Fejezet

  1 1 |               schooner neve Sloughi volt, de nevét hiába kereste volna
  2 1 |                hajnal már szürkülni kezd. De vajon a Sloughit fenyegetõ
  3 1 |              hullám a fedélzethez csapta, de azok rögtön talpra állottak.~-
  4 1 |                     felelé a hajósinas. - De mindenekfelett igyekezzünk
  5 1 |               együtt, mégpedig azonnal.~- De félünk ám nagyon - mondá
  6 1 |               hogy „a többiek is félnek!”~De hát csupán gyermekek voltak
  7 1 |                 meg tudtak volna felelni; de sehol se látszott hajó,
  8 1 |        sudárárbocot letörte róla a vihar, de elõre lehetett látni a percet,
  9 1 |                elõárboc vitorlája maradt, de ez is az eltépetés veszélyében
 10 1 |                 vetõdni iszonyú kockázat, de a gyermekek mégse féltek
 11 1 |           szerencsére megkapaszkodhattak. De a hajósinas eltûnt a víztömeggel,
 12 1 |                 belül voltak megerõsítve; de az iránytû szekrényének
 13 1 |                  és megtölthették vízzel. De mit lehetett az ellen tenni?
 14 1 |                 elõbb szirtekhez ütõdnék. De a fiatal gyermekek erre
 15 1 |              közeledõ szárazföldet nézte.~De hasztalan keresett a jacht
 16 1 |               Sloughi hátulja földet ért, de noha az egész hajótest megrengett,
 17 2 |                 bár mozdulatlanul feküdt, de mindannyiszor minden ízében
 18 2 |               némi hajózási ismeretekkel. De mindig csak azzal a hátsó
 19 2 |             vonzott.~Doniphan nem felelt, de társaival együtt félrehúzódott
 20 2 |                   kelési kísérlet idejét.~De milyen föld volt is ez itt
 21 2 |                   szomszédsága veszélyes, de e pillanatban a fõ kérdés
 22 2 |                   megjegyzés helyes volt. De bármint legyen is, tény
 23 2 |                 fiúk a partra segítik át.~De ez csak úgy történhetett
 24 2 |                   vagy hat ember számára, de minthogy sértetlen maradt -
 25 2 |              ebben meg fog akadályozni.~- De én vagyok - viszonzá Briant -,
 26 2 |               szabni - viszonzá Briant -, de másrészt senkinek se fogom
 27 2 |          használni, hogy partra jussanak. De e percben még igen sok volt
 28 2 |                 vet véget falánkságuknak. De így minden jól végzõdött
 29 2 |              utána bocsátották a kötelet. De máris látni lehetett, hogy
 30 2 |                tehát balra kezdett úszni. De kísérlete sikertelen volt.
 31 2 |                ugyan, hogy eszméletlenül, de öccse karjai közt csakhamar
 32 2 |                dõlt többé a bal oldalára, de a hintálás következtében
 33 3 |         meglehetõsen középszerû növendék, de állhatatos bámulója mindennek,
 34 3 |               ragyognak nagyon különösen, de mégis igen elõrehaladottaknak
 35 3 |               Gordon Bostonban született, de szülei meghalván, nincs
 36 3 |         osztályban az utolsók közé kerül. De elsajátítási képessége és
 37 3 |                 vont magára büntetéseket. De amint látni fogjuk, a jacht
 38 3 |                   is annyira veszélyesek! De a jacht erõs szerkezetû
 39 3 |              partok felé közeledhessenek. De a vitorlával, amely sokkal
 40 3 |                  mély sötétség közepette. De még nappal is, hogyan lehetne
 41 3 |            Sloughit szél ellen irányozni. De a hajó azonnal megfordult
 42 3 |                  hogy hangjukat elnyomja.~De ha az õrségen levõ matrózok
 43 3 |                  ha a gõzös oldalt kapja; de az összeütközés csupán a
 44 3 |           kétségkívül kevéssel biztatott, de ezt sem akarta elmulasztani.~
 45 3 |                   rémület általános volt.~De ha a hajó kötele felbomlott,
 46 3 |                  találták meg a Sloughit, de a tengerbõl kihalászták
 47 4 |                  valami - mondá Gordon. - De vajon melyik szárazföld
