Fejezet

  1 I     |                 a felesége, négy fia és Jenny Montrose boldogok voltak.
  2 I     |                 sem kelt.~Zermattné meg Jenny ugyanekkor a háztartás,
  3 I     |                pillanatban Zermattné és Jenny Montrose, a kik szintén
  4 I     |               De pedig az a szándékunk, Jenny! - viszonzá Jack vidáman
  5 I     |                s ön se aggódjék, kedves Jenny. Jack csak tréfál... Nem
  6 I     |            Akkor jól van! - örvendezett Jenny. - S mialatt Fritz meg Jack
  7 I     |          változást, talán tudtán kívül, Jenny Montrose okozta. Mióta Fritz
  8 I     |        napról-napra jobban megszerette. Jenny nagyon kedves és jó teremtés
  9 I     |                törődik Fritz oly nagyon Jenny sorsával.~Háromnegyed órai
 10 II    |               Zermatt úr, a felesége és Jenny, Ernő meg Ferencz mind fölszaladtak
 11 II    |              dolgukra akartak menni, de Jenny, a ki messzelátóval vizsgálta
 12 II    |         Alighanem úgy lesz, - vélekedék Jenny.~Jó hír lesz-e, vagy rossz?
 13 II    |                 a kezeit. - Lehetetlen!~Jenny odalépett Fritzhez, s halálsápadtan
 14 II    |      ágyúlövéseket hallottak?...~- Azt, Jenny, - viszonzá Fritz - három
 15 II    |                     hajó!... - suttogta Jenny.~- S honnét hallottátok
 16 II    |                 már a jövőn tépelődött, Jenny apjára gondolt, a kiről
 17 II    |              már el? - aggodalmaskodott Jenny.~- Alig hiszem! - felelte
 18 II    |              rombolásától. Zermattné és Jenny még a lábukat sem tehették
 19 II    |              Fritz, különösen a szegény Jenny miatt.~Mert ha a hajó csakugyan
 20 II    |                 úgy van! - kiáltott föl Jenny, a ki már maga is szeretett
 21 III   |                 neki egész családját és Jenny Montrose kisasszonyt is.~-
 22 III   |                 Legnagyobb volt azonban Jenny öröme, mikor megtudta, hogy
 23 III   |                 kell nyugodnunk...~- És Jenny?...~- Ő mindenesetre elmegy
 24 III   |                helyettük Fritz, Feri és Jenny hajóra szállnak, s velük
 25 III   |             könnyeiket. Fritz, Feri meg Jenny és Doll fölszálltak a hajóra,
 26 V     | Gyöngyház-öbölbe megy. - ~A vadember. - Jenny Montrose. - Két év a Füstölgő-Sziklán. -
 27 V     |              csak férfiruhába öltözött. Jenny Montrose volt az a szerencsétlen,
 28 V     |                 fiatal leányt. Útközben Jenny elbeszélte történetét. Egyetlen
 29 V     |                sereg veteránjait. Mivel Jenny nem utazhatott ezen a csapatszállító
 30 V     |                  hogy a partra evezzen. Jenny Montrose a szobalányával,
 31 V     |            elvesztette szem elől.~Mikor Jenny eszméletre tért, ott feküdt
 32 V     |            jöttem, hogy megszabadítsam.~Jenny hálát adott Istennek megszabadulásáért.
 33 V     |                 már tudjuk.~Ettől fogva Jenny is tagja lett a derék svájczi
 34 VI    |           eltávozott, s hogy velük ment Jenny is, a kit már lányukként
 35 VI    |               nagyon bosszantotta, hogy Jenny sakálja meg a Jacké semmiképpen
 36 VI    |             mely szintén féltékeny volt Jenny kedvenczére, s ha szerét
 37 VIII  |            tekintetben a Dorcas, melyen Jenny utazott, szerencsésebb volt, -
 38 IX    |                 engedte.~- Hátha épen a Jenny albatroszát találná agyonlőni! -
 39 IX    |                 kérdezte Zermattné.~- A Jenny családi neve...~Ez mindnyájuknak
 40 XVIII |           Angliában. - Fritz Zermatt és Jenny Montrose házassága. - Vissza
 41 XVIII |                 jó kedve volt.~Fritz és Jenny sokat beszélgettek Új-Svájczról,
 42 XVIII |                  a Zermatt-családról és Jenny apjáról, Montrose ezredesről,
 43 XVIII |           elveszettnek hitt leányát. És Jenny még nagyobb örömmel gondolt
 44 XVIII |               Fritzet és Ferenczet, meg Jenny Montroset is.~Fritz aztán
 45 XVIII |            Új-Svájczról. Doll, Ferencz, Jenny Montrose és Fritz ki nem
 46 XVIII |              vetett Portsmouth révében.~Jenny legott Londonba akart utazni,
 47 XVIII |            azért nem változott...~- Oh, Jenny! - kiáltott föl Fritz mély
 48 XVIII |                 Tudom, tudom! - felelte Jenny sóhajtva - de mégis szerettem
 49 XVIII |            elvégzik...~- Ahogy kívánja, Jenny - egyezett bele Fritz.~Jenny
 50 XVIII |            Jenny - egyezett bele Fritz.~Jenny ettől fogva nagynénje házában
 51 XVIII |              sterlinggel együtt, melyet Jenny az apjától örökölt, betették
 52 XVIII |           dolgukat elvégezvén, Fritz és Jenny egybekeltek a plébánia-templomban.
 53 XIX   |              Indiában harczolt. Szegény Jenny tőle tudta meg, mennyit
 54 XIX   |                 a sajka fenekére, a hol Jenny melléje térdelt és gyöngéden
