Fejezet

  1 I     |           sorsba, s igyekeztek élvezni azt a kevés örömet, a mit a
  2 I     |                mondta Jack.~- Magam is azt hiszem, fiam, - felelte
  3 I     |               fejét rázva. - Apám csak azt akarja eszetekbe hozni,
  4 I     |              úr. - Szegények még utóbb azt hihetnék, hogy valami hajó
  5 I     |                ahol a csónakok álltak, azt kérdezte:~- Micsoda?...
  6 I     |           Jennyt... meg az apját, a ki azt hiszi, hogy leánya is elveszett
  7 I     |                   viszonzá Jack.~- Hát azt hiszed, hogy előbb-utóbb
  8 I     |                Ha téged hall az ember, azt hihetné, hogy Új-Svájcznak
  9 II    |          Persze, hogy hallottuk!~- Nem azt, nem! - felelte Jack - nem
 10 II    |          ágyúlövéseket hallottak?...~- Azt, Jenny, - viszonzá Fritz -
 11 II    |                  viszonzá Fritz - s én azt hiszem, hogy az Üdv öblének
 12 II    |          tudták ezt, mert Új-Svájcznak azt a részét még soha sem vizsgálták
 13 II    |                apjára gondolt, a kiről azt hitte, hogy soha többé az
 14 II    |        Legelsőnek Fritz szólalt meg:~- Azt hiszem legczélszerűbb lesz,
 15 II    |                reménykedett legjobban. Azt mondta, hogy a hajó, talán
 16 II    |            bele akart ülni, Zermatt úr azt mondta, hogy ő maga megy
 17 II    |               okosságukban. Ernő pedig azt tanácsolta, hogy Jack és
 18 III   |               kutatnia kellett útjában azt is, hogy nem maradt-e valami
 19 III   |    tanácskozott tisztjeivel, s közösen azt határozták, hogy másnap
 20 III   |          ismeri Montrose ezredest, sőt azt is tudja, hogy szerencsésen
 21 III   |           nekünk csak nyugalom kell, s azt megtaláltuk itt: minek indulnánk
 22 III   |                s megoszthatjuk önökkel azt a keveset, a mink van...~-
 23 IV    |           tengeren jár, de hogy merre, azt nem tudták. A nyugtalanul
 24 IV    |                az izenetet, kutasd föl azt a szigetet, melynek egyik
 25 IV    |                nyugat felé eltávozott. Azt adta tudtára Zermatt úrnak,
 26 V     |          sajkát, a melyről különben is azt hitte, hogy otthon van,
 27 V     |            rögtön félre húzta apját, s azt mondta neki:~- Megtaláltam!...~-
 28 V     |               a Füstölgő-Sziklát?...~- Azt...egy kis sziget a Gyöngyház-öbölben...
 29 V     |                nyomorgott ilyen módon, azt maga sem tudta. Csak úgy
 30 V     |               s ennek a lábára kötötte azt az izenetet, a mely szerencsére
 31 VI    |                meg is sajnálta őket és azt mondta:~- Igazán kár, apám,
 32 VII   |                Reggeli után Zermatt úr azt ajánlta, hogy sétáljanak
 33 VII   |                még egyszer megcsodálta azt a nagy találékonyságot és
 34 VII   |              csodálom, kedves barátom, azt a boszorkánysággal határos
 35 VII   |         megfelelő helyet keresünk...~- Azt hiszem, - szólt most Zermattné -
 36 VII   |               annyi dolguk akadt, hogy azt sem tudták, melyiket végezzék
 37 VII   |               aratásig: és ha tetszik, azt ajánlom, hogy látogassuk
 38 VIII  |            Szeretném közelről megnézni azt a sziklát, - mondta - a
 39 VIII  |             Még Littlestone hadnagy is azt mondta, hogy egy lélek sem
 40 VIII  |    színhelyéhez. Zermatt úr megmutatta azt a szűk sziklatorkolatot,
 41 VIII  |             megreggeliztek, Wolston úr azt mondta:~- Ma délután pedig
 42 VIII  |        kikutassuk a sziget belsejét.~- Azt hiszem, - szólt most Wolstonné -
 43 VIII  |                 De előbb még megmászom azt a hegyet! - kiáltott föl
 44 IX    |                szólt most Zermatt úr - azt hiszem; legjobb lesz, ha
 45 IX    |                 Mi soha sem hagyjuk el azt a helyet, melyet maga a
 46 IX    |          lefekvés előtt Zermatt úr még azt mondta:~- Valamit elfeledtünk...~-
 47 X     |              mondta Zermatt úr is - de azt hiszem, hogy a kanyarulatnál
 48 X     |          mondta Wolston úr.~- Ön tehát azt hiszi, - kérdezte Ernő, -
 49 X     |             déli hegylánczból fakad?~- Azt; és ha eljuthatunk odáig,
 50 X     |         csalódott?... mit látott?...~- Azt hittem, hogy füstöt látok...
 51 XI    |              lövést már nem hallottak, azt következtették, hogy a hajó
 52 XIII  |               órai gyaloglás után Ernő azt tanácsolta, hogy pihenjenek
 53 XIII  |               eltart. Wolston úr tehát azt ajánlotta, hogy vágják magukat
 54 XIII  |            angol zászlót.~- S egyúttal azt is megláthatjuk, - tette
