Fejezet

 1 I     |        tréfált Jack.~- Ej, dehogy! - szólt közbe Ernő, a ki épp most
 2 I     |   haditengerészek teszik...~- Ohó! - szólt most Fritz - csakhogy a
 3 I     |            én figyelmeztetem őket, - szólt Zermatt úr. - Szegények
 4 II    |             adjunk hálát Istennek, - szólt végre Feri - hogy nem hagyott
 5 II    |         megkerülte.~- Az meglehet, - szólt Zermatt úr - sőt kívánatos
 6 II    |             Ekkor Zermattné is közbe szólt. Arra kérte férjét, hogy
 7 III   |       estefelé búcsúzni kezdtek, így szólt Zermatt úrhoz:~- Kedves
 8 III   |          tette hozzá Ernő.~Fritz nem szólt, csak Jennyre nézett, a
 9 V     |            Zermatt úr még mindig nem szólt semmit Fritz utazásának
10 VI    |            termést...~- Majd lesz, - szólt közbe Zermatt úr - hiszen
11 VI    |    csatornahálózatot, s egy este így szólt:~- Wolston úr meg én már
12 VI    |         egyszerű és könnyű a munka - szólt Zermatt úr.~- S mikor fogtok
13 VI    |      nevetett Zermattné.~- Helyes! - szólt most Zermatt úr is - holnap
14 VII   |          keresünk...~- Azt hiszem, - szólt most Zermattné - hogy ha
15 VII   | legkényelmesebb.~- Fogadni mernék, - szólt most Anna mosolyogva - hogy
16 VII   |              míg önök oda lesznek, - szólt Wolstonné nyugtalankodva -
17 VIII  |            meg itt?~- Az bizonyos, - szólt Wolstonné - hogy az ég szemmel
18 VIII  |               mint Fritz.~- Fritz? - szólt Jack vállat vonva - ő már
19 VIII  |            belsejét.~- Azt hiszem, - szólt most Wolstonné - hogy mi
20 VIII  |            is.~- Forduljunk vissza - szólt Ernő.~- De előbb még megmászom
21 IX    |        Miután a folyó elég széles, - szólt most Zermatt úr - azt hiszem;
22 X     |            is; míg ez megtörténik, - szólt Jack - ajánlom, hogy vessünk
23 XI    |                 Mit törődünk vele! - szólt Zermattné megvetően. - Minek
24 XV    |          Zermatt úr.~- Mi volt ez? - szólt Anna hirtelen.~A galambházból
25 XV    |                 Nem, az nem lehet! - szólt Anna, - mert akkor Ernő
26 XV    |            Itt csak egy teendő van - szólt most Wolston úr. - Menjünk
27 XVII  |           történhetik, Wolston úr, - szólt a vitorla-mester csillapítóan -
28 XVII  |          Blocknak igaza van, James - szólt közbe az előbbi fiatal ember. -
29 XVIII |           Mondja meg azt is, Doll, - szólt most Ferencz - hogy a mi
30 XVIII |       valóban csábító, Zermatt úr, - szólt most James - ha odaköltözném
31 XVIII |              kissé csillapodott, így szólt Fritzhez:~- Fritz, kedves
32 XIX   |            pártját fogni. Ő maga sem szólt egy szót sem, hanem engedelmesen
33 XIX   |         legott oda ment hozzá és így szólt:~- Borupt kapitány, ön fogságban
34 XIX   |              Nos, itt a feleletem! - szólt Borupt s a legénységhez
35 XXI   |            az emberektől.~- Sebaj! - szólt John Block - azért csak
36 XXI   |     szeretném megmászni a sziklát, - szólt most Ferencz - hátha a túlsó
37 XXI   |              a sajka felé. Senki sem szólt, mindenki a szomorú jövőre
38 XXII  |        egyedül voltak, gyöngéden így szólt hozzá:~- Kedves Jenny, tudom,
39 XXII  |             bízik, nem csalatkozik - szólt most közbe Ferencz, a ki
40 XXII  |       vidéken.~- De ez lehetetlen, - szólt Fritz. - A sziklafal közepéig
41 XXIII |                Látod édes Bob, - így szólt hozzá, - anyád miattad sírt...
42 XXIII |              a sziklafal tetejére, - szólt Fritz elkeseredve.~- De
43 XXIV  |       kapitányt.~- Hallgassa csak! - szólt izgatottan.~A sikongatás
44 XXIV  |            Ez az albatrosz hangja, - szólt végre: - ráismertem.~Legott
45 XXV   |                 az éjszaki szél... - szólt magában halkan.~Föltartotta
46 XXV   |           bejáratát.~- Bontsuk ki! - szólt a kapitány izgatottan.~Félóra
47 XXV   |            sem tenyészett.~Senki sem szólt egy szót sem; mindnyájukat
48 XXV   |             ajánlata nagyon bölcs, - szólt most Ferencz. - Semmi értelme
49 XXV   |   meghúzódhatnának.~- Menjünk hát! - szólt Jenny szomorúan sóhajtva
50 XXVI  |               hogy nem csalódtunk, - szólt a kapitány hajnalban - a
51 XXVII |        Felsenheim!... Falkenhorst! - szólt Jenny büszkén. - Az ám csak
52 XXVII |              szüleink egészségére, - szólt Ferencz, föltartva poharát.~
53 XXVIII|              Jenny.~- Attól félek, - szólt most Ferencz, - hogy a Prospect-Hillre
54 XXVIII|            Induljunk Felsenheimba! - szólt Fritz hirtelen.~- Még pedig
55 XXIX  |          menjünk hát Felsenheimba, - szólt most a kapitány - csak az
56 XXIX  |       vesznek, akár nem, én megyek - szólt Ferencz elszántan.~- Én
57 XXIX  |               Nem, ezek vademberek - szólt Fritz - és úgy látszik,
58 XXIX  |       féltünk, nem következett be, - szólt végre a kapitány. - Most
59 XXIX  |              sem moczcant, senki sem szólt egy hangot sem, még suttogva
60 XXXI  |               Azt is gondolhatnák, - szólt Fritz, - hogy a tengerdagály
61 XXXI  |             Ernő.~- Résen legyünk! - szólt most a kapitány, - s értesítsük
62 XXXI  |       sátorfájukat és haza mennek, - szólt Ferencz, a ki messzelátón