Rész

  1 1 |           aludni, mint ha ringatják, hát ebbül kaphat eleget; azonkívül
  2 1 |           Nekem is jut belőle kettő.~Hát jól van. Megnyugszom benne.~
  3 1 |             ez gavalléros ajánlat.~– Hát ha helyet akar cserélni
  4 2 |             elcsapnak.~Magam siettem hát le a katasztrófa színhelyére.~
  5 2 |              hegyes kalapja alatt.~– Hát aztán ki őrzi addig a kecskémet?~
  6 2 |             hallják a kürtszót.~– No hát hadd itt a kürtödet, majd
  7 2 |          bántottak e percek alatt!~– Hát mit vétett ez az embercsoport,
  8 2 |              a vén zsidó beleköpött? Hát csakugyan volna a világon
  9 2 |  gyönyörködik ebben a rémjelenetben: hát az egészen az ő fekete jellegéhez
 10 2 |    rémülettől visszanyerte a szavát. Hát mit beszél?~– Éppen azt
 11 2 |          szól, amit senki sem ért.~– Hát akkor én hogy értsem?~–
 12 2 |              akkor én hogy értsem?~– Hát kié az a gyermek?~– Azt
 13 2 | csimpajkozott.~Eszerint ért angolul. Hát mért nem beszél? Mért nem
 14 3 |            ez? – Amerikai szokás?~De hát mi közöm nekem mindezekhez
 15 3 |               A nevemet ejté ki.~No, hát ezt bizonyosan a táviratból
 16 3 |             táviratból tudta meg. De hát tartozom én – itt az idegenek
 17 3 |      elosonni.~Nagyot bámultam rá.~– Hát hogy tudja ön, hogy én meg
 18 3 |              egy gulyás karámjában.~(Hát már ez honnan tudja azt,
 19 4 |               latinul beszélt. Hanem hát a latin nyelvnek van professzora;
 20 4 |            is együtt reggelizhetünk.~Hát így még jobb.~Mr. Du Many
 21 4 |             óta vagyunk házastársak. Hát mit tehet róla az ember? –
 22 5 |            Segített-e rajtuk valaki? Hát a mihozzánk tartozókbul
 23 5 |         sziklaomlás bekövetkezik. De hát a Silver-King fiának szalonkocsit
 24 5 |              úgy hívta a nevénél: No hát! Alice! ugorjon hát!~– Megint
 25 5 |               No hát! Alice! ugorjon hát!~– Megint visszament a vagonba
 26 5 |             volt, mely összeégett.~– Hát Tom, a szerecsen?~– Azt
 27 5 |             meg az irtóztató csapás. Hát ki az a rettenetes lény,
 28 5 |           halálát a Dráva folyamban. Hát a skóciai hídszakadás, amelynél
 29 5 |       érkeztek a számomra.~– Hogyan? Hát mint tudhatja a postás,
 30 5 |              apa, visszatérve hozzá.~Hát csak az kellett neki, hogy
 31 5 |           egykor.~– Kollégák? Hol?~– Hát Budapesten. A Sándor utcai
 32 5 |           egy halott képviselője”.~– Hát, igen bizony. – Én voltam
 33 7 |                       Diogenes bácsi~Hát aki csak ezt az epizódot
 34 7 |              tudnak csalni, mint ő.”~Hát ugyebár te is ilyenforma
 35 7 |              hogy mi van a pokolban. Hát ettől én nem félek. Hanem
 36 7 |         kurzus alatt beérem.~– Akkor hát ne mondd, hogy smucigoskodom.
 37 7 |          meggyőződése tiltá.~Mi volt hát az, amit énnekem ajándékozott,
 38 7 |              apám előtt hivatkoztam?~Hát éppen az ő dicsőséges példája.~
 39 7 |             az ő dicsőséges példája.~Hát ha egy „tót királyság” jövedelme
 40 7 |            már őneki meg kell halni, hát egy-két jó pajtását is temessék
 41 7 |          régi legény még, mondhatom.~Hát ez is igaz volt. Éppen úgy
 42 7 |           mindjárt megkönnyebbült.~– Hát miben lehetek szolgálatjára,
 43 7 |              se bántotta a nyakát.~– Hát tudod, öcsém, úgy van az
 44 7 |        száztíz esztendeig élt. Hanem hát meg van izenve: tudod? Ezelőtt
 45 7 |             gorombán beszélsz velem! Hát hiszen nem is azért híttalak
 46 7 |            alkuszom én a halállal.~– Hát akkor miért hítt ide?~–
 47 7 |              Majd mindjárt elmondom. Hát tudod: te vagy a famíliánkból
 48 7 |             azt nekem vissza egy se. Hát én arra határoztam el magamat,
 49 7 |           imádkozol a halálomért. De hát, hogy egészen bizonyos legyek
 50 7 |              ennek az ellenkezője.~– Hát, tudod, doktor öcsécském,
 51 7 |             Van egy egész esztendőm. Hát ez alatt az egy esztendő
 52 7 |              gyomromnak való már. De hát azért volnál te itt. Nemcsak
 53 7 |         koldusok sorában. Miért nem? Hát azért, mert most csak egy
 54 7 |       falaival, fakó salugádereivel, hát azt gondolja magában, hogy
 55 7 |            lehet ez még belül. Pedig hát nem úgy van. Ha valaki az
 56 7 |               másodszor, mert eszik. Hát csak magamnak kell magamat
 57 7 |    dohányozni, urambátyám?~– Soha.~– Hát akkor minek ez a sok pipa
 58 7 |             a világi társaság előtt, hát egyszerre levágod ám vele
 59 7 |          olyan csontváz, mint te!”~– Hát csak nevettél az előbb,
 60 7 |            fűre ki nem csapják. – De hát segíthetsz te azon egy kulcsfordítással.
