Fejezet

 1 1 |         március 9-ikének éjjelén, a tenger vizével egybeolvadó felhõk
 2 1 |       segítségére sietni, amelyet a tenger hullámai úgy dobáltak ide-oda,
 3 1 |         annyira, mint a véghetetlen tenger dühöngésétõl.~Nézelõdtek
 4 2 |             Miért várjunk?~- Mert a tenger még nagyon háborog és a
 5 2 |            az apály tart. Mihelyt a tenger annyira visszahúzódott,
 6 2 |             szirtsor egy részérõl a tenger visszavonul. Ez esetben
 7 2 | mindenesetre használandó lesz, ha a tenger állása miatt nem kelhetnének
 8 2 |           mondá. - Láthatod, hogy a tenger nagyon háborog. Ladikunkat
 9 2 |           is elfogadták tanácsát.~A tenger akkor már kétlábnyival apadt.
10 2 |         jobb volt várni, míg majd a tenger állása kényelmesebb átkelést
11 2 |            borzasztó lassan apadt a tenger! Pedig a színvonala kétségtelenül
12 2 |        zátonyon. Remélhetõ volt-e a tenger oly nagyfokú apadása, hogy
13 2 |           nem használhatjuk, mert a tenger nagyon háborog. Nem! Csupán
14 2 |             érhet, mert túl rajta a tenger nyugodtabb volt. Nagy erõfeszítéssel
15 2 |         következtében az elõrésze a tenger fenekét súrolta, míg a fartõkéje
16 3 |          áramlata a schoonert a sík tenger felé ragadta.~Mikor a hajósinas
17 3 |         okuk volt azt hinni, hogy a tenger elnyelte õket hajójukkal
18 3 |         cirkáltak a vizeken, ahol a tenger már nagyon háborgott. És
19 4 |         ugyanazon a helyen, ahova a tenger kivetette. A fedélzet az
20 4 |            pusztította volna-e el a tenger csakhamar a jachtot és a
21 4 |         szirtek közt megakadtunk, a tenger víz behatolhatott ám a hajóba.~-
22 4 |              mondá Baxter -, hogy a tenger kivetette a partra a szegény
23 5 |           tudnánk, van-e kelet felé tenger avagy nincs...~- A Sloughi
24 5 |       kétszáz méternyire becsülte a tenger színe felett. Célszerû dolog
25 5 |             Ha ezen az oldalon is a tenger terül el, akkor kétségtelenné
26 5 |         helyett, amely az erdõ és a tenger közt terült el, Briant itt
27 5 |          méternyire emelkedett ki a tenger színe fölött.~Briant tehát
28 5 |             a vizeket visszavonja a tenger felé, az átjárást ezen a
29 5 |           területet ezen az oldalon tenger kerítené körül és azon kérdés
30 5 |         fordult. A látóhatár felé a tenger a lassan leáldozó nap sugaraitól
31 5 |            idõ két óra felé járt. A tenger kezdett visszavonulni, a
32 5 |      figyelmesebben nézett oda.~- A tenger!... Igen... a tenger!~És
33 5 |              A tenger!... Igen... a tenger!~És a távcsövét csaknem
34 5 |              Miután kelet felé is a tenger látszott, kétség se lehetett
35 6 |       látszott föld a déli-sarkköri tenger végtelenségéig. Kelet felé
36 6 |         teknõsbékáknak, amelyeket a tenger felszínén a leggyakrabban
37 6 |           nyugat felé. A láthatár a tenger felõl egészen tiszta volt.
38 7 |             övezte és e fövenyt ama tenger hullámai mosták, amelyet
39 7 |            fölfedezett víz nem volt tenger!~ ~
40 8 |       lehetett, hogy az állítólagos tenger csupán tó volt. De nem volt-e
41 8 |       Briant.~- Ám legyen, de nem a tenger volt.~E válasz Doniphan
42 8 |     partvidék ama részét, amelyen a tenger a jachtot kivetette a szárazföldre.~
43 9 |              egész kiterjedésében a tenger áztatta.~Így dõltek dugába
44 9 |      Doniphan ellenében igaza volt. Tenger vette körül minden oldalról
45 10|              vagy az apály vissza a tenger felé.~E nehéz nap után,
46 10|            a tutajt, nehogy az ár a tenger felé vigye.~A tutaj ismét
47 12|         vize úgy hullámzott, mint a tenger, annak ellenére, hogy a
48 13|            se jelez szigetet a déli tenger szélén.~- Ez megmagyarázhatatlan,
49 13|    borították el a Sloughi-öblöt.~A tenger, amelyet Briant nem látott
50 15|    lehetetlen volt meglátni, mert a tenger által képezett látóhatárnak
51 16|             visszavonulási vonala a tenger felé elvágassék. Doniphan,
52 16|        csakhamar félkört képeztek a tenger és a fövenyes part közt.~
53 17|             a torkolat mellett - ~A tenger keleten - Briant és Jakab -
54 17|       víztükörnek, amelynek, mintha tenger lett volna, az égboltozat
55 17|           illat áradt szét, amely a tenger közelségére vallott.~És
56 17|          Briant mindenekelõtt a sík tenger felé tekintett.~Az öböl,
57 17|             gyakran összeolvadnak a tenger páráival, még a látcsõ segélyével
58 17|            irányban. A láthatáron a tenger az égboltozattal olvadt
59 17|            idõ sötétedni kezdett. A tenger távoli részeit még a napsugarak
60 18|             a látóhatáron feltûnt a tenger kékes vonala.~Mennyi mindenféle
61 19|     képzõdött jégdarabok leúsztak a tenger felé, de nemsokára közel
62 19|             télen, akár a befagyott tenger jegén, akár úszó jégdarabokon
63 21|      amelyet most láttak elõször. E tenger éppoly elhagyatott volt
64 21|             emelkedtek az erdõ és a tenger közt és a tövükben legföljebb
65 21|        világos volt. Vajon végtelen tenger volt-e itt is, avagy csak
66 21|         vihar üvöltése a felbõszült tenger zúgó robajával párosult.~
67 21|        távcsõjével végigtekintett a tenger felszínén.~Sehol se látott
68 21|        partra vetõdött - annak is a tenger képezte a láthatárát.~ ~
69 22|          volna bennünket. Valahol a tenger fenekén lesz.~- Szeretem,
70 26|            éjszaka idején a háborgó tenger közepette kiszabadulnunk
71 26|             ladik mellett voltam, a tenger felõli oldalon - felelé
72 26| visszatértünk arra a helyre, ahol a tenger a partra dobta a ladikot
73 26|            mérföldnyit.~- Hát nem a tenger veszi körül e szigetet? -
74 27|   részesülnénk. De Chile partjain a tenger rendesen nagyon erõsen szokott
75 28|       hulláit a Zéland-folyó vize a tenger felé sodorta!~ ~
76 29|             hogy úton legyünk!... A tenger végképp meg fog gyógyítani.~
77 29|            szél kelet felõl fújt, a tenger a Déli-mocsarak végsõ csúcsáig
78 29|        ladikot, ha netalán a szél a tenger felõl fúj.~Evans hajnalhasadtakor