Fejezet

 1 2 |         félj, Jakab... ne félts engem - felelé a bátyja.~A legközelebbi
 2 18|      fogom tûrni, hogy Doniphan engem csalással vádoljon.~- Valóban!...
 3 18|     kiáltá.~- Hazugnak nevezett engem! - kiáltá Doniphan.~- Miután
 4 18|     kiáltá Doniphan.~- Miután õ engem csalással vádolt és gyávának
 5 24| önfeláldozásra. Ezért indult el engem és Crosst fölkeresni a jégen...
 6 26|     Kata. - Az Isten megmentett engem is, mint önt és õ az, aki
 7 26|         hullám kisodort, köztük engem is, a szirtsor legelsõ szikláira,
 8 26|      partra vetõdés után estem. Engem nem láthattak, de én mindent
 9 26|     Walston társai és én - mert engem sohase hagytak egyedül -
10 26|       Egyébiránt e naptól fogva engem éjjel-nappal szoros õrizet
11 26|         a többiek eltávoztak és engem Forbes és Rock õrizete alatt
12 26|  Mindenáron újból kézre kellett engem keríteniük! Ha nem lett
13 26|         Vagy õk öltek volna meg engem, vagy én õket. Hitemre mondom,
14 26|         is a várakozásra, amely engem jobban érdekel minden egyébnél.~-
15 27|   Ezenfelül nem vett-e üldözõbe engem ez a gazember is, Rockkal
16 27|       hajótörés alkalmával. Ami engem illet, én a vízbe fúltam
17 28|    megakadályozta társait, hogy engem megöljenek a Savernen való