Fejezet

 1 XIX   |           viharedzett, egyenes szívű vitorlamester, észrevette ezt s mivel
 2 XIX   |              nagy segítségére volt a vitorlamester is, meg a legénység is,
 3 XIX   |           oka. Ezt csak John Block a vitorlamester gyanította, abból az ellenséges
 4 XIX   |         fején találva, beleroskadt a vitorlamester karjaiba.~Az egész hajó
 5 XIX   |              egyszerre halnak meg!~A vitorlamester rögtön a sajka kormányrúdjához
 6 XX    |        mérföldnél...~A kapitány és a vitorlamester helyeslően bólintottak.~-
 7 XX    |           elvesztek a tengeren!...~A vitorlamester abban az irányban kormányzott,
 8 XX    |        haladtak előre.~Dél tájban, a vitorlamester számítása szerint, körülbelül
 9 XX    |           hirtelen félrecsapódott, a vitorlamester is megpillantotta a földet.
10 XX    |           magas sziklapart volt...~A vitorlamester csak a föld sötét tömegét
11 XXI   |             XXI. FEJEZET.~Fritz és a vitorlamester beszélgetése. - Nyugodt
12 XXI   |       vérengző fenevadak, Fritz és a vitorlamester vállalkoztak rá, hogy reggelig
13 XXI   |             révbe értünk, - kezdte a vitorlamester - s ha nem kényelmes kikötőben
14 XXI   |         Irigylem az ön higgadtságát, vitorlamester - felelte Fritz. - De nekem
15 XXI   |         hallgatózás után.~Most már a vitorlamester is hallani vélt valami szokatlan
16 XXI   |             éppen kellemes - súgta a vitorlamester Fritz fülébe. - De legalább
17 XXI   |              a szalma - magyarázta a vitorlamester. - Igaz, hogy itt roppant
18 XXI   |             valami! - kiáltott föl a vitorlamester örvendezve.~- Azt hiszem
19 XXI   |             türelem, - csitítgatta a vitorlamester - ha még édesvizet is találunk
20 XXI   |       vízsugarat pillantottak meg. A vitorlamester rögtön oda rohant, két markába
21 XXI   |       igyekeznék a tenger felé. De a vitorlamester, a ki ismerős volt ezeken
22 XXI   |        gyógyulni kezdett, Fritz és a vitorlamester karjaikon vitték át a barlangba.
23 XXI   |           kell gyógyulnia - mondta a vitorlamester. - Aztán ismét ön lesz a
24 XXII  |            beszéljek vele.~Mialatt a vitorlamester az öböl felé távozott, Fritz
25 XXII  |     barlangba; akkorra már megjött a vitorlamester is, Jamesszel, a ki utána
26 XXII  |              is.~Fritz, Ferencz és a vitorlamester több ízben megkísértették
27 XXII  |           veszélyes utazás volt, s a vitorlamester majd a nyakát törte: ha
28 XXII  |           hárman, ő maga, Fritz és a vitorlamester fölfedező útra indulnak
29 XXIII |          azzal a csónakkal, melyet a vitorlamester faragott neki.~A három nő,
30 XXIII |           türelem! - biztatta őket a vitorlamester, ámbár neki sem volt semmi
31 XXIII |       kötelét, melynek másik végét a vitorlamester fogta és belépett a vízbe.~
32 XXIII |         volna, a mit a kapitány és a vitorlamester gondosan titkoltak: hogy
33 XXIV  | fölszállhatnánk veled! - sóhajtott a vitorlamester: - legalább megtudnók, hogy
34 XXIV  |          mártaniok, s ezt a dolgot a vitorlamester végezte el; szorgalmasan
35 XXIV  |         aggasztotta a férfiakat, s a vitorlamester többször sóhajtva mondta:~-
36 XXIV  |                Semmi felelet!~Majd a vitorlamester kezdett kiabálni dörgő hangon:~-
37 XXIV  |              Bob!... kiáltott most a vitorlamester.~Semmi felelet... Bob tehát
38 XXIV  |           Ezt kellett eldönteni, s a vitorlamester nem habozott. Gyorsan letérdelt,
39 XXV   |          albatrosz sikongatását, s a vitorlamester még idejében megmentette
40 XXV   |             kivezet is, - viszonzá a vitorlamester vállat vonva: - mi hasznunk
41 XXV   |              és Fritz, Ferencz meg a vitorlamester ijedten rohantak ki.~- A
42 XXV   |       süvöltését, érezték hidegét; a vitorlamester pedig letartva gyertyáját
43 XXV   |             fölkelt.~E pillanatban a vitorlamester hirtelen fölugrott és két
44 XXV   |       ágyúszó volt! - kiáltott föl a vitorlamester.~ ~
45 XXVI  |        zergemódra kúsztak fölfelé. A vitorlamester nyakába vette Bobot és úgy
46 XXVI  |               hanem bot, - felelte a vitorlamester, - s ha jól látom, lobogó
47 XXVII |        eleségünk! - aggódott a derék vitorlamester.~- Ha elfogy is, mit tesz
48 XXVII |       pihenniök, James, Ferencz és a vitorlamester fölváltva vitték Bobot,
49 XXVII |              és Fritz, Ferencz meg a vitorlamester fölváltva őrködtek egész
50 XXVII |              vizet! - kiáltott föl a vitorlamester - éljen a bor!~- De nehogy
51 XXVIII|        megnyugtatta őket.~Fritz és a vitorlamester, előkeresvén Zermatt úr
52 XXVIII|         lennünk!~De Harry Gould és a vitorlamester higgadtabban ítélték meg
53 XXVIII|   megálljanak! - suttogta hirtelen a vitorlamester fojtott hangon.~S az Üdv-öble
54 XXIX  |             gazemberek! - dörmögte a vitorlamester: - még csak engedelmet sem
55 XXIX  |       egyelőre a fák elfödték őket a vitorlamester hiúz-szemei elől, de mihelyt
56 XXIX  |             közt telt el. Fritz és a vitorlamester gyakran fölmásztak a magnólia-fa
57 XXIX  |          végeztek, hogy Ferencz és a vitorlamester kikémlelik Felsenheim környékét,
58 XXIX  |       Mindenesetre! - kiáltott föl a vitorlamester.~- De honnan jöhetett a
59 XXIX  |           semerre sem láttak; csak a vitorlamester éles szeme pillantott meg
60 XXIX  |   vadembernek a csónakját - mondta a vitorlamester - ők bizonyára itt hagyták
61 XXIX  |            volt, Fritz, Ferencz és a vitorlamester óvatosan lementek az udvarba;
62 XXIX  |             a többiekhez.~Fritz és a vitorlamester nesztelenül, fától fához
63 XXIX  |              a két evező!~Fritz és a vitorlamester alig bírták visszafojtani
64 XXIX  |   ujjongással fogadták. Ferencz és a vitorlamester lent maradtak őrködni, a
65 XXIX  |         legvégül James Wolston meg a vitorlamester. A fasor, a liget és a part
66 XXIX  |        vadaktól, ha meghallják is, a vitorlamester harsányan fölkiáltott:~-
67 XXXI  |            Ernő, Ferencz, James és a vitorlamester fölhúzott puskákkal várták
68 XXXI  |           Licorne»! - kiáltott föl a vitorlamester.~Jack, mint a macska, hirtelen