 48 4 |                nem találtak se barlangot, de még csak kiszögelléseket
 49 4 |                   felett ugyan kettévált, de a szalon és a hátulsó szobák
 50 4 |                 van! - viszonzá Briant. - De nem játékról van ám szó
 51 4 |                  feladat volna.~- Helyes, de mindenekelõtt leltározzuk
 52 4 |                   evésre kell gondolni.~- De mégis lehetne osztrigákat
 53 4 |                  rokonszenvét Moko iránt, de angolszász társai kétségkívül
 54 4 |               másodszori felszereléséhez. De ha ezeket a legelsõ minõségû
 55 4 |             Sloughi a szirtekhez ütõdött, de még mindig elég maradt az
 56 4 |                  érezhetõen balra hajolt. De ez nem zavarta a fiúkat,
 57 4 |               lehetett kissé kifogásolni, de hiszen fiatal korban az
 58 5 |          Kétségkívül - viszonzá Gordon. - De ha van is, tudjuk-e, hogy
 59 5 |                   eljutni haladék nélkül. De Briant azt az ellenvetést
 60 5 |              vagyunk - viszonzá Briant -, de nem, ha szigeten vagyunk
 61 5 |            elismerem - viszonzá Gordon -, de mégis mielõtt elindulnánk
 62 5 |        matrózzubbonyokban és nadrágokban. De sebaj! Legalább nem fognak
 63 5 |      elszomorította õket, mint társaikat, de az a gondolat, hogy kedveseiket
 64 5 |                  befolyást gyakorolt reá. De, mint már említettük, a
 65 5 |            egyetértés mennyire szükséges. De fõleg Doniphan oly hidegen
 66 5 |            elõszeretettel. Webb jól lõtt, de Doniphannak a nyomába se
 67 5 |                    ha Gordon is elkíséri. De nagyon nyugtalan lett volna,
 68 5 |            ütközik, elérheti a hegyfokot. De minél közelebb kanyarodtak
 69 5 |            oldalról körül ne fogta volna. De emiatt most már nem kellett
 70 5 |               elérni a felsõ párkányukat. De miután a fiúk azon részéhez
 71 5 |                 egyszer arra felé nézett, de bármeddig nézett is, azok
 72 6 |                  esetleges menekülésre?~- De nem tévedhetett-e Briant? -
 73 6 |                 legkevésbé is kételkedni.~De Doniphan makacsul ragaszkodott
 74 6 |               sziget a Chilvek vagy Madre de Dios csoportjánál, amely
 75 6 |                  társai a hajón maradtak, de nem töltötték tétlenül az
 76 6 |              veszélyrõl szó sem lehetett. De fõ dolog volt az állatot
 77 6 |               Hanyatt kell fordítanunk.~- De hogyan? - kérdé Service. -
 78 6 |               eléggé undorító munka volt, de a hajótörést szenvedett
 79 6 |                Úgy van - felelé Briant -, de minthogy az öböl elég mélyen
 80 6 |              egyenesen haladhatunk elõre. De vajon találunk-e átjárót
 81 6 |           Megengedem - viszonzá Briant -, de valamely más akadály, folyó,
 82 6 |               napon túl - mondá Gordon. - De nem ez a fõ kérdés. Miután
 83 7 |                   apróbb madár röpködött. De miután nem lett volna tanácsos
 84 7 |                egész napot venne igénybe, de nem tehetnének egyebet azon
 85 7 |                  dagály bekövetkezését. - De hol van Service?~És ezzel
 86 7 |                   mintegy százlépésnyire.~De csakhamar kiáltások és kutyaugatások
 87 7 |               Társai követték e példáját, de nem közvetlenül alatta kapaszkodtak
 88 7 |               volna, hogy itt ember járt, de ilyen ösvényre utasaink
 89 7 |                   barangoltak az erdõben, de nem jöttek az éjjeli tanya
 90 7 |                  emberi kezek munkájának, de semmiféle bõvebb felvilágosítást
 91 7 |                  Phann! - kiáltá Service.~De az eb tovább futott, szimatolván
 92 8 |        állítólagos tenger csupán tó volt. De nem volt-e lehetséges, hogy
 93 8 |                mondá Briant.~- Ám legyen, de nem a tenger volt.~E válasz
 94 8 |                 ezáltal Gordonnak okozni, de Briant és Doniphan nem haboztak.