 55 XIV   |                és távolság-becsléshez, azt mondta, hogy a sziget körülbelül
 56 XIV   |            kérdezte Ernő.~- Nem... sőt azt hiszem, megint ugyanazon
 57 XV    |                  kérdezte Zermattné.~- Azt hiszem, hogy éppen ma mászták
 58 XV    |                bizonyára haza talál.~- Azt mondják, hogy a galamb óránkint
 59 XV    |            felelte Zermattné - de Ernő azt írta, hogy két nap múlva
 60 XV    |                lesznek.~- Persze, hogy azt! - viszonzá Zermatt úr nevetve -
 61 XV    |              akkor Ernő nem írta volna azt, hogy két nap múlva itthon
 62 XV    |                sőt még vér sem, amiből azt következtethették volna,
 63 XVI   |     kényelmesen szürcsölték...~- Ekkor azt gondoltam, hogy ha lelőhetném
 64 XVI   |             hogy merre, mily irányban, azt nem tudtam...~- Egész éjjel
 65 XVII  |            valaki a sajka fenekéről.~- Azt magam sem tudom pontosan -
 66 XVIII |                óhajtásuk.~- Mondja meg azt is, Doll, - szólt most Ferencz -
 67 XIX   |          második kapitány között, csak azt nem tudták, hogy mi volt
 68 XIX   |    meghiúsítottak. A boldogtalanok még azt sem tudták, merre mennek,
 69 XIX   |             tudták, merre mennek, csak azt érezték a hajótest erős
 70 XIX   |           haladnak... de hogy merre? - azt csak a jó Isten tudta!~Annyit
 71 XIX   |          fognak gondolni?... Bizonyára azt, hogy a hajó elsüllyedt
 72 XX    |             sziget-e, vagy szárazföld, azt nem tudhatom, de hogy láttam,
 73 XX    |               hisz bizonyára és joggal azt hiszik, hogy mindnyájan
 74 XXI   |               nem tetszik ez a part, s azt hiszem, a helyzetünk sem
 75 XXI   |         ismeretlen, Fritz úr: s addig, azt hiszem, nem nyílik meg alattunk,
 76 XXI   |              de a nap perzselő sugarai azt is vörösre fonnyasztották.~-
 77 XXI   |            vitorlamester örvendezve.~- Azt hiszem ellakhatunk benne, -
 78 XXI   |                mozog ott a homokon?... Azt lehetne hinni, hogy patkányok...~
 79 XXI   |             kapitány, s a mit határoz, azt fogjuk tenni.~ ~
 80 XXII  |             kapitány. - Két nap múlva, azt hiszem, elég erős leszek
 81 XXIII |               nagyobb lett. Hát még ha azt is tudták volna, a mit a
 82 XXIII |             éjszaki oldalára...~Oh, ha azt a sajkát a vihar össze nem
 83 XXIII |             van: az ő nyakára kötöttem azt a levelet, a melyet te megtaláltál...~
 84 XXIII |           tehát korántsem bizonyította azt, hogy Új-Svájcz közel van;
 85 XXIV  |           madár? - kérdezte Ferencz; - azt sem látni sehol!...~És valóban,
 86 XXV   |             messze volt tőle, különben azt is megtöltötte volna füsttel.~-
 87 XXV   |          nagyon fáradtak voltak, Fritz azt indítványozta, hogy maradjanak
 88 XXV   |               terjedt, de hogy meddig, azt nem lehetett tudni, mert
 89 XXVI  |                az ágyúlövés volt, s én azt hiszem, hogy hajó van a
 90 XXVI  | Teknősbéka-öböl felől; s nem tudhatták azt sem, hogy a sziklás fönsík
 91 XXVI  |            borult férje nyakába, egyre azt hajtogatván:~- Itthon vagyunk!
 92 XXVII |            akkor, mikor majd meglátják azt a csodát, a mit az emberkéz
 93 XXVII |      kiszélesedik és folyóvá lesz: sőt azt sem tudták, hogy már neve
 94 XXVIII|               csönd és nyugalom szinte azt látszott mutatni, hogy a
 95 XXVIII|               laknak - legalább a füst azt bizonyítja - de kik laknak
 96 XXVIII|          feledték-e, nem hagyták-e ott azt a zászlót távozásuk után
 97 XXIX  |           Felsenheimból fölszálló füst azt jelenti, hogy még ott laknak,
 98 XXIX  |           menedéket talált.~John Block azt tanácsolta, hogy várják
 99 XXIX  |          kikémleljék a vidéket; főként azt szerették volna tudni, hogy
100 XXX   |               Meg sem kísértjük leírni azt a boldogságot és örömöt,
101 XXX   |                mi már tudjuk. Csak még azt kell hozzátennünk, hogy
102 XXX   |        Új-Svájczot e hosszú idő alatt, azt gondolták, hogy a «Licorne»
103 XXX   |         termékeny szigetet.~Wolston úr azt tanácsolta, hogy meneküljenek
104 XXX   |                tanyát. Fölfedezték már azt is, hogy Új-Svájcz egykori
105 XXXI  |           fogják, hogy hol keressék.~- Azt is gondolhatnák, - szólt
106 XXXI  |               lehetett meg közelíteni. Azt a partot, mely az ágyútelep
107 XXXII |              házaikat ott építsék föl.~Azt határozták, hogy az új gyarmat
108 XXXII |           embereket, hozzátartozóikról azt hitték, hogy a tengerbe