 61 7 |              én bankópénztáram. Mert hát ha a bérlők nem fizetnek,
 62 7 |        rettegtem teljes életemben.~– Hát csak maradjon az eddigi
 63 8 |         orvosi szaklapok polémiáiba. Hát nincs a politika ragálya
 64 8 |             hogy valaki „meghalt”?~– Hát ezek a hazaárulók, akik
 65 8 |              szürke szakállába.~– Ez hát a jutalmam, amiért Nagy-Sarlónál
 66 8 |           hét gyerek otthon, azonban hát a telekkönyvnél szolgált.
 67 8 |     örökséget nekünk: a Maticának.~– Hát elefánt vagyok én, hogy
 68 9 |             lett volna belőle! Hanem hát Schmerling úr a többi okos
 69 9 |            nélkül el nem emelhető.~– Hát a pénzt ki kellett volna
 70 9 |          ekkor én is közbeszóltam.~– Hát a megboldogult nagybátyám
 71 9 |         türelmetlenül zakatolt.~– No hát csak prestissimo el kell
 72 9 |            hivatalos teketóriátokat! Hát egyéb holmi nincs a Diogenes
 73 9 |           lepecsételt csomagot.~– No hát itt van a múzeum tárgyjegyzéke.~–
 74 9 |              múzeum tárgyjegyzéke.~– Hát csak tedd a zsebedbe. Ez
 75 9 |              szerencsétlen Aesculap!~Hát ezt mi lelte most?~Az alispán
 76 9 |             Érdekes dolog ez nagyon! Hát a pipaszárak tele vannak
 77 9 |              flegmával az alispán.~– Hát kellett ez neked? – dorgált
 78 9 |           keserves nagy illetéket.~– Hát ez olyan, mint a talált
 79 9 |      éjszakára énhozzám Vernőcre. De hát megmondom az okát, miért
 80 9 |         nevetnek rajta, nem értik. – Hát majd egyszer megismerkedel
 81 9 |           alszik.~INTERMEZZO~(Ördög?~Hát „van” ördög?~Ugyebár, édes
 82 9 |             asszony” sincs benne.~No hát már most asszony van: három
 83 9 |        valóságos jótékony tündér.~De hát Szent Antalt a pusztában
 84 10|          mint a közegészségi ügy. De hát nem arról van itt szó. Magyarország
 85 10|    többségének bizalma feléd fordul. Hát nem szereted-e a hazádat,
 86 10|               Közönyös az rád nézve? Hát a vallás? Nem vagy-e buzgó
 87 10|            nem akarok beállni.~– No, hát nem úgy lesz. Odamégy, részt
 88 10|            nem is tudom, hogy szép-e hát?~Elég, hogy ő kívánja!~Meg
 89 10|       tulajdonképpen „ezért” kellett hát énnekem olyan „okos” embernek
 90 11|              a fényképlapra.~Mármost hát elmondhatom, hogy „non omnis
 91 11|       nyakamba borult és megölelt.~– Hát ismersz még? – kérdém.~–
 92 11|           hangon Szigfrid.~– Hová?~– Hát énhozzám, Vernőcre.~– Minek?~–
 93 11|          Vernőcre.~– Minek?~– Minek? Hát nem kaptad meg a levelemet?~–
 94 11|              bontani.~– Ó, te balek! Hát vedd elő, s olvasd el.~Mármost
 95 11|            elő, s olvasd el.~Mármost hát csakugyan fel kellett bontanom
 96 11|              futott át az idegeimen.~Hát mégsem vagyok a halottak
 97 11|             a legújabb hírességek.~– Hát hiszen hozd el azokat a
 98 11|        elmondhatná, mi volt ott?~No, hát én visszajöhettem és elmondom.~
 99 12|              a capriciosa számára.~– Hát az micsoda rózsa ott a maga
100 12|              létrán felmászik. Pedig hát azt megteszi az ember.~Mielőtt
101 12|           Mert a rózsát pusztítja.~– Hát a rózsáért nem kár. Hagyja
102 12|          odatűztem a gomblyukamba.~– Hát csakugyan nem borotváltatod
103 12|          szavakkal mutatott be.~– No hát itt van valahára ez a mi
