Fejezet

 1 I     |          állandóan szép marad, mert már itt a tavasz.~- Mit fogunk ma
 2 I     |              meg annak az örömére, hogy itt a tavasz? - tréfált Jack.~-
 3 I     |    visszhangjának nem tetszik a dörgés: itt van Ernő... majd kiengeszteli
 4 III   |             midőn egyedül voltak - most itt az alkalom, hogy visszamehessünk
 5 III   |               alkalmat?~- Miért hagynók itt ezt a földet, a hol boldogok
 6 III   |                 kell, s azt megtaláltuk itt: minek indulnánk most újra
 7 III   |              hogy meg is gyógyulnék, ha itt maradhatnék ezen az áldott
 8 III   |       koczintgattak.~- S éljenek, a kik itt maradnak! - tette hozzá
 9 IV    |                 felé hajtotta a tutajt.~Itt partra szálltak, s hálát
10 IV    |           elnevezték Sakál-pataknak. De itt, a sziklás völgyben nagy
11 IV    |                ágaztak szét a törzsből. Itt, az elágazás helyén deszkákból
12 IV    |               tengeri mérföld lehetett.~Itt partra szálltak; s mivel
13 VI    |           Egyelőre, mintegy zálogképen, itt volt az idősebb Wolston-család.
14 VI    |               házat építeniök, mert sem itt, sem Felsenheimban nem férnek
15 VII   |                 áldott vidékre, s mivel itt mindenünk megvolt a kényelmes,
16 VIII  |        vetődtünk! Hogy éltünk volna meg itt?~- Az bizonyos, - szólt
17 VIII  |               nemrégiben emberek jártak itt.~Mialatt a férfiak beszélgettek,
18 VIII  |             Wolstonné - hogy mi hölgyek itt maradhatunk. Ez a kirándulás
19 VIII  |            nagyon megviselne bennünket, itt pedig kényelmesen pihenhetünk,
20 VIII  |         vállalkozott Ernő - én szívesen itt maradok velük.~- Sokkal
21 VIII  |        álmélkodva néztek körül. A vidék itt már egészen megváltozott.
22 IX    |              alatt oda érhetnek. A part itt is mindenütt sziklás és
23 IX    |           alkalmas öbölbe szakad.~- Tán itt jobb lenne lakni is? - kíváncsiskodott
24 IX    |                 pedig pihenhetnek addig itt.~A reggeli után tehát Zermatt
25 IX    |         egyenesen haladt az Üdv-öbölig; itt a tenger mélyebben benyomult
26 IX    |            Felsenheim és Falkenhorst, s itt voltak a waldeggi, zuckertopi
27 IX    |                 sok ezer gyarmatost, ha itt telepednék meg!~- S miért
28 IX    |          telepednék meg!~- S miért épen itt? - kérdezte Jack, a ki nem
29 IX    |               hogy az új gyarmatosok is itt fognak letelepedni...~-
30 IX    |                hát csak telepedjenek le itt! - kiáltott föl Jack. -
31 X     |              első kanyarulatát. A medre itt harmincz foknyi szögben
32 X     |          Vérengző vadállatoknak azonban itt sem volt nyomuk; csak a
33 X     |            második kanyarulatához, mely itt még jobban nyugatnak hajlott
34 X     |           vessünk horgonyt és maradjunk itt.~- A mint tetszik, - mondta
35 X     |              erre jött! - mondta Ernő - itt ugyan alig lőhetett volna
36 XI    |                azért mégis valószínűleg itt lesz már...~- Még négy hosszú
37 XI    |              arany? Mi hasznát vehetjük itt?~- Kedves Ernő, - kérdezte
38 XII   |           tovább vándoroltak Waldeggbe. Itt is sok dolguk akadt; ki
39 XII   |               Szeptember 21-dikén végre itt is elvégeztek minden munkát
40 XII   | Ígéret-földjéről a sziget másik felébe. Itt nehéz dolguk akadt. Zermatt
41 XII   |             elviszi? - nevetett Jack.~- Itt van ni! - mutatta Ernő.~
42 XIII  |               Ernőt csaknem megfojtotta itt egy maczkó, a mellyel egész
