Fejezet

 1 I     |               de Zermatt úr visszahívta őket.~- Annyira siettek horgászni, -
 2 I     |               Ernő... majd kiengeszteli őket valami szép költeménnyel...
 3 I     |                  Majd én figyelmeztetem őket, - szólt Zermatt úr. - Szegények
 4 I     |           többiek, a kik idáig kísérték őket, szerencsés útat kivántak
 5 I     |                tél nem pusztította-e el őket. A szigetnek az a része,
 6 I     |                Jack - ha valaha eladjuk őket, akkor csakis Új-Svájcz
 7 II    |              akkor veszedelem fenyegeti őket, s Fritznek mindjárt el
 8 II    |                 bennszülötteknek nézték őket, mert csak jelekkel csalogatták
 9 II    |               csak jelekkel csalogatták őket a hajóra: de Fritz és Jack,
10 III   |        parancsnokot, hogy látogassa meg őket sajkájukban. Littlestone
11 VI    |                 hol Anna kosárba szedte őket.~Volt Jennynek egy kormoránja
12 VI    |                 bízta. Anna szerette is őket, de nagyon bosszantotta,
13 VI    |                már tűzzel-vassal irtják őket.~Az 1816-dik év utolsó hónapjaiban
14 VI    |        szállítani.~Jack meg is sajnálta őket és azt mondta:~- Igazán
15 IX    |             hölgyek kész ebéddel várták őket. Anna időközben horoggal
16 X     |           esetleg veszedelem fenyegetné őket, - a mi nem valószínű -
17 XI    |          melynek fekvése közelebb hozta őket a waldeggi, zuckertopi és
18 XI    |              dörgés majd megsüketítette őket. Másnap este épen a könyvtár-szobában
19 XI    |             magát, s aztán megnyugtatta őket... Ez nem lehet a Licorne,
20 XIII  |                résen lesznek s fölverik őket, ha veszedelem közeleg.~
21 XIV   |                lezuhanással fenyegették őket.~Jack, a ki elöl járt, előbb
22 XV    |               elcsüggedni - vigasztalta őket Zermatt úr. - Három napig
23 XVI   |            szinte öntudatlanul követtem őket. Négy óra lehetett, mikor,
24 XVI   |          szörnyű állatok megriasztották őket, kivált mikor az ormányukat
25 XVI   |                 tenni?... megtámadják-e őket?... s ha igen: Felsenheim
26 XVII  |           ráadásul két nap óta utolérte őket a szélcsend; ott libegtek
27 XVIII |                végezte: ez a hajó hozta őket Angliába, mint jegyeseket,
28 XVIII |              ugyanez fogja vissza vinni őket Új-Svájczba, mint fiatal
29 XVIII |               és kíváncsisággal fogadta őket a lakosság, melyből többen
30 XVIII |              Fritz viszont biztosította őket a szíves fogadtatásról.~
31 XIX   |            szinte biztatta, bátorította őket elnézésével, kedvezéseivel.~
32 XIX   |               egyetemben, lebocsátották őket a hajófenékbe.~Jennyt, Dollt
33 XIX   |              semmi esetre sem tarthatja őket... talán kiteszi valami
34 XIX   |                 Robert Borupt ott várta őket a főárbocz előtt. A matrózok,
35 XIX   |                egymásután leeresztették őket a hajó nagy mentő-csónakjába,
36 XIX   |              lelketlen banditák kilökik őket a sivatag tengerre, a hol
37 XIX   |                a hol előbb-utóbb megöli őket az éhség, a szomjúság, vagy
38 XX    | Csendes-Óczeánnak azon a vidékén, a hol őket a sajkába tették, csak igen
39 XX    |            délnyugati partokra nem veti őket a balszerencse, a Leuwin-fok
40 XXI   |                 szikla-szigetre vetette őket a balsors?... Csüggedten
41 XXII  |                víz sűrű ködbe borította őket. De nem tágíthattak; mert
42 XXII  |           tengerbe, magával nem ragadta őket!~De a csapás, a mitől rettegtek,
43 XXIII |                 mely megmenthette volna őket. Most ez a reményük meghiúsult,