104 12|              Maga infámis cselszövő! Hát ma reggel megint hogy feltréfált
105 12|         kertészlegényül küldöztetni! Hát mért nem mondta, hogy kicsoda?~
106 12|          Szigfrid segélyemre jött.~– Hát ti mondtátok neki, hogy
107 12|           röptiben elkapott.~– Hohó! Hát a lovagias adott szó!~–
108 13|                            Milyen is hát az az ördög?~– Dehogynem
109 13|        kihívóan fordítva felém.~– No hát önnek mi fogalma van az
110 13|              tanulhat valamit!~Hanem hát mindez elveink diadaláért
111 13|             volna rá mit felelni. De hát így volt, s a tények erősebbek
112 13|         Hírem és tudtom nélkül?~– De hát igazán komolyan kérdem:
113 13|          tréfás megjegyzést teszünk (hát bizony teszünk, előttünk,
114 14|          menten letelepedett a fűbe.~Hát biz ezt a szép, aranyvirágokkal
115 14|             Az én barátom elbámult.~„Hát nem tudja, milady, hogy
116 14|      szakálla volt és kopasz feje. – Hát mit vett el tőle az a kegyetlen
117 14|            magam úgy meggyötörve.)~– Hát mármost, ha egy ilyen eset
118 14|         csintalanul nevető arccal.~– Hát mi dolga van velem a végrehajtó
119 14|             sincs ilyen merénylet.~– Hát akkor ő udvarol neked. Annál
120 14|                Szavadon foglak!~– De hát miért is nem veszed el,
121 14|             jó felügyelet alatt. No, hát Diodora tante is tanult
122 14|             Csak üssed bátran.~– No, hát akkor segítsd elő tervemet.
123 14|        tudtam neki ellenállni.~– No, hát üsse part! Nem bánom, leszek
124 15|            kérdést sem hallottam).~– Hát aztán mutassa ön, hogyan
125 15|            hozzá kell hasítani. – De hát mit akar Szigfrid ezzel
126 15|        nyugodt vér kell. Mutassa meg hát, hogyan kell a szemet kivágni
127 15|              semmit megmutatni.~– De hát miért akarják azt tenni?~–
128 15|           miért akarják azt tenni?~– Hát hogy legyen egy jó mulatság!
129 15|              harag, a csalódás.~– De hát mért teszik azt énvelem?
130 15|          fölötte jót nevessenek. No, hát csak maradjon itt a mi társaságunkban:
131 15|      Szigfrid odaszaladt érte.~– No? Hát megtanítottad neki a rózsaszemzést?~
132 15|               Capisco! – No, gyertek hát lawn teniszt játszani.~S
133 16|           szokták kiejteni: „drága”.~Hát persze hogy „drága” vagyok
134 16|          mint zsüritag szerepel.~No, hát, ami Potya úr kicsiben,
135 16|          neki: „Te neveletlen tuskó! Hát nem tudod, hogy nekem az
136 16|              tudom, honnan fázom.~De hát azt, hogy honnan égek?~Hát
137 16|           hát azt, hogy honnan égek?~Hát annak mi lélektani nyitját
138 16|          hogy nem lépsz fel újból?~– Hát hogyne?~– Nekem világosan,
139 16|         lépek fel többet.~– No, mert hát ebben az esetben én is adok
140 16|             Akkor ezt fogom tenni.~– Hát azzal csak azt fogod bebizonyítani,
141 16|          hogy: Markolj magadnak.~No, hát nem vagyok már Potya úr.
142 17|              a rendes emberi észnek, hát ezek után azt kellett volna
143 17|            én akartam, hogy játsszuk hát végig ezt a játékot: hadd
144 17|            ezt a játékot: hadd látom hát, melykünk ugrik nagyobbat?
145 17|   menyasszonynak a keresztelőlevele? Hát a püspöki diszpenzáció?
146 17|       ártatlan képet csináltam.~– De hát ugyan hogy ne ismernék én,
147 17|          mondék nevető bámulattal. – Hát miért volnék én megsértve?
