Rész

  1 1 |            szájfájás is eltűnt. Erre aztán teljesen megnyugodott, s
  2 1 |            néger azon is nevetett, s aztán elkotródott a legsötétebb
  3 1 |              érettségi vizsgát.~Erre aztán a hölgy beavatott az eddig
  4 1 |          elsajátításáig vitték. Most aztán megkísérlik a németországiakkal,
  5 1 |          rázta: nem kellett neki.~És aztán a számára hagyott kettős
  6 1 |             a kalapját a fejéről.~Én aztán ott ácsorogtam a folyosó
  7 1 |              leviathánjainkkal? – És aztán mibe kerülne neki még most
  8 1 |              kiszorul a folyosóra, s aztán lesi, hogy hányszor jön
  9 1 |             csakhogy messze fölötte, aztán fut szédítő meredélyeken
 10 2 |        tűnnek el mellettünk. Egyszer aztán eltakarja előlem a panorámát
 11 2 |            kalapjáért.~Nem is került aztán többet elő.~E percben azt
 12 2 |             hadoszlopban. Ez a roham aztán letaszította a gőzmozdonyt,
 13 2 |             valahogy életre hozni; s aztán adjon neki vizet, vagy nem
 14 2 |      szeneskocsi annak a tetejébe, s aztán a többi vagonok erre a kettőre.
 15 2 |              katlantüze által.~Ezzel aztán feltámadt az emberi jajkiáltás
 16 2 |         szorítani át a nő derekát, s aztán a két karját hátrafacsarni.~–
 17 2 |              a „fekete isten”!~Amint aztán a kezei hátra voltak kötve
 18 2 |          hegyes kalapja alatt.~– Hát aztán ki őrzi addig a kecskémet?~
 19 2 |             ha szükség lesz rá. Most aztán szaladj. Fogd ezt a veres
 20 2 |           tágított a helyéből. Mikor aztán látta, hogy hasztalan minden
 21 2 |        beleköpött a tűzbe: „pchi!” s aztán ájultan esett hanyatt a
 22 2 |              a szobában elhelyeztük.~Aztán jöttek azok a végtelennek
 23 2 |              hogy ilyen szót hall. S aztán kis gondolkozás után felelt:~–
 24 3 |              a gyermeket az ölébe. S aztán elhalmozta csókjaival az
 25 3 |      elkomolyodott, széttekintett, s aztán ő is csak suttogva beszélt
 26 3 |       hölgyhöz éppen semmit.~A hölgy aztán egy olyan leheletszerű csókot
 27 3 |       szívesen kezet szorongatnék, s aztán betérnénk a vasúti étkezőbe,
 28 3 |               Megadtam magamat.~Erre aztán a nábob rendelkezni kezdett.
 29 4 |            lehessen a vasútnál; most aztán egy pár órára le fog pihenni,
 30 4 |              mindig hozzám tart: így aztán soha sem jövünk ki a keresztelőbül.~(
 31 5 |           tudok nekik parancsolni. S aztán elvégre is, hadd fájjon
 32 5 |         szomszéd állomásig elszalad; aztán meg a flegmatikus festőről,
 33 5 |    példányait meg egy pár levelemet.~Aztán a nejéhez fordult.~– Nos?
 34 5 |              verték föl.~Mr. Du Many aztán ölébe vette a kisfiút, kigombolta
 35 5 |            megtehette volna.~Egyszer aztán jojcakát kívánt, s ott hagyta
 36 5 |              szavakat kivenni.~Akkor aztán lefekteté, betakarta az
 37 5 |              függönyöket összehúzta.~Aztán visszatért az apa a kandallóhoz.~
 38 5 |             csókolni az apját. Akkor aztán csintalanul vihogva bújt
 39 5 |              az ajtóig elkísért.~Ott aztán megszorította a kezemet,
 40 6 |   kabátzsebébe mélyeszté a kezeit, s aztán a megszorult adós keserves
 41 6 |              mert ez az anyanyelvük; aztán meg, mert a magyarnak az
 42 6 |           rántani a két első fogát – aztán mehetett bátran a meghalt
 43 6 |         indítsa méltó haragra.~Ekkor aztán az ellenfél a másik halottba
 44 6 |           vizsgáló bíróságnak.~Ezzel aztán mindnyájunkat megborotvált
 45 7 |  kártyaasztalnál és a politikában, s aztán átkozza a világot, mikor
 46 7 |          osztogattak.~Egy szép napon aztán azt mondtam az apámnak,
 47 7 |        Felpattant, leszamarazott.~Én aztán megmutattam neki a távolléte
 48 7 |             vagyonát elverje vele. – Aztán meg az is furcsa ám nagyon,
 49 7 |             híttalak magamhoz.~Ekkor aztán felkeltem az öreg mellől
 50 7 |            én azt feleségül venném s aztán ráhagynám mindenemet. Hanem
 51 7 |            én ócska retyemutyáimmal. Aztán hozz a házhoz szép, fiatal
 52 7 |             szép, fehér, puha kezét. Aztán hallani egy kis zsémbelést
 53 7 |            egyem túl az elégségesen. Aztán délutánonkint nyitott ablak
 54 7 |          volt beletenni való. Később aztán hozzászoktam: belegyakoroltam
 55 7 |               hármas rejteklakattal, aztán meg egy nagy pipatartó,
 56 7 |              a jelenkorral. Nem kell aztán se dicsőség, se szerelem!
