.~De hát amit az asszony egyszer
219 21|              akarja.~Meg voltam ütődve.~– De kedves Flamma, minek nekem
220 21|                   sorsot, ha őt elnyerem. De hisz ez is csak szerep volt!
221 21|                   good bye” nélkül. – No, de nem egy shilling nélkül.
222 21|                megbocsát, mert ő jóságos. De ha az ördögöt megtagadod,
223 21|             halott vagyok, azt már tudom. De szabad a halálnemekben válogatnom.~
224 21|                 én” ördögömnek.~Meghalok, de nem fog kinevetni, megátkozni,
225 22|                   vagyoni tehetségünkkel. De talán ő is leolvashatta
226 22|           megvetik, elítélik, elfelejtik. De ebben a titánok harcában
227 23|               orvos lőtávolon kívül esik.~De hátha egyszer az ellenség
228 23|                   franciák közül lelőnek, de az egyik halálra sebesülten
229 23|                   badenit összevagdalják; de a harmadik utat tör magának,
230 23|                csak ezer lépésnyire arat, de a Krupp-ágyú kétezer lépésnyire
231 23|                 tábornagy a hadseregével, de már akkor Douay hadteste
232 23|                  olyan gyáva az az ember!~De bizony hiába vártunk mi
233 23|            csinálják a börzén a hausse-t?~De vajon meddig lehet a börzét
234 23|                  én tudtam annak az okát, de nem mondhattam meg.~Igazuk
235 24|                    hogy megijedjen tőlem.~De ha az én alakom ijesztő
236 24|                 Csak egy jött a napokban, de az is felbontva érkezett.~–
237 24|                   is a levélbe?~– Hogyne! De nem tanultam belőle semmit,
238 25|               Hadd vágok a canaille közé!~De olyan erősen átszorítá mind
239 25|                 meg tudom önt védelmezni, de egy görcsrohamtól nem, s
240 25|               titkos írásnak a kulcsát?~– De uram, az a levélváltás üzleti
241 25|                  még mi parancsolunk itt, de hogy holnap ki fog parancsolni,
242 26|                   háborgatom a nyugalmat, de ezt a nevezetes nagy eseményt
243 26|           nagyszerű baisse állt volna be; de hogy lerakták a fegyvert,
244 26|              frank a mai nap nyeresége.~– De hát hogy lehet az?~– Még
245 26|               kedélybaja van.~– Meglehet; de azt a pénz nem gyógyítja
246 26|                 azokat el akarom hozni.~– De uram, az Isten áldja meg!
247 26|                 palotámba. Bámult nagyon, de nem tett semmi észrevételt.~
248 26|              széjjel az én hotelem előtt.~De az én hotelem is szépen
249 26|                   van kilátásba helyezve. De hisz az meg éppenséggel
250 27|          kezünkben van. Bolond, aki hisz; de nagyobb bolond, aki nem
251 27|         foglalkozott, amelyet említettem; de ezúttal nem rejtette azt
252 27|                 nélkül el nem választják; de még nagyobb a lelki áldozat:
253 27|                   és keserves, asszonyom, de önnek egyet választani kell
254 27|                 égtek, az arca lángolt.~– De én egy negyedik utat is
255 27|             tudott jutni. – Nem gyűlölet, de annál rosszabb indulat volt,
256 27|            kínokat, gyötrelmeket okoztam; de egy egész életen keresztül
257 27|             stigma volna. Világra hoztam, de anyja nem leszek neki soha!~
258 27|                  meggyilkolta a lelkemet!~De már akkor én is ott térdeltem
259 27|            elmondtam volna neked mindent. De te hidegen kiutasítottál
260 27|                Következik a csapatszemle.~De nemsokára megjelent maga