148 17|         akartunk.~– S ugyan miért?~– Hát azért, hogy olyan komikus
149 17|   majomszakállal.~– Csupán azért? De hát mit ugrálhattam volna én
150 17|              én itt mint násznagy?~– Hát az, aki elárulta a dolgot,
151 17|          vagyok a csintalankodásnak. Hát látod, magam is csináltam
152 17|            Ejh, de jól tudott futni. Hát melyikünkre van szükség?~–
153 18|            rajta, hogy bort ivott.~– Hát Cenni itt volt már? Bizonyosan
154 18|          elmondta nekem, mi történt. Hát ön nem ivott bort? Leheljem
155 18|         éppen mint az angyaloknak.~– Hát legyen ön angyal.~Én folytattam
156 19|          figyelmes.~Hisz ez Cenni!~– Hát maga van itt?~– Én ám –
157 19|         ennél furcsább figurában is.~Hát én is tréfára vettem a dolgot.~–
158 19|              szerény vagyonú férjet. Hát én nem vagyok se gazdag,
159 20|             ha megbolondultam volna.~Hát miért is nem bolondultam
160 20|          látta jobbot nyújtani.~– No hát: Isten neki, fakereszt!
161 21|              Én ma akarom átadni.~No hát az első kívánságát az asszonynak
162 21|             megtagadni.~– Nem bánom, hát kezdjük ezen.~Én előrementem
163 21|             forint jött ki belőle.~– Hát hogy lehet ez több, mint
164 21|          börzeárfolyam szabja meg.~– Hát milyen most ezeknek a börzeára?~
165 21|            az összeg egymilliónál.~– Hát már ez hogy lehet megint? –
166 21|            milliót hagyományozott.~– Hát ez a hiány bizonyosan börzeárfolyam-különbözet
167 21|            Azt ön nem tudhatja.~– De hát nem lehetne ezt holnap reggel
168 21|              executió a hátunkon.~De hát amit az asszony egyszer
169 21|            Végre-valahára hozzájutok hát a boldogságomhoz.~– Még
170 21|           ostyapecséttel lefoglalva.~Hát ez vajon mi lesz?~Kezembe
171 21|            az ördög, aki rám les!~No hát énbennem is él egy ördög,
172 21|    kinevetnek.~Magamat lőjem főbe? – Hát mi lesz belőle? Az asszony
173 21|            si fuerit dolus” alapján? Hát kell nekem az eddigi hírességemhez
174 22|            világított és melegített. Hát még azt a vernőci kastély
175 22|            milliójával, amit akarok, hát én azt elpazarlom – önre.~
176 22|          helyzetét?~– Nem ismerem.~– Hát szolgálok egy pár adattal.
177 22|        franciák Berlinben lesznek.~– Hát még azt a pénzt is tartsa
178 23|   poggyászunkat az ellenség kezében.~Hát így csinálják a börzén a
179 23|             Németül feleltem neki.~– Hát csak lőj agyon, kamerád!
180 23|          Magyarországi vagyok.~– No, hát eredj Isten hírével!~S azzal
181 23|             a francia hadseregből.~– Hát megérdemlettem én ezt?~–
182 23|      legnagyobb fegyvertűzben. Hanem hát csodálatos dolog az, hogy
183 23|          holott te nem vagy francia?~Hát én tudtam annak az okát,
184 23|              mindenüvé odafurakodik. Hát még ha azt is meg fogják
185 25|            Ön az életével játszik.~– Hát akkor maradjon ön itt mellettem –
186 25|              előtt.~Miért nem jönnek hát utánam? Mit késik rám rohanni
187 25|              Ebbül nem kérek.)~– No, hát tessék velem a dolgozószobámba
188 26|            Azt hittem, hogy álmodom.~Hát lehet a feketéből fehér?
189 26|              is így csinálnák! Hanem hát ahhoz kurázsi is kell. Önnek
190 26|              mai nap nyeresége.~– De hát hogy lehet az?~– Még ön
191 26|             Majd meglássuk – mondám.~Hát már énnekem nem sikerül
192 26|      bélpokloson a viszketeg sömöre! Hát már Fortuna nem istenasszony,
193 26|         szállást sem tudtam kapni.~– Hát most térjen ön át az egész
194 26|          lenni.~Ha veszedelem üt ki, hát akkor honnett ember legelőször
195 26|             hölgyek összeölelgessék.~Hát ide is hiába hoztam el a
196 27|             már tizenhatmillióm van? Hát van énnekem valami szükségem
197 27|         nyelvek gyanúsítják a tátit. Hát miért legyek én jobb, mint
198 27|             Így szeretlek látni.~No, hát benne vagyok: itt maradok.~
199 27|              kacagtam fel.~– Grófnő! Hát hiszi ön, hogy lehet olyan
200 27|          hozzá, megfogtam a kezét.~– Hát majd fogom én önnek a fiát
201 27|            arcát, ajkait, szemeit.~– Hát mért nem mondtad meg ezt
202 27|             tovább fogja adni. Hanem hát mirólunk annyiféle mesét