| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] 8000 1 9 3 900 1 a 3868 abba 3 abban 14 abból 5 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3868 a 838 az 702 és 679 hogy | Verne Gyula Az új hazában IntraText - Concordances a |
Fejezet
3001 XXV | kezéből tölcsért csinálva a füléhez, a lélegzetét is 3002 XXV | tölcsért csinálva a füléhez, a lélegzetét is visszafojtva 3003 XXV | hallgatózott.~Éjszak felől, a távolságtól meggyöngített 3004 XXV | dörrenést hozott feléjük a szél...~- Ez ágyúszó volt! - 3005 XXV | ágyúszó volt! - kiáltott föl a vitorlamester.~ ~ 3006 XXVI | XXVI. FEJEZET.~Az éjszaka a fönsíkon. - Útban éjszak 3007 XXVI | Útban éjszak felé. - A brit lobogó. - ~A földi 3008 XXVI | felé. - A brit lobogó. - ~A földi paradicsom! - Fritz 3009 XXVI | álltak, mert szívük elszorult a nagy fölindulástól; lélegzetüket 3010 XXVI | Lehetetlen, hogy csalódtak... a mit hallottak, valóban ágyúlövés 3011 XXVI | Bizonyosan valami hajó lesz, mely a sziget túlsó felén vitorlázik, - 3012 XXVI | kapitány.~- És miért ne jöhetne a lövés a szárazföldről is? - 3013 XXVI | miért ne jöhetne a lövés a szárazföldről is? - kérdezte 3014 XXVI | is? - kérdezte Jenny.~- A szárazföldről, Jenny? - 3015 XXVI | kételkedett Fritz.~- Úgy van, a szárazföldről, - ismételte 3016 XXVI | ágyúzott volna, nekik akkor is a fönsík éjszaki széléhez 3017 XXVI | ha látni akarják, mert a lövések zaja éjszak felől 3018 XXVI | szó sem volt arról, hogy a nők haza menjenek a barlangba. 3019 XXVI | hogy a nők haza menjenek a barlangba. Akármily zordon 3020 XXVI | kényelmetlen lesz is az éjszaka a kopár sziklák közt, mindnyájan 3021 XXVI | mindnyájan ott fognak aludni. A vitorla-mester, hosszabb 3022 XXVI | összeszoruló sziklafal között, a hol a nők és a kis Bob meghúzódhattak.~ 3023 XXVI | sziklafal között, a hol a nők és a kis Bob meghúzódhattak.~ 3024 XXVI | sziklafal között, a hol a nők és a kis Bob meghúzódhattak.~ 3025 XXVI | ez talán elég lesz addig, a míg eldől a sorsuk, hogy 3026 XXVI | lesz addig, a míg eldől a sorsuk, hogy vissza kell-e 3027 XXVI | hogy vissza kell-e térniök a Teknősbéka-öbölbe, vagy 3028 XXVI | úgyszólván senki sem aludt. A férfiak csaknem egész éjszaka 3029 XXVI | nem csalódtunk, - szólt a kapitány hajnalban - a mit 3030 XXVI | szólt a kapitány hajnalban - a mit hallottunk, az ágyúlövés 3031 XXVI | azt hiszem, hogy hajó van a part közelében, s az lövöldözött.~- 3032 XXVI | De miért ne ágyúzhatnának a szárazföldről?... a szigetről 3033 XXVI | ágyúzhatnának a szárazföldről?... a szigetről magáról? - kérdezte 3034 XXVI | tegnap Jenny.~- Mert akkor a szigetnek igen nagynak kellene 3035 XXVI | nagynak kellene lennie, a tompa dörrenésről ítélve; 3036 XXVI | pedig tudtommal nincsen a Csöndes-óczeánban, - viszonzá 3037 XXVI | Csöndes-óczeánban, - viszonzá a kapitány.~- De bizonyos-e, 3038 XXVI | kapitány.~- De bizonyos-e, hogy a Csöndes-óczeánon vagyunk? - 3039 XXVI | vágott közbe James: - míg a «Flag» legénysége fogva 3040 XXVI | tudhattuk, hogy merre megy a hajó... épp úgy lehetünk 3041 XXVI | az Indiai-óczeánban, mint a Csöndes-óczeánban...