Fejezet

1001 26|           tévedtünk ama föltevésünkben, hogy a közelben szárazföld van? -
1002 26|               hát fiaim, mit gondoltok, hogy hol laktok ti voltaképpen?~-
1003 26|            Legyetek meggyõzõdve afelõl, hogy ez a sziget ama nagyszámú
1004 26|         léteznek! És errõl eszembe jut, hogy ha neveket adtatok a szigetek
1005 27|          szigetet, amelyrõl azt hitték, hogy nagyon távol van minden
1006 27|               nép ám! Azt hiszem tehát, hogy jobb volt önökre nézve el
1007 27|                 volt és miután remélem, hogy Isten segítségével együtt
1008 27|                Magellán-szorosba. Igaz, hogy ez csak úgy történhetnék
1009 27|               ehhez pedig az szükséges, hogy a ladikot kézrekerítsék,
1010 27|           Önkéntelenül érezte mindenki, hogy ez az ember nemcsak erélyes
1011 27|         megjelent a Francia-barlangban, hogy a gyermekek közt „férfi”
1012 27|                dolog.~Evans helyeselte, hogy Briant köveket hordatott
1013 27|            volna. Nem szabad felednünk, hogy közülük csak hat fiú volt
1014 27|         csábították el, annyi bizonyos, hogy õ is részt vett a mészárlásban
1015 27|                  mikor azt gondolhatta, hogy a folyóba fúltam? Nem, Kata,
1016 27|                 Nem, Kata, attól félek, hogy õ se jobb a többinél. Csak
1017 27|                kímélni, mert jól tudta, hogy a nyomorultaknak még szükségük
1018 27|                joggal tûnõdött afelett, hogy november 27-ike és 30-ika
1019 27|            Ekkor az a gondolata támadt, hogy Walston kétségkívül erõszak
1020 27|                nyitja elõtte! Meglehet, hogy cselhez fog folyamodni...~-
1021 27|          Walston nem kételkedik afelõl, hogy Kata elveszett a hajótörés
1022 27|                és önök nem feledték el, hogy hallottam, amint a két gazember
1023 27|       Walstonnak tehát azt kell hinnie, hogy önök semmirõl sincsenek
1024 27|                 a raktárterembe mentek, hogy rájuk ne ismerjenek. Az
1025 27|        mindenekelõtt arra kell ügyelni, hogy ne is sejtsék a mi ittlétünket.
1026 27|        színleltek és engedelmet kértek, hogy kipihenhessék magukat, sõt
1027 27|              kipihenhessék magukat, sõt hogy az éjszakát a Francia-barlangban
1028 27|                 is vezették õket. Igaz, hogy - ami egyébiránt nem kerülte
1029 27|             tájékozták magukat aziránt, hogy a helyiség ajtaja a folyó
1030 27|                egyik szögletében. Igaz, hogy nem maradtak egyedül, minthogy
1031 27|           törõdtek, el lévén határozva, hogy rögtön megfojtják õt, ha
1032 27|              nem is kételkedett afelõl, hogy Walston a Francia-barlang
1033 27|        ólálkodik és a pillanatot várja, hogy beronthasson.~- Álljunk
1034 27|               lámpa világánál meglátta, hogy Rock és Forbes elhagyták
1035 27|          torlasz nagyon megnehezítette, hogy ne mondjuk lehetetlenné
1036 27|            matróz azon kezdte a dolgot, hogy a köveket elszedték és egymásután
1037 27|                 félrehúzása volt hátra, hogy akárki behatolhasson a Francia-barlangba.~
1038 28|                Kétségtelennek látszott, hogy Walston, csele meghiúsulván,
1039 28|         csatlakozott és értesítette õt, hogy üzelmeik fölfedeztettek
1040 28|              üzelmeik fölfedeztettek és hogy ezentúl csakis erõszakkal
1041 28|            lábnyomok tanúskodtak arról, hogy a múlt éjjel Walston társaival
1042 28|                 megakadályozta társait, hogy engem megöljenek a Savernen
1043 28|                 az ön szívében irgalom, hogy e gyermekeket egy még iszonyúbb
1044 28|      megérdemelte a halált. Lehetetlen, hogy minden emberiességi érzés
1045 28|                nem!...~- És azt hiszed, hogy Walston vissza fog jönni?~-
1046 28|                Igen!~Evans nem remélte, hogy még többet tudhasson meg
1047 28| vitorlamesternek az a gondolata támadt, hogy kémszemlét tart, noha e
1048 28|          közölte a tervét, azt ugyanis, hogy elõre kell hatolni a Verem-erdõ
1049 28|      küzdelemben. Azt határozták tehát, hogy mialatt a vitorlamester
1050 28|                 de nem torlaszolták el, hogy szükség esetén a vitorlamester