 57 7 |          öreg egy kissé megorrolt, s aztán nem is mutogatott több szobát;
 58 8 |       állásából elzavartak. Ezek meg aztán Bécsben csinálták meg az
 59 8 |               a váltóikért jótállva, aztán meg olyan fiatalembereket,
 60 8 |          védekezék az ellenfelem.~Én aztán körüljártattam a tekintetemet
 61 8 |           rámáikból kiszállva, végre aztán fogtam a fegyver boldog
 62 8 |         diadal.~A kacagás elmúltával aztán áttértem a komoly témára.
 63 8 |     visszavették a lajstromba.~Akkor aztán én is visszaadtam az ülőhelyét
 64 9 |             téblábjon a szobában.)~– Aztán semmi „tekintetes úr”. –
 65 9 |             összeírási lajstromot, s aztán ő is folytatta a nevetést.~
 66 9 |              megjegyzést tenni rá.~– Aztán valahogy rá ne találjon
 67 9 |           vegye fel a jegyzőkönyvet.~Aztán diktált neki.~Formaliter
 68 9 |        ostorménszárra kalapáccsal, s aztán kiszedték a széthasadt nádból
 69 9 |              egy kupéban utaztunk.~S aztán mindaddig, amíg csak én
 70 9 |    kastélyomba elszállíttatni; akkor aztán az üres szobámban nem hálhattam,
 71 9 |             mind ruinának készülnek. Aztán igás jószágot, gazdasági
 72 9 |                De már megvolt.~Ezzel aztán mindjárt hozzáláttam a külső-belső
 73 9 |          kastélyoddal együtt.~Ez már aztán az igaz barátságnak a netovábbja!
 74 10|            elkiáltod, hogy „igen”. S aztán jössz haza Tótországba,
 75 10|             az sem hatott rám.~Ekkor aztán elővette az öreg ágyút.~
 76 11|            két halott szavazóval! És aztán a rákövetkezett vesszőfuttatás,
 77 11|            volt az útjok.~Ott jártam aztán végtül végig a kastély régi
 78 11|            darazsakat kifüstöltem, s aztán nekiálltam a rózsafáknak:
 79 11|              nőni fog, amíg övig ér, aztán szürke lesz, majd sárga
 80 11|              jártassa meg a lovakat, aztán adjon nekik szénát, abrakot.