~- Ez 3042 XXVI | lehet, - hagyta helyben a vitorla-mester - de hiszem, 3043 XXVI | így, vagy úgy, de eldől a dolog.~A mint a hajnal fénye 3044 XXVI | vagy úgy, de eldől a dolog.~A mint a hajnal fénye bevilágította 3045 XXVI | de eldől a dolog.~A mint a hajnal fénye bevilágította 3046 XXVI | hajnal fénye bevilágította a tenger síkját, mindnyájan 3047 XXVI | és sóvárogva vizsgálták a szemhatárt... De sehol semmit 3048 XXVI | egyetlen vitorla sem tűnt föl a tenger sima tükrén.~E pillanatban, 3049 XXVI | pillanatban, éppen midőn a nap tűzkorongja fölbukkant 3050 XXVI | nap tűzkorongja fölbukkant a habokból, előjöttek a nők 3051 XXVI | fölbukkant a habokból, előjöttek a nők is; Suzan kézen fogva 3052 XXVI | Suzan kézen fogva vezette a kis Bobot.~Az albatrosz 3053 XXVI | nehéz és fáradságos volt a sziklákon át. Az éjszak 3054 XXVI | kiszélesedett, úgy, hogy a tenger, melyet eddig mind 3055 XXVI | tenger, melyet eddig mind a kétfelől láttak, lassankint 3056 XXVI | háromszáz lábnyira emelkedett a fönsík fölé, a látszott, 3057 XXVI | emelkedett a fönsík fölé, a látszott, hogy a sziklás 3058 XXVI | fönsík fölé, a látszott, hogy a sziklás hegyláncznak a legmagasabb 3059 XXVI | hogy a sziklás hegyláncznak a legmagasabb pontja.~- Ha 3060 XXVI | Úgy van: de kimondani ezt a vágyat könnyebb volt ám, 3061 XXVI | zergemódra kúsztak fölfelé. A vitorlamester nyakába vette 3062 XXVI | Bobot és úgy vitte, mert a kis fiú különben nem bírt 3063 XXVI | Délután két óra tájban a czukorsüveg aljához értek. 3064 XXVI | annyira sarkantyúzta őket a vágy és az izgatottság.~ 3065 XXVI | vágy és az izgatottság.~A fölfelé mászás egyre nehezebb, 3066 XXVI | Félóra múlva már fölértek a hegynek körülbelül a közepéig, 3067 XXVI | fölértek a hegynek körülbelül a közepéig, s ekkor Fritz 3068 XXVI | az ott?...~Valamennyien a hegy csúcsára pillantottak, 3069 XXVI | hegy csúcsára pillantottak, a hova Fritz mutatott; egy 3070 XXVI | magas bot vagy fa nyúlt a magasba a sziklák közül.~- 3071 XXVI | vagy fa nyúlt a magasba a sziklák közül.~- Az nem 3072 XXVI | közül.~- Az nem fa - mondta a kapitány.~- Nem, hanem bot, - 3073 XXVI | Nem, hanem bot, - felelte a vitorlamester, - s ha jól 3074 XXVI | rajta.~- Lobogó... ezen a puszta szirten?... - álmélkodott 3075 XXVI | álmélkodott Jenny.~E pillanatban a szél meglibbentette a lobogót, 3076 XXVI | pillanatban a szél meglibbentette a lobogót, mert valóban az 3077 XXVI | oda!... az angol lobogó... a vörös és kék sávok, a Szent-György 3078 XXVI | a vörös és kék sávok, a Szent-György kereszttel!...~ 3079 XXVI | keserű csalódás érte őket.~A szemhatárt minden felé sűrű 3080 XXVI | át. Nem tudhatták, hogy a sziklás fönsíkot ezen az 3081 XXVI | meredek fal szegi-e be, mint a Teknősbéka-öböl felől; s 3082 XXVI | tudhatták azt sem, hogy a sziklás fönsík mögött éjszak 3083 XXVI | felé, éppen oly sivatag-e a tájék, mint az, a honnan 3084 XXVI | sivatag-e a tájék, mint az, a honnan menekültek.