44 XXIII |            hiába igyekezett vigasztalni őket. Sem Doll, sem Suzan nem
45 XXIII |            Türelem, türelem! - biztatta őket a vitorlamester, ámbár neki
46 XXIII |                 mi gondolkodóba ejtette őket. Ha ezek az otromba, tehetetlen,
47 XXIV  |            télre is. Nagyon aggasztotta őket az, hogy nem tudták, hol
48 XXIV  |            jöjjön.~Késő éjszaka vetette őket haza, de kutatásuknak, fáradtságuknak
49 XXIV  |                legénysége elválasztotta őket egymástól. Suzan folyton
50 XXV   |              erről az oldalról nem érte őket, s a tenger is csöndes maradt,
51 XXVI  |          pihentek, annyira sarkantyúzta őket a vágy és az izgatottság.~
52 XXVI  |              ismét keserű csalódás érte őket.~A szemhatárt minden felé
53 XXVI  |               Tehát a madár is elhagyta őket... elhagyta őket a régi
54 XXVI  |               elhagyta őket... elhagyta őket a régi jó barát... és nem
55 XXVII |                Borupt, miután lezáratta őket a «Flag» fenekére, csak
56 XXVII |        vitorlázott éjszak felé, s mikor őket a sajkában kitette Isten
57 XXVII |                 mely a szabadba vezette őket.~Ez a beszélgetés soká tartott,
58 XXVII |             gazdagsága annyira meglepte őket, hogy perczekig némán bámulták
59 XXVIII|       legszörnyűbb aggodalmak gyötörték őket.~Mi történt itt?... Talán
60 XXVIII|                 ez némileg megnyugtatta őket.~Fritz és a vitorlamester,
61 XXIX  |                a vademberek észreveszik őket. Különben sem gyanították,
62 XXIX  |         gyilkosabb aggodalom emésztette őket, hogy mi lett hát a két
63 XXIX  |                 ostromzár alatt tartják őket... De az is meglehet, hogy
64 XXIX  |             megragadják és lehajigálják őket a 40-50 láb magasból.~Az
65 XXIX  |                 egyelőre a fák elfödték őket a vitorlamester hiúz-szemei
66 XXIX  |              csak nagy nehezen sikerült őket annyira lecsillapítani,
67 XXIX  |           fölriasztott, észre ne vegyék őket.~De hajót semerre sem láttak;
68 XXIX  |                      De ugyan ki üldözi őket? - kérdezte Ferencz.~E pillanatban
69 XXIX  |        észrevették és megrohanták volna őket.~- A legrosszabb, a mitől
70 XXIX  |              gyanító vadak észre veszik őket: de viszont, épen e sötétség
71 XXIX  |              tengerdagály gyorsan vitte őket a sötéten kiemelkedő sziget
72 XXIX  |               az ágyúk mellett... Hátha őket is orvul támadó vadaknak
73 XXX   |                Még idejében észrevettük őket, mikor a nyílt tengeren
74 XXX   |            vadak egyszerre rohanják meg őket, négy puskával nagyon kevésre
75 XXXI  |             csodával meg nem szabadítja őket.~Ezt a csodát csak a «Licorne»
76 XXXI  |                  a ki messzelátón nézte őket.~- Szerencsés utat! - kiáltott
77 XXXI  |               már nem tudtuk elkergetni őket!~- Akkor nincs más hátra,
78 XXXI  |              pillanatban megtámadhatták őket. A nőket jól, rosszul beszállásolták
79 XXXI  |              fölhúzott puskákkal várták őket, míg Fritz és Jack égő kanóczcal
80 XXXI  |              ostromlottak készen várták őket, s nem fogják olcsón odaadni
81 XXXI  |               puskák tüzelése nem bírta őket megállítani... Szerencsére
82 XXXI  |               ágyú kartács tüze fogadta őket. Húsz-huszonöt elbukott
83 XXXI  |               föltóduló vadak lerántják őket a bástyáról...~Úgy látszott,
84 XXXII |              vadak szabadon bocsátották őket. Mivel Littlestone kapitány
85 XXXII |               vademberek is megtámadták őket.~De ők még e válságos napokban