 95 8 |                 dél felé induljanak-e el? De miután a déli irány közelebb
 96 8 |                  a bokrok alá menekültek, de a puskáknak hallgatniuk
 97 8 |           közelükbe lehetett volna jutni.~De Service mégis mindannyiszor
 98 8 |                  A kutya nem tért vissza, de folytonosan és hevesen ugatott.~-
 99 8 |          Valószínû - viszonzá Doniphan. - De vajon mi van ebben a barlangban?~-
100 8 |            elfödték. A fiúk hallgatóztak, de semmiféle gyanús neszt nem
101 8 |                   kiszabadított nyíláson, de Briant így szólt:~- Lássuk
102 8 |                 és kétlábnyi széles volt, de hirtelen széttágult mintegy
103 8 |                 az üregben valaki lakott; de ki és mikor? Talán az emberi
104 9 |                   nagy nehezen hatolt be, de ha a falon egy vagy két
105 9 |                   konyhául is szolgáljon. De hiszen csak öt vagy hat
106 9 |                jeleztek három óra után.~- De - jegyzé meg Doniphan -
107 9 |             néhány óra alatt megtehették.~De mielõtt a fiúk elindultak
108 9 |                   Sloughi-öbölbe szakadt. De a kerülõ oly nagy lett volna,
109 10|             távollét kínosan hosszú volt.~De Briant, Doniphan, Wilcox
110 10|          eredményének közlése volt hátra. De miután a fáradalmas gyalogolástól
111 10|             Csupán ennyit mondott Briant, de ez elég volt arra, hogy
112 10|                 menhelyet fog nyújtani.~- De elég nagy-e arra, hogy valamennyien
113 10|                Nem - viszonzá Doniphan -, de úgy hiszem, hogy megnagyobbíthatjuk,
114 10|                Baudoin Ferenc emlékére.~- De hát hol fogunk lakni, mielõtt
115 10|             Szerencsére az esõ nem esett, de a szél dühe két vagy három
116 10|                   roncsok maradtak hátra. De nem volt ok emiatt keseregni,
117 10|                   Ez is nehéz munka volt, de idõvel és nem csekély fáradsággal
118 10|                   alkatrészei meginogtak. De ezen elsõ ingás után nem
119 10|                 éjjeli dagály kezdetekor, de nem látszott tanácsosnak
120 10|            figyelembe is kellett venniük. De miután egy pár kövér túzokot
121 10|                 Az éjszaka ismét nyugodt, de fagyos volt. Az éles szél
122 11|             hosszában akartak elszaladni, de Briant nem eresztette õket,
123 11|                számunkra, Webb?...~- Nem, de...~- De a fõ dolog az volt,
124 11|                   Webb?...~- Nem, de...~- De a fõ dolog az volt, hogy
125 11|            Bizonnyal nem - mondá Cross. - De mégis szükségünk van olyan
126 11|             vágyott a pihenésnél egyébre. De elõbb Gordon, a kegyeletes
127 11|              többé ki ne menekülhessenek. De a gödrök állapota arra vallott,
128 11|               tigris - felelé Doniphan -, de legalábbis jaguár.~- Akkor
129 11|          Doniphanból a sportsman beszélt, de Wilcox, aki anélkül is szeretett
130 11|               verem nagyon primitív volt, de a pampák lakói az ilyeneket
131 11|                   elejtett a vadak közül; de miután csak nagy nehezen
132 11|                  Wilcox újra elkészített; de semmiféle állat se zuhant
133 11|                 Briant elindult arrafelé, de Doniphan csakhamar utolérte,
134 11|                súlyosan meg is sebezheti. De miután sikerült zubbonyát
135 11|        struccmadarat ily célra használni? De minthogy egyelõre a Francia-barlangba
136 11|                   még egy kosztosa akadt. De aztán megfontolván, hogy
137 11|         megkapaszkodhassam... miért ne?~- De emlékezzél csak vissza,
138 11|                 megy a víz alá!~- Nem ám, de fölrepülhet a levegõbe! -
139 11|             vehessenek a közös munkákban; de miért ne folytathatnák Chairman-féle
140 12|                 lehetetlenség lett volna, de a mészkõben, amelybe a vésõ
141 12|                  nem volt ugyan befagyva, de a zivatarok után egyetlen
142 12|           egymásután bebújtak a nyílásba, de a nesz megszûnhetett, mert
