Rész

  1 1 |         tengelye izzóvá lett, azt most ki kellett kapcsolni, s a közbeeső
  2 1 |            hízelgő torokhangokat adott ki, hűséges háziállatok csahintásához
  3 1 |           fiúcskán keresztül cseréltük ki; ő mozdulatlan, érzéketlen
  4 1 |               az anyanyelvemen szaladt ki ez a félsóhaj a számon: „
  5 1 |                a háladatosságot fejezi ki.~A hölgy megkínálta őt egy
  6 2 |             síneken, tehát nem siklott ki. A kalauzok fútták a kürtjeiket,
  7 2 |           vagonok ajtajait nyitogatták ki, a mozdony fütyült; s fújtatta
  8 2 |              kinyitja a vagon ajtaját: ki tudtam azt nyitni magamtul.
  9 2 |                vagonokból már ugráltak ki az utasok, kockáztatva a
 10 2 |          valaki. Egy új rém emelkedett ki előttem, nagy, boglyos fekete
 11 2 |              emberi test nem férhetett ki rajta. A fiatal férj fogott
 12 2 |             kalapja alatt.~– Hát aztán ki őrzi addig a kecskémet?~
 13 2 |                volna, miért bűnhődik?… Ki rúgta meg a sarkával azt
 14 2 |              éppen most zuhanjon alá?… Ki az, aki gyönyörködik ebben
 15 2 |                a haldokló mártíroknak? Ki az, akinek az oltártüzébe
 16 2 |                mind magyarul mondta.~– Ki az ön atyja? Hogyan hívják? –
 17 3 |                a kezemen vezettem.~Még ki sem léptünk az ajtón, amidőn
 18 3 |               kiáltott. A nevemet ejté ki.~No, hát ezt bizonyosan
 19 3 |              misstress nem érti.~Vajon ki tanította ezt a gyermeket
 20 3 |        gyermeket magyarul beszélni? De ki tanította megnémulni?~Talányok,
 21 3 |           Arról szólt neki, hogy vegye ki a málháimat.~Én igyekeztem
 22 4 |           nyelvnek van professzora; de ki gondol a finnugor nyelvtanra
 23 4 |        Valakinek mégis kell lenni – de ki lehet ez a valaki? (A süketnéma-intézetekben
 24 4 |              így aztán soha sem jövünk ki a keresztelőbül.~(Ez elég
 25 4 |          Pártról: azt a nézetét fejtve ki, hogy ez a párt egészen
 26 4 |            Mindezekből én azt eszeltem ki, hogy az én házigazdám nagyon
 27 4 |               Mr. Du Many komornyikja, ki két levelet hozott be az
 28 5 |                szerencsétlenül jártak. Ki menekült meg? És milyen
 29 5 |               az irtóztató csapás. Hát ki az a rettenetes lény, aki
 30 5 |                akik hozzánk tartoznak? Ki az?~Az a fehér arc azokkal
 31 5 |             rémlátást; hadd szenvedjek ki benne. – Az nekem jólesik.~
 32 5 |            hölgynek az angol utazórul, ki a pásztor kecskéit őrizte,
 33 6 |             kombinációm is gyökerestül ki lett irtva. Azt gondoltam,
 34 6 |              utoljára kötélnek állt, s ki hagyta rántani a két első
 35 6 |            többet.~Nem is derült volna ki az a pia fraus soha, ha
 36 7 |             hazafiak találkozója. Soha ki nem fogytunk a vendégből
 37 7 |         kedvezőtlen arányokat mutattak ki a bevételeink és a kiadásaink
 38 7 |                a szót a tudós társaság ki próbálná irtani a magyar
 39 7 |               felforralta, úgy hűtötte ki, hogy a bacilusokat kiölje
 40 7 |              forgalomból, s melyen jól ki lehetett venni, hogy sok
 41 7 |                ne doktort. A kolerábul ki tudom rántani; de a szentek
 42 7 |          rántani; de a szentek kezéből ki nem tudom szabadítani; mert
 43 7 |               ivadékai még nem vesztek ki. Embert nem tarthatok a
 44 7 |             melyik minő korbul való, s ki volt a mestere. Csakhogy
 45 7 |                idegen neveket úgy ejté ki, ahogy írva voltak, magyar
 46 7 |              istállóban, hacsak a fűre ki nem csapják. – De hát segíthetsz
 47 7 |         fortély ismerete nélkül a láda ki nem nyitható, mert egyik
 48 8 |         polgártárst, akiből azt néztem ki, hogy iskolamester. – Mit
 49 8 |         zsebkendőjével, úgy támolygott ki a gyűlésterembül.~– Hét
 50 8 |            összesúgtak, kérdezgették: „ki lehet az a nyúzott képű
 51 8 |                Német lett!” – egészíté ki, fenyítő mutatóujj-mozdulattal
 52 8 |          vállaikra vesznek.~Nem dobtak ki. A beszédemnek az a hatása
 53 9 |             okos dolgok mellett azt is ki tudta vinni, hogy a magyar
 54 9 |                emelhető.~– Hát a pénzt ki kellett volna belőle venni,
 55 9 |               lakatosi tudomány, amely ki tudta volna találni, hogyan
 56 9 |            hirtelenében pénzt verhetne ki?~– Van biz itt holmi retyemutya.
