Fejezet

 1 1 |         fedélzet alól.~- Meg kell õt mentenünk... kötelet kell
 2 1 |    hullámok nem ragadhatták volna õt oly gyorsan tova, mint a
 3 1 |    ugyanez a kötélsodrat tartotta õt fenn abban a pillanatban,
 4 2 |         már a víz tükrén lehetett õt látni, amint erõteljesen
 5 3 | védelmezte a gyöngébbeket, és ami õt magát illeti, sohasem rendelte
 6 3 |       volt a gyõztes. Szeretik is õt általában és mikor arról
 7 3 |     öccsét, a kis Jakabot illeti, õt eddig az egész harmadik
 8 8 |         volna õket, hogy kövessék õt.~- Itt minden bizonnyal
 9 11|   világért se engedte volna, hogy õt másvalaki megelõzze. A többiek
10 11|       szárnyai nem voltak képesek õt fölemelni a föld színéig
11 11|         állat fejére dobni, ezzel õt teljes mozdulatlanságra
12 11|            hogy Service be akarja õt tanítani „hátaslónak”; meg
13 13|     nagyon is erõteljesen dobott, õt találta, noha nem neki volt
14 14|       elõre. Hasztalan igyekezett õt megállítani és a szemeire
15 15|      használható lesz, ha sikerül õt megfékezni és megszelídíteni,
16 16|   körülmény, amely arra indította õt, hogy letegyen szokásos
17 16|        volt - Doniphan félrehívta õt és így szólt hozzá:~- Gordon,
18 16|       tõlük telhetõleg igyekeztek õt a sikerben elérni.~A mészárlás
19 16|       arra a dicséretre, amellyel õt és szeretetre méltó segédjét,
20 17|       természetesen Service fogja õt helyettesíteni, aki egyszerûen
21 17|         ladik mellett, megszólítá õt:~- Briant úr, mindent hallottam.~-
22 18|    fehértollú kócsagoknak ejtette õt nagy kísértetbe. Ha a fiatal
23 19|           is intett, hogy kövesse õt.~- Hej! Cross! - kiáltá. -
24 19|        bátyja karjai közé szorítá õt.~A szerencsekívánatokat,
25 22|    szakadás oka.~Hiába igyekezett õt Gordon vigasztalni:~- Vissza
26 22|      erdõben volt és nem lehetett õt látni, de annál inkább lehetett
27 22|       vele néhány szót váltani és õt megérteni?~Briant eziránt
28 22|         Briant és Baxter bevitték õt a csarnokba és itt Gordon
29 22|         hullámok elsodorták volna õt.~Most már tudjuk, hogy Doniphan,
30 22|        azon a helyen, ahol Briant õt félig holtan találta fel.~
31 23|         akik bizonyára meg fogják õt gyilkolni, ha nem lesz többé
32 23|      valamely szárazföldre, s hol õt és a vele lévõket úgy fogják
33 23|         gondolat annyira gyötörte õt, hogy utóvégre beékelte
34 24|          és Kata hiába igyekezett õt megvigasztalni.~- Jól van,
35 24|        hátra, mint a szélre bízni õt, amely mind erõsebben kezdett
36 24|         aki legelsõnek szorította õt a karjai közé.~- Waltson
37 25|          Mokót, hogy szállítsa át õt a Zéland-folyó túlsó partjára.~
38 25|          utána jött, megállította õt e szavakkal:~- Várj, Briant,
39 25|           kezdett és nem sikerült õt lecsillapítani. Ez nagyon
40 26|          Briant azonnal átkísérte õt a raktárterembe, ahol Gordon
41 26|        veszett és sohase reméltem õt viszontláthatni.~E szavakat
42 26|  fölkeltek és készen álltak volna õt azonnal követni.~Aztán el
43 27|            hogy rögtön megfojtják õt, ha elég vakmerõ volna csak
44 28|       csatlakozott és értesítette õt, hogy üzelmeik fölfedeztettek
45 28| kötelékeit és a csarnokba vezette õt.~- Forbes - mondá - a csel,
46 28|           fiatal fiúkra, akik elé õt a vitorlamester vezette -
47 28|          Forbestõl, visszavezette õt a fülkébe és kívülrõl rázárta
48 28|      anélkül, hogy sikerült volna õt utolérnie.~Briant alighogy
49 28|   fölemelte a fejét és igyekezett õt eszméletre téríteni.~Evans
50 28|           csak ott menthetjük meg õt! - kiáltá Briant. - Ah,
51 28|       kapták és a ladikba emelték õt, amelyet egész erõvel eltaszítottak