| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Verne Gyula Kétévi vakáció IntraText CT - Text |
Doniphan, Wilcox, Cross és Webb legelsõ dolga volt lemenni a folyó partján a torkolatig. Itt szemeiket mohón jártatták végig a tengeren, amelyet most láttak elõször. E tenger éppoly elhagyatott volt itt, mint a sziget nyugati oldalán.
- És mégis - mondá Doniphan -, ha amint okunk van hinni, a Chairman-sziget az amerikai szárazföldtõl nincs messze a hajóknak, amelyek a Magellán-szorosból jönnek és Peru vagy Chile kikötõi felé tartanak, a sziget keleti végén kell elhaladniuk. Ez egy okkal több arra, hogy a Csalódás-öbölben telepedjünk meg, és noha Briant így keresztelte el, remélem, hogy nem soká fogja igazolni ezt a baljóslatú nevet.
Miután Doniphan a láthatáron végigjártatta a távcsõjét, meg akarta tekinteni a folyó torkolatát. Éppúgy mint Briant, õ is konstatálta a társaival együtt, hogy a természet itt egy kis kikötõt alkotott, amely a szél és a hullámoktól meg volt védelmezve.
A kikötõt képezõ sziklák mögött csoportosultak a legelsõ fák és az erdõ nem csupán a Családi-tóig terjedt el, hanem észak felé is, ahol a szem nem látott egyebet lomboktól elzárt láthatárnál. Ami a parti gránitsziklák üregeit illeti, Briant nem túlozta a dolgot. Doniphan kénye-kedve szerint válogathatott bennük. Mindazonáltal célszerûnek tartotta a folyó torkolata mellõl el nem távozni és csakhamar talált is egy üreget, amelynek talaját finom homok borította és amely többrendbeli fülkéivel a Francia-barlangnál nem kevésbé kényelmesnek kínálkozott. Sõt e barlang menhelyet nyújthatott volna az egész gyarmatnak, mert a fülkéit megannyi külön szobává lehetett volna átalakítani, holott a Francia-barlangban az egész társaságnak be kellett érnie két helyiséggel: a csarnokkal és a raktárteremmel.
E napon a tengerpartot kétmérföldnyi kiterjedésben vették szemügyre. Idõközben Doniphan és Cross néhány tinamut lõttek, míg Wilcox és Webb a Keleti-folyóban horgásztak, mintegy százlépésnyire a torkolata felett. Vagy hat halat fogtak, olyanokat, amelyek a Zéland-folyóban is találtattak - egyebek közt két szép sügért. A puhányok is csakúgy hemzsegtek ama szirtek megszámlálhatatlan odúiban, amelyek a kikötõt a hullámok ellen védelmezték. Bõvében lesznek tehát ezen ízletes állatoknak, valamint a tengeri halaknak is, amelyek belopóztak a szirtek alatt létezõ nagy fucusok közé s amelyekért nem kellett elmenni négy- vagy ötmérföldnyire.
Az olvasó még emlékezni fog rá, hogy Briant a sziget keleti partjára tett kirándulása alkalmával felment egy magas sziklára, amely egy óriási medvéhez hasonlított. E szikla sajátszerû alakja Doniphant is meglepte. Ennélfogva a birtokbavétel jeléül a szikla alatt levõ kis kikötõnek a Medveszikla-kikötõ nevet adta, és e név szerepel jelenleg is a Chairman-sziget térképén.
Este Doniphan és társai egy csoport óriási lótuszfa alatt vacsoráltak, amelyek ágaikat szétterjesztették a folyó felett. Aztán tárgyalás alá vették a kérdést, vajon azonnal visszatérjenek-e a Francia-barlangba, hogy elhozzák mindazon tárgyakat, amelyek a Medveszikla barlangjában való végleges megtelepedéshez szükségesek voltak.
- Én azt hiszem - mondá Webb -, hogy nem kellene késlekednünk, mert a visszatérés a Családi-tó déli végének megkerülésével, mindenesetre néhány napot fog igénybe venni.
- Tehát útnak indulunk holnap? - kérdé Webb.
- Nem - felelé Doniphan. - Elutazásunk elõtt az öböl csúcsán túl akarok menni, és szemügyre akarom venni a sziget északi részét. Negyvennyolc óra alatt visszatérhetünk a Medveszikla barlangjába az északi parton teendõ kirándulásból. Ki tudja, nincs-e ebben az irányban valamely szárazföld, amelyet Baudoin Ferenc nem láthatott, következõleg nem is jelezhetett a térképén. Oktalanság volna itt megtelepednünk, anélkül, hogy tudnánk hányadán vagyunk.
A megjegyzés helyes volt. Noha ez az indítvány két vagy három nappal késleltetni fogja visszatérésüket a Francia-barlangba, mégis elhatározták, hogy haladéktalanul meg fogják valósítani.
Másnap, október 14 én, Doniphan és három barátja hajnalkor elindultak északi irányban a tengerparton.
Mintegy hárommérföldnyi hosszúságban sziklatömegek emelkedtek az erdõ és a tenger közt és a tövükben legföljebb százlépésnyi szélességû fövenypart terült el.
Délben a fiúk, miután a legutolsó sziklához eljutottak volna, megpihentek reggelizni.
E helyen egy második patak szakadt az öbölbe, de minthogy délkelet-északnyugati irányban folyt, föltételezni lehetett, hogy nem a tóból ered. Doniphan elnevezte Északi-pataknak, mert valóban a folyó nevet nem is érdemelte meg.
A kaucsukcsónakot néhány evezõcsapás átsegítette, és most már csak az erdõszélen kellett végigmenniük, amelynek határát a bal part képezte.
Körülbelül délutáni három óra volt. Doniphan az Északi-patak folyását követvén, a kelleténél jobban eltért északnyugat felé, mert hiszen az északi tengerpart volt a kirándulás célja. Jobbra akart tehát éppen fordulni, mikor Cross hirtelen rákiáltott:
És kezével egy roppant vöröses tömegre mutatott, amely a patak magas füvei és nádasa közt a fák lombjai alatt mozgott. Széles, izmos termetû állat volt, amely az orrszarvúhoz hasonlított volna, ha a feje szarvakkal lett volna fölfegyverezve és az alsó álla elõrenyúlt volna.
E pillanatban lövés dördült el és nyomban utána a második. Doniphan és Cross csaknem egyszerre lõttek. Persze a százötven lépésnyi távolból a puskagolyó semmi hatást sem idézett elõ az állat vastag bõrén, mert a hatalmas élõ tömeg kiugrott a nád közül, gyorsan fölment a parton és eltûnt az erdõben.
De Doniphannak volt ideje ráismerni. A teljesen ártatlan emlõs az óriástapírok közé tartozott, amelyek a dél-amerikai folyók közelében nagy számmal találhatók. Miután ez állattal anélkül se tehettek volna semmit, nem volt okuk sajnálkozni eltûnése fölött, hacsak a vadászhiúság nem bántotta õket.
A Chairman-sziget e részén is lombos erdõ terjedt el, ameddig csak a szem láthatott. A növényvilág tenyészete szinte csodaszerû volt, és miután ezer meg ezer bükkfát találtak, Doniphan elnevezte az erdõt Bükkös-erdõnek és a nevet följegyezte a térképre, a Medveszikla és az Északi-patak elnevezésekkel egyetemben.
Estig kilenc angol mérföldnyi utat tettek. Még egyszer ily hosszú úttal el fogják érni a sziget északi csúcsát. Ez a feladat másnapra maradt.
Hajnalkor ismét útra keltek. Volt némi okuk sietni. Az idõjárás megváltozott. A szél, amely nyugat felõl fújt, mindinkább erõsödött. A felhõk máris megjelentek, noha egyelõre még a magasabb régiókban vonultak tova, ami remélni engedte, hogy nem fognak esõ alakjában lecsapódni. A szél, ha mindjárt a viharig fokozódnék is, nem rémítette volna el az elszánt fiúkat. Hanem miután a vihar rendszerint felhõszakadáshoz hasonló esõ kíséretében jelentkezik, kénytelenek lettek volna félbeszakítani az expedíciót és menedéket keresni a Medveszikla barlangjában.
Siettették tehát a lépteiket, noha erõsen kellett küzdeniük a széllel, amely oldalvást támadta õket. A nappal nagyon fáradalmas volt és rossz éjszakát helyezett kilátásba. Valóban vihar, mégpedig nagy vihar fenyegette a szigetet, és este öt óra tájban sûrû villámlások kíséretében vette a mennydörgés kezdetét.
Doniphan és társai nem hátráltak meg. Felbátorította õket az a gondolat, hogy közel vannak céljukhoz. Ezenfölül a Bükköserdõ sûrûségei még ebben az irányban is elterjedtek és mindig megvolt a lehetõség, hogy a fák alatt keressenek menedéket. A szél oly heves volt, hogy esõtõl alig lehetett félni, és végre a tengerpart se lehetett messze már.
Nyolc óra tájban a hullámtörés zúgása hallatszott, ami arra vallott, hogy a Chairman-sziget partjai elõtt szirtsor létezik.
Eközben az ég, amely máris tele volt sûrû párákkal, mindinkább elborult. Utasainknak tehát, ha a nap utolsó sugarai mellett még egy pillantást akartak ma este a tengerre vetni, sietniük kellett. Túl az erdõ szélén körülbelül negyed angol mérföldnyi szélességû homokpart terült el, amelyre a hullámok kicsapódtak, aztán a szirteken megtörtek.
Doniphan, Cross, Webb és Wilcox, noha nagyon el voltak fáradva, mégis elég erõt éreztek magukban a futásra. Legalábbis látni akarták a Csendes-tengernek azt a részét addig, míg valamennyire világos volt. Vajon végtelen tenger volt-e itt is, avagy csak keskeny csatorna, amely a partot a szárazföldtõl vagy valamely szigettõl választja el?
Wilcox, aki kissé elöl járt, hirtelen megállt. Kezével egy sötét tömegre mutatott, amely a part szélén látszott. Vajon valamely tengeri állat, bálna vagy cápa volt-e ez, amelyet a hullámok kivetettek a szárazra? Avagy talán hajó, amelyet a víz dobott a szirteken keresztül.
Igen! Féloldalt fekvõ dereglye volt. És túl rajta a dagály határát jelzõ tengeri füvek mellett, Wilcox két emberi testet pillantott meg, amelyek a ladiktól néhány lépésnyire elnyújtózva feküdtek.
Doniphan, Webb és Cross eleinte megállapodtak, aztán minden további megfontolás nélkül végigszaladtak a parton és odaértek a homokon elterült emberi testekhez, amelyek talán hullák voltak.
Ekkor aztán erõt vett rajtuk az iszonyodás, eszükbe se jutott, hogy e testekben van még némi szikrája az életnek és hogy a szerencsétlenek állapota rögtöni ápolást igényelhetne, hanem gyorsan visszasiettek a fák alá menedéket keresni.
Az éjszaka már sötét volt, noha koronként megvilágították még a villámok, de azok is megszûntek nemsokára. A mély sötétség közepette a vihar üvöltése a felbõszült tenger zúgó robajával párosult.
Milyen vihar volt ez! A fák minden oldalon recsegtek, ami nem csekély veszéllyel járt azokra nézve, akik alattuk vonták meg magukat, de lehetetlen lett volna a tengerparton tanyázni, mert a szél által felkavart föveny kartács gyanánt korbácsolta a levegõt.
Doniphan, Cross, Webb és Wilcox egész éjjel e helyen maradtak, anélkül hogy csak egy pillanatig is tudtak volna aludni. Sokat szenvedtek a hidegtõl, mert nem gyújthattak tüzet, amelyet a vihar azonnal szétszórt és ezáltal lángba boríthatta volna a földön nagy tömegekben heverõ száraz gallyakat.
Ezenfelül az izgatottság is ébren tartá õket. Honnét jöhetett ez a csónak? Milyen nemzethez tartozhattak a hajótörést szenvedettek?... Tehát van szárazföld a közelben, miután egyik ladik partra vetõdhetett a szigeten?... Vagy talán egy hajó csónakja volt és maga a hajó süllyedt el a szigettõl nem messze a borzasztó viharban?
E különbözõ föltevések mind elfogadhatók voltak, és a ritka, szélcsöndesebb pillanatokban Doniphan és Wilcox egymás mellé kuporodva cserélték ki egymással gondolataikat, s elhatározták, hogy mihelyt hajnalodni kezd, visszatérnek a tengerpartra, gödröt fognak ásni a fövenyben s eltemetik a két szerencsétlent.
Milyen végtelennek látszott elõttük ez az éjszaka! Valóban úgy rémlett elõttük, mintha a világosság sohasem akarná többé eloszlatni a sötétség iszonyait, de végre is a hajnali világosság erõsen küszködve a széláramlat rohamaival, átszûrõdött az összesûrûsödött párákon, s õk a part felé indultak.
A ladik egy kis homokdombocskára vetõdött ki. A tengerifüvekbõl látni lehetett, hogy a dagály hullámai, amelyeket a szél még inkább növesztett, okvetlenül túlmentek rajta.
A két holttest nem volt ott többé...
Doniphan és Wilcox mintegy húszlépésnyivel elõrementek a parton.
Semmi!... Még csak nyomukat se látták, amelyeket különben a víz visszafolyása bizonyára elmosott volna.
- A szerencsétlenek! - kiáltá Wilcox -, eszerint tehát élniük kellett, miután fölkelhettek...
- Vajon hol lehetnek? - kérdé Cross.
- Hol? - felelé Doniphan, a dühöngõ tengerre mutatva. - Ott, ahová õket az apály elsodorta.
Doniphan ekkor kimászott a szirtsor széléig és távcsõjével végigtekintett a tenger felszínén.
A víz elsodorta a hajótörést szenvedettek hulláit.
Doniphan visszatért Wilcoxhoz, Crosshoz és Webbhez, akik a ladik mellett maradtak.
Talán van még ott valaki azok közül, akik ezt a katasztrófát túlélték.
Egy kereskedõhajó ladikja volt, elöl fedélzettel ellátva. A hossza mintegy harminclábnyi lehetett, de nem volt többé használható állapotban, mert a szirtekhez ütõdvén, a jobb oldala beszakadt.
Felszerelésébõl nem maradt egyéb hátra egy letört árboc tövénél, néhány vitorlafoszlánynál, amely a hajó párkányához tapadt és néhány kötéldarabnál. A hajó elején levõ kis ládában nem volt sem élelmiszer, se semmiféle fegyver.
Hátul két név jelezte a hajót, amelyhez tartozott, és a kikötõt, amelybõl elindult: Savern - San Fransisco.
San Francisco! Egyike a kaliforniai tengerpart kikötõinek!...
A hajó tehát amerikai nemzetiségû volt.
Ami pedig a Chairman-sziget ama részét illeti, ahol a Savern ladikja partra vetõdött - annak is a tenger képezte a láthatárát.