Rész

  1 1 |                középső ülésben helyezték el.~Halavány arcú, méla tekintetű
  2 1 |              szivarozni lehet. Foglalják el ketten az egész kupét. Én
  3 2 |          váróházak lámpái sebesen tűnnek el mellettünk. Egyszer aztán
  4 2 |                 A gyermeket nem ejtettem el a balkaromról. Azonban a
  5 2 |               rémséges búgással repültek el a fejem fölött, keresztülugrálva
  6 2 |             szívvel. – Mégsem csaphatnak el. Nem én vagyok a hibás.
  7 2 |                velem.~– Én nem hagyhatom el a posztomat. Mert akkor
  8 2 |        szabadíthatja meg őket. Ő maga is el fog veszni.~Láttam, hogy
  9 2 |                 nagy követ, azzal kezdte el betörni a vagon oldalát.
 10 2 |             vasrudat. Akkor ezzel kezdte el feszegetni a rést. Már annyira
 11 2 |            kecskémet?~Praktikus helvéta! El is akarja adni a kecskéit,
 12 3 |         Párizsban még ekkor nem kezdődik el a nappal. Az utcákon nem
 13 3 |        felkeresni.~Azonban alig haladtam el mellettük nehány lépésnyire,
 14 3 |               vendéglőben száll meg, úgy el fogják lepni a riporterek,
 15 4 |              lakosztályba vezetett, mely el volt látva a legnagyobb
 16 4 |           különösséget csak hozott volna el magával.~Nehány perc múlva
 17 4 |                  amerikai búza nemsokára el fogja özönleni Európát,
 18 4 |             színvonalon állnának.~Annyit el kellett ismernem, hogy Mr.
 19 5 |                az ember, az egész nyílás el volt zárva valami átlátszó
 20 5 |                az állandó vízablak zárta el a télikert forró és fűszertelt
 21 5 |               Azért kérettem ide: mondja el nekem az egész vasúti szerencsétlenségnek
 22 5 |           négyszázhatvan embert temetett el. – Nem az églakók haragja
 23 5 |              zöld, veres szikrák árulták el, hogy azok gyémántok.~A
 24 5 |                 csintalanul vihogva bújt el az ágytakarók közé.~Mr.
 25 6 |                fel rá valamit. Mondja ön el nekem annak a történetét,
 26 6 |                 is. Mindig. Sohasem megy el innen. Az jó volna apának.
 27 6 |                 utasítást. Most készítse el a szamovárt a teának, mandarin
 28 6 |                 végképp mégsem szakadtam el a hazámtól. A hajdani kastélyom
 29 6 |                  nem a nádasnak beszélte el a titkát, hanem a vizsgáló
 30 7 |                 a virtualitás. Az ősiség el van törülve, mindenki annak
 31 7 |                  és ezüstpénzben fogadta el, s azt egy hatalmas, régi
 32 7 |                 összesodorgatva dugdosta el. Kölcsön nem adta a pénzét
 33 7 |                  jó pajtását is temessék el vele együtt.~Ért-e valaha
 34 7 |             mondá: „Dénes! Dénes! Bizony el kell neked patkolnod egy
 35 7 |                   Hát én arra határoztam el magamat, hogy teneked testálom
 36 7 |             nevetségben. Azt hitte, hogy el akarok szaladni, mert megfogott.~–
 37 7 |             rettegnem, hogy „holnap” jön el a halálom. Van egy egész
 38 7 |                hogy te jöjj ide. Foglald el az egész kastélyt: nekem
 39 7 |             fényes ajánlatot nem fogadom el. Én magamnak életpályát
 40 7 |              megvasalt tölgyfaajtó zárta el a bejáratot, melynek a kulcsát
 41 7 |               zár felnyitásánál.~– Hagyd el, öcsém. Aki nem tudja ennek
 42 7 |                mánia. Akit ez megkap, az el van neki adva holta napjáig. –
 43 7 |               csak! Csak egy sort olvass el! Abban az van írva, hogy
 44 7 |                  is mind terád néz. Most el van hanyagolva az egész
 45 7 |                szavamba, még nem mondtam el mindent. – Az előbb, hogy
 46 7 |                 a sor, akkor a bankót is el kell fogadnom. Ezeket én
 47 7 |                 hogy attól semmi részben el ne térjen. Ha most egyszerre
 48 7 |                Pályámat semmi kincsekért el nem hagyom. Életemet egy
 49 7 |                  Látom, hogy nem fogadsz el tőlem semmit. Nem tudlak
 50 7 |             székvárosban, s magam viszem el az alispánhoz.~– De reverzálist
 51 7 |              zsebe, hogy vesztette volna el!~
 52 8 |                      Meghótt!”~Alig múlt el három hónap, midőn a hírlapi
 53 8 |                saját magam által küldött el az öreg az alispánnak.~A
 54 8 |                hogy rakétákat sütögetnek el egy puskaporos toronyban.