~Elhatározták, 3085 XXVI | nem távoznak innen, míg a köd el nem oszlik, s meg 3086 XXVI | vannak-e, vagy szárazföldön. A brit zászló, mely előttük 3087 XXVI | záloga volt annak, hogy a vidék nem ismeretlen, s 3088 XXVI | néha-néha megfordulnak ott, a mint az angol lobogó tanúsítja.~ 3089 XXVI | sikongatással felröppent a levegőbe és gyors repüléssel 3090 XXVI | nekivágott éjszaknak...~Tehát a madár is elhagyta őket... 3091 XXVI | elhagyta őket... elhagyta őket a régi jó barát... és nem 3092 XXVI | fogta el mindnyájukat; ez a csekélynek látszó dolog 3093 XXVI | lassankint kezdte szerte tépni a ködfátyolt, mely eltakarta 3094 XXVI | ködfátyolt, mely eltakarta a szemhatárt. Most már látták, 3095 XXVI | szemhatárt. Most már látták, hogy a sziklafal éjszak felé nem 3096 XXVI | is láttak... sűrű erdőt, a mit már fél esztendő óta 3097 XXVI | esztendő óta nem láttak!...~És a mint a szélben szerte foszladoztak 3098 XXVI | nem láttak!...~És a mint a szélben szerte foszladoztak 3099 XXVI | szélben szerte foszladoztak a ködfelhők, egyszerre föltűnt 3100 XXVI | egyszerre föltűnt előttük a földi paradicsom: vagy kilenczszáz 3101 XXVI | boldog, mosolygó vidék, a minőt csak álmaikban óhajthattak 3102 XXVI | óhajthattak volna!~S túl mindezen, a zöldellő réteken is túl, 3103 XXVI | hálunk meg! - örvendezett a kapitány.~Ekkor Fritz még 3104 XXVI | még egyszer körülnézett a tájon; és a mint nézte, 3105 XXVI | körülnézett a tájon; és a mint nézte, nézte, úgy rémlett 3106 XXVI | nem most először látja ezt a gyönyörű képet... hogy lelkében, 3107 XXVI | emlékezetében elmosódva él ennek a fölséges vidéknek a mása... 3108 XXVI | ennek a fölséges vidéknek a mása... S hirtelen, mintha 3109 XXVII | XXVII. FEJEZET.~A barlang a hegy lábánál. - 3110 XXVII | XXVII. FEJEZET.~A barlang a hegy lábánál. - Az erdőn 3111 XXVII | keresztül. - Az antilop. - A Montrose-folyó. - ~Ismerős 3112 XXVII | után rögtön útra keltek a hegyről lefelé és menet 3113 XXVII | találunk valami barlangot a hegy lábánál, a hol alhatunk? - 3114 XXVII | barlangot a hegy lábánál, a hol alhatunk? - kérdezte 3115 XXVII | hol alhatunk? - kérdezte a kapitány.~- Ha nem lesz 3116 XXVII | az erdő! Oly pompás lesz a lombsátorok alatt aludni. 3117 XXVII | az eleségünk! - aggódott a derék vitorlamester.~- Ha 3118 XXVII | Puska nélkül? - nevetett a kapitány.~- Van elég gyors 3119 XXVII | vidáman beszélgetve értek le a hegy lábához és Fritz, a 3120 XXVII | a hegy lábához és Fritz, a ki a kis csapat élén járt, 3121 XXVII | hegy lábához és Fritz, a ki a kis csapat élén járt, a 3122 XXVII | a kis csapat élén járt, a tájékozás csodálatos ösztönével 3123 XXVII | ugyanazon az úton vezette a társaságot, a melyen ezelőtt 3124 XXVII | úton vezette a társaságot, a melyen ezelőtt négy hónappal 3125 XXVII | és Jack is jártak, midőn a Zermatt-csúcsot megmászták.