43 XIII  |          elérték a völgy végét. A völgy itt magas sziklák közé szorult
44 XIII  |             rengeteg annál sűrűbb lett. Itt már kevesebb lett a vad
45 XIII  |        fenyő-erdő déli határát. A talaj itt egyszerre nagyon meredek
46 XIV   |                 Landlord hajótörése nem itt történt, hanem a sziget
47 XIV   |            bizony! - mondta Jack - mert itt alighanem éhen haltunk volna.~-
48 XV    |            rohantak a Hattyú-tó felé.~- Itt vannak! itt vannak! - kiáltott
49 XV    |           Hattyú-tó felé.~- Itt vannak! itt vannak! - kiáltott föl Wolstonné.~
50 XV    |             csak elmaradt tőlük, s ő is itt lesz mindjárt...~Wolston
51 XV    |          Wolstonné meg Anna karjaiba.~- Itt csak egy teendő van - szólt
52 XVI   |              Már kiáltani akartam, hogy itt vagyok, de hirtelen eszembe
53 XVI   |                a kis patak mentén, mely itt torkollott a tengerbe.~-
54 XVI   |                 egy éve, hogy a Licorne itt járt; s miután egy évnél
55 XVIII |                meddig pedig a «Licorne» itt lesz a kikötőben, - folytatta
56 XVIII |                 Londonba mind a hárman.~Itt azonban nagy fájdalom érte
57 XIX   |               fogságban van... Mit akar itt?... Feleljen.~- Nos, itt
58 XIX   |                itt?... Feleljen.~- Nos, itt a feleletem! - szólt Borupt
59 XXI   |                bírunk rajta élni, akkor itt is maradunk, ha ugyan vademberek
60 XXI   |              télre, - mondta Fritz - ha itt kell maradnunk.~- Csakhogy
61 XXI   |             vitorlamester. - Igaz, hogy itt roppant nagy rakás van...~-
62 XXI   |           hegyfok keleti lábához értek. Itt egy 3/4 mérföld széles öböl
63 XXI   |            hosszú és rovarokat eszik.~- Itt tojások is vannak! - kiáltott
64 XXIII |              Jenny. - Öt erős férfi van itt, a ki mindent megtesz, hogy
65 XXIII |                menj ám messzire!~- Nem, itt maradok egész közel, - örvendett
66 XXIV  |            friss levegőre; ellenben, ha itt lesz a tél, be kell zárkózniok
67 XXV   |                 rohantak ki.~- A villám itt csaphatott le valahol a
68 XXV   |            rémülten fölsikoltott:~- Ah, itt ég valami!... Nem érzitek
69 XXV   |                a fojtó füstöt?...~- Nem itt ég! - kiáltott be John Block,
70 XXV   |          indítványozta, hogy maradjanak itt, s várják meg, míg ő, a
71 XXV   |              moha nőtt a sziklákon, míg itt már az sem tenyészett.~Senki
72 XXV   |           kapitány, John Block, meg én, itt fogunk aludni és holnap
73 XXV   |                sem volna, hogy a nők is itt töltsék az éjszakát... hisz
74 XXVII |            eltűnhetett üldözői elől.~De itt már Ferencz és John Block
75 XXVII |               tengeri-fű-ágyra, s mivel itt már biztos födél alatt voltak,
76 XXVIII|           elindult, valószínű, hogy már itt is van, vagy nemsokára meg
77 XXVIII|                hallgattak... vagy talán itt sincsenek?...~Ferencz az
78 XXVIII|              gyötörték őket.~Mi történt itt?... Talán kalózok rohanták
79 XXVIII|              kezdte végre a kapitány, - itt komoly szerencsétlenség
80 XXVIII|                ásott csatorna öntözött; itt is minden csöndes és nyugodt
81 XXIX  |            vitorlamester - ők bizonyára itt hagyták a parton.~Ebben
82 XXIX  |           feketén csillogtak a szirtek. Itt sem volt egy teremtett lélek
83 XXX   |                De most már tudják, hogy itt vagytok? - kérdezte Ferencz.~-
84 XXXI  |                hombár tele van, s aztán itt vannak az antilopok is.
85 XXXI  |                 talán csak nem maradnak itt örökre?~- Ki tudja? - aggódott