 55 9 |             egyszer megfogott, azt többé el ne bocsássa. Atlétai termet,
 56 9 |             menni Bécsbe. A pácienseimet el kell valahogy látnom.~–
 57 9 |          falakhoz, hogy házbontás nélkül el nem emelhető.~– Hát a pénzt
 58 9 |                  No hát csak prestissimo el kell dönteni a törvényszékkel
 59 9 |                magántulajdonod. Nem kéri el tőled senki – szólt az alispán.~–
 60 9 |                   S a saját fogatán vitt el egész Nagyszombatig, ahol
 61 9 |                lakályossá átalakítani, s el kellett ismernem, hogy mindenben
 62 9 |                  a kastélyod berendezése el fogja azt nyelni; a gazdasági
 63 9 |               igen praktikus ésszel járt el. A hintóslovakat ő válogatta,
 64 9 |                 beszéltél! Most találtad el a szeget a fején. Barátom,
 65 9 |              hátsó ülésben helyezkedtünk el.~– Barátom! – mondá Szigfrid –
 66 9 |              siess felfedezni. Ne fogadd el te a meghívásokat se a zergevadászatra,
 67 10|             tebenned a mi pártunk. Neked el kell fogadnod a megtisztelést,
 68 10|                akkor se vesztegetném azt el erre a mulatságra. Láttam
 69 10|                Nagyon kérem Önt, fogadja el a jelöltséget.~Diodora.”~
 70 10|             amint szavamat adnám, kezdék el gondolkozni rajta, hogy
 71 11|            kíváncsi vagy rá, hogy olvasd el az akkori hírlapokból az
 72 11|              valaki főbenjáró bűnt követ el, még amnesztiát kaphat,
 73 11|      begyepesedett útjait.~Az egész kert el volt hagyatva nagybátyám
 74 11|              vagyok már!~Hosszú idő múlt el. – Egy egész hét. Én azt
 75 11|                   Hát vedd elő, s olvasd el.~Mármost hát csakugyan fel
 76 11|               eljöjj egyszer Vernőcre.~– El voltam foglalva. Éppen most
 77 11|            hírességek.~– Hát hiszen hozd el azokat a szemzőgallyakat
 78 11| momentfotográffal lekapnak és úgy hoznak el.~Én arra mindjárt elmondtam
 79 11|                  fel őket, hogy menjenek el vele medvét lőni. Az én
 80 11|                  azt akarja, hogy vigyem el magammal egy ilyen medvevadászatra.
 81 11|              csakugyan a valkűrök vittek el engemet, szegény, csatában
 82 12|                   éles kiáltások áruljak el, hogy pávák tanyáznak a
 83 12|              ezerféle változatot követve el hajlékony ujjaival.~A másik
 84 12|                 rózsaszálat, a két kezem el levén mással foglalva, kertész
 85 12|              legszebb rózsákat pusztítja el; ettől vette a népies elnevezését
 86 12|                 Aztán senkinek se mondja el, hogy kik jártak itten.~–
 87 12|           szavamat adom, hogy nem mondom el senkinek.~De már akkor nem
 88 12|                  nem állhattam meg, hogy el ne kacagjam magamat.~Ettül
 89 12|                hajfonadék, aminek a vége el volt a tekercs alól szabadulva:
 90 12|            valamit. Ti magatok mondtátok el nagy panasszal.~– Igen.