 81 11|   megvendégelni.~– Te is velem jössz aztán – mondá egész kategorikus
 82 11|             elég: ojtsd be azokat.~– Aztán meg, tudod, nem hagyhatom
 83 11|           nem adhat több pénzt. Most aztán az ellenfelem a végső eszközhöz
 84 11|         amilyen jó bolond vagy. Csak aztán téged ne lőjön meg.~Az ilyen
 85 12|         mogyoróval a szemem láttára; aztán meg sárgarigóim és feketerigóim,
 86 12|        húszlépésnyiről a szőke.~Erre aztán én sem emeltem meg a kalapom
 87 12|              tüskéstől kell a rózsa!~Aztán odanyújtá a társnéjának
 88 12|             volt tövis nélkül is.~Én aztán hozzáfogtam, hogy másikat
 89 12|              kebelfodrai közé tűzte, aztán megint kivette onnan, s
 90 12|         mintha mondana neki valamit.~Aztán megint hozzám fordult.~–
 91 12|            odatette a fekete rózsát: aztán sietve visszajött. Az arca
 92 12|              nem kár. Hagyja élni!~S aztán, hogy egy általam földre
 93 12|             tőlem elvett rózsával, s aztán haragszik rám, hogy megláttam
 94 12|            nem tudja a katekizmusát.~Aztán összenézett a két leány,
 95 12|              tudta a leckéjét.~Akkor aztán a szőke nekem fordult fenyegető
 96 12|           fenyegető ujjal.~– Hallja! Aztán senkinek se mondja el, hogy
 97 12|          magamat.~Ettül a nevetéstől aztán elszaladt mind a kettő,
 98 12|      rózsámat) a gomblyukamban. Arra aztán durcás kedvvel, mint egy
 99 12|             nézett benneteket.~Ekkor aztán a kis szőke könyörgésre
100 12|          csapta össze a kezeit.~– Ez aztán az oedipusi talány! Nem
101 13|              feleséges ember. No meg aztán – javított kiadásban – mint
102 13|              ördögöt.~No! Ebből lett aztán csak igazi „ordalia”: a
103 13|              Cennihez fordulva.~– De aztán elbocsátjuk őket. A nyári
104 13|           érdekelte a leánykákat. Én aztán az egyiptomi skarabeusoktól
105 13|              nagybátyám ritkaságait; aztán beszélhettem nekik a kastélyunkban
106 13|              nézetek mellett.~Voltak aztán olyan terepek, amiken teljesen
107 13|             A harmadik stádium pedig aztán az volt, amidőn Diodora
108 13|              kibeszélje magát, akkor aztán elmondtam neki, hogy én
109 13|       vesszük észre? Ugye, Flamma? – Aztán mikor mi önre valami tréfás
110 14|           éppen ránk lehetett látni. Aztán meg egy sárgarigó is ott
111 14|           édesanyja, hanem azonkívül aztán semmi potentátja a kerek
112 14|             Derék katona volt. Mikor aztán az orosz hatalom elnyomta
113 14|          órában indul Calaisba.”~„És aztán?”~„Aztán Párizsba: ott akarok
114 14|              Calaisba.”~„És aztán?”~„Aztán Párizsba: ott akarok lakni.”~
115 14| mellényzsebemben, nesze, neked adom. Aztán vedd nőül te Cennit.~– Vigyázz,
116 14|         hitte el – magam sem hittem. Aztán más is van a dologban. Cenni
117 14|           násznagyságot. Hanem akkor aztán én futhatok innen, ahogy
118 14|        unokahúga már férjhez ment, s aztán kibékítened őtet velünk.
119 14|             fáztam egy kicsit.~Ekkor aztán könyörgésre fogta a dolgot.
120 15|        kérdést sem hallottam).~– Hát aztán mutassa ön, hogyan kell
121 16|              belenyugszik ő is.~– De aztán nem hagyod magadat újra
122 16|               hogy nem. Kezet rá.~Én aztán becsületszóra és parolázva
123 16|         Isten nyugtassa meg. De most aztán téged is Isten nyugtasson
124 16|              Többször ne ugorj, mert aztán majd úszol. Tanuld meg,
125 17|            volna örök hálám felől. S aztán magam szaladtam volna Helgolandba.
126 17|              a lovakat állítani.~Ott aztán elhistorizálta, hogy Szigfrid
127 17|            maradjon a bejárat előtt.~Aztán a kollégámmal gyalog mentünk
128 17|            is törhetlen marad.~Akkor aztán a menyasszonya elé vezetett.~
129 17|            volt egy spanyol légy.~Én aztán azt a palackot fogtam a
130 17|            bort valamennyi pohárbul, aztán loholtak kifelé. „Csallóközi
131 18|        nagyhamar visszatérve, amidőn aztán a kárpit egyik szárnyát
132 18|             kézzel összemarkoljam. S aztán lazán összecsavarva csomóba
133 18|              már tudok eszmélni.”~Én aztán mondtam neki, hogy még csak
134 18|          betege rosszat ne álmodjék. Aztán lebocsátottam az alcoven
135 18|             amit ismételnie jó volt?~Aztán rám nézett ijedten. Olyan
136 19|             édes lelkem”.~Odatette s aztán csak ott maradt a szobában.