1051 28|                az erdõt rézsút átvágni, hogy a Családi-tó partjához közeledjenek.~
1052 28|                találtak, mely sejtette, hogy mostanában itt emberek tanyáztak.~-
1053 28|                 attól lehetett tartani, hogy a vakmerõ fiú a haramia
1054 28|          szegény fiú lerogyott, anélkül hogy felsikoltott volna.~Cope
1055 28|                  Cope ekkor észrevevén, hogy Evans, Garnett és Webb az
1056 28|               Phann visszatért anélkül, hogy sikerült volna õt utolérnie.~
1057 28|           sebesült meg és úgy látszott, hogy halálosan. A szemei le voltak
1058 28|                De attól lehetett félni, hogy a tüdõt találta a kés, mert
1059 28|               helyeselte az indítványt, hogy Doniphant a Francia-barlangba
1060 28|              állott be. Walston látván, hogy a kaland rosszra fordul,
1061 28|           mértékben nyugtalanította az, hogy nem látta Walstont, Brandtot
1062 28|              oly fájdalmasan sóhajtott, hogy Gordon jelt adott a megállásra,
1063 28|                 a megállásra, megnézte, hogy a szegény fiú lélegzik-e
1064 28|             valóban alkalmas volt arra, hogy megfossza õket minden reménységtõl!~
1065 28|                kegyetlenül ellökte úgy, hogy a földre terült.~A másik
1066 28|                 futottak, azt remélvén, hogy a Sport-teraszra érhetnek,
1067 28|              lõni készült, mikor látta, hogy Forbes Walstonra rohan.~
1068 28|             Mindez oly gyorsan történt, hogy e percben Evans, Briant,
1069 28|                 akarta ragadni Jakabot, hogy elhurcolja a ladikig, amelyben
1070 28|       Walstonnak alig volt annyi ereje, hogy elvánszoroghatott két cinkostársához,
1071 29|            nagynak, amilyen volt. Igaz, hogy a Verem-erdõ szélén történt
1072 29|             lélegzés arról tanúskodott, hogy Cope kése nem szúrta keresztül
1073 29|                csábítottak bûnre, s aki hogy jóvá tegyen mindent, örömest
1074 29|                Evans tehát elhatározta, hogy végez velük, mielõtt elmenne
1075 29|              lehetett bízni ösztönében, hogy nyomra fog akadni.~A keresés
1076 29|          Olvasóink emlékezni fognak rá, hogy ezt a haramiát Doniphan
1077 29|              elején. Azt is említettük, hogy Rock oly hirtelen eltûnt,
1078 29|                a jó hírrel tértek haza, hogy a gyermekeknek nincs többé
1079 29|                 Határozatba ment tehát, hogy Evans, Briant és Baxter
1080 29|              sík tengerre!~Kétségtelen, hogy ha a terv általában kivihetõ
1081 29|                El is határozták rögtön, hogy a másnapi dagályt felhasználják
1082 29|              kezdett és valószínû volt, hogy amint az a szép évszakban
1083 29|          visszatért, és valószínû volt, hogy a növényi kötések alatt,
1084 29|       Doniphannak volt annyi életereje, hogy teljes felgyógyulását immár
1085 29|               harmadrésznyire befedték, hogy menhelyet biztosítsanak
1086 29|        Alkalmassá akarta tenni arra is, hogy a magelláni szigettenger
1087 29|           telepig.~Meg kell említenünk, hogy ezen idõ alatt a karácsony
1088 29|               arra is fölkérte társait, hogy a két kis ágyút se hagyják
1089 29|                 arra kellett vigyáznia, hogy ne egyék nagyon sokat. Most
1090 29|                    mondá. - Alig várom, hogy úton legyünk!... A tenger
1091 29|             Service oly komikus hangon, hogy a filozofikus megjegyzést
1092 29|             Gordon volt szomorú amiatt, hogy el kellett hagynia szigetét.~
1093 30|               délibb fekvésû átjárókat, hogy a Froward hegyfokot megkerülhesse
1094 30|                sõt ajánlkozott arra is, hogy elszállítja õket egyenesen
1095 30|                telt el két évnél azóta, hogy a Chairman-féle nevelõintézet
1096 30|           futott a hír végig a városon, hogy a Grafton hazaszállította
1097 30|               lett azon föltétel alatt, hogy a Chairman az aucklandi
1098 30|            sohase lesznek kitéve annak, hogy ily körülmények közt töltsék
1099 30|               gyermekek ne feledjék el, hogy nincs oly helyzet, amelybõl
1100 30|            nehéz küzdelmei megedzettek, hogy mikor ezek hazatértek, a