Fejezet

 1 2 |     háborog és a sziklákhoz csapna bennünket! - felelé Briant.~- És ha
 2 2 |            a partra jutni.~- Hagyj bennünket békében! - kiáltá Doniphan,
 3 2 |     Ismétlem, Briant, te nem fogsz bennünket megakadályozni.~- És én
 4 2 |            A szükség majd megtanít bennünket! - viszonzá Gordon. - Ne
 5 5 |           nincs...~- A Sloughi fog bennünket elhagyni! - kiáltá Doniphan,
 6 6 |           Ó, ez a nehézség nem fog bennünket feltartóztatni! - jegyzé
 7 6 | elõrehaladott évszak nem fog ebben bennünket megakadályozni. Szóval,
 8 7 |        lármájával mindig ijesztget bennünket.~- Jól van! Jól van! - mondá
 9 8 |        Menjünk, ahova vezetni akar bennünket - mondá Doniphan, és intett
10 15|             hogy észre ne vegyenek bennünket.~A szép virgonc állatok
11 20|    Francia-barlangot.~- El akartok bennünket hagyni? - mondá Gordon.~-
12 22|          felelé Walston. - El kell bennünket kísérnie, akár tetszik neki,
13 22|            szárazra kidobott volna bennünket. Valahol a tenger fenekén
14 23|         ahol a vihar partra vetett bennünket. Ha a ladik még ott van,
15 26|             Megtámadtatás fenyeget bennünket, Evans úr? - kérdé Briant.~-
16 27|         tengerágak választottak el bennünket Patagóniától?~- Úgy van,
17 27|         kétségkívül elszállíthatna bennünket valamelyik chilei kikötõbe,
18 28|       tompa hangon.~- Értesíthetsz bennünket - viszonzá Evans - arról,