137 19|          szappanhabot a tégelyben, s aztán a pamaccsal telekentem vele
138 19|             lelke hozzá van kötve, s aztán futni, amerre lát. Az angyal
139 20|           sem fogok emlékezni. Ezért aztán azt a komplimentet kaptam
140 20|          ízről ízre levenné rólam, s aztán egy jobbat, egy tökéletesebbet
141 20|             Ixiont felbátorította, s aztán – egy felhőt dobott a bukfejesnek
142 20|              kérem meg.~Erre a szóra aztán megint egyszerre átalakult
143 20|   nagynénjéhez:~– Na, mi az?~Diodora aztán annak is elmondta, háromnegyed
144 20|         recht! Habeat sibi.~Most már aztán én is kegyetlen voltam.~–
145 20|         fejfölvetéssel. Megértettem. Aztán nyugodtan feleltem a grófnő
146 20|               Diodora vállat vont. S aztán egész noble souplesse-szel
147 21|          mindent apróra megtekint, s aztán meg van vele elégedve, hogy
148 21|        minden az ízlése szerint van.~Aztán első az estebéd, amit kettecskén
149 21|        cselédek jártak keltek.~Amint aztán vége volt a vacsorának,
150 21|              88, erdélyi 82.~S nekem aztán az egyes tételeket összegeznem
151 21|       magunkat a türelemben. Majd üt aztán a bosszúállás órája!~Egyszer
152 21| Felszárítottam itatóspapírral.~Akkor aztán visszarakta az értékpapírokat
153 21|              sem. Az öl meg engem, s aztán kinevetnek.~Magamat lőjem
154 22|             elpazarlom – önre.~Mikor aztán az asszonyom jól el volt
155 22|         Hirsch-házba utasítandók.~Én aztán Brüsszelből visszatértem
156 22|         kijelölt hadtesthez.~Mármost aztán világosan látható a tervem,
157 23|      köteléket alkalmazunk a sebére; aztán összehordjuk őket, s kezdődik
158 23|            ellenséges tisztek! Akkor aztán visszafordulnak, lövöldözve,
159 23|      osztotta a parancsokat.~Egyszer aztán valami más hangzású trombitaszó
160 23|             porosz lövészekkel. Azok aztán hátba fogták őket, gyilkos
161 23|             A főparancsnok elestével aztán el volt döntve az ütközet
162 23|         frankom lángot vetett!~Hanem aztán mikor a kövér betűs diadalhíreket
163 23|           bámult rám a fiatal vitéz, aztán leeresztette a homlokomnak
164 23|           átgázoltatni a patakon. Én aztán a répaföldeken keresztül
165 23|          nagy kitüntetés volt.~Mikor aztán elkészültünk a munkával,
166 23|              az elbocsátási levelet, aztán resignáltam neki a hátaslovamat,
167 23|    felszerelést el kellett égetni és aztán futni – ki tudja merre.~
168 24|           lépcsőajtót s beeresztett. Aztán meghúzta a csengettyűt háromszor.
169 24|           hogy megjött a „monsieur”, aztán csináljon tüzet a szobámban,
170 24|              ég a tűz a kandallóban.~Aztán mondja még valaki, hogy
171 24|              Sietve lépett be, hanem aztán megállt az ajtóban.~No,
172 24|              ön? Beszéljünk arról.~S aztán kikérdeztem, mint egy lelkiismeretes
173 24|         postára a komornyik által.~S aztán elővettem az iszákomból
174 24|             ellen, a váltóláz ellen, aztán meg a félelem ellen.~Most
175 25|              Odafurakodott mellém.~Ő aztán tartott szép beszédet a
176 26|        Trochu parancsa szerint. Ezen aztán eltanakodtak a messieurs-k,
177 26|              azt mondám~„Ohó!”~Ezzel aztán megértettük egymást, tisztázva
178 27|       hűséges; erkölcse: kielégítő’. Aztán keress magadnak más bolondot,
179 27|     brouillirozott: ott volt Lilith! Aztán meg ki tudja hány, akiket
180 27|     választottam ki a számára.~Mikor aztán nem kellett többé semmi
181 27|          gazdagságom alapját neki. S aztán azt mondom, nem tartozunk
182 27|         szobor vagyok, jég vagyok! S aztán jövel Hathor, Milytta, Baaltis!
183 27|           férj és feleség vagyunk. S aztán, ha megszán a szíved, bocsáss
184 27|              bocsáss meg érte.~Ekkor aztán én gyóntam meg előtte.~Elmondtam
185 27|             jobban hozzám simult.~És aztán megbocsátott.~Ekkor aztán
186 27|            aztán megbocsátott.~Ekkor aztán kivándoroltunk Amerikába.
187 27|         ennek a pajkos sikongatására aztán a szomszéd szobában is egyenrangú