~ 3126 XXVII | Nyolcz óra tájban elérték a fenyves-erdő szegélyét és 3127 XXVII | csakhamar rábukkantak arra a barlangra is, melyben Wolston 3128 XXVII | alkalmával az éjszakát töltötték. A barlang ugyan szűk volt 3129 XXVII | szűk volt mindnyájuknak, de a férfiak nem törődtek vele; 3130 XXVII | vele; ők majd meghálnak a szabad ég alatt: elég, ha 3131 XXVII | szabad ég alatt: elég, ha a nők és a kis Bob födél alatt 3132 XXVII | alatt: elég, ha a nők és a kis Bob födél alatt lesznek. 3133 XXVII | födél alatt lesznek. És, a mint gyertyával megvilágították 3134 XXVII | gyertyával megvilágították a barlang belsejét, a legelső, 3135 XXVII | megvilágították a barlang belsejét, a legelső, a mi szemükbe tűnt, 3136 XXVII | barlang belsejét, a legelső, a mi szemükbe tűnt, az a hamurakás 3137 XXVII | a mi szemükbe tűnt, az a hamurakás volt, mely a Wolston 3138 XXVII | az a hamurakás volt, mely a Wolston úrtól gyújtott pásztortűzből 3139 XXVII | Borupt, miután lezáratta őket a «Flag» fenekére, csak a 3140 XXVII | a «Flag» fenekére, csak a kedvezőtlen szelektől hajtva 3141 XXVII | éjszak felé, s mikor őket a sajkában kitette Isten kényére 3142 XXVII | sajkában kitette Isten kényére a tengeren, alig lehettek 3143 XXVII | és Ferencz nem ismerték a szigetnek déli felét, s 3144 XXVII | felét, s nem tudhatták, hogy a termékeny szigetnek ily 3145 XXVII | ezért nem ismertek rá, midőn a Teknősbéka-öbölben kikötöttek.~ 3146 XXVII | albatrosz látogatását is. A madár Jenny távozása után 3147 XXVII | visszaröpült eredeti hazájába, a Füstölgő-Sziklára, s onnan 3148 XXVII | mekkora szerepe volt ennek a hűséges állatnak is megmenekülésükben!... 3149 XXVII | sohasem födözték volna föl a második barlangot, mely 3150 XXVII | második barlangot, mely a szabadba vezette őket.~Ez 3151 XXVII | szabadba vezette őket.~Ez a beszélgetés soká tartott, 3152 XXVII | beszélgetés soká tartott, de végre a fáradság és az álom elnyomta 3153 XXVII | Fritz vezetése mellett, a kis társaság megindult a 3154 XXVII | a kis társaság megindult a fenyőerdőben, a szelíden 3155 XXVII | megindult a fenyőerdőben, a szelíden lejtősödő hegyoldalon 3156 XXVII | másnap estére oda érhetnek a falkenhorsti sziklaszoroshoz, 3157 XXVII | falkenhorsti sziklaszoroshoz, a honnan pár óra alatt eljuthatnak 3158 XXVII | pihenniök, James, Ferencz és a vitorlamester fölváltva 3159 XXVII | fölváltva vitték Bobot, ámbár a fiú minden áron a maga lábán 3160 XXVII | ámbár a fiú minden áron a maga lábán akart járni.~ 3161 XXVII | akart járni.~James és Suzan, a kik még nem ismerték a forró 3162 XXVII | a kik még nem ismerték a forró övi vidékek szépségeit 3163 XXVII | gazdagságát, álmélkodva nézték a hatalmas, buja növényzetet, 3164 XXVII | buja növényzetet, melyhez a fokföldi flóra nem is volt 3165 XXVII | mikor majd meglátják azt a csodát, a mit az emberkéz 3166 XXVII | meglátják azt a csodát, a mit az emberkéz művelt ezen 3167 XXVII | Tizenegy óra tájban Fritz, a ki szokása szerint ismét 3168 XXVII | járt, hirtelen megállította a kis csapatot egy tisztás 3169 XXVII | keskeny patak szelt át. A patak hűs vizéből éppen 3170 XXVII | rajtaütnek; csakhogy ez a mód, a mily egyszerű, éppen 3171 XXVII | rajtaütnek; csakhogy ez a mód, a mily egyszerű, éppen oly 3172 XXVII | oly nehéz is volt, mert a finom hallású és éles szemű 3173 XXVII | szemű állat nagyon óvatos és a legelső gyanús neszre kereket 3174 XXVII | neszre kereket old.