 91 13|               Tehát az emberek rontották el a szegény ördögöt? – gúnyolódék
 92 13|                  néztek. Sohasem feledem el ezt a néhány pillanatot,
 93 13|                  tapissiernél.~Gondoljuk el csak, minő nagy előny az
 94 13|              távolból; de egyik sem árul el komoly hajlamokat.~El kellett
 95 13|               árul el komoly hajlamokat.~El kellett fogadnom Szigfrid
 96 13|                ezt az utóbbit nem hittem el. Diodora vallásos lelkületű
 97 13|                  örömeitől nem zárkózott el. Inkább hiszem azt, hogy
 98 13|               orvosi segélyt nem fogadok el.~– Ez is kórtünet – sőt
 99 13|              beszélek. Mért nem veszi ön el Diodora nénémet?~Ez a kérdés
100 14|                egész magyar emigrációrul el van ismerve, hogy legnobilisabban
101 14|          megtörésével a szokásos tósztok el lettek mondva, a két násznagy
102 14|               jöhetett perelni, mert itt el volt ítélve. – Huszonöt
103 14|              kopasz feje. – Hát mit vett el tőle az a kegyetlen tündér? –
104 14|                  hát miért is nem veszed el, ha szereted?~– Őrjöngök
105 14|                Mondtam már, de nem hitte el – magam sem hittem. Aztán
106 14|               szobában, s senkit nem tűr el maga mellett, mint Flammát.
107 14|                  Au contraire. Nem futsz el, itt maradsz. Éppen a te
108 15|        comtesse-nek címeztet. Ő bérmálta el a kislányt „Cenerentola”
109 16|          parancsolja, hogy azt ne fogadd el.”~S most Potya úr másodszor
110 16|                  Miért? Miért mondta ezt el?~Csak annyit tudok, hogy
111 16|              Addig ülj le.~Nem eresztett el, amíg a levelet meg nem
112 16|                  levelet meg nem írta és el nem küldte az elnöknek.~–
113 16|                 ítéletet. A megyénél rég el volt intézve az ügyed, de
114 17|                életének e fordulópontján el nem hagytam.~Én hasonló
115 17|           mulatságot!~Elébb hadd költsük el a nászlakomát.~Majd ha jól
116 17|              barát ne értse.~– Ne rontsd el a jó juxot! Teneked más
117 17|        megragadta a karomat.~– Ki árulta el ezt a schabernackot?~Én
118 17|            elárulta a dolgot, nem mondta el neked az egész tervet?~–
119 18|                 milói Vénusz veszthetett el, és őhozzá kerültek. A haja
120 18|              miatt az arc mosolyra vonul el, egy szövevényes gépezetnek
121 19|            pózban még Garrick se játszta el Othellót. – S nekem „így”
122 19|              emelt kezek? Akkor beszélte el a mi játéktervünket. Láttam.~
123 19|          barátjának a tragédiáját mondta el. Ebből megérthettük mind
124 19|         játékomat elrontani? Miért árult el engem? Ön nem találja ki
125 19|                  emberfölötti bűbájában. El tudta űzni kínzó démonát.
126 20|         kastélyba. „Jaj csak a grófnőnek el ne áruljam, hogy ők voltak
127 20|                  Amit én nagy élvezettel el is költöttem. S azzal az
128 20|               azt az óhajtásomat árultam el a komornyik előtt, hogy
129 20|                 fogasson be, mert rögtön el fogok utazni, s hogy most
130 20|               holdak, csillagok maradnak el mellettem. Egy örvény, mely
131 20|                   Pedig az nem is jutott el nála a masszázs kúráig.
