Rész

  1 2 |             Katasztrófa jön!~– Mentse ön meg a gyereket! – mondá
  2 2 |           hátrafacsarni.~– Mit csinál ön azzal a nővel? – kérdezém
  3 2 |      segítenem, nem a nőnek.~– Legyen ön irgalommal, és segítsen
  4 2 |             Megszólított.~– Szőr, tud ön németül? Szőr!~– Tudok,
  5 2 |              kisfiúval beszélni, akit ön hozott ide.~– Elhiszem azt,
  6 2 |         odavesztek.~– Talán mégis fog ön valamire boldogulni vele.~
  7 2 |              magyarul mondta.~– Ki az ön atyja? Hogyan hívják? –
  8 2 |           Nagy úr.~– Talán elvállalná ön, hogy a gyermekét hozzá
  9 2 |             önt a peronon. Csak vigye ön a gyermeket hozzá. Ön tud
 10 2 |           vigye ön a gyermeket hozzá. Ön tud vele beszélni, én nem.
 11 3 |         bámultam rá.~– Hát hogy tudja ön, hogy én meg az a név egymáshoz
 12 3 |              még a személyleírást is. Ön tőlem nem menekül meg. Amíg
 13 3 |            azt eleressze.~– Csak adja ön meg magát szép békességesen.
 14 3 |              nézve jobb lesz. Mert ha ön most egy vendéglőben száll
 15 3 |   részleteiért, s egy hétig ott fogja ön magát látni az illusztrált
 16 3 |            pedig az én házamnál száll ön meg, ott oly abszolút nyugalmat
 17 4 |             be az urának.~– Megengedi ön, hogy elolvassam a leveleket?~–
 18 5 |              valaki élve? Mindezekről ön adhat nekünk legjobban felvilágosítást.
 19 5 |               Ez vezeklés. Ne kímélje ön a flagellumot. Kezében van,
 20 5 |             meg velem.~– És nem látta ön őt többet soha? Nem került
 21 5 |              És a többiekről, mit tud ön? A hozzánk tartozókról?
 22 5 |             világra hoztam. – Mondjon ön, uram, még több rémlátást;
 23 5 |                 Nos? Eleget dobzódott ön a keserű pohárból? Kiitta
 24 5 |         kialudt a szivar a számban.~– Ön álmos?~– Két éjjel nem aludtam.~–
 25 5 |            ravaszkodással mosolyga.~– Ön nem ismert énrám. Én pedig
 26 5 |          Sándor utcai Országházban.~– Ön képviselő volt? Mi neve
 27 5 |              Most jut eszembe valami. Ön volt az a bizonyos „egy
 28 6 |           nevem aláírásával: azt írja ön fel rá, amit akar.~– Elfogadom,
 29 6 |           írok fel rá valamit. Mondja ön el nekem annak a történetét,
 30 6 |         Kedves édes barátocskám… most ön csakugyan olyan összeget
 31 6 |           történet, aminek a közlését ön várja tőlem, csak felerészben
 32 6 |            pezsgővel.~– Remélem, hogy ön kibírja az éjszakázást? –
 33 6 |       felföldön.~– Nem hallotta volna ön, hogy azt adósságok miatt
 34 6 |           miatt elkótyavetyélték?~– S ön ezt meg engedte történni?~–
 35 6 |                Majd ha végighallgatta ön az én történetemet, akkor
 36 6 |         olvasta le a gondolataimat.~– Ön meg fogja tudni, hogy én
 37 6 |             jegyző szava.”~„Kire adja ön a szavazatát?” – kérdé az
 38 7 |               ez a félig meghalás. Ha ön egyszer a gyomrát megterheli,
 39 7 |        alkoholfélét talál inni, akkor ön féloldali szélhűdést fog
 40 12|          szemezni akarok.~– Szemezzen ön másról! Nekem ez a rózsa
 41 12|             rámkiáltott:~– Mit csinál ön azzal a bogárral?~– Eltaposom.~–
 42 12|              még mókázik is!~– Lásson ön a szemzés után!~Ebben megint
 43 12|       kérdéssel támadott meg.~– Nemes ön? (Németül furcsábban hangzik
 44 12|        közepén lefotografiázni.~– Ah! Ön volt az? A taplósapkás?
 45 12|                  De ugyebár nem fogja ön ezt a rossz tréfát elmondani
 46 13|             monda:~– Akkor nem ismeri ön se Klopstock, se Milton
 47 13|          Diodora –, azt megtanulhatja ön a kabalisztikusok és a gnosztikusok
 48 13|        odavillámlottak rám.~– Hogyan? Ön megtagadja az ördög létezését?
