Fejezet

 1 1 |        hullám sodorta volna le a szegény fiút a legutolsó segélykiáltása
 2 1 |      vezette vissza és mihelyt a szegény fiú beszélni bírt, legelsõ
 3 4 |      tenger kivetette a partra a szegény Sloughit!... kitörlöm tehát
 4 12|     ágyba parancsolta õket, de a szegény gyermekek csak nagyon késõn
 5 12|         barlangba.~Phann volt!~A szegény állat azonnal egy vízzel
 6 12|   ordítását és a kutya ugatását. Szegény Phann huszonnégy óráig nem
 7 17|        én hallgatni fogok.~- Ah, szegény Moko - suttogá Briant, és
 8 17|        szót se szólt Jakabhoz. A szegény fiú különben egy szikla
 9 22|     többé magára, hanem csakis a szegény, elhagyatott gyermekekre.
10 24|         bocsássatok meg!...~És a szegény fiú hevesen zokogott és
11 24|         a kezeit szorongatták, a szegény gyermek azonban folyvást
12 25|          csikó hullája hevert. A szegény állat csak pár órával ezelõtt
13 26|        ismertek volna irgalmat a szegény gyermekekkel szemben!~-
14 28|   Doniphan mellébe fúródott... A szegény fiú lerogyott, anélkül hogy
15 28|             kiáltá Briant. - Ah, szegény társam!... Miattam kockáztattad
16 28|         a saroglyára fektették a szegény sebesültet, aki még mindig
17 28|     megállásra, megnézte, hogy a szegény fiú lélegzik-e s aztán ismét
18 30| gyermekeik visszaadattak - sem a szegény fiúkét, akiket mindenki