Fejezet

 1 I     |      élvezni azt a kevés örömet, a mit a végzet még meghagyott
 2 I     |           mert már itt a tavasz.~- Mit fogunk ma csinálni? - kérdezte
 3 I     |            csodálkozva.~- Arról, a mit minden esztendőben meg szoktunk
 4 I     |         még növekedni fog.~- Ugyan mit csinálunk ezekkel az állatokkal? -
 5 II    |    kérdezte végre Fritz lihegve.~- Mit?... a két ágyúlövést a Czápa-szigetről? -
 6 II    |            azon tanácskoztak, hogy mit tegyenek.~Legelsőnek Fritz
 7 II    |      kaiakban is oda mehetünk.~- S mit csináljunk ott? - kérdezte
 8 III   |            a kényelmet és jólétet, mit tíz esztendei szorgalmas
 9 III   |            mindent összeszedett, a mit csak Angliában pénzzé lehetett
10 III   |    lehetett tenni: a sok gyöngyöt, mit eddig csupa mulatságból
11 IV    |           még valamit elmondott, a mit a többiek előtt eltitkolt.~
12 IV    |        vulkánikus szigeten!~- S te mit cselekedtél? - kérdezte
13 IV    |         szalanga-fecske-fészekből, mit az úton szedtek, meg pemmikánból
14 V     |          neki:~- Megtaláltam!...~- Mit?... a Füstölgő-Sziklát?...~-
15 VII   |            az állataink?...~- Nos, mit akarsz velük? - kérdezte
16 IX    |   hajnalban indulhatunk.~- S addig mit csinálunk? - türelmetlenkedett
17 IX    |           Valamit elfeledtünk...~- Mit? - kérdezték mindnyájan
18 X     |         megvizsgálja.~Nem volt más mit tenni, mint megfordulni.
19 X     |                Miben csalódott?... mit látott?...~- Azt hittem,
20 XI    | saccharinus, - egy édes mohfajta - mit a torkos állatok nagyon
21 XI    |         állni a Fokvárosban: de az mit se tesz; október derekán
22 XI    |  vízesésénél nagyon sok ilyen...~- Mit törődünk vele! - szólt Zermattné
23 XI    |  elbámultak a szörnyű pusztításon, mit a vihar okozott. Óriási
24 XII   |  festegetett, rajzolgatott... hogy mit, ki sem találná az ember!~
25 XII   |        díszítését, berendezését, a mit mindenki őszintén megdicsért,
26 XIII  |          volt: kasszária-kenyér, a mit magukkal hoztak, gyümölcsöt
27 XIV   |           FEJEZET.~A bércztetőn. - Mit láttak éjszakon, keleten
28 XIV   |       kezdett, hangosan mondván, a mit írt:~«Ma délután, 1817 szeptember
29 XIV   |      felelte Wolston úr habozva.~- Mit? - kérdezte Jack.~- Füstöt,
30 XIV   |            hacsak nem olyan köd, a mit már szintén láttam egyszer,
31 XVI   |      néhány félig sült halat is, a mit mohón megettem, mert nagyon
32 XVI   |           emberek is: az a kérdés, mit fognak tenni?... megtámadják-e
33 XVI   |         megérkezik, akkor nem lesz mit félniök a vademberektől...
34 XVII  |         czimborái jól tudták, hogy mit cselekszenek! Mialatt fogva
35 XVII  |            lakatlan szigeten is... Mit tesz az! Miért ne élhetnénk
36 XVII  |     merültek. Az a csekély élelem, mit a Flag fölzendült legénysége
37 XVII  |         arra, kelet felé...~- Nos, mit lát ön ott?~- Ha nem csalódom,
38 XIX   |      kapitány, ön fogságban van... Mit akar itt?... Feleljen.~-
39 XIX   |            a «Flag» födélzetén!... Mit fognak gondolni?... Bizonyára
40 XIX   |            való eleség és ital.~De mit törődtek most azzal, hogy
41 XX    |            miféle part lehet az, a mit Ferencz látott. Fritz szerint
42 XX    |         hajó téved közelükbe?... S mit csinálnak addig szüleik
43 XX    |            Ezt mondta:~- A part, a mit láttam, magas sziklapart
44 XXI   |          legalább a vadaktól nincs mit tartanunk...~- Mert ők is
45 XXI   |      Ferencz.~- Föltéve, hogy lesz mit a fazékba tenni - fejezte
46 XXI   |            ön lesz a kapitány, s a mit határoz, azt fogjuk tenni.~ ~
47 XXII  |        sajkát a sziklákhoz veri?~- Mit tegyünk? - kérdezte Fritz
48 XXII  |     tapasztalt tengerész nem tudta mit feleljen. Csak egy reményük
49 XXIII |         hogy megszabaduljunk.~- De mit tehetnek ők is, ha már a
50 XXIII |            Ott, a kis csónakkal, a mit Block bácsi csinált, - felelte
51 XXIII |          csigával, hallal éltek, a mit horog formára görbített
52 XXIII |          ha azt is tudták volna, a mit a kapitány és a vitorlamester
53 XXIV  |            a barlang nyílását, - a mit nem csak a hideg miatt,
54 XXV   |          füsttel.~- Mentsük meg, a mit lehet! - kiáltott föl a
55 XXV   |      rögtön el is határozták, hogy mit tegyenek. Rögtön indulni
56 XXVI  |    Lehetetlen, hogy csalódtak... a mit hallottak, valóban ágyúlövés
57 XXVI  |           a kapitány hajnalban - a mit hallottunk, az ágyúlövés
58 XXVI  |            láttak... sűrű erdőt, a mit már fél esztendő óta nem
59 XXVII |     vitorlamester.~- Ha elfogy is, mit tesz az? - kérkedett Ferencz. -
60 XXVII |         volt hasonlítható. Hát még mit fognak szólni akkor, mikor
61 XXVII |          meglátják azt a csodát, a mit az emberkéz művelt ezen
62 XXVIII|          határozniok kellett, hogy mit tegyenek, s minden áron
63 XXVIII|        közölték a többiekkel, hogy mit láttak. Ez a mély, szinte
64 XXIX  |            kellett félniök, hogy a mit sem gyanító vadak észre
65 XXX   |           boldogságot és örömöt, a mit a rég elszakadt családok
66 XXXI  |          három hordó puskaporuk, a mit a «Licorne» parancsnokától
67 XXXI  |           gyorsan összekapkodta, a mit lehetett és fölmenekült