143 12|                estig semmit se hallottak, de kilenc óra tájban a moraj
144 12|                   ágyba parancsolta õket, de a szegény gyermekek csak
145 12|       legfáradságosabb napok egyike volt. De mindazonáltal minden különösebb
146 12|               tehát, nagyon nyugtalanul - de nemcsak nyugtalanul, hanem
147 12|            hallgatózott... Semmi nesz!... De akár Phann volt ott, akár
148 12|             szünetelt és hallgatódzott... de nem hallott semmit.~A délben
149 12|                   visszatért a társaihoz, de mielõtt a száját kinyithatta
150 12|             egyenlõ a Francia-barlanggal, de ennél sokkal mélyebb. A
151 12|                  alkalmas a belélegzésre. De miután a lámpa lángja vígan
152 12|            megmagyarázni! - mondá Gordon.~De ha egy vagy több sakál ezt
153 12|                  át a sakálok belopóztak. De mióta Phann utánuk ment,
154 12|               tért vissza ifjú gazdáihoz, de roppant munkától is megkíméltettek! „
155 12|                  telepítvényesei...~Igen, de milyen szigeten?... Nevet
156 12|               fõnököt - mondá Doniphan -, de csak bizonyos meghatározott
157 12|              szervezni, mint parancsolni. De megfontolván ama zavarokat,
158 13|                   találtak ugyan naptárt, de abból ki kellett törülni
159 13|                    Óráik is voltak ugyan, de ezeket rendesen föl kellett
160 13|                   Moko nagyon jól értett, de minthogy egyedül el nem
161 13|                  nemcsak unatkoznia kell, de mulatni is, és e szabály
162 13|           maguknak a Családi-tó partjain. De minthogy nagyon hideg volt,
163 13|         kisebb-nagyobb mértékben hamisan, de valódi angolszász odaadással
164 13|                  volt elég csinos hangja. De megmagyarázhatatlan kedélyhangulata
165 13|             erõvel hajítottad a labdát.~- De miért is állt ott Jakab,
166 13|               keres a vitába elegyedni.~- De mégis arra kérem Crosst,
167 13|               vissza a Francia-barlangba. De attól lehetett félni, hogy
168 13|                  elsõ szerepet játszotta. De miért volt erre oly büszke?
169 13|               hogy ne legyen iszapos ízû. De ha egyszer a folyó végképp
170 13|             számára még volt elég olajuk, de a tél elmúltával újabb készlet
171 13|                   az éhség kergetett ide. De csakis sakálok voltak, és
172 13|               ragadozó állatok berontása. De miután Phann idejekorán
173 13|                   alakú csaptatók voltak, de az apróbb vad néha mégis
174 13|                 nagyon is kicsi bogokból, de némely napokon mégis maradt
175 13|                vagy háromlábnyi hó alatt. De mit nem lett volna képes
176 13|                      bizonnyal... Briant! De utóvégre is nem vagyunk
177 13|             összes erdõit.~- Nem, Gordon, de ideje megújítanunk a fakészletünket,
178 13|           tûzhelyen vígan lobogott a tûz. De mihelyt kiakasztották a
179 13|            hosszúságában, déltõl északig.~De e percben nem volt szó ilyen
180 13|                 fért el a raktárteremben, de semmi baja se fog esni,
181 13|                tett.~Gordon beleegyezett, de fölkérte társait, hogy az
182 13|                   haszontalan mészárlást, de miután Briant oly óvatos
183 13|      visszavonulási útjukat a szirt felé. De mihelyt Briant és társai
184 14|              oldalon kellett megindítani.~De mielõtt meglátogatnák a
185 14|                  kímélhetnének meg ezzel! De mindhiába, még Service struccmadarának
186 14|         irigységgel tekintettek társukra, de ezen irigység közé némi
187 14|             amelyet veszélyesnek tartott, de miután Service nem tágított,
188 14|             megszorította a lábszáraival. De mihelyt a kötél, amely egyúttal
189 14|               állat nyakába kapaszkodott, de ekkor egy heves megrázkódás
190 14|              Service társai odaszaladtak, de mikorra a hely színére értek,