~Mialatt a nők hátramaradtak, az öt 3175 XXVII | mely gyanútlanul szürcsölte a vizet.~Egyszerre csak Fritz 3176 XXVII | hirtelen elébe toppant, a megriadt állat pedig roppant 3177 XXVII | roppant szökéssel iramodott a sűrű felé, a hol pár pillanat 3178 XXVII | szökéssel iramodott a sűrű felé, a hol pár pillanat alatt eltűnhetett 3179 XXVII | föltartóztatniok az antilopot, a préda elveszett. A vitorla-mester 3180 XXVII | antilopot, a préda elveszett. A vitorla-mester elébe ugrott 3181 XXVII | Fritz és rávetvén magát a még vergődő állatra, markolatig 3182 XXVII | markolatig az oldalába szúrta a kését. De ez a seb nem lett 3183 XXVII | oldalába szúrta a kését. De ez a seb nem lett volna elég; 3184 XXVII | mozdulatlanul terült el a földön. Közben John Block 3185 XXVII | kérdezte aggódva Jenny, a ki épen akkor ért oda.~- 3186 XXVII | fölöklelt; hanem bosszúból majd a fejét eszem meg, mert azon 3187 XXVII | eszem meg, mert azon vannak a szarvai.~Hamarosan megnyúzták 3188 XXVII | mindjárt tanyát ütöttek a hűvös patak partján, a hol 3189 XXVII | ütöttek a hűvös patak partján, a hol a nők legott az ebéd 3190 XXVII | hűvös patak partján, a hol a nők legott az ebéd elkészítéséhez 3191 XXVII | különben is ízletes; de a kis társaságnak valóságos 3192 XXVII | megölelhessék szüleiket.~De a nők fáradtak voltak, s ezért 3193 XXVII | meglepő szépségben pompázott a sík földön, melynek színes, 3194 XXVII | csak itt-ott szaggatták meg a kisebb ligetek sötét foltjai, 3195 XXVII | kisebb ligetek sötét foltjai, a patakok kanyargó, ezüstös 3196 XXVII | fürge szarvasok kergetőztek a magas fűben; majd struczok 3197 XXVII | falkákban száguldoztak át a mezőn, a mely egyébként 3198 XXVII | száguldoztak át a mezőn, a mely egyébként szinte hemzsegett 3199 XXVII | egyébként szinte hemzsegett a lábas és szárnyas vadaktól. 3200 XXVII | Sőt elefántokat is láttak: a nagy állatok ügetve tértek 3201 XXVII | ügetve tértek be az erdőbe, a honnan messze elhallatszott 3202 XXVII | trombitálásuk.~John Block, a kapitány és Wolstonék alig 3203 XXVII | betelni csodálkozással. A természetnek ez a kimeríthetetlen, 3204 XXVII | csodálkozással. A természetnek ez a kimeríthetetlen, roppant 3205 XXVII | Jenny büszkén. - Az ám csak a földi paradicsom!~Este hat 3206 XXVII | az ízletes vacsora után a fák alá dőltek aludni, s 3207 XXVII | fák alá dőltek aludni, s a fáradtság és álom csakhamar 3208 XXVII | gyújtottak és Fritz, Ferencz meg a vitorlamester fölváltva 3209 XXVII | fölváltva őrködtek egész éjjel. A fenevadak ordítása meg-megzavarta 3210 XXVII | czélszerű volt nyitva tartani a szemüket.~Hajnalhasadáskor 3211 XXVII | ismét útnak indultak, s ez a nap is fontosabb események 3212 XXVII | Ferencz még nem ismerték ezt a patakot, nem tudták, hogy 3213 XXVII | ismerős vidéken jártak.~- A Grünthal völgye! - kiáltott 3214 XXVII | ujjongva.