Fejezet

  1 22|            harmincéves vitorlamester - Evans, akire a hajó kormányzásánál
  2 22|                 elvész, de hát Kata és Evans is ezek közé tartoztak.~
  3 22|            tanácskoztak egymással, míg Evans, a vitorlamester, néhány
  4 22|                vadak laknak.~- Hol van Evans? - kérdé Brandt.~- Amott
  5 23|            igaza van - mondá Gordon. - Evans ismeri Walston és cinkosai
  6 25|              legalább a bátor és derék Evans! Miért nem szökhetett meg
  7 25|                 akirõl a víz csurgott.~Evans volt, a Savern vitorlamestere.~ ~
  8 26|              Kata és a vitorlamester - Evans elbeszélése - A ladik partra
  9 26|       Francia-barlang fölfedeztetése - Evans megszökése - ~Átkelés a
 10 26|               Chairman-Hannover-sziget~Evans váratlan megjelenése után
 11 26|                mint egy szabadító elé.~Evans huszonöt-harminc éves, széles
 12 26|            borotválhatott le.~Alighogy Evans belépett, azonnal az ajtóhoz
 13 26|         csakugyan nem álmodik.~- Igen, Evans, élek, éppúgy, mint ön! -
 14 26|      Megtámadtatás fenyeget bennünket, Evans úr? - kérdé Briant.~- Nem,
 15 26|              pillanatban nem! - felelé Evans.~Természetes, hogy mindnyájan
 16 26|          szolgált. Egy negyedóra múlva Evans a csarnok asztala mellett
 17 26|     viszontláthatni.~E szavakat mondva Evans nem is igyekezett eltitkolni
 18 26|             mészárlásból megszabadult.~Evans folytatta elbeszélését:~-
 19 26|                   Még azelõtt? - kérdé Evans meglehetõsen meglepetve.~-
 20 26|    meglehetõsen meglepetve.~- Úgy van, Evans úr - mondá Doniphan - A
 21 26|            volt ott.~- Úgy van - mondá Evans - és most már értem az összefüggést.
 22 26|             épp így fognak gondolkodni Evans vitorlamester felõl, ha
 23 26|           Francia-barlangba? - ismétlé Evans.~- Ezt a nevet viseli lakhelyünk
 24 26|                Savern-szirtek? - mondá Evans. - Úgy látom fiaim, hogy
 25 26|          helyes dolog volt.~- Úgy van, Evans úr - mondá Service -, mégpedig
 26 26|        hallgatózott.~- Jól van - mondá Evans -, folytatom tehát: Egy
 27 26|            Csalódás-öbölnek - viszonzá Evans mosolyogva. - A sziklák
 28 26| Medveszikla-kikötõnek, kisfiam - mondá Evans és helyeslõleg intett a
 29 26|           vannak hozzávaló eszközeink, Evans úr - mondá Doniphan élénken. -
 30 26|             Mindjárt elmondom - felelé Evans. - Ezelõtt nyolc nappal
 31 26|               sárkány volt? - viszonzá Evans. - No, mondhatnám, hogy
 32 26|              Mindjárt rátérek - felelé Evans. - De mielõtt elbeszélésemet
 33 26|                Derék fiú vagy! - mondá Evans, és megfogva Briant kezét,
 34 26|      fölfedeztek benneteket - viszonzá Evans. És lehetett-e volna másképp?