191 14|              egyszer a kezembe kerül...~- De nem fog ám a kezedbe kerülni! -
192 14|                 kedvenc idõtöltésük volt. De azért, hogy Moko nem kísérte
193 14|                    Baxter nagyon csöndes, de emellett igen ügyes fiú
194 14|                 sikerülni fog-e neki? No, de ezt a tapasztalás majd megmutatja.~
195 14|                vette a puskáját válláról, de Gordon visszatartóztatta.~-
196 14|                erdõ szélén továbbhaladni, de elhatározták, hogy ismét
197 14|                   órai idõt vett igénybe. De ez nem játszott szerepet,
198 15|                jöttünk - felelé Gordon.~- De elõbb reggelizzünk! - sietett
199 15|             örömöt szerzett nemcsak neki, de Service-nek is, aki mindenkor
200 15|                csekélyebb háromlábnyinál. De a fiúk el is költötték a
201 15|                 ropogtatott a fogai közt.~De Service egyszerre ugyancsak
202 15|               majd az égettborunk kifogy. De óvatosan kell inni, mert
203 15|                 lármázott. Kevésbé magas, de még mindig gyönyörû példányokban
204 15|                  torkolatában tajtékzott, de valamivel alantabb könnyen
205 15|                  semmit sem vettek észre. De az egyik közülük, kétségkívül
206 15|             kicsinyei körüle ugrándoztak.~De az éjszaka nem volt oly
207 15|        szükségesnek a társait fölkelteni. De az ordítás oly hatalmas
208 15|                 veszélyes, mint a jaguár. De nagyobb csapatokban a kaguárok
209 15|                visszatartóztatni az ebet. De az erdõ mély homályában
210 15|              valószínû - felelé Gordon. - De azért mégis reggelig legyünk
211 15|                vadállat tehát elmenekült, de könnyû lett volna a nyomára
212 15|                   pihenõt és reggeliztek, de ezúttal idõkímélés végett
213 15|             igyekezett megmenekülni tõle. De nagy erejénél fogva, ha
214 15|                    tartani a bevonulását. De Gordon nem engedte. Célszerûbb
215 16|         méltányolta volna társa jellemét, de fájdalom, nem bírt erõt
216 16|              talán megbocsátanál nekem... de a többiek...~- A többiek! ...
217 16|                   kicsordultak a könnyek, de dacára a bátyja faggatásainak
218 16|                 megjárta a nyári évadban, de a téli idõre okvetlenül
219 16|              második nandut is fogott el. De csakhamar belátták, hogy
220 16|                akarta szelídíteni ezt is, de minden igyekezete kárba
221 16|             Costarnak rendkívül ízlettek, de kímélni kellett a cukorkészletet,
222 16|             hagyják magukat néha fogatni. De a rókákkal egészen másként
223 16|       engedélyezek néhány tucat töltényt. De igyekezzetek csakis biztosra
224 16|                 Víziló - felelé Gordon.~- De hiszen csöppet se hasonlít
225 16|             Mindegyikük bedugta az orrát, de hogy meghallhassák a tréfás
226 17|                  szükségletét fedezhetik. De mégis elhagyatottaknak érezték
227 17|            egyaránt, jól érezték magukat. De mi történik akkor, ha a
228 17|               hagyni a Chairman-szigetet. De egyetlen csónakjukkal, azzal
229 17|             kályhák fûtését éjjel-nappal. De nem kellett-e gondoskodniuk
230 17|                  szigorú legyen is a tél.~De még egy fölfedezési utazás
231 17|                  legjobb barátok leszünk. De ezúttal más útitársra gondoltam...~-
232 17|                   azt fogjuk tenni, Moko, de holnap. Célszerûbbnek tartom
233 17|          eshetõségre készen megtöltötték, de noha este hallottak is állati
234 17|                   is mély öböl terült el, de a széles föveny part s a
235 17|                   bánom - mondá Briant -, de végezzünk gyorsan. Hány
236 17|         napsugarak megvilágították ugyan, de a tengerpartot már félhomály
237 17|               öccsét még nem találta ott. De nem volt oka nyugtalankodni
238 17|          szeretett volna visszavonulni... de már késõ volt!... Mindent