132 20|             akaszkodva. Valamelyikünknek el kell esni.~Egy tekintetet
133 20|      konspiráltál ellenünk! Te rontottad el a tervünket! – kiálta közbe
134 20|                  a római katolikus hitet el találná hagyni, attul az
135 20|        Legelőször is Flammától búcsúztam el, ki mind a két kezét kezembe
136 21|                  amit kettecskén költünk el. Minden étel nagyon jó,
137 21|         menyegzői éjszakán ezzel tölteni el a mennyországtul kölcsönzött
138 21|                kezembe adta, hogy zárjam el a wertheim-pénztáramba.~
139 21|                   Kezembe adta: olvassam el.~Az egy közjegyző által
140 21|                     S mért nem vette önt el, ha nejévé tette?~– Mert
141 21|          Egyiptomban, s attól nem válhat el.~– S miért jött ön énhozzám?~–
142 21|                   hogy mért nem futottam el ővele, hisz ő szegény leány,
143 21|                használtam, arra bámultam el olyan nagyon; az acél patinájába
144 21|       Mindenekelőtt hidegvér!~Ne áruljuk el, hogy mi lakik bennem?~Elég
145 21|             szemeknek a lángja.~Ne hagyj el, édes eszem! Találj ki valami
146 22|                  német diplomata hagyott el. Bútort, kocsit, lovat,
147 22|             Mikor aztán az asszonyom jól el volt helyezve, akkor azt
148 22|                 Elég hosszú idő múlt már el a menyegzőnk óta; kéthetes
149 22|                 tél, hét nyár múlt volna el azóta!~– Ne tagadjon ön
150 22|              ember végignézett rajtam.~– El akarja ön veszteni ezt az
151 22|               kifizették a gyalázatomat, el fog repülni a levegőbe. –
152 23|                fejünk fölött süvöltöttek el. Az én betanult legényeim
153 23|             Valami szent borzalom fogott el az én uramnak, a mindnyájunk
154 23|              csak a puskák füstje árulta el az arcvonalát, s a francia
155 23|                  iszonyú dúlást követtek el a francia lovasságban, hanem
156 23|                 vadászezred ott pusztult el.~A főparancsnok elestével
157 23|             főparancsnok elestével aztán el volt döntve az ütközet sorsa.
158 23|          franciák.~Azt senki sem fogadta el, hogy meg lettünk volna
159 23|        hadsereget, a porosz koronaörökös el van, fogva!” Éppen aznap
160 23|          betegeket, s maguknak ne vegyék el a szekereimet.~Egyszer magamat
161 23|                levelem? Miért bocsátanak el?~– Azt kérdezd meg Trochu
162 23|            minden idegen tisztet azonnal el kell távolítani a francia
163 23|                egész tábori felszerelést el kellett égetni és aztán
164 24|               azalatt!~Csak akkor hagyta el a szalont, mikor a komornyik
165 24|                 sors iróniázik velem. Én el akarom veszíteni azt az
166 25|                 esernyőkkel hadonásztak.~El voltam szánva.~Egyszer csak
167 25|                  nincs szükség. Bocsássa el a kezemet! Hadd vágok a
168 25|                harmadiknak nem árulhatok el.~– Biztosíthatom önt felőle,
169 26|                amíg Párizsból Brüsszelig el tudtunk vergődni. Minden
170 26|                  hadseregtől. Most ön is el volna fogva. Ami rossznak
171 26|     kétszázezerért kínálja.~– Fogadja ön el.~– Rögtön bele lehet költözni.
172 26|             elhagyott palotámban, azokat el akarom hozni.~– De uram,
173 26|                  hónap alatt nem költött el többet húszezer franknál.~
174 26|                  Hát ide is hiába hoztam el a fejemet! Nincs itt se
175 27|              mondta:~– Dehogy hagylak én el! Most vagy, már csak igazán
176 27|               rovancsolt könyvet rejtett el előlem a fiókjába.~Ez azt
177 27|                 ezúttal nem rejtette azt el előttem.~– Asszonyom – mondám
178 27|                 hitre tér át, ami nélkül el nem választják; de még nagyobb
179 27|                Az, hogy nem bocsátom önt el magamtul.~S ezt mondva,
180 27|                 alacsony önérdekből vett el: hű ápolása, gyöngédsége,
181 27|                   hogy ön most taszítson el magától. Én vétettem ön
182 27|                Milytta, Baaltis! Törpülj el, nyomorult tettető, ez asszony
183 27|         megrontott, álomitallal kábított el. Öntudatlan, tehetetlen
184 27|                  csókjaimmal árasztottam el arcát, ajkait, szemeit.~–
185 27|                   hogy az ördögnek adtam el a lelkemet, s az hordja