| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Verne Gyula Kétévi vakáció IntraText CT - Text |
Bármily fárasztó volt is az elmúlt éjszaka, a pihenés másnap se jutott eszébe senkinek. Kétségtelennek látszott, hogy Walston, csele meghiúsulván, erõszakhoz fog folyamodni. Rock, akit a vitorlamester golyója nem talált, bizonyára hozzá csatlakozott és értesítette õt, hogy üzelmeik fölfedeztettek és hogy ezentúl csakis erõszakkal hatolhatnak be a Francia-barlangba.
Hajnalkor Evans, Briant, Doniphan és Gordon óvatosan kimentek a csarnokból a szabadba. Napkeltekor a reggeli párák lassankint felemelkedtek s a tó, amelynek tükrét lenge szellõ fodrozta, tisztán látszott, csöndes volt minden a Francia-barlang környékén, a Zéland-folyó felõl éppúgy, mint a Verem-erdõ felõl. A karámban a háziállatok nyugodtan sétáltak fel s alá. Phann a Sport-teraszon futkosott és legcsekélyebb nyugtalanságot sem árult el.
A Francia-barlang környékén sûrû lábnyomok tanúskodtak arról, hogy a múlt éjjel Walston társaival együtt csakugyan a folyóig jött el és ott várta, amíg a raktárterem ajtaja kinyílik.
A megejtett szemle után Evans a csarnokba ment, kinyitotta a fülke ajtaját, amely mögött Forbes be volt zárva, leoldotta a kötelékeit és a csarnokba vezette õt.
- Forbes - mondá - a csel, amelyet Rockkal együtt kigondoltál, meghiúsult. Tudnom kell Walston terveit, amelyek elõtted nem lehetnek ismeretlenek. Beszélj!
Forbes lehorgasztá fejét s nem mervén szemeit felemelni Evansra, Katára és a fiatal fiúkra, akik elé õt a vitorlamester vezette - konokul hallgatott.
- Forbes, ön egykor némi könyörületességet tanúsított, midõn megakadályozta társait, hogy engem megöljenek a Savernen való mészárlás alkalmával. Nem lenne az ön szívében irgalom, hogy e gyermekeket egy még iszonyúbb mészárlástól megmentse?
- Forbes - folytatá Kata - õk megkegyelmeztek az ön életének, mikor megérdemelte a halált. Lehetetlen, hogy minden emberiességi érzés kihalt volna önbõl. Miután annyi gonosztettet követett el, még visszatérhet a jó útra. Gondolja meg, mily iszonyú bûnhöz nyújtott segédkezet.
Félig elfojtott fohász tört elõ kínosan Forbes mellébõl.
- Mit tehetnék én? - mondá tompa hangon.
- Értesíthetsz bennünket - viszonzá Evans - arról, aminek a múlt éjjel kellett volna történnie és ami a jövõre nézve terveztetett. Ugyebár Walstont és a többieket vártad, akiknek ide be kellett volna rontaniuk, mihelyt az egyik ajtó kinyílik?
- És a gyermekeket, akik titeket szívesen fogadtak, megöltétek volna?...
Forbes még jobban lehorgasztá fejét; nem volt ereje felelni.
- Mondd meg - folytatá Evans - honnan, melyik irányból jött ide Walston a többiekkel?
- A tó északi részérõl! - felelé Forbes.
- Te pedig Rockkal a tó déli részérõl jöttél?
- Onnét!
- Meglátogatták már amazok a sziget nyugati részeit?
- Nem tudsz többet mondani, Forbes?
- És azt hiszed, hogy Walston vissza fog jönni?
- Igen!
Evans nem remélte, hogy még többet tudhasson meg Forbestõl, visszavezette õt a fülkébe és kívülrõl rázárta az ajtót.
