Fejezet

 1 23|              egybegyûlve - megengedi ön, hogy holnap hajnalkor elhagyhassam
 2 23|       Walston és cimboráitól.~- Amit ön tenni akar, Kata, éppen
 3 23|             Kata - mondá Gordon - ha ön Walston kezébe kerülne?...~-
 4 23|              fogjuk megengedni, hogy ön e veszélyt kockáztassa.
 5 26|            Evans, élek, éppúgy, mint ön! - felelé Kata. - Az Isten
 6 26|        hasznát. De vajon hol is volt ön, Kata?~- A ladik mellett
 7 26|           Evans úr - mondá Gordon -, ön ezen a ladikon szándékozik
 8 26|        Aucklandba.~- Komolyan beszél ön, Evans úr? - kérdé Briant.~
 9 27|       Magellán-szoroson végig. Látja ön itt a nagy kiterjedésû Braunschweig-félszigetet?
10 27|    gyilkosságtól se riadna vissza.~- Ön, ugyebár, veszedelmes gonosztevõknek
11 27|       többinél. Csak azért akarta az ön életét kímélni, mert jól
12 27| nyomorultaknak még szükségük volt az ön szolgálatára és ha egyszer
13 28|          Kata szólalt meg:~- Forbes, ön egykor némi könyörületességet
14 28|             alkalmával. Nem lenne az ön szívében irgalom, hogy e
15 28|                õk megkegyelmeztek az ön életének, mikor megérdemelte
16 28|          közé - viszonzá Evans -, és ön, Doniphan úr, ha meglátna