239 17|                   nem tudja meg e titkot, de érezte, hogy Briant-nal
240 17|                  kell neki bocsátani...~- De megbocsátanának-e a többiek?...~-
241 18|                   is kárba veszett volna. De mérsékelték magukat és beérték
242 18|              helyes szemmértéket igényel. De ezt a játékot részletesebben
243 18|                bosszantó - mondá Cross -, de azért még nem vesztettük
244 18|                 el a játszmát Doniphan.~- De nem ám! - kiáltá Wilcox. -
245 18|                   nem lévén feljogosítva, de nem is támasztván igényeket
246 18|             utasítani a megtiszteltetést. De kétségkívül valami gondolata
247 19|                 Briant jó tulajdonságait, de a lelkük mélyében õk is
248 19|                   leúsztak a tenger felé, de nemsokára közel a Francia-barlanghoz
249 19|                  mutatkoztak a környéken, de soha se közeledtek annyira,
250 19|              aludjék se éjjel, se nappal.~De a nagy hidegek nem soká
251 19|                 Doniphan és Cross voltak, de fõleg Jakab, aki valamennyit
252 19|                 van puska... Induljunk.~- De Briant megtiltotta!~- Ej!
253 19|           hallgatóztak Jakab jeladásaira, de a távolság csakhamar elnyelte
254 19|               ámbár még nagyon messzirõl, de mégis tisztán kivehetõen
255 19|                 is adott volna kürtjével.~De a lövések elhangzottak a
256 19|                 szoktak jönni a szigetre! De ez esetben valószínû lett
257 19|       vadállatokat távol tartani magától. De ha véletlenül elbukik, menthetetlenül
258 20|              tizenöt-tizenhat mérföldnyi, de hiszen a vadászat szórakozást
259 20|         fogadtatásban fogják részesíteni, de határozottan vonakodnak
260 20|         elszigetelve magukat? Talán igen. De a végsõig el lévén határozva
261 20|           Kétségkívül - mondá Doniphan -, de miért kalandoznánk a posványos
262 20|                   elhamarkodták a dolgot. De most már sorsuk a Doniphanéhoz
263 20|               bírt megküzdeni az álommal. De mégis ellenállt és mikor
264 21|                  patak szakadt az öbölbe, de minthogy délkelet-északnyugati
265 21|              parton és eltûnt az erdõben.~De Doniphannak volt ideje ráismerni.
266 21|           megvilágították még a villámok, de azok is megszûntek nemsokára.
267 21|               alattuk vonták meg magukat, de lehetetlen lett volna a
268 21|          eloszlatni a sötétség iszonyait, de végre is a hajnali világosság
269 21|                   harminclábnyi lehetett, de nem volt többé használható
270 22|       szemrehányást nem tehetett magának, de talán mégis jobban hatott
271 22|             kényszeríteni a távollevõket. De ez esetben a körülményeknek
272 22|             készüléket lehúzzuk a földre. De ez esetek kivételével, ha
273 22|                hamisítatlan öröm volt ez. De valóban az, amiben a gyermekek
274 22|        mosolyogván a megjegyzés fölött. - De végre is a többiek meglátják,
275 22|             fiatal telepítvényesek közül. De hiszen errõl szó se volt;
276 22|              összes társai jelen lesznek.~De másnap lehetetlen volt megtenni
277 22|              bocsátani a légi készüléket. De minthogy délután az idõjárás
278 22|               vártak, hogy felbocsássák - de e pillanatban Briant félbeszakítá
279 22|              kiáltá Service.~- Nem bánom, de csak fegyveresen - viszonzá
280 22|                 és nem lehetett õt látni, de annál inkább lehetett a
281 22|                 gyötörte, mint kimerülés.~De vajon ki lehetett ez az
282 22|                Ready Katalin volt a neve, de rendszerint csak Katának
283 22|                 Afrika nyugati partjaira.~De néhány nap múlva - sohase
284 22|                akik benne voltak, elvész, de hát Kata és Evans is ezek
285 22|                  visszanyerte eszméletét, de gondja volt rá, hogy mozdulatlanul
