Fejezet

 1 3 |         Szükségtelen mondanunk, mennyire fölébresztették maguk iránt
 2 5 |  megértetni, hogy az egyetértés mennyire szükséges. De fõleg Doniphan
 3 7 |    mondá, miután megmagyarázta, mennyire érdekükben áll megelõzni
 4 11|         emlékezzél csak vissza, mennyire féltél a teknõsbéka hátán!~-
 5 13|          Isten a megmondhatója, mennyire beszennyezték magukat a
 6 17|       és Jakab partra szálltak.~Mennyire más volt itt minden, mint
 7 20|       bizonnyal nem feledte el, mennyire bosszankodott Doniphan amiatt,
 8 23|      mondá Wilcox.~- Hát még én mennyire unom, hogy egyszer sem vadászhatok! -
 9 25|     nagy számmal tértek vissza. Mennyire bosszantotta Doniphant,
10 25| vadászhatott a mocsarak közt és mennyire haragudott Wilcox, hogy
11 27|      Walston terveit és tudván, mennyire érdekében állna a sietés,
12 30|        karjai közé rohantak.~És mennyire vágyott mindenki részletesen