Fejezet

  1 1 |                    De félünk ám nagyon - mondá a második fiúcska, aki valamivel
  2 1 |                  csak menjetek vissza! - mondá Briant. - Zárkózzatok be,
  3 1 |             csellenjen.~- Mit tegyünk? - mondá ekkor Doniphan.~- Mindent,
  4 1 |                   Egy tizennégy éves fiú mondá ezt, holott a legerélyesebb
  5 1 |                 kell tõle szabadulnunk - mondá Briant -; Gordon, maradj
  6 1 |           szorongtak.~- Nincs veszély! - mondá nekik Briant, aki mindenekelõtt
  7 1 |                haladni.~- Nagy vigasz! - mondá Doniphan.~- Vigyázzunk a
  8 1 |                 Nem zuhant a tengerbe! - mondá Gordon. - Hangja a schooner
  9 2 |                   Briant-nak igaza van - mondá Gordon, ki komoly és hidegvérû
 10 2 |         Legcsekélyebb füstöt se látok! - mondá Briant levévén szeme elõl
 11 2 |                 általában kikötõ sincs - mondá Doniphan.~- A kikötõ nem
 12 2 |                  fogjátok lebocsátani! - mondá.~- Azt majd meglátjuk! -
 13 2 |            Türelem, türelem, Doniphan! - mondá. - Láthatod, hogy a tenger
 14 2 |                magunkhoz némi eleséget - mondá Gordon. - Ha kénytelenek
 15 4 |            vagyunk és már ez is valami - mondá Gordon. - De vajon melyik
 16 4 |                legelsõk.~- Igazad van! - mondá Gordon.~- Ami pedig azt
 17 4 |                   Ezt magamra vállalom - mondá Moko.~- És ne késlekedjél
 18 4 |                 És ne késlekedjél vele - mondá Briant -, mert az elsõ napok
 19 4 |       osztrigákat keresni a reggelihez - mondá Service.~- Ám legyen - felelé
 20 4 |                  Március 10-én történt - mondá Baxter -, hogy a tenger
 21 4 |              kiszögellésein.~- Jól van - mondá Briant -, majd legközelebb
 22 4 |              lebocsátkozik.~- Úgy lesz - mondá Gordon. - Addig is, ha talán
 23 5 |         véglegesen a part ezen oldalán - mondá Gordon egy nappal azután,
 24 5 |                 Ez az én véleményem is - mondá Doniphan. - Ha bevárjuk
 25 5 |                 derekán vagyunk.~- Nos - mondá Doniphan - a jó idõ eltarthat
 26 5 |                    Én csak egyet tudok - mondá Doniphan -, azt, hogy képtelenség
 27 5 |                  más véleményen vannak - mondá Doniphan csípõsen.~- A feleselés
 28 5 |                  dagály beállta elõtt! - mondá magában Briant. - A part
 29 6 |       vitatkozott.~- Én pedig ismétlem - mondá -, hogy Briant tévedhetett,
 30 6 |         elvesztegetnivaló napunk sincs - mondá Baxter -, ha el akarunk
 31 6 |                  az idõjárás megengedi - mondá Gordon -, Doniphan és Briant
 32 6 |                  el velük.~- Én megyek - mondá Wilcox.~- És én! - mondá
 33 6 |                 mondá Wilcox.~- És én! - mondá Service.~- Ám legyen - válaszolá
 34 6 |             vagyunk.~- Majd meglátjuk! - mondá Doniphan.~Gordon bölcs tanácsai
 35 6 |                    fogd meg jó erõsen! - mondá Garnet vagy Service, az
 36 6 |                  Csak egyetlen mód van - mondá Gordon. - Hanyatt kell fordítanunk.~-
 37 6 |               belátta.~- Úgy gondolom -, mondá Doniphan, hogy holnap reggel
 38 6 |                állnunk.~- Feljegyeztem - mondá -, hogy ama víz, amelyet
 39 6 |           huszonnégy órán túl tartani? - mondá Gordon.~- Nem tartana tovább,
 40 6 |        élelmiszerrel...~- És lõszerrel - mondá Wilcox.~- Ez magától értetik -
 41 6 |                 terjedne fél napon túl - mondá Gordon. - De nem ez a fõ
 42 6 |                  tenni, ami lehetséges - mondá Gordon. - Holnap tehát útra
 43 7 |            szárazon hagyja.~- Siessünk - mondá, miután megmagyarázta, mennyire
 44 7 |          Doniphan.~- Most rajtam a sor - mondá Wilcox.~Doniphan átadta
 45 7 |              látok egy csöpp vizet se! - mondá Wilcox, miután levette a
 46 7 |                 odaérünk...~- Jól van! - mondá Doniphan. - Induljunk!~-
 47 7 |                   míg nem reggeliztem! - mondá Service.~Valóban indokolt
 48 7 |              láthatárt?~- Nem!... nem! - mondá magában... Nem csalódtam...
 49 7 |         bennünket.~- Jól van! Jól van! - mondá Service. - Nézzétek csak
 50 7 |                tehát emberek laknának? - mondá Doniphan, gyorsan körülnézve.~-
 51 7 |                 Vagy legalábbis laktak - mondá Service -, mert ez a kunyhó
 52 8 |          szenvedtünk volna hajótörést! - mondá Briant.~- Ez volt mindenkor
 53 8 |             láttam a hegyfok csúcsáról - mondá Briant.~- Ám legyen, de
 54 8 |                  Ha csakugyan struccok - mondá Briant -, és ha csakugyan
 55 8 |                 nem lehet többé kétség - mondá Briant.~- Nem! Nem lehet
 56 8 |                  Nézzétek csak Phannt! - mondá Service.~- Valamit érez -
 57 8 |                Service.~- Valamit érez - mondá Briant, közeledvén az ebhez.~
 58 8 |                 ugatott.~- Vigyázzunk! - mondá Briant. - Ne váljunk el
 59 8 |        rendkívüli tárgynak kell lennie - mondá Briant, aki hiába igyekezett
 60 8 |                 vezetni akar bennünket - mondá Doniphan, és intett Wilcoxnak
 61 8 |                  lesz, hogy láthatunk! - mondá Briant.~És ezzel a folyóparton
 62 9 |            tartama felõl?...~- Jertek! - mondá Briant.~És Phann kíséretében
 63 9 |           Baudoin Ferenc maga rajzolt! - mondá Briant.~- Ha úgy van, akkor
 64 9 |                minden körülmények közt - mondá Briant. - Ha folyvást nyugat
 65 9 |                Nem! Ez röppentyû volt! - mondá Briant. - Röppentyû, amelyet
 66 10|                tó partján fölfedeztünk - mondá Briant. - Ez legalább biztos
 67 10|        mindenekelõtt olyannak, amilyen - mondá Gordon -, ha mindjárt össze
 68 10|              legokosabb, amit tehetünk - mondá Briant -, éspedig egyetlen
 69 10|             elkezdjük a tutaj építését - mondá Gordon.~- Úgy van - viszonzá
 70 10|                Mindegy, próbáljuk meg! - mondá Gordon. - Ha az építés nagyobb
 71 10|              indítványozott.~- Barátim - mondá -, miután eltávoznánk az
 72 10|                 üdvözölte.~- Lám, lám! - mondá Gordon Briant-nak -, Doniphan
 73 11|                Már mire való volna ez? - mondá Wilcox. - Elhelyezhetjük
 74 11|       fürdõszobával...~- Bizonnyal nem - mondá Cross. - De mégis szükségünk
 75 11|              hálni fogunk, a tûzhelyet - mondá Doniphan az orrát fintorgatva.~-
 76 11|        megfehérített.~- Annyi bizonyos - mondá Doniphan -, hogy nagyon
 77 11|              Akkor résen kell lennünk! - mondá Webb.~- És nem lesz tanácsos
 78 11|               Cross.~- Hallod-e, Phann - mondá Service, a kutyához fordulva -
 79 11|                 Az a gondolatom támadt - mondá Wilcox -, nem volna-e jó
 80 11|                 Cross.~- Próbáljuk meg - mondá Briant.~Az izmos állat csak
 81 11|           magatokat viselni, kicsinyek - mondá Service, akire az aprók
 82 11|                fölrepülhet a levegõbe! - mondá Dole.~Erre a két gyermek
 83 11|              tanulmányaink folytatását - mondá Gordon - és méltányos is,
 84 12|                 volt.~- Káprázat volt! - mondá Gordon. - Azt hitted, hogy...~-
 85 12|                elõjött.~- Nem tévedtél - mondá. - Én is távoli morajt hallottam.~
 86 12|         többieket.~- A kicsinyeket ne! - mondá Briant. - Nagyon megijednének.~
 87 12|               Fogjunk újból a munkához - mondá Briant.~- Úgy van - viszonzá
 88 12|             kellene, pedig nem halljuk - mondá Wilcox.~- Igaz - felelé
 89 12|                  Menjünk föl a szirtre - mondá Service -, talán fölfedezhetjük...~
 90 12|                 bírtunk megmagyarázni! - mondá Gordon.~De ha egy vagy több
 91 12|               készen” kaptak - mint Dole mondá - egy tágas üreget, amelynek
 92 12|                gyakorlati dolog volna -, mondá Briant.~- Igen, adjunk neveket -
 93 12|               Webb.~- Valóban, barátim - mondá Gordon -, mi nem is vagyunk
 94 12|                 hajónk partra vetõdött - mondá Doniphan -, és úgy hiszem,
 95 12|      hozzászoktunk.~- Minden bizonnyal - mondá Cross.~- Valamint a Francia-barlang
 96 12|              Wilcox.~- Zéland-folyónak - mondá Baxter. - E név eszünkbe
 97 12|             folyó a Zéland nevet kapta - mondá Doniphan - adjunk a tónak
 98 12|              nevet fogja indítványozni - mondá Service.~- Ne bántsátok
 99 12|                   Ne bántsátok Costart - mondá Briant -, és halljuk a gondolatát.~
100 12|          hallgatott.~- Beszélj, Costar - mondá Briant, és megnyugtatólag
101 12|               gondolatod jó.~- Nos hát - mondá Costar -, miután a Chairman-féle
102 12|                  szót kért.~- Barátaim - mondá -, most, miután nevet adtunk
103 12|                kormányozza?~- Fõnököt? - mondá Doniphan élénken.~- Igen!
104 12|                van, válasszunk fõnököt - mondá Doniphan -, de csak bizonyos
105 13|          vasárnapot, amely, mint Service mondá, „Gordon tiszteletes úr”
106 13|                 Nem szándékosan tettem - mondá Cross azzal mentegetõzvén,
107 13|          mentegetõzni.~- Bizonyára nem - mondá Briant, neki öccse sikoltását
108 13|                  ha nem akar játszani! - mondá Cross.~- Mire való ez a
109 13|                  És ugyan miért kérnéd - mondá Doniphan gúnyos hangon -
110 13|               avatkozol bele, Doniphan - mondá Briant. - Ez a dolog csak
111 13|             akarod... és amikor akarod - mondá Briant, a karjait összefonván
112 13|                   Ettõl félni lehetett - mondá Gordon -, és nem is csodálkoznám,
113 13|               gondoltuk.~- Kétségkívül - mondá Gordon -, noha az atlaszunk
114 13|        felfedezési útra!~- Jó!... .jó! - mondá Gordon, - a dolog éppen
115 13|                  felel meg.~- Eszerint - mondá Briant - ha ma esni fog,
116 13|             idõnk lesz!~- Bánom is én! - mondá Service -, hiszen anélkül
117 13|         tábornokuk szemlét fog tartani - mondá Service.~- Csak pingvinek -
118 13|              Service.~- Csak pingvinek - mondá Baxter -, és meg sem érdemlik,
119 14|                Vigasztalódjál, Service - mondá Gordon -, semmire se mehettél
120 14|                  a lõporodat, Doniphan - mondá neki -, kérlek, kíméld a
121 14|                  az odúban a reggelink - mondá az ifjú vadász.~- És az
122 14|               egy szem lõporba kerülne - mondá Wilcox.~- Hogyan? - kérdé
123 14|             Ebbõl pompás pecsenye lesz - mondá Gordon.~- És én vállalkozom
124 14|                 Majd az elsõ pihenõnél - mondá Gordon.~Fél órába került,
125 14|               vízbõl.~- Ne álljunk meg - mondá Gordon -, és iparkodjunk
126 15|              Service.~- Teríts asztalt - mondá Webb.~- Miután vissza kell
127 15|                 itt vagyunk az erdõben - mondá Gordon -, és remélem, hogy
128 15|                miután semmibe se kerül - mondá Service.~És mielõtt Gordon
129 15|          pótolhatjuk a teakészletünket - mondá Gordon. - Vigyünk magunkkal
130 15|               alkalmával fedeztünk fel - mondá Doniphan.~- Kétségkívül
131 15|                kis átjárót találtátok? - mondá Gordon.~- Minden bizonnyal
132 15|               jaguárok, vagy kaguárok! - mondá Gordon.~- Egyik olyan veszélyes,
133 15|               állunk az elfogadásukra! - mondá Doniphan.~És a puskáját
134 15|    revolvereikkel.~- Csak biztosra lõj - mondá Gordon. - Egyébiránt úgy
135 15|                  most sincsenek messze - mondá Cross.~A csapat csakugyan
136 15|              Cross.~- Szerencsés utat! - mondá Service.~- Nem térhetnek
137 15|                kell ölnünk.~- Megölni? - mondá Gordon. - Megölni! Mikor
138 15|                 nem lesz nagyon makacs - mondá. - Ezenfelül, ha nem engedné
139 17|          bizonyos pontossággal készült - mondá Briant -, mégis célszerû
140 17|               rögeszmédhez ragaszkodsz - mondá Gordon -, és alig várhatod,
141 17|            hazatérhessünk?~- Ám legyen - mondá Gordon - s miután úgy akarod,
142 17|           szervezni.~- Az expedícióval - mondá Briant - nem tehetnénk egyebet,
143 17|            földabroszon jelzett folyó! - mondá ekkor Briant. És a partok
144 17|                   ha nevet adnánk neki - mondá a matrózinas.~- Igazad van,
145 17|                adja.~- Nyugodjunk bele - mondá. - Ez sem az az út, amelyen
146 17|              reggeliznénk.~- Nem bánom - mondá Briant -, de végezzünk gyorsan.
147 18|                 Rajtad a sor, Doniphan - mondá Webb. - Jól célozz. Az utolsó
148 18|        dobbantott.~- Ez igen bosszantó - mondá Cross -, de azért még nem
149 18|                    Nem, nem nyertetek! - mondá.~- És miért ne nyertünk
150 18|                   Úgy van! Ez nem igaz - mondá Briant. - Sõt föltéve, hogy
151 18|           Valóban!... Nem fogod tûrni? - mondá Doniphan a vállát vonogatva.~-
152 18|                 megsértettél, Doniphan - mondá - és most ismét helytelenül
153 18|                  provokálsz.~- Valóban - mondá Doniphan a legmélyebb megvetés
154 18|               Briant.~- Ha nem felelsz - mondá Doniphan - ez azért van,
155 18|           öklözésre készen.~- Doniphan - mondá ekkor Gordon szigorú hangon -
156 18|                        Valóban, Gordon - mondá Doniphan. - Errõl rád ismerek!...
157 18|          viszonzá Gordon.~- Ám legyen! - mondá Doniphan. - Akár én legyek
158 18|              Doniphan, gonosz fiú vagy - mondá Gordon -, mert rossz példát
159 19|        fõnökséget.~- Azt akarod tehát? - mondá bátyjának anélkül, hogy
160 19|                  engedetlenség ösztöne - mondá Briant. - Megint Doniphan
161 19|                  Adj jelt a kürtöddel! - mondá Gordon élénken.~Briant háromszor
162 19|                Én kész vagyok elmenni! - mondá Baxter.~- Én is! - kiálták
163 19|                 Nem!... Én fogok menni - mondá Briant.~- Hadd menjek én,
164 19|                Hadd menjek én, bátyám! - mondá Jakab. - A korcsolyáimmal
165 19|                  ágyút fogjuk elsütni! - mondá Briant.~A Sloughi egy kis
166 19|            megállítá õket.~- Várjatok! - mondá.~Gordon figyelmesen nézett
167 19|               mintha egy pontot látnék - mondá -, egy mozgó pontot.~Briant
168 19|              hinné, hogy nincs egyedül - mondá Baxter meglepetve.~Valóban
169 19|               kérdé Gordon.~- Emberek! - mondá Baxter.~- Nem! Inkább állatoknak
170 19|                  állatoknak látszanak! - mondá Wilcox.~- Talán vadállatok! -
171 20|              akartok bennünket hagyni? - mondá Gordon.~- Elhagyni benneteket?...
172 20|                  nem beszélsz komolyan - mondá Gordon.~- Komoly a dologban
173 20|                  tetszik.~- Ám legyen! - mondá Briant. - Wilcox, Cross,
174 20|           megbánni ezt az elhatározást - mondá Gordon, aki belátta, hogy
175 20|          szabatosan vannak feltüntetve - mondá Doniphan -, akkor a Keleti-folyó
176 20|                kérdé Wilcox.~- Valóban - mondá Webb - ezáltal megkímélnénk
177 20|             egyharmadát.~- Kétségkívül - mondá Doniphan -, de miért kalandoznánk
178 20|              Cross.~- Minden bizonnyal - mondá Doniphan -, mert a folyó
179 20|             átkelésen azonnal túlesünk - mondá. - A torkolatig még nappal
180 21|            nyugati oldalán.~- És mégis - mondá Doniphan -, ha amint okunk
181 21|                voltak.~- Én azt hiszem - mondá Webb -, hogy nem kellene
182 22|              Baxterrel, és egy napon azt mondá neki, hogy e célra talán „
183 22|                  kötelünk nem hiányzik - mondá - és ha e készülék kellõ
184 22|             irányát.~- Megpróbálhatjuk - mondá Baxter.~- Ami több - mondá
185 22|               mondá Baxter.~- Ami több - mondá Briant - a sárkány nem csak
186 22|              farkat fogunk ráakasztani - mondá az egyik.~- És hosszú füleket.~-
187 22|                eltávozása után.~- Hej! - mondá Service - azok fognak csak
188 22|               állatot érez a fák alatt - mondá Gordon.~- Nem! Mert ez esetben
189 22|            töltött puskával.~- Jertek! - mondá Briant.~És mindhárman elindultak
190 22|       lõszerekkel együtt, érintetlenül - mondá Walston.~És ezzel öt puskát
191 22|                ládájából.~- Ez nem sok - mondá Rock - ha meg akarunk menekülni
192 22|                  megszabadultunk tõle! - mondá Rock. - Nagyon is sokat
193 22|                Segítségükre kell menni - mondá Briant. - Értesíteni kell
194 22|             Partra fogok szállni, Moko - mondá Briant.~- Nem akarja, hogy
195 22|          életemet megmentetted, Briant - mondá Doniphan.~- Csak azt tettem,
196 22|            Briant, vissza kell térnünk - mondá Doniphan. - Számolj rám:
197 22|                 az életemet megmentsed - mondá Doniphan.~- És hogy visszavigyelek
198 23|                 tehenek eszik ezt meg? - mondá a másik.~- Nem, babácskáim -
199 23|              híjával volt.~- Briant úr - mondá este, mikor az ifjú telepítvényesek
200 23|                   Baxter, Wilcox és én - mondá Doniphan.~- Kétségkívül,
201 23|               viszonzá Kata.~- De Kata - mondá Gordon - ha ön Walston kezébe
202 23|                  ami nagyon valószínû? - mondá Briant.~- Ha elõször megmenekültem
203 23|               szökött volna-e már meg? - mondá Doniphan. - Nem áll-e érdekében,
204 23|                  Doniphannak igaza van - mondá Gordon. - Evans ismeri Walston
205 23|              kerítsenek.~- Kétségkívül - mondá Briant - de sohase fogjuk
206 23|                  elkerülni a figyelmét - mondá Doniphan.~- Nem is fogok
207 23|                 Eziránt nincs kétségem - mondá Baxter.~- Ezenfelül már
208 23|          levegõbe.~- Minden attól függ - mondá Briant -, milyen nagy a
209 23|        látogathatjuk meg a vermeinket! - mondá Wilcox.~- Hát még én mennyire
210 23|              Doniphan.~- Tehát holnap! - mondá Gordon.~Midõn Briant Gordonnal
211 24|                  Igen helyes gondolat! - mondá Doniphan.~Ekképp minden
212 24|                    Menjünk a barlangba - mondá Gordon. - Már késõ van.~-
213 24|                 egy pillanatig, Gordon - mondá Briant. - Várj te is, Doniphan!
214 24|                tettünk a sárkányunkkal - mondá Briant -, és a kísérlet
215 24|                volt.~- Felelj, Briant! - mondá Doniphan. - Jakab azt állítja,
216 24|        felvilágosításokat adjon.~- Nem - mondá Jakab a görcsös zokogástól
217 24|       megvigasztalni.~- Jól van, Jakab - mondá ekkor Briant. - Bevallottad
218 24|                 öleljelek meg, bátyám! - mondá Jakab.~- Igen!... ölelj
219 24|                     Igen!... ölelj meg - mondá Briant, leküzdvén a megilletõdését. -
220 24|                    Akkor hát én kérlek - mondá Doniphan.~- Nem, Doniphan! -
221 24|                  gondolatodat, Briant! - mondá Gordon, megszorítva a társa
222 24|               valamely tûz világossága - mondá magában. - Vajon Walston
223 25|              ilyen vagyok, babácskáim! - mondá. - A természetemben fekszik
224 25|          guanakot kétségkívül meglõtték- mondá Doniphan.~- Itt a bizonyítéka -
225 25|          Doniphan.~- Itt a bizonyítéka - mondá a matrózinas, aki miután
226 25|            szétzúzott tárgyat.~- Nézd! - mondá Gordon.~- Ez nem kagyló -
227 25|                Gordon.~- Ez nem kagyló - mondá Briant -, hanem...~- Pipa! -
228 25|              közülünk senki se pipázik - mondá Gordon -, kétségtelen, hogy
229 25|          alkalmasint szimatol valamit! - mondá Doniphan, mialatt az ebet
230 25|            tudnunk, hogy ez mit jelent - mondá Gordon.~- Ám legyen - viszonzá
231 26|        gyermekeket.~- Tizenöten vannak - mondá - és köztük alig öt vagy
232 26|        meglepetve.~- Úgy van, Evans úr - mondá Doniphan - A hajótörés estéjén
233 26|                nem volt ott.~- Úgy van - mondá Evans - és most már értem
234 26|    Francia-barlang?... Savern-szirtek? - mondá Evans. - Úgy látom fiaim,
235 26|              volt.~- Úgy van, Evans úr - mondá Service -, mégpedig igen
236 26|                hallgatózott.~- Jól van - mondá Evans -, folytatom tehát:
237 26|                     A Keleti-folyóhoz! - mondá Service.~- Nem bánom, nevezzük
238 26|         Medveszikla-kikötõnek, kisfiam - mondá Evans és helyeslõleg intett
239 26|         hozzávaló eszközeink, Evans úr - mondá Doniphan élénken. - Ezt
240 26|            szigeten.~- Derék fiú vagy! - mondá Evans, és megfogva Briant
241 26|             többé a Francia-barlangból - mondá Briant -, és nem volt szabad
242 26|               fûben.~- Ezt már tudtuk! - mondá Briant.~- Tudtátok?~- Tudtuk,
243 26|            szemben!~- De nem ám, Kata! - mondá Evans. - Éppoly kevésbé
244 26|          büntetését.~- Végre is, Evans - mondá Kata - Istennek hála, önnek
245 26|              amelyet mi is hallottunk! - mondá Doniphan.~- Kétségkívül! -
246 26|          nyújtottunk volna segédkezet! - mondá Gordon. - Hiszen a mi kis
247 26|                ezentúl se fog elhagyni - mondá Kata. - Õ küldte el hozzátok
248 26|                 Számoljatok rám, fiaim - mondá a vitorlamester -, és miután
249 26|                elkerülni ezt a harcot? - mondá Gordon -, nem volna Walston
250 26|                     Valóban, Gordon úr - mondá -, minden mód elég jó lenne,
251 26|            ladikján.~- Ez kétségtelen! - mondá Briant.~- Nos hát, én biztosítalak
252 26|                  nem volna a szigeten! - mondá Baxter.~- Úgy van. Ha tehát
253 26|                 Service.~- Teringettét - mondá Evans -, ha elutazott volna,
254 26|              többé?~- Hogyan! Evans úr - mondá Gordon -, ön ezen a ladikon
255 26|               közelben szárazföld van? - mondá Gordon.~- De nem ám! - felelé
256 26|            irányban láttam...~- A fény - mondá Evans - tényleg egy tûzhányó
257 27|             szomszédságában.~- És most - mondá Evans másnap, november 28-
258 27|          amerikai partokhoz.~- Hogyan! - mondá Gordon. - Csak ezek a tengerágak
259 27|          átkelhetünk.~- Ez kétségtelen - mondá Briant. - De találunk-e
260 27|                képes. Valóban, mint Kata mondá, csakugyan az ég küldötte
261 27|               nem romlott meg teljesen - mondá Kata. - Forbest értem, aki
262 27| Francia-barlangban maradunk bezárkózva - mondá - Walston nem lesz képes
263 27|                imént jutott az eszembe - mondá Evans. - Amint önök tudják,
264 27|                  ellenszegülést.~- Nos - mondá Briant - ha akár Walston,
265 27|        Kétségkívül cselhez folyamodtak - mondá a vitorlamester -, és hajótörött
266 27|             képes.~- Én vállalkozom rá - mondá Gordon.~- Helyesen teszi,
267 27|                 jó fekhely lesz nekünk - mondá Rock. - De miután nem akarnánk
268 27|         beronthasson.~- Álljunk résen! - mondá.~Két óra múlt el. Moko már
269 28|         csarnokba vezette õt.~- Forbes - mondá - a csel, amelyet Rockkal
270 28|           mellébõl.~- Mit tehetnék én? - mondá tompa hangon.~- Értesíthetsz
271 28|             akadt volna.~- Vigyázzunk! - mondá Briant.~- Igen! - felelé
272 28|                  utánafutott.~- Elõre! - mondá Evans. - Nem hagyhatjuk
273 28|             adott életjelt.~- Ez Pike! - mondá Evans. - A gazember csakugyan
274 28|            többiek sem lehetnek messze - mondá Baxter.~- Nem, fiam! De
275 28|                el a Francia-barlangba! - mondá Gordon. - Csak ott részesülhet
276 29|               Induljunk!... Induljunk! - mondá. - Alig várom, hogy úton