 55 XX    |                 csalódott - mondta most Jenny. - Ferencznek nagyon éles
 56 XX    |                  édes Fritz, - viszonzá Jenny gyöngéden - majd megsegít
 57 XXI   |         jutottunk.~- Menjünk! - felelte Jenny fölkelve.~- Kedvesem, -
 58 XXI   |                sajkához.~- Nos, Doll és Jenny, - kérdezte Ferencz - megvagytok-e
 59 XXI   |                 Meglehetősen, - felelte Jenny, megmutatva a fogott halakat.~-
 60 XXII  |                első éjszaka. - Fritz és Jenny. - Gould kapitány sebe gyógyul. -
 61 XXII  |          felesége, a kis Bobot fésülte, Jenny és Doll pedig a még alvó
 62 XXII  |               így szólt hozzá:~- Kedves Jenny, tudom, hogy nagyon szomorú
 63 XXII  |                 hibád, Fritz, - felelte Jenny - s aztán neked, mint férfinak,
 64 XXII  |                Szegény apám! - suttogta Jenny könnyezve.~- És most a Flag
 65 XXII  |              Semmi az, Fritz - viszonzá Jenny, vidámságot erőltetve. -
 66 XXII  |             elhagyni bennünket...~- Oh, Jenny! - kiáltott föl Fritz -
 67 XXII  |               sajtárból öntötték volna.~Jenny, Doll, Suzan és Bob bemenekültek
 68 XXIII |                 szomorúan beszélgetett. Jenny hiába igyekezett vigasztalni
 69 XXIII |                való a sírás? - kérdezte Jenny. - Öt erős férfi van itt,
 70 XXIII |               szintén elpityeredett. De Jenny ölébe vette a fiút és megvigasztalta.~-
 71 XXIII |            játszani, kedvesem, - mondta Jenny: - és majd én is varrok
 72 XXIII |              hasonlók azokhoz, melyeket Jenny a Füstölgő-Sziklán megszelídített
 73 XXIII |             örömmel vitte a többiekhez.~Jenny, mihelyt meglátta, álmélkodva
 74 XXIII |             melyet te megtaláltál...~És Jenny nem csalódott: ez az albatrosz
 75 XXIII |             annak a maradványa, mellyel Jenny, annak idején, a madár lábára
 76 XXIII |              kalandozni szülőföldjétől. Jenny albatroszának ittléte tehát
 77 XXIV  |                  egészen a fal aljában. Jenny hirtelen lehajlott a földre
 78 XXV   |                 még ki sem értek, midőn Jenny, a kit szintén fölijesztett
 79 XXV   |       Valamennyien izgatottak voltak és Jenny, Doll, meg Suzan semmi áron
 80 XXV   |                Fritz és Ferencz; utánuk Jenny, Doll és Suzan, a ki kézen
 81 XXV   |                addig velük maradnak. De Jenny, a kit egyébként Doll és
 82 XXV   |          következőt ajánlotta:~- Kedves Jenny! Doll, Wolston asszony és
 83 XXV   |             fönsík éjszaki felét is... ~Jenny hallgatott; úgy látszott,
 84 XXV   |                    Menjünk hát! - szólt Jenny szomorúan sóhajtva és fölkelt.~
 85 XXVI  |            szárazföldről is? - kérdezte Jenny.~- A szárazföldről, Jenny? -
 86 XXVI  |               Jenny.~- A szárazföldről, Jenny? - kételkedett Fritz.~-
 87 XXVI  |              szárazföldről, - ismételte Jenny. - Mert ha hajó, miért lőtt
 88 XXVI  |             kérdezte Fritz, mint tegnap Jenny.~- Mert akkor a szigetnek
 89 XXVI  |                akarná mutatni, - mondta Jenny.~- Menjünk utána! - kiáltott
 90 XXVI  |                 oda följutunk, - mondta Jenny, - minden irányban széttekinthetünk.~
 91 XXVI  |               szirten?... - álmélkodott Jenny.~E pillanatban a szél meglibbentette
 92 XXVI  |                 Ferencz is ujjongva.~És Jenny zokogva borult férje nyakába,
 93 XXVII |                  Ferencz - tréfálkozott Jenny - úgy illenék, hogy háladatosabbak
 94 XXVII |                 látogatását is. A madár Jenny távozása után bizonyosan
 95 XXVII |                baja? - kérdezte aggódva Jenny, a ki épen akkor ért oda.~-
 96 XXVII |                    Falkenhorst! - szólt Jenny büszkén. - Az ám csak a
 97 XXVIII|                 Adná Isten! - sóhajtott Jenny.~- Attól félek, - szólt
 98 XXVIII|               szólni. Fritz, Ferencz és Jenny megtört szívvel gondoltak
 99 XXVIII|                felső emeletet, - mondta Jenny, - már csak azért is, hogy
100 XXVIII|            hozzá Ferencz.~E pillanatban Jenny, a ki eddig messzelátóval
101 XXVIII|             elővette a kétségbeesés. De Jenny újra fölkiáltott:~- Nem!
102 XXIX  |            Elmenekültek?... de hová?...~Jenny, Doll és Suzan keservesen
103 XXIX  |                Ernő és Jack? - suttogta Jenny, a kinek eszébe jutott,
104 XXIX  |          Czápa-szigeten? - kiáltott föl Jenny.~- Ott!... onnan lőttek!...~
105 XXIX  |                   De hogyan? - aggódott Jenny.~- Úszva! - jelentette ki
106 XXIX  |                   Fritz! - kiáltott föl Jenny ijedten - át akarnád úszni
107 XXIX  |                akkor a kapitány, James, Jenny, Doll és Susan meg a kis
108 XXX   |  megmenekültetek tőlük! - sóhajtott föl Jenny.~- Még idejében észrevettük