 57 9 |       hivatalos lakomát. Szigfrid vitt ki a saját négyes fogatán.~
 58 9 |              az alispán –, hadd hűljön ki egy kicsit az a pénz a vármegye
 59 9 |                ő válogatta, ő próbálta ki a számomra, s lealkudta
 60 9 |     kiábrándulás! – mondám én.~– Nono! Ki tudja? Az ördög nem alszik.~
 61 11|          készíttettem.) Azon keresztül ki és be lehetett látni.~Három
 62 11|           bajusszal, szakállal úgy néz ki az ember mint egy gorilla.~–
 63 11|       vezérszerepet visz, az unokahúg, ki dúvadra les és fényképez.
 64 12|       kertésznek néz.~Megmondjam, hogy ki vagyok? Ez megint ügyetlenség
 65 12|              pózba helyezve magát, adá ki a parancsot.~– Én megtiltom
 66 12|            aljából pedig bugyogva tört ki egy kristálytiszta hegyi
 67 12|              ekkor tudta a szőke, hogy ki vagyok. Meglátta a rózsáját (
 68 12|                adj választ ex tripode!~Ki kellett vágnom magamat.~–
 69 13|           életre-halálra.~Azt találtam ki, hogy én ebben az európai
 70 13|            vetettem neki Thomasiussal, ki tudós hadjáratot viselt
 71 13|                 Nagy ütközet fejlődött ki ebből!~Szigfrid barátom
 72 13|             abnormis növése magyarázza ki, vagy valami önérdek, vágy,
 73 13|             láttam a csodatevő szüzet, ki évekig elbolondította a
 74 13|         titkaiba beavatva. De most már ki lett mondva, hogy magamnak
 75 13|                kell még; most kerültek ki a kolostorból; Diodora grófnő
 76 13| Rinocérosz-szíve legyen annak, aki azt ki meri mondani a Kárpátok
 77 13|         erkélyről, egyszerre felderül; ki lesz cserélve, nyájas és
 78 14|             nem tudja, milady, hogy én ki vagyok tiltva Franciaországból?
 79 14|                a neje után, mert onnan ki volt tiltva; Magyarországra
 80 14|            kezébe adom, aki nem vívtam ki még a nevemnek egyebet,
 81 14|              sublimior mathesist, hogy ki tudja számítani, miszerint
 82 14|              teszi a fogadást, agg eb, ki megállja?” Majd mindjárt
 83 15|                jól kifejlett szemet. – Ki akar velem tréfát űzni?~–
 84 15|               rózsaág körül. A szemnek ki kell maradni, ugye? – Mit
 85 16|                véres pénzeket izzadnak ki az én választásom alatt;
 86 16|              mondják neki: „Most eredj ki, ez nem rád tartozik” –
 87 16|              takarékpénztárba, s írasd ki magadnak a főkönyvből, hogy
 88 17|                                        Ki játszik?~Ha én akkor csak
 89 17|         hajtson a vadászkastélyhoz, és ki ne fogjon, hanem maradjon
 90 17|                megragadta a karomat.~– Ki árulta el ezt a schabernackot?~
 91 17|                közös ügyvédünk fizette ki azokat a takarékpénztárnál
 92 17|                doktor. Az Aesculap-bot ki tudja békiteni a kígyókat.~„
 93 18|             Cennit éppen most kergette ki magától. Megérezte rajta,
 94 18|        fekhelyén.~Csak a feje látszott ki és a karjai a takaróból.