286 22|                   ezen ismeretlen földön, de hajnali három óra tájban
287 22|                 tudom - felelé Walston. - De mindegy. Ne maradjunk itt,
288 22|            célzott és éppen lõni készült, de Briant rákiáltott:~- Ne
289 22|          odasiettek Doniphan segítségére.~De a gyõzelem könnyen életébe
290 22|          észrevétlenül megérkezhessünk.~- De hogyan? - kérdé Cross.~-
291 22|       visszavigyelek a Francia-barlangba.~De hát Doniphan, Wilcox, Webb
292 22|                   volt hat ember számára. De a szél kedvezett és Moko
293 23|       Chairman-szigetet mielõbb elhagyni; de ha a gazfickó fölfedezhette
294 23|                érzett még némi feszülést, de ez is elmúlt nemsokára.~
295 23|                szívesen elkísérték volna, de a legvégzetesebb következményeket
296 23|                 Kétségkívül, Doniphan úr, de ami önökre nézve veszélyes
297 23|                  nézve - viszonzá Kata.~- De Kata - mondá Gordon - ha
298 23|              Kétségkívül - mondá Briant - de sohase fogjuk megengedni,
299 23|               fölment az Auckland-dombra, de innét, valamint a Sloughi-öböl
300 23|                 el is utasította magától. De ez a gondolat annyira gyötörte
301 23|             pontjáról meg lehessen látni.~De miután a sárkányt nem lehetett
302 23|               ilynemû készülék igényelne, de azt mondta magában, hogy
303 23|              ellenben éjszaka idején...~- De ha lámpát kötsz rá, akkor
304 23|               nekik a régi biztonságot.~- De - jegyzé meg Doniphan -
305 24|                 nagy vigyázatlanság volt, de mégis az egész társaság
306 24|              óriása” felszállt a földrõl. De csaknem azonnal el is tûnt
307 24|                 baj nélkül menjen véghez. De a szél annyira állandó és
308 24|       visszatérjenek a Francia-barlangba.~De Briant nem szólt és mély
309 24|                   erõs, se nagyon gyönge. De tudhatjuk-e, milyen idõ
310 24|                 is igen természetes volt.~De mikor Briant e kérdést intézte
311 24|                élénken felkiáltott:~- Én!~De csaknem azonnal Doniphan,
312 24|                  van magát feláldozni!... De hát nekünk kevesebb jogunk
313 24|               Aztán a bátyja parancsaira, de a saját szabad akaratából
314 24|             óriása” eltûnt a sötétségben, de ezúttal nem hurrá kiáltások
315 24|            szárnyai alatt emelkednék föl. De erélyes jelleme megõrizte
316 25|         közelségben földnek kell lenni.~- De mire alapítod véleményedet,
317 25|          Csendes-tengernek ezen a részén; de a helyzetet nagyon komollyá
318 25|                még éktelenebbül lármázni, de Doniphan hiába igyekezett
319 25|            szárnyasok azonnal elröpültek, de nagy lármával tiltakoztak
320 25|                 nem lõtték ki puskájukat. De igen fontos dolog lett volna
321 25|                  Déli-mocsarak lapályait. De Gordon, aki utána jött,
322 25|               legyen - viszonzá Briant -, de senki se menjen ki a barlangból
323 25|                   illesztették a fülüket, de semmi neszt se hallottak
324 26|                tudná magát védelmezni!... De sebaj!...~- Megtámadtatás
325 26|                   nagy fontossággal bírt. De Evansnak elõbb le kellett
326 26|                 súrlódásokat szenvedtünk. De igen nehéz volt a sötét
327 26|          eszméletlenül hevert a fövenyen. De hajnalban, midõn a végtisztességet
328 26|                többé nem vehetik hasznát. De vajon hol is volt ön, Kata?~-
329 26|               estem. Engem nem láthattak, de én mindent hallottam, amit
330 26|                  tehát emberek laktak!... De kik? Walstonnak mindenekfelett
331 26|                 rátérek - felelé Evans. - De mielõtt elbeszélésemet folytatnám,
332 26|           útközben kikutattuk az erdõket. De sehol se láttunk emberi
333 26|                  nagyon is bosszankodott. De akkor már a kis gyarmat
334 26|                   gyermekekkel szemben!~- De nem ám, Kata! - mondá Evans. -