 35 26|          ismert.~- Így van! - viszonzá Evans. - Walston e kirándulása
 36 26|               De nem ám, Kata! - mondá Evans. - Éppoly kevésbé kegyelmeztek
 37 26|                büntetését.~- Végre is, Evans - mondá Kata - Istennek
 38 26|                Kétségkívül! - viszonzá Evans. - A vállamat egy golyó
 39 26|                   És most - tevé utána Evans - ami dolgunk lesz fiaim,
 40 26|                a sziget elõtt? - kérdé Evans.~- Mi legalább egyetlenegyet
 41 26|             senki se látta meg?~- Nem, Evans úr - felelé Doniphan. -
 42 26|                és õvele...~- Egy hurrá Evans tiszteletére! - kiálták
 43 26|                használhatnák. Ugyebár, Evans úr?~- Kétségkívül.~- Nos
 44 26|             kerülni... Mit szól hozzá, Evans úr?~Evans figyelmesen hallgatta
 45 26|              Mit szól hozzá, Evans úr?~Evans figyelmesen hallgatta Gordon
 46 26| cinkostársaival.~- És aztán - folytatá Evans - nemcsak szerszámokra van
 47 26|             menne véghez.~- Igaza van, Evans úr - viszonzá Gordon - Helyezkedjünk
 48 26|         Service.~- Teringettét - mondá Evans -, ha elutazott volna, hogyan
 49 26|             lenne itt többé?~- Hogyan! Evans úr - mondá Gordon -, ön
 50 26|      Aucklandba.~- Komolyan beszél ön, Evans úr? - kérdé Briant.~S egyidejûleg
 51 26|            mérföldnyi utat? - viszonzá Evans. - Ó, nem! Csak mintegy
 52 26|             Nyugat felõl igen - felelé Evans. - De dél, észak és kelet
 53 26|          Gordon.~- De nem ám! - felelé Evans. - Mégpedig kelet felé nagyon
 54 26|             láttam...~- A fény - mondá Evans - tényleg egy tûzhányó tüze,
 55 26|            Chairman-sziget! - viszonzá Evans. - Nos, hát ezentúl két
 56 26|      Hannover-szigetnek hívták!~Miután Evans vitorlamester a következõ
 57 26|        fekvésének tüzetes kijelölését, Evans mesternek a csarnokban ágyat
 58 27|           Tizenegy óra és éjfél közt - Evans lövése - Kata közbelépése~
 59 27|     szomszédságában.~- És most - mondá Evans másnap, november 28-án Briantnak,
 60 27|                Úgy van, fiaim - felelé Evans. - Hanem a Hannover-sziget
 61 27|            irány felé kormányozná azt, Evans úr?~- Nem tartanék se észak,
 62 27|           kelet felé, fiaim - viszonzá Evans. - Minél hosszabb utat teszünk
 63 27|              kételkedem ebben - felelé Evans. - Vessetek csak egy pillantást
 64 27|       kísérletrõl. Amit õ megtett, azt Evans is megtehette, azaz elvontathatta
 65 27|     legénységétõl meg nem szabadultak!~Evans a fiatal telepítvényesekben
 66 27|               birokra kerülne a dolog.~Evans helyeselte, hogy Briant
 67 27|            gonosztevõknek tartja õket, Evans úr? - kérdé Gordon.~- Nagyon
 68 27|      megmentette.~- Forbes? - viszonzá Evans. - Ej, teringettét! Akár
 69 27|              jutott az eszembe - mondá Evans. - Amint önök tudják, csak
 70 27|           partja felõl jöttek.~Kata és Evans azonnal a raktárterembe
 71 27|            kell õket fogadni - felelte Evans.~- Barátságosan kell fogadni
 72 27|        pillanatban meg fogunk jelenni.~Evans és Kata a folyosóra nyíló
 73 27|             folyosó ajtaját becsukták, Evans és Kata is hozzájuk csatlakoztak.
 74 27|              vitorlamester sejtette és Evans nem is kételkedett afelõl,
 75 27|               hajólámpa megvilágítá.~- Evans! - kiáltá. - Evans, itt
 76 27|      megvilágítá.~- Evans! - kiáltá. - Evans, itt van!~- Ide, fiaim! -
 77 27|       Elhibáztam a gazembert! - kiáltá Evans. - De a másik a kezünkben
 78 27|        lenyomott a földre.~- Kegyelem, Evans! - ismétlé Kata és a vitorlamester
 79 27|              Ám legyen, Kata! - felelé Evans. - Megkegyelmezek neki...
 80 28|           Francia-barlangba.~Hajnalkor Evans, Briant, Doniphan és Gordon
 81 28|                A megejtett szemle után Evans a csarnokba ment, kinyitotta
 82 28|      Értesíthetsz bennünket - viszonzá Evans - arról, aminek a múlt éjjel
 83 28|                   Mondd meg - folytatá Evans - honnan, melyik irányból
 84 28|              mondani, Forbes?~- Nem... Evans... nem!...~- És azt hiszed,
 85 28|              vissza fog jönni?~- Igen!~Evans nem remélte, hogy még többet
 86 28|              fiatal telepítvényesekkel Evans közölte a tervét, azt ugyanis,
 87 28|               volt, mikor a kis csapat Evans vezénylete alatt megalakult.