 95 18|                őhozzá kerültek. A haja ki volt bontva, és sűrű pászmákban
 96 18|              azt ébren senki sem állja ki, hogy a talpát dörzsöljék.~
 97 19|          pofámtól. Csakugyan úgy nézek ki, mint egy szökött rab.~Ezalatt
 98 19|             megtudta volna ön, hogy én ki vagyok.~Erre csakugyan kíváncsi
 99 19|              sátán. Azt is tudom, hogy ki mondta. Az a másik: az az
100 19|               el engem? Ön nem találja ki magától?~Torkomon volt a
101 20|                                        Ki a győztes?~Alig várhattam,
102 20|          legnagyobb sajnálatát fejezte ki megmásíthatatlan elhatározásom
103 20|        sejtettem. Hahaha! Azért futott ki a bohó leány! Ah hahaha!
104 20|                neki, hogy hadd nevesse ki magát. Árt az egészségnek,
105 20|               illő mozdulattal nyújtva ki parancsküldő mutatóujját
106 20|      recsegteté e fennhangú mondást:~– Ki mondta azt önnek, hogy itt,
107 20|                Flammától búcsúztam el, ki mind a két kezét kezembe
108 20|             egyik kapuján én hajtottam ki Flammával, a másik kapuján
109 21|               felőle győződni. Szedjük ki, és szamláljuk meg.~Nekem
110 21|  egymilliószázhetvenötezer forint jött ki belőle.~– Hát hogy lehet
111 21|              Szent Pythagoras! Ez most ki akarj a velem számíttatni
112 21|             forinttal kevesebbre ütött ki az összeg egymilliónál.~–
113 21|              testemen végigterjedni.~– Ki az az ember? – kérdezém
114 21|             legalább ideadták a pénzt! Ki vagyok fizetve a gyalázatért.~
115 21|           hagyj el, édes eszem! Találj ki valami olyan megtorlást,
116 21|       furfangos praktikát fondorkodott ki, amivel őneki megszerzi
117 22|                  Ahogy ön kívánja.~Még ki sem voltak bontva az útibőröndjei.~
118 22|            számára egy hotelt béreltem ki, melyet egy, a hadizenet
119 23|               nagy hadjáratok képezték ki; míg az én egész sebészeti
120 23|             onnan porosz lövegek által ki lettek szorítva; akkor a
121 23|              volna, kartácszáport szór ki a torkából. A mitrailleuse
122 23|                érdemrendeket osztottak ki. Nekem is jutott belőle
123 23|       nyargalászni, hogy a marodeur-ök ki ne dobálják a betegeket,
124 23|             világháborút azért gondolt ki Mars isten, hogy a te aprócska
125 23|                égetni és aztán futni – ki tudja merre.~A kávéházban
126 24|           komornyik az előszobába jött ki elém. Szemet-szájat tátott,
127 24|               is felbontva érkezett.~– Ki bontotta fel?~– A rendőrségnél
128 25|       parancsolunk itt, de hogy holnap ki fog parancsolni, azt senki
129 26|              Azonkívül minden városban ki kellett szállni valamennyi
130 26|           nappal a börzén. Éjjelnappal ki voltak világítva a folyosói;
131 26|             megyek bele. Nekem adja ön ki az eddigi nyereségből a
132 26|                lenni.~Ha veszedelem üt ki, hát akkor honnett ember
133 27|             ott volt Lilith! Aztán meg ki tudja hány, akiket az öreg
134 27|            Dajkát énmagam választottam ki a számára.~Mikor aztán nem
135 27|             miért szólal meg magyarul. Ki tanította erre?~Soha sem