335 26|            átvágván, a tó partjára értem, de még meg kellett kerülnöm
336 26|         mérföldnyi utat tettem meg estig. De ezer ördög, a gazemberek
337 26|                 jöttem, a nyugati parton, de Forbest és Rockot még mindig
338 26|                   úr - felelé Doniphan. - De az is igaz, hogy ezelõtt
339 26|             fogjuk magunkat védelmezni.~- De ha mégis lehetséges volna
340 26|                lépni a Savern lázadóival! De hogy megszabaduljunk tõlük,
341 26|                   kimenetele kétes lehet. De lehetséges-e megbízni Walston
342 26|                 megkísérlésére szükséges, de ha fegyveres kézzel más
343 26|              felõl igen - felelé Evans. - De dél, észak és kelet felõl
344 26|         szárazföld van? - mondá Gordon.~- De nem ám! - felelé Evans. -
345 26|                kell lenni a földabroszon. De hát fiaim, mit gondoltok,
346 26|               Gordon.~- Szigeten, igen... de nem magános szigeten. Legyetek
347 27|              Espirito Santo hegyfok közt. De a nyugati oldalon másként
348 27| Cambridge-szigettõl és észak felé a Madre de Dios és a Chatham-szigetektõl.
349 27|               fogadtatásban részesülnénk. De Chile partjain a tenger
350 27|             kétségtelen - mondá Briant. - De találunk-e telepeket e vidéken
351 27|                   hajók gyakran kikötnek. De talán innét is tovább kell
352 27|                nemcsak erélyes és merész, de egyszersmind jó és elszánt
353 27|          védelmezõk benn aránylag erõsek, de künn gyöngék lettek volna.
354 27|                  volna. Csel ellen cselt. De hiszen adandó alkalommal
355 27|                minden baj nélkül múlt el. De este felé, kevéssel napnyugta
356 27|               viszonzá a vitorlamester. - De mindenekelõtt arra kell
357 27|               lesz nekünk - mondá Rock. - De miután nem akarnánk önöknek
358 27|               minthogy Moko is itt aludt, de a szerecsen fiúval nemigen
359 27|        behatolhasson a Francia-barlangba.~De abban a pillanatban, mikor
360 27|                 kirohant a nyitott ajtón. De alig tett tíz lépést, mikor
361 27|             vitorlamester lõtt Rock után. De minden valószínûség szerint
362 27|              gazembert! - kiáltá Evans. - De a másik a kezünkben van
363 28|                   tizenhét egyénbõl állt. De e számból le kellett vonni
364 28|                   ajtait rögtön bezárták, de nem torlaszolták el, hogy
365 28|              Phann, ide! - kiáltá Gordon.~De az eb nem engedelmeskedett,
366 28|                mondá Baxter.~- Nem, fiam! De ne kockáztassunk semmit!...
367 28|                   Doniphan még lélegzett. De attól lehetett félni, hogy
368 28|                megtámadta ugyan Brandtot, de ez kegyetlenül ellökte úgy,
369 28|                  közeledtek a folyó felé. De vajon átkelhettek-e rajta
370 28|                  a kutyától - vártak reá.~De nem maradt rá ideje, mert
371 29|                kedvezõbbre fordult ügyük. De Forbes véletlen közbejötte
372 29|                Doniphan sebe súlyos volt, de az eléggé rendes lélegzés
373 29|            esetekben a legveszedelmesebb. De másképp állt a dolog Forbesszel,
374 29|                  mûszereink vannak ugyan, de hiányzik az az anyag, amivel
375 29|                eléggé jól haladtak elõre. De mihelyt az apály beállt,
376 29|             kétségkívül soká fog tartani, de Doniphannak volt annyi életereje,
377 29|                Sloughiról megmentettek... De ez lehetetlen volt és hely
378 29|                   háromheti utazás alatt, de azon esetre is, ha netalán
379 29|                  csónakot vontatni fogja.~De mielõtt a ladik kötelét
380 30|                Tamar-sziget elé érkezett. De a kikötõ, vagyis inkább
381 30|                  a Punta Arena-i telepig.~De nem kellett ily messzire
382 30|                töltsék el a vakációjukat. De a gyermekek ne feledjék