A helyzet tehát folyvást rendkívül komoly volt. Hol lehetett Walston? Vajon a Verem-erdõ sûrûségeiben tanyázott-e? Forbes ezt nem tudta, vagy nem akarta megmondani. Pedig rendkívül fontos lett volna arról biztosat tudni. A vitorlamesternek az a gondolata támadt, hogy kémszemlét tart, noha e vállalat fölöttébb veszélyes is.
Déltájban Moko a fogolynak ételt vitt. Forbes egészen össze volt roskadva és alig nyúlt az élelmiszerekhez. Vajon e szerencsétlen ember lelkében minõ gondolatok dúltak?
Reggeli után a fiatal telepítvényesekkel Evans közölte a tervét, azt ugyanis, hogy elõre kell hatolni a Verem-erdõ széléig, mert mindenáron tudni akarta, vajon a gonosztevõk még a Francia-barlang környékén lappanganak-e? Az indítvány vita nélkül, egyhangúlag elfogadtatván, megtették a szükséges intézkedéseket minden kellemetlen eshetõség elhárítására.
Walston és társai Forbes elfogatása után csak hatan voltak, a kis gyarmat ellenben tizenöt fiúból és Katával és Evanssal együtt tizenhét egyénbõl állt. De e számból le kellett vonni a kicsinyeket, kik nem vehettek részt a küzdelemben. Azt határozták tehát, hogy mialatt a vitorlamester kémszemlére megy, Iverson, Jenkins, Dole és Costar Katával, Jakabbal és Mokóval együtt a csarnokban maradnak Baxter felügyelete alatt. A nagyok ellenben, úgy mint Briant, Gordon, Doniphan, Cross, Service, Webb, Wilcox és Garnett, elkísérik Evanst.
Délután két óra volt, mikor a kis csapat Evans vezénylete alatt megalakult. Baxter, Jakab, Moko, Kata és a kicsinyek azonnal visszamentek a Francia-barlangba, amelynek ajtait rögtön bezárták, de nem torlaszolták el, hogy szükség esetén a vitorlamester és a többiek gyorsan biztos menedéket találjanak.
A fiúk és a vitorlamester óvatosan haladtak elõre az Auckland dombok tövében. A karámon túl a bokrok és a facsoportok mögött észrevétlenül elérhették az erdõt.
Evans ment elöl, s amidõn túl volt ama kis halmon, amely Baudoin Ferenc porait takarta, célszerûnek látta az erdõt rézsút átvágni, hogy a Családi-tó partjához közeledjenek.
Gordon hasztalan igyekezett visszatartani Phannt.
Az okos eb, a füleit hegyezve a földön szaglászott, mintha nyomra akadt volna.
- Vigyázzunk! - mondá Briant.
- Igen! - felelé Gordon. - Ez nem állati nyom. Nézzétek csak Phann viselkedését.
- Lopózzunk a fû közé - viszonzá Evans -, és ön, Doniphan úr, ha meglátna egyet lõtávolban a gazemberek közül, el ne hibázza valahogy. Soha golyóját alkalmasabb idõben ki nem lõhetné.
Néhány pillanat múlva mindnyájan eljutottak az erdõ széléig. Félig elégett gallyat és alig kihûlt hamut találtak, mely sejtette, hogy mostanában itt emberek tanyáztak.
- Kétségkívül itt töltötte Walston a múlt éjszakát - jegyzé meg Gordon.
- Sõt talán még itt volt pár óra elõtt is - viszonzá Evans. - Úgy hiszem, célszerûbb lesz visszatérnünk a parti szirtek felé.
Alig fejezte be szavait, mikor jobbról lövés dördült el. Egy golyó Briant fejét horzsolva azon fába fúródott, amelyhez Briant támaszkodott.
Nyomban utána egy második lövés dördült el, egy kiáltás hallatszott és mintegy ötvenlépésnyi távolságban egy tömeg roskadt le a fák alatt.
Doniphan volt, aki puskáját elsütötte találomra a legelsõ puska füstje irányában.
Erre az eb ugyanazon irány felé, dühös ugatással rohant elõre.
- Ide, Phann, ide! - kiáltá Gordon.
De az eb nem engedelmeskedett, és Doniphan, akit a heve elragadott, utánafutott.
- Elõre! - mondá Evans. - Nem hagyhatjuk egyedül.
Egy pillanat múlva utolérték Doniphant és mindnyájan megálltak egy ember körül, aki a fû közt hevert és többé nem adott életjelt.
- Ez Pike! - mondá Evans. - A gazember csakugyan meghalt. Ha ma az ördög vadászni indult, nem fog üres kézzel hazatérni. Eggyel kevesebben vannak máris.
- A többiek sem lehetnek messze - mondá Baxter.
- Nem, fiam! De ne kockáztassunk semmit!... Térdre!... térdre!
Egy harmadik lövés ezúttal balról dördült el. Service nem elég korán bukott térdre és egy golyó homlokát érinté.
- Megsebesültél? - kérdé Gordon és odafutott.
- Semmi baj, Gordon, semmi baj! - felelé Service. - Csak könnyû horzsolás.
E pillanatban együtt maradni és nem válni egymástól a legkomolyabb feladat volt. Pike halála után Walston még negyedmagával maradt és kétségkívül valamennyien a fák mögött voltak elrejtõzve. Evans és a többiek a magas fû közt oly tömeget képeztek, mely készen áll a védelemre, bármely oldalról támadtassék is meg.
Egyszerre Garnett felkiáltott:
- Sehol se látom! - felelé Wilcox.
Briant csakugyan eltûnt és miután e percben Phann erõsen ugatott, attól lehetett tartani, hogy a vakmerõ fiú a haramia csoport közé jutott.
- Briant!... Briant! - kiáltá Doniphan.
És erre valamennyien, talán nagyon is meggondolatlanul, Phann után rohantak. Evans nem tudta visszatartóztatni õket.
Az egyik fa után a másikhoz lopózva hatoltak elõre.
- Vigyázzon Evans, vigyázzon! - kiáltá Cross hirtelen és hasra feküdt.
A vitorlamester önkéntelenül lehajtá a fejét abban a pillanatban, mikor egy golyó süvített el fölötte.
Aztán fölegyenesedett és látta, amint Walston egyik társa eliramodott a fák közt.
Éppen Rock volt, aki a múlt éjjel megmenekült elõle.
- Rajtunk a sor, Rock! - kiáltá.
Elsütötte puskáját és Rock hirtelen eltûnt, mintha a föld nyílt volna meg a lábai alatt.
- Megint elhibáztam volna? - kiáltá Evans. - Ez valóban nagyon bosszantana!
Mindez néhány másodperc alatt történt. E pillanatban Phann ugatása közvetlen közelségben hallatszott. Azonnal megszólalt Doniphan hangja is:
- Jól tartsd magadat, Briant!... Jól tartsd magadat! - kiáltá.
Evans és a többiek arra felé haladtak és húszlépésnyire tõlük Briant-t látták küszködni Cope-pal.
A gazember a földre teperte a fiatal fiút és éppen a vadászkésével akarta kivégezni, midõn Doniphan, éppen jókor érkezvén, Cope-ra rohant, mielõtt az még elõvehette volna revolverét.
A kés Doniphan mellébe fúródott... A szegény fiú lerogyott, anélkül hogy felsikoltott volna.
Cope ekkor észrevevén, hogy Evans, Garnett és Webb az útját akarják állni, elfutott észak felé. Egyszerre több lövés dördült el.
Cope eltûnt és Phann visszatért anélkül, hogy sikerült volna õt utolérnie.
Briant alighogy felkelt, azonnal Doniphanhoz sietett, fölemelte a fejét és igyekezett õt eszméletre téríteni.
Evans és a többiek is hozzájuk csatlakoztak, miután gyorsan megtöltötték puskáikat.
A harc nyilvánvalóan Walstonra nézve volt hátrányos, miután Pike megöletett, Cope és Rock pedig minden valószínûség szerint harcképtelenekké váltak.
Szerencsétlenségre Doniphan a mellén sebesült meg és úgy látszott, hogy halálosan. A szemei le voltak csukódva, az arca halálsápadt volt, mozdulatlanul hevert a földön, még Briant hangját se hallotta.
Evans lehajolt Doniphan fölé, felbontotta a zubbonyát és kettéhasította vértõl átázott ingét. A jobb oldali negyedik borda fölött egy háromszögletes alakú sebbõl folyt a vér. Vajon a kés hegye a szívét érintette-e? Nem, minthogy Doniphan még lélegzett. De attól lehetett félni, hogy a tüdõt találta a kés, mert a lélegzés nagyon gyönge volt.
- Vigyük el a Francia-barlangba! - mondá Gordon. - Csak ott részesülhet kellõ ápolásban...
- És csak ott menthetjük meg õt! - kiáltá Briant. - Ah, szegény társam!... Miattam kockáztattad az életedet!
Evans helyeselte az indítványt, hogy Doniphant a Francia-barlangba vigyék vissza, annál inkább, mert a harcban némi szünet állott be. Walston látván, hogy a kaland rosszra fordul, célszerûnek tartotta a Verem-erdõ sûrûségeibe visszavonulni.
Mindazonáltal Evanst nem csekély mértékben nyugtalanította az, hogy nem látta Walstont, Brandtot és Cookot, akik pedig a rablócsapat legveszedelmesebb tagjai voltak.
Doniphant minden megrázkódtatás nélkül, csendesen kellett a Francia-barlangba szállítani. Wilcox és Service gallyakból saroglyát tákoltak össze, és erre a saroglyára fektették a szegény sebesültet, aki még mindig nem nyerte vissza az eszméletét.
Négy társa aztán óvatosan felemelte a saroglyát, míg a többiek mellette mentek, egyik kezükben a puskájukkal, másikban revolverrel.
A menet egyenesen az Auckland-dombok felé tartott. Célszerûbb volt arra menni, mint a tó partján végig. A parti szirtek tövében csakis a bal oldalra és hátra kellett figyelniük. Különben e kínos gyaloglást semmi se zavarta meg. Doniphan koronként oly fájdalmasan sóhajtott, hogy Gordon jelt adott a megállásra, megnézte, hogy a szegény fiú lélegzik-e s aztán ismét szótalanul igyekeztek a Francia-barlang felé.
Ily körülmények közt hagyták hátra az út háromnegyed részét. Már csak nyolc vagy kilencszáz lépésnyire voltak a Francia-barlangtól, amelynek bejárását nem láthatták, mert a parti szirtek kiszögellése eltakarta.
Egyszerre a Zéland-folyó felõl kiáltások hallatszottak. Phann elõrerohant.
Walston és két társa kétségkívül megtámadta a Francia-barlangot.
Valóban - mint késõbb kiderült - ezen idõ alatt a következõk történtek:
Mialatt Rock, Cope és Pike a Verem-erdõ fái alatt elrejtõzve, a vitorlamester kis csapatát foglalkoztatták, Walston, Brandt és Cook gyorsan felmásztak az Auckland-dombokra a Töltés-patak kiszáradt medrén keresztül, miután sietve végigmentek a felsõ fennsíkon, ismét lejöttek azon a hegytorkolaton, amely alányúlt a folyam partjáig, közel a raktárterem bejáratához. Mihelyt ideértek, azonnal betörték az ajtót, amely nem volt eltorlaszolva, és megszállták a Francia-barlangot.
Vajon idejekorán megérkezik-e Evans a katasztrófa elhárítására?
A vitorlamester gyorsan határozott. Cross, Webb és Garnett Doniphan mellett maradtak, akit nem lehetett magára hagyni. Evans pedig Briant-tal, Gordonnal, Service-el és Wilcoxszal együtt a legrövidebb úton a Francia-barlang felé szaladt.
Néhány perc múlva, mihelyt megpillanthatták a Sport-teraszt, az, amit láttak, valóban alkalmas volt arra, hogy megfossza õket minden reménységtõl!
E pillanatban Walston kilépett a csarnok ajtaján és egy fiút vonszolt maga után a folyam felé.
Ez a fiú Jakab volt. Kata hiába rohant Walstonra és hiába igyekezett a gyermeket kiragadni a kezei közül.
A következõ pillanatban Walston második társa, Brandt is megjelent és a kis Costart ugyanabban az irányban hurcolta el magával.
Baxter megtámadta ugyan Brandtot, de ez kegyetlenül ellökte úgy, hogy a földre terült.
A másik három fiút, Dole-t, Jenkinst és Iversont, sehol se lehetett látni, valamint Mokót sem. Talán ezek már felkoncoltattak a Francia-barlang belsejében!
Ezalatt Walston és Brandt gyorsan közeledtek a folyó felé. De vajon átkelhettek-e rajta másképp, mint úszva? Igen, mert Cook ott volt a ladik mellett, amelyet a raktárterembõl kivontatott!
A bal parton mind a hárman biztonságban lesznek, s mielõtt visszavonulási útjukat el lehetne zárni, visszatérhetnek a Medveszikla melletti tanyára Jakabbal és Costarral együtt, akik a kezeseik lesznek!
Evans, Briant, Gordon, Service, Wilcox lélekszakadtukból futottak, azt remélvén, hogy a Sport-teraszra érhetnek, mielõtt Walston, Cook és Brandt biztonságban volnának a folyó túlpartján. Ily messzirõl rájuk lõni annyi lett volna, mint egyszersmind Jakab és Costar életét is kockáztatni.
Phann már ott volt. Felugrott Brandtra és torkon ragadta. Alig bírván védekezni a kutya ellen, kénytelen volt elbocsátani Costart, mialatt Walston sietett Jakabot elhurcolni a ladik felé.
Egyszerre egy férfi rohant ki a csarnokból.
Vajon régi bûntársaihoz fog e csatlakozni, miután a börtöne ajtaját feltörte volna? Walston egy pillanatig se kétkedett efelõl.
- Ide! Forbes! - kiáltá. - Ide, hozzám!
Evans megállt és éppen lõni készült, mikor látta, hogy Forbes Walstonra rohan.
Walston, e támadás által meglepetve, amelyre elkészülve nem lehetett, kénytelen volt elbocsátani Jakabot, és hátrafordulván kését Forbesbe döfte.
Forbes lerogyott Walston lábai elõtt.
Mindez oly gyorsan történt, hogy e percben Evans, Briant, Gordon, Service és Wilcox még mintegy százlépésnyire voltak a Sport-terasztól.
Walston ekkor újból meg akarta ragadni Jakabot, hogy elhurcolja a ladikig, amelyben Cook és Brandt - akinek sikerült megszabadulni a kutyától - vártak reá.
De nem maradt rá ideje, mert Jakab, aki revolverrel volt fölfegyverkezve, egyenesen mellen lõtte Walstont. A súlyosan megsebesült Walstonnak alig volt annyi ereje, hogy elvánszoroghatott két cinkostársához, akik karjaikra kapták és a ladikba emelték õt, amelyet egész erõvel eltaszítottak a parttól.
E pillanatban hatalmas dördülés hallatszott. Egy egész kartácsfelhõ korbácsolta fel a Zéland-folyó vizét.
A lövés a kis ágyúból jött, amelyet a matrózinas elsütött a raktárterem lõrésén keresztül.
És most ama két nyomorult kivételével, akik a Verem-erdõ sûrûségében eltûntek, a Chairman-sziget megtisztult a Savern kalózaitól, akiknek a hulláit a Zéland-folyó vize a tenger felé sodorta!