 49 13|           ördög létezését? Hisz akkor ön megtagadja a keresztény
 50 13|         tulajdonságainak. Vallástalan ön talán?~Veszedelmes pozícióba
 51 13|               világra.~– Jó volna, ha ön is hinné ezt a dogmát.~Nevetni
 52 13|             vélt kertészlegényt, hogy ön azokat a szép aranyszárnyú
 53 13|             Barátom – mondá –, térjen ön meg ebből a veszedelmes
 54 13|             prózai pénzkérdés. Menjen ön a lánykákkal sétálni a parkba.~
 55 13|               Cenninek.~– Csak tartsa ön meg magának, az önnek a
 56 13|               evvel a szerencsével?~– Ön fog megházasodni még az
 57 13|            kérdem: mért nem házasodik ön meg?~– Én is igazán komolyan
 58 13|        tulajdonságokkal kell bírni az ön ideáljának?~– Először is
 59 13|              beszélek. Mért nem veszi ön el Diodora nénémet?~Ez a
 60 13|                hanem majmok. Ellenben ön imponál neki. Van bátorsága
 61 13|              már megtanulta!)~– Mikor ön eltávozik, akkor olyan levert,
 62 13|           önnek mindent elmondhatnék! Ön büszke ember. Várni akar
 63 13|                 Meglehet? Olyan drága ön?~– Engedjék meg a grófnők,
 64 14|                  Ah? Megvan még ez az ön kedves barátja? – szólt
 65 14|             kívánom öntől, édes gróf. Ön itt maradhat, vagy mehet
 66 14|         amerre tetszik. Nekem csak az ön nevére volt szükségem.”~
 67 14|        kezével a kezemet.~– Nem! Nem! Ön nem fog így járni! Ön nem
 68 14|            Nem! Ön nem fog így járni! Ön nem ismeri a saját értékét.~
 69 15|             újra beojtani.~– Tanítson ön meg engem rózsákat beszemezni –
 70 15|            kell csinálni.~– Vigyázzon ön magára – mondá halkan a
 71 15|        ismétlé a mondást.~– Vigyázzon ön magára: önnel egy rossz
 72 15|            Kicsoda?~– Csak magyarázza ön tovább, mit kell azután
 73 15|       hallottam).~– Hát aztán mutassa ön, hogyan kell a szemet levágni
 74 15|               a tréfával?~– Ne legyen ön olyan izgatott. A szemzéshez
 75 15|          egyedül önt szerette mindig. Ön nem állhat ellen a bűbájnak:
 76 15|             hogy „ugratás”. Nem vette ön ezt még soha észre? Aki
 77 15|           maradni, ugye? – Mit vétett ön neki? Mi érdeke van benne?
 78 15|                hogy kapóra jött neki. Ön azt mondá: nem hiszi, hogy
 79 17|               elragadtatásba hozta.~– Ön a gyűjteményét a legbecsesebb
 80 17|           Ugyan, kedves Seestern, nem ön szokta játszani a kapucinust
 81 17|     Rendelkezésére állok. Sértve érzi ön magát a tréfa által?~– Én? –
 82 17|       kifizetve? Doktor úr! Nem sejti ön, hogy egy gentleman váltóit
 83 17|         azokat a takarékpénztárnál az ön megbízásából, az én pénzemmel.~
 84 18|       elmondta nekem, mi történt. Hát ön nem ivott bort? Leheljem
 85 18|             angyaloknak.~– Hát legyen ön angyal.~Én folytattam a
 86 18|         holdvilág: kerek és fényes.~– Ön már kijött? – kérdezé csodálkozva.~–
 87 18|                Hagyjuk őt magara.~– S ön nem marad „ott”? – kérdezé
 88 18|            verandájáról.~– Vissza fog ön menni a társaságba? – kérdé
 89 18|              jött hozzám.~– Ne menjen ön most kocsival. Az éjszaka
 90 18|            érni. Én berendeztettem az ön számára a kastélyba (néném
 91 18|              födél alatt!~– Itt marad ön? – kérdezé, a kezét nyújtva
 92 19|            kellett azt eljátszanom.~– Ön engem most megvet? – kérdé
 93 19|         szélére. – Azt hiszi, hogy én ön ellen komplottot csináltam,
 94 19|             kigondolva; pedig soha az ön jellemereje fényesebb diadalt
 95 19|           percben majd megtudta volna ön, hogy én ki vagyok.~Erre
 96 19|             neki, ugyan mit gondol? – Ön énnekem egy adomával felelt,
 97 19|      megérthettük mind a ketten, hogy ön óvakodik a gazdag és főrangú
 98 19|      elrontani? Miért árult el engem? Ön nem találja ki magától?~
 99 19|          nevetett gúnyosan a leány. – Ön most őtőlük jön. Onnan belülről.
100 19|       otkolonos kendővel.~– Elég szép ön – mondá a leány. – Ismét
101 19|            tegnapelőtt. Rabszolga fog ön lenni, de jól megbecsült
102 19|              ha az virágot fog hozni: ön lesz a világ legszerencsétlenebb
103 19|        letörni azt az ágat, amihez az ön lelke hozzá van kötve, s
104 20|          gyermeknek álmodtam magamat. Ön én velem valóságos csodát
105 20|               tudományról mondtam. Az ön kezének első érintése már
106 20|            Azt éreztem, hogy repülök: ön ragad magával a végtelenségen
107 20|                leptető hangon mondá~– Ön félreértett engem, kedves
108 20|             nem arra gondoltam, amire ön szavaim által felbuzdítva
109 20|               grófnő. A félreértés az ön részén van. Én az ön unokahúgának
110 20|               az ön részén van. Én az ön unokahúgának a kezét kérem
111 21|            Minek az, kedveském?~– Azt ön nagyon jól tudja. E kötvényeken
112 21|            ezeket értékesíteni.~– Azt ön nem tudhatja.~– De hát nem
113 21|               Édes barátom! Ne legyen ön olyan ideges. Ennek ma kell
114 21|             alá van írva.~– Vigyázzon ön! Még nedves az írás.~Felszárítottam
115 21|             felhatalmazás? Minek adja ön nekem át a hozományát és
116 21|          Azért, hogy azt ne mondhassa ön, hogy a menyegzője napján
117 21|             válhat el.~– S miért jött ön énhozzám?~– Megfogadta,
118 21|           választás legyen, s azalatt ön velünk megismerkedjék.~–
119 21|       házassági komédiája. S annak az ön általi elárultatása?~– Azért
120 21|            félbe a hallgatást.~– Akar ön még valamit kérdezni tőlem?~
121 22|        Párizsba fogunk menni.~– Ahogy ön kívánja.~Még ki sem voltak
122 22|           adandó választ: – Kedvesem! Ön rám bízta, hogy tegyek önnek
123 22|              rajnai hadsereghez.~– Ha ön úgy kívánja, én nem mondhatok
124 22|               el azóta!~– Ne tagadjon ön meg magától azalatt semmi
125 22|       végignézett rajtam.~– El akarja ön veszteni ezt az összeget?~–
126 22|              az én gondom.~– Játszott ön már valaha a börzén?~– Sohasem.~–
127 22|           börzén?~– Sohasem.~– Ismeri ön a pénzpiac helyzetét?~–
128 23|           ambulance-okkal.~– Próbálja ön meg, ha van kedve.~– Kedvem. (
129 24|             budoárjában van.~– Mondja ön neki, hogy megjött a „monsieur”,
130 24|                nekem utálatos volt.~– Ön eljött a táborból? – rebegé
131 24|       letettem a sipkát a fejemről.~– Ön meg van sebesülve? – hebegé
132 24|         levetettem magamról.~– Hiszen ön érdemrendet is kapott.~Ott
133 24|             az én érdemem.~– Hogy van ön? Beszéljünk arról.~S aztán
134 24|              felbontják.~– Belenézett ön is a levélbe?~– Hogyne!
135 24|               mindenütt vesztenek. Ha ön beleegyezik: én tovább dolgozom
136 25|          közelít?~– Ehhez a hotelhez. Ön előtt egy német diplomata
137 25|             Majd beszélek a fejükkel. Ön menjen madame-hoz, s kérje
138 25|       feleségem volt ott.~– Mit keres ön itt? Minek jön ide?~Odafurakodott
139 25|       Maradjon fekve! – kiálték rá. – Ön az életével játszik.~– Hát
140 25|         játszik.~– Hát akkor maradjon ön itt mellettem – esengett. –
141 25|      megszabadítá.~– Efelől meg lehet ön nyugodva: ez elmúlt – mondá
142 25|   rendőrségnek tudomására esett, hogy ön egy chiffre-ekkel írt levelet
143 25|              bontották a levelemet.~– Ön erre a levélre válaszolt.
144 25|         franciák győzni fognak, tegye ön fel összes vagyonomat hausse-ra.”~
145 25|             egy tanácsot. Ne maradjon ön egy napig sem tovább Párizsban.
146 26|               odajött hozzám.~– Lássa ön, milyen isteni gondviselés
147 26|     elbocsátották a hadseregtől. Most ön is el volna fogva. Ami rossznak
148 26|            Uram! Barátom! Félistenem! Ön egy próféta! A szedani katasztrófára
149 26|               szöknek fel az értékek. Ön csodaember! Hogy ezt megszagolta!
150 26|         megyek milliókat csinálni. Az ön pénze hausse-ra van engagírozva.
151 26|            előtt én pedig kapitulálok ön előtt. Ön jobban ismeri
152 26|           pedig kapitulálok ön előtt. Ön jobban ismeri a börze pszichológiáját,
153 26| pszichológiáját?~– Nagyon megérthető! Ön a francia táborból jött.
154 26|         fegyvert császárostul együtt. Ön idejekorán megugrott. Nekem
155 26|              hát hogy lehet az?~– Még ön kérdi tőlem? Hiszen nagyon
156 26|               nagyon jól kiszámította ön, hogy a francia főhadsereg
157 26|              az arany!~– Egyedül jött ön? – kérdezé tőlem X. úr.~–
158 26|     kétszázezerért kínálja.~– Fogadja ön el.~– Rögtön bele lehet
159 26|              kapni.~– Hát most térjen ön át az egész összeggel a
160 26|                 Monsieur? Nem szokott ön rendesen bort inni? Nagyon
161 26|              beszélek.~– Akkor menjen ön valami pszichiáter orvoshoz.
162 26|              nem gyógyítja meg. Tegye ön fel a pénzemet egyheti határidővel
163 26|              ördögnek a farkát akarja ön kitépni? Már abba nem megyek
164 26|               megyek bele. Nekem adja ön ki az eddigi nyereségből
165 26|               többi pénzével játsszék ön maga a börzén.~– A provízióját
166 26|         börzén.~– A provízióját húzza ön le magának; hanem a többi
167 26|            Párizsba? Most? Hisz akkor ön tökéletesen meg van bolondulva.
168 26|          Ebből a nyolcmillióból, amit ön nálam hágy, vehet ön a feleségének
169 26|             amit ön nálam hágy, vehet ön a feleségének annyi új garde-robe-ot,
170 26|          guillotine alá.~– Ejh, uram, ön nem érti az én dolgomat! –
171 27|               hét hónapja annak, hogy ön engem egy bizalmas közlésével
172 27|               semmi észrevételt, mert ön olyan egészségi állapotban
173 27|     szervezetre nézve. Tapasztalhatta ön, hogy én azóta is folyton
174 27|        amelyet kaptam, megérdemeltem. Ön ellen nincs semmi vádam.
175 27|              ellen nincs semmi vádam. Ön kétségbe volt esve a szerencsétlenség
176 27|            igaza volt. – Azonkívül is ön nagylelkű volt; annak, aki
177 27|      nagylelkű volt; annak, aki által ön megmenekült, az egész vagyonát
178 27|              most én kérem önt, vegye ön kezébe az elefántcsont táblát
179 27|               az ideiek is, úgy ahogy ön nekem azokat kézbesíté.~–
180 27|       vagyonom fedezte. És most vegye ön át a hozományát tőlem. Mert
181 27|              És most háromféle út áll ön előtt – folytatám kegyetlen
182 27|          második út az, hogy beleveti ön magát a világ zajába, s
183 27|            harmadik út pedig az, hogy ön válópert indít ellenem,
184 27|              mai napon: azért, hogyha ön a harmadik utat, az elválást
185 27|              fel.~– Grófnő! Hát hiszi ön, hogy lehet olyan kényszer,
186 27|       hidegségével gyűlöl? Képzelheti ön azt, hogy én viselni fogom
187 27|               megérdemlek? Kívánhatja ön azt, hogy én mindennap újra
188 27|  keresztrefeszítését? Nem, grófnő! Ha ön idvezülni fog, akkor én
189 27|                 Igaz! Mind igaz, amit ön mond – rebegé, midőn dühöm
190 27|           rosszabb indulat volt, amit ön iránt éreztem, egész egybekelésünk
191 27|                Velem elhitették, hogy ön csak a vagyonomért vesz
192 27|             önnek, s azt hittem, hogy ön azt kedvteléseire eltékozolja.
193 27|       gondolat öldökölt mindennap. Ha ön gyöngéden ápolt, gondozott,
194 27|          kapott. Mikor kardot rántott ön a lázadó néptömeg ellen
195 27|             utáljam? És most ideteszi ön elém az egész hozományomat,
196 27|             amit önről mondtak nekem. Ön nem alacsony önérdekből
197 27|               azt. És most azt mondja ön nekem: nem leszek tovább
198 27|             uram, az lehetetlen, hogy ön most taszítson el magától.
199 27|               el magától. Én vétettem ön ellen sokat, én önnek végtelen
200 27|                Én nem választhatok az ön által elém írt utak közül.
201 27|        szóltam még hozzád: – Nem akar ön még valamit kérdezni tőlem? –
202 27|                már most értesülve van ön?”~Azután odament a férjéhez,