 88 28|     észrevétlenül elérhették az erdõt.~Evans ment elöl, s amidõn túl
 89 28|         Lopózzunk a fû közé - viszonzá Evans -, és ön, Doniphan úr, ha
 90 28|                óra elõtt is - viszonzá Evans. - Úgy hiszem, célszerûbb
 91 28|          utánafutott.~- Elõre! - mondá Evans. - Nem hagyhatjuk egyedül.~
 92 28|           életjelt.~- Ez Pike! - mondá Evans. - A gazember csakugyan
 93 28|              mögött voltak elrejtõzve. Evans és a többiek a magas fû
 94 28| meggondolatlanul, Phann után rohantak. Evans nem tudta visszatartóztatni
 95 28|            hatoltak elõre.~- Vigyázzon Evans, vigyázzon! - kiáltá Cross
 96 28|             elhibáztam volna? - kiáltá Evans. - Ez valóban nagyon bosszantana!~
 97 28|              tartsd magadat! - kiáltá.~Evans és a többiek arra felé haladtak
 98 28|            Cope ekkor észrevevén, hogy Evans, Garnett és Webb az útját
 99 28|                õt eszméletre téríteni.~Evans és a többiek is hozzájuk
100 28|            Briant hangját se hallotta.~Evans lehajolt Doniphan fölé,
101 28|              kockáztattad az életedet!~Evans helyeselte az indítványt,
102 28|                idejekorán megérkezik-e Evans a katasztrófa elhárítására?~
103 28|                lehetett magára hagyni. Evans pedig Briant-tal, Gordonnal,
104 28|               akik a kezeseik lesznek!~Evans, Briant, Gordon, Service,
105 28|                 kiáltá. - Ide, hozzám!~Evans megállt és éppen lõni készült,
106 28|                történt, hogy e percben Evans, Briant, Gordon, Service
107 29|      eszméletét, bevitték a csarnokba, Evans pedig Forbest a raktárteremben
108 29|            veszélyeztette a helyzetet.~Evans tehát elhatározta, hogy
109 29|                a föld nyelte volna el. Evans e meglepõ körülmény magyarázatát
110 29|               meg oly súlyosan.~Másnap Evans, Gordon, Briant és Baxter
111 29|           Határozatba ment tehát, hogy Evans, Briant és Baxter a tavon
112 29|          széllel december 6-án reggel, Evans parancsnoksága alatt, tényleg
113 29|           Medveszikla fövenyén feküdt. Evans jól megnézte a ladikot,
114 29|               Briant. - Lehetséges az, Evans úr?~- Gondolnám - felelé
115 29|               úr?~- Gondolnám - felelé Evans. - Miután a ladik eljöhetett
116 29|             csónakot a ladikhoz kötik.~Evans a ladik oldalain támadt
117 29|               csónak farához kötötték.~Evans, Briant és Baxter a dagály
118 29|           véghez.~Óvatosságból azonban Evans folyvást készen állt a vontatókötél
119 29|                a munka serényen folyt. Evans éppoly ügyes ács, mint tengerész
120 29|        fõárbocnak használták, és Kata, Evans utasításai nyomán, a jacht
121 29|              az utolsó tíz napja alatt Evans elkezdte a berakodást. Briant
122 29|                hátulján telepedett le, Evans mellett, aki a kormányrudat
123 29|     meglehetõsen lassú volt. Ezenfelül Evans déltájban az Iszapos-erdõ
124 29|    keresztüljutni a szirtsor átjáróin, Evans óvatos tengerész létére
125 29|               szél a tenger felõl fúj.~Evans hajnalhasadtakor kifeszítette
126 30|               Új-Zéland ~fõvárosában - Evans és Kata - Befejezés~Nincs
127 30|               e pillanatban üres volt.~Evans nem is állapodott meg, hanem
128 30|               alakú halmai emelkedtek. Evans erre akarta fölkeresni a
129 30|               gõzös füstje! - viszonzá Evans.~Briant azonnal felsietett
130 30|             leírnunk, amelyben Kata és Evans vitorlamester részesült.
131 30|             tartozzék. És valahányszor Evans utazásai közben visszatért