Fejezet

  1 2 |                e szókat meghallotta.~- Én semmit sem akarok - felelé
  2 2 |              meg fog akadályozni.~- De én vagyok - viszonzá Briant -,
  3 2 |            vagyok - viszonzá Briant -, én és mindazok, akiket magukra
  4 2 |              kérdé Doniphan hetykén. - Én senkit sem akarok magára
  5 2 |         bennünket megakadályozni.~- És én ismétlem, Doniphan, hogy
  6 2 |               kiálták Cross és Webb.~- Én senkinek sem akarok törvényt
  7 2 |   megkísérlésére? - folytatá Gordon.~- Én is így számítottam - viszonzá
  8 2 |         talpformát összetákolni?~- Már én is gondoltam erre - felelé
  9 2 |               kivinni ezt a kötelet?~- Én - felelé Briant.~- Segítsek?~-
 10 2 |             Briant.~- Segítsek?~- Nem, én egyedül elvégzem azt.~-
 11 3 |           táján állt. 1860. február 15-én a nevezett intézetbõl mintegy
 12 3 |            volt a fedélzetén, mikor 14-én este a fiatal utasok hajóra
 13 4 |              Ki akar halászni menni?~- Én!... én! - kiálták a kicsinyek.~-
 14 4 |               halászni menni?~- Én!... én! - kiálták a kicsinyek.~-
 15 4 |             elmúlt napot.~- Március 10-én történt - mondá Baxter -,
 16 5 |         lakhelyül berendezték.~- Ez az én véleményem is - mondá Doniphan. -
 17 5 |           tudjuk-e, hogy hova vezet?~- Én csak egyet tudok - mondá
 18 5 |                   Éppen erre gondoltam én is - viszonzá Gordon. -
 19 5 |         szirteken esett le.~Március 15-én végre kedvezõ fordulatot
 20 5 |        amerikai” felügyeljen rájuk.~15-én este Briant, miután meggyõzõdött,
 21 6 |              Briant-nel vitatkozott.~- Én pedig ismétlem - mondá -,
 22 6 |           mihez tartsuk magunkat.~- És én hozzáteszem, hogy egy elvesztegetnivaló
 23 6 |             társunk menjen el velük.~- Én megyek - mondá Wilcox.~-
 24 6 |            megyek - mondá Wilcox.~- És én! - mondá Service.~- Ám legyen -
 25 6 |           hálót a szárazra.~Március 27-én nevezetesebb fogást ejtettek,
 26 6 |               március hónap. Április 1-én világosan látszott, hogy
 27 7 |              oly magasan állnánk, mint én álltam a minap, akkor a
 28 7 |                csakugyan ott van, ahol én mondtam, és hogy nem lehet
 29 8 |                   Ez volt mindenkor az én nézetem - viszonzá Doniphan -,
 30 10|            zavarba!”~Másnap, április 5-én, hajnalkor a nagyok: Gordon,
 31 10|    meglehetõsen elõrehaladt; április 2-én aztán a vihar is segítségükre
 32 10|               teendõiket, hogy május 5-én délután minden a helyén
 33 11|          idõben - jegyzé meg Briant. - Én azt hiszem, hogy holnap
 34 11|        árasztani szét.~Másnap, május 9-én és a három következõ napon
 35 11|            Doniphan -, noha megvallom, én jobb szeretem a vadat szabadon
 36 11|            állatokat.~Azonban május 17-én váratlan eset történt.~E
 37 12|        kibõvítési munkákat és május 27-én hozzá is fogtak.~Mindenekelõtt
 38 12|                Nem tévedtél - mondá. - Én is távoli morajt hallottam.~
 39 12|               Igaz - felelé Gordon - s én inkább azt hiszem, hogy
 40 12|         Éspedig a következõ:~Június 10-én este, vacsora után mindnyájan
 41 12|               szigetnek is.~- Nini!... én tudom, hogyan kellene elnevezni! -
 42 13|             rendes állapotát.~Július 9-én korán reggel Briant kiment
 43 13|              alatt marad is.~Július 15-én a naptár szerint Szent Swithin
 44 13|            esõs idõnk lesz!~- Bánom is én! - mondá Service -, hiszen
 45 13|          vissza és a fiúk augusztus 19-én korán reggel el is indultak,
 46 13|               amely csak szeptember 10-én enyészett el végképp.~Így
 47 13|       szigorúan eljárni.~Szeptember 10-én hat hónapja múlt el, hogy
 48 14|                elbúcsúztak, november 5-én reggel elindultak.~A Francia-barlangban
 49 14|              lesz - mondá Gordon.~- És én vállalkozom az elkészítésükre -
 50 16|               komorabbá válsz... Lásd, én a bátyád vagyok.... Jogom
 51 16|            idejét.~Másnap - november 9-én - a fiatal telepítvényesek
 52 16| Francia-barlang kényelmét.~December 15-én elindult a nagy expedíció
 53 16|            értetõdik, hogy december 25-én nagy díszlakoma lesz, amely
 54 17|            kell egy ladikkal bánni, és én is értek hozzá egy kissé.
 55 17|              És ki menne el Mokóval?~- Én, Gordon, miután nem vettem
 56 17|               ha egyszer belátja, hogy én nem akarom magamat elõtérbe
 57 17|           följegyezhesse rá.~Február 4-én, reggeli nyolc óra tájban,
 58 17|       hajókázni? - kérdé Briant.~- Nem én - felelé Moko -, veszély
 59 17|                meggyõzõdve arról, hogy én hallgatni fogok.~- Ah, szegény
 60 18|            fekvõ talajokra.~Április 17-én reggel Doniphan, Webb és
 61 18|               lehetett kétségben, most én mondom, hogy õ hazudott!~-
 62 18|                mert félsz.~- Félni!... én!...~- Mert gyáva vagy!~Most
 63 18|                 mondá Doniphan. - Akár én legyek a hibás, akár Briant,
 64 18|          kiáltá Gordon -, megtiltom. - Én, akit fõnökül választottatok,
 65 18|              viszontlátásig”.~Május 25-én, tehát néhány nappal elõbb,
 66 18|             megválasztatott, június 10-én le fog járni.~E körülmény
 67 19|             tettek az öbölbe június 17-én és Briant az Egyesült Királyság
 68 19|          könnyû dolog.~Végre július 24-én Mokónak alkalma nyílt szakácstehetségét
 69 19|                készített. Augusztus 25-én délután Iversont, Dole-t
 70 19|             feledjétek, hogy Gordon és én ezen a helyen fogunk rátok
 71 19|              kürtszóval visszahívni.~- Én kész vagyok elmenni! - mondá
 72 19|             elmenni! - mondá Baxter.~- Én is! - kiálták egyszerre
 73 19|               ketten-hárman.~- Nem!... Én fogok menni - mondá Briant.~-
 74 19|            mondá Briant.~- Hadd menjek én, bátyám! - mondá Jakab. -
 75 20|            jégtõl. És ekkor, október 9-én este Doniphan tudatta elhatározását,
 76 20|           Hanem Cross, Wilcox, Webb és én a sziget valamely más részén
 77 21|  megtelepedéshez szükségesek voltak.~- Én azt hiszem - mondá Webb -,
 78 21|         valósítani.~Másnap, október 14 én, Doniphan és három barátja
 79 22|              egész éjjel és október 17-én egész reggel gyalogolt,
 80 22|                vissza is fognak térni. Én magam megyek el értük.~-
 81 22|              el értük.~- Te, Briant?~- Én, Gordon!~- És hogyan?~-
 82 22|                sokkal többet érsz mint én! - kiáltá Doniphan nagy
 83 22|                   Számolj rám: Ezentúl én leszek a legelsõ, aki mindenben
 84 23|                Kata éspedig október 25-én, a legelsõ ilyetén fát megpillantotta,
 85 23|               szigeten van-e vagy sem. Én tehát vállalkozom elmenni
 86 23|              Briant, Baxter, Wilcox és én - mondá Doniphan.~- Kétségkívül,
 87 23|                mondá Wilcox.~- Hát még én mennyire unom, hogy egyszer
 88 24|            Briant és Baxter november 5-én reggel azonnal a munkához
 89 24|            napnál is tovább tartott. 5-én reggel kezdték és csak 7-
 90 24|               reggel kezdték és csak 7-én délután fejezték be. Estére
 91 24|         készülék a tó felett maradjon? Én tehát célszerûnek tartanám
 92 24|           Jakab élénken felkiáltott:~- Én!~De csaknem azonnal Doniphan,
 93 24|                e kiáltás lebbent el:~- Én!... én!...~Aztán csönd lett,
 94 24|           kiáltás lebbent el:~- Én!... én!...~Aztán csönd lett, amelyet
 95 24|               Kérlek, engedd meg, hogy én szállhassak fel.~- Miért
 96 24|                  Miért inkább te, mint én, vagy akárki más? - kérdé
 97 24|               a szigeten... ennek csak én... egyedül én vagyok az
 98 24|               ennek csak én... egyedül én vagyok az oka! A Sloughi
 99 24|                ki a sík tengerre, mert én... gondatlanságból... nem!
100 24|       megilletõdését. - Vagy inkább... én ölellek meg téged... mert
101 24|              ölellek meg téged... mert én fogok felszállani.~- Te? -
102 24|             Baxter és Service.~- Igen, én. Mindegy, akár Jakab teszi
103 24|                Nem, Jakab.~- Akkor hát én kérlek - mondá Doniphan.~-
104 24|              nem tûrt ellentmondást. - Én fogok felszállni.~- Eltaláltam
105 25|                önfeláldozásával.~- Már én ilyen vagyok, babácskáim! -
106 25|               tért vissza!~November 21-én, délutáni két óra tájban
107 25|        veszélyeztetve, mint valaha.~24-én reggel kilenc óra tájban
108 26|            Brandt, Rock, Cook, Cope és én; két matróz kiugrott, Forbes
109 26|                Engem nem láthattak, de én mindent hallottam, amit
110 26|               nappal Walston társai és én - mert engem sohase hagytak
111 26|           érdekében állt ezt megtudni. Én azonban ettõl a naptól fogva
112 26|           ugyanazon a helyen Gordon és én egy pipa darabjait találtuk
113 26|          éppoly gyorsan futottak, mint én, és golyóik még gyorsabban
114 26|            öltek volna meg engem, vagy én õket. Hitemre mondom, Kata,
115 26|             vitorlamester -, és miután én is számolok rátok, megígérem
116 26|               mondá Briant.~- Nos hát, én biztosítalak benneteket,
117 27|              önök tudják, csak Kata és én árulhattuk volna el Walstont,
118 27|           alkalmával. Ami engem illet, én a vízbe fúltam Rock és Forbes
119 27|            Erre sohase leszek képes.~- Én vállalkozom rá - mondá Gordon.~-
120 27|                mi ittlétünket. Kata és én majd a kellõ pillanatban
121 28|               mellébõl.~- Mit tehetnék én? - mondá tompa hangon.~-
122 29| elszállíthatnánk a Zéland-folyóra...~- Én is éppen erre gondoltam -
123 30|    vendégszeretõ kedvükben. Február 11-én a ladik a Smyth-csatornán
124 30|              kellett volna kezdeni.~12-én a ladik a Vilmos király-földjén,
125 30|                és a Grafton február 25-én horgonyt vetett az aucklandi