~Most már csak a völgyben kellett fölfelé 3215 XXVII | fölfelé menniök egészen a sziklaszorosig, mely az 3216 XXVII | s akkor otthon lesznek.~A fáradtságot senki sem érezte 3217 XXVII | valamennyien szinte repültek a czél felé, s este hat óra 3218 XXVII | az eberfurti nyaralóba.~A majorban nem volt senki, 3219 XXVII | majorban nem volt senki, hanem a ház és minden egyéb a legnagyobb 3220 XXVII | hanem a ház és minden egyéb a legnagyobb rendben volt. 3221 XXVII | ajtókat, ablakokat, hogy a szobák szellőzzenek, s aztán 3222 XXVII | remetelakba gyakran kirándult a két család, meg volt benne 3223 XXVII | meg volt benne minden, a mi a pár napi tartózkodás 3224 XXVII | volt benne minden, a mi a pár napi tartózkodás kényelméhez 3225 XXVII | is.~Jennynek tehát csak a nagy kosarakat kellett fölnyitnia; 3226 XXVII | banán; friss körtét és almát a fákról szedhettek, zöldséget 3227 XXVII | zöldséget zsákszámra találtak a konyhakertben.~Mivel ott 3228 XXVII | konyhakertben.~Mivel ott voltak a konyha-edények is, a nők 3229 XXVII | voltak a konyha-edények is, a nők fölséges lakomát készítettek 3230 XXVII | készítettek vacsorára, melyet a pinczéből hozott kitűnő 3231 XXVII | ittunk vizet! - kiáltott föl a vitorlamester - éljen a 3232 XXVII | a vitorlamester - éljen a bor!~- De nehogy leigyuk 3233 XXVII | igyunk egy kicsit! - nevetett a kapitány.~- Igyunk hát a 3234 XXVII | a kapitány.~- Igyunk hát a viszontlátás örömére és 3235 XXVII | elálmosodtak, mindenki lefeküdt a kényelmes, puha tengeri-fű-ágyra, 3236 XXVIII| utazás Falkenhorstba. - A csatorna. - A földúlt tanya. - ~ 3237 XXVIII| Falkenhorstba. - A csatorna. - A földúlt tanya. - ~Fönt a 3238 XXVIII| A földúlt tanya. - ~Fönt a fa tetején. - Csüggedés. - 3239 XXVIII| Felsenheimba igyekeztek, a legrövidebb utat választották; 3240 XXVIII| szólt most Ferencz, - hogy a Prospect-Hillre mentek nyaralni. 3241 XXVIII| pedig meg kell kerülnünk a Csalódás-fokot is.~- Nem 3242 XXVIII| Csalódás-fokot is.~- Nem ez az a hegyfok, - kérdezte Harry 3243 XXVIII| Harry Gould kapitány, - a honnan Zermatt úrnak a « 3244 XXVIII| a honnan Zermatt úrnak a «Licorne» megérkezését kell 3245 XXVIII| felelte Fritz; - s mivel a korvett bizonyosan már régen 3246 XXVIII| onnan Felsenheimba. Ezen a kényelmes, árnyas úton indultak 3247 XXVIII| másfél óra múlva, körülbelül a fele úton, egy patakra bukkantak, 3248 XXVIII| meglepetve álltak meg; ezt a patakot nem ismerték! Sok 3249 XXVIII| Falkenhorst között, de erre a patakra nem emlékeztek.~- 3250 XXVIII| patakra nem emlékeztek.~- Ez a patak jobban hasonlít csatornához, - 3251 XXVIII| hasonlít csatornához, - mondta a kapitány - s úgy látszik 3252 XXVIII| úr gondolata volt, hogy a Sakál-patak vizét levezette 3253 XXVIII| Sakál-patak vizét levezette a Hattyú-tóba, hogy nyáron 3254 XXVIII| Tudjuk, hogy Fritz eltalálta a valót.~Átmentek a hídon 3255 XXVIII| eltalálta a valót.~Átmentek a hídon és sietve haladtak 3256 XXVIII| Ferencz egyre hegyezték a fülüket, hogy nem hallják-e 3257 XXVIII| fülüket, hogy nem hallják-e a folyton vadászó Jack puskájának 3258 XXVIII| zavart meg.~Már elértek a Falkenhorst előtti kis erdőséghez, 3259 XXVIII| izgatottan siettek tova a százados faóriások alatt... 3260 XXVIII| erdőből, s egyszerre föltűnt a major udvarán az óriási 3261 XXVIII| Ferencz előre szaladtak a sövénybe épített kapuhoz, 3262 XXVIII| sövénybe épített kapuhoz, a mely tárva-nyitva állt, 3263 XXVIII| állt, sőt ki volt rángatva a sarkaiból is.~Az udvarba 3264 XXVIII| érve megálltak; köröskörül a legmélyebb csönd volt: a 3265 XXVIII| a legmélyebb csönd volt: a cserénybe zárt állatok, 3266 XXVIII| E pillanatban értek oda a többiek is. Fritz neki bátorodott 3267 XXVIII| fölkiáltott:~- Menjünk be!~Fölérve a nyitott verandára, hol a 3268 XXVIII| a nyitott verandára, hol a kosarak, eszközök, szerszámok 3269 XXVIII| hevertek, elszántan benyitott a szobába... de megkövülten 3270 XXVIII| de megkövülten állt meg a küszöbön, mialatt a többiek 3271 XXVIII| meg a küszöbön, mialatt a többiek rémülten felkiáltottak.~ 3272 XXVIII| fölforgatva, az ágynemű leszórva a földre, a konyhaedények, 3273 XXVIII| ágynemű leszórva a földre, a konyhaedények, eszközök, 3274 XXVIII| szerteszét.~Világos volt, hogy a házat fölprédálták: még 3275 XXVIII| élelmiszerek szétszórva, a boros hordók feneke beverve, 3276 XXVIII| ízzé-porrá zúzva: szóval a legszörnyűbb pusztulás képe 3277 XXVIII| Fritz és Ferencz keresték a puskákat, mert tudták, hogy 3278 XXVIII| szokott lenni négy-öt puska a vadászatok szezonja alatt; 3279 XXVIII| találtak egyet sem, csak a vitorla-mester talált egy 3280 XXVIII| talált egy töltött pisztolyt a földön, melyet gondosan 3281 XXVIII| Felsenheimban, Waldeggben, s a többi tanyákon és majorokon 3282 XXVIII| tanyákon és majorokon is?... S a rablók talán Eberfurtot 3283 XXVIII| szívvel gondoltak szüleikre, s a legszörnyűbb aggodalmak 3284 XXVIII| Talán kalózok rohanták meg a szigetet?... vagy vademberek?... 3285 XXVIII| vademberek?... S mi sorsa lett a két családnak?... a rablók 3286 XXVIII| lett a két családnak?... a rablók kezébe estek-e, vagy 3287 XXVIII| estek-e, vagy elmenekültek a szigetről?...~Ki tudott 3288 XXVIII| áron meg kellett tudniok a valót, mert ez a kétségbeejtő 3289 XXVIII| tudniok a valót, mert ez a kétségbeejtő bizonytalanság 3290 XXVIII| kétségbeejtő bizonytalanság a legszörnyűbb valónál is 3291 XXVIII| Barátaim, - kezdte végre a kapitány, - itt komoly szerencsétlenség 3292 XXVIII| előtt azonban nézzük meg a felső emeletet, - mondta 3293 XXVIII| hogy széttekinthessünk a vidéken.~Mint tudjuk, a 3294 XXVIII| a vidéken.~Mint tudjuk, a falkenhorsti nyaraló két 3295 XXVIII| nyaraló két épületből állt, s a felső emelet az óriási magnólia 3296 XXVIII| szétágazásának közepén, a hol a lombok úgy körülfogták, 3297 XXVIII| szétágazásának közepén, a hol a lombok úgy körülfogták, 3298 XXVIII| nyoma sem látszott.~Erre a felső emeletre a rablók 3299 XXVIII| látszott.~Erre a felső emeletre a rablók nem akadtak rá; nem 3300 XXVIII| akadtak rá; nem találták meg a fölvezető titkos ajtót és 3301 XXVIII| rombolhatták. Odafönt minden a legnagyobb rendben volt, 3302 XXVIII| megnyugtatta őket.~Fritz és a vitorlamester, előkeresvén 3303 XXVIII| messzelátóját, mely mindig a felső emeleten volt, fölmásztak 3304 XXVIII| emeleten volt, fölmásztak a magnólia-fa legtetejébe, 3305 XXVIII| legtetejébe, s onnan vizsgálták a szemhatárt mindenfelé.~Éjszak 3306 XXVIII| egész Prospect-Hillig, de a vidék csöndes és nyugodt 3307 XXVIII| nyugodt volt. Nyugat felé, a honnan jöttek, az a termékeny 3308 XXVIII| felé, a honnan jöttek, az a termékeny síkság terült 3309 XXVIII| síkság terült el, melyet a Falkenhorst-patak s az újon 3310 XXVIII| és nyugodt volt. Keletről a tenger zárta be a szemhatárt; 3311 XXVIII| Keletről a tenger zárta be a szemhatárt; de a végtelen, 3312 XXVIII| zárta be a szemhatárt; de a végtelen, ragyogó síkon 3313 XXVIII| egyetlen egy vitorla sem, s a partok mentén sem láttak 3314 XXVIII| Felsenheim sziklái elzárták a szemhatárt; és Felsenheimból 3315 XXVIII| sem láttak semmit, mert a körülfekvő ligetek lombsátora 3316 XXVIII| szemeik elől; de különben a szigetnek ez a része is 3317 XXVIII| különben a szigetnek ez a része is csöndes és nyugodt 3318 XXVIII| John Block aggódva közölték a többiekkel, hogy mit láttak. 3319 XXVIII| többiekkel, hogy mit láttak. Ez a mély, szinte halotti csönd 3320 XXVIII| azt látszott mutatni, hogy a sziget kihalt, s egykori 3321 XXVIII| Ferencz.~E pillanatban Jenny, a ki eddig messzelátóval vizsgálódott, 3322 XXVIII| van.~Fritz legott fölkapta a messzelátót és dél felé 3323 XXVIII| Jennynek igaza volt: a vékony, ritka füstoszlop 3324 XXVIII| s valamennyien láthatták a felsenheimi fák lombjai 3325 XXVIII| lennünk!~De Harry Gould és a vitorlamester higgadtabban 3326 XXVIII| higgadtabban ítélték meg a dolgot, Igaz, hogy Felsenheimban 3327 XXVIII| Felsenheimban laknak - legalább a füst azt bizonyítja - de 3328 XXVIII| de kik laknak ott?... Ez a fontos kérdés!... Mert könnyen 3329 XXVIII| könnyen megtörténhetnék, hogy a rablók ütöttek ott tanyát, 3330 XXVIII| rablók ütöttek ott tanyát, a valódi lakosok pedig elmenekültek, 3331 XXVIII| föltevésre mindnyájukban meghűlt a vér, s valamennyiöket ismét 3332 XXVIII| valamennyiöket ismét elővette a kétségbeesés. De Jenny újra 3333 XXVIII| Nem! nem menekültek el a szigetről!... Jele, hogy 3334 XXVIII| szigetről!... Jele, hogy a Czápa-szigeten még most 3335 XXVIII| Czápa-szigeten még most is ott leng a zászló!~Csak most vették 3336 XXVIII| Csak most vették észre a többiek is, hogy a sziget 3337 XXVIII| észre a többiek is, hogy a sziget ormán, az ágyútelep 3338 XXVIII| fölött valóban ott lobog a piros-fehér zászló, Új-Svájcz 3339 XXVIII| választott lobogója. De annak a jele volt-e ez, hogy a két 3340 XXVIII| annak a jele volt-e ez, hogy a két család még a szigeten 3341 XXVIII| ez, hogy a két család még a szigeten lakik?... Vajjon 3342 XXVIII| feledték-e, nem hagyták-e ott azt a zászlót távozásuk után is: 3343 XXVIII| rendesen fölhúzták egyik téltől a másikig, s azután egész 3344 XXVIII| megálljanak! - suttogta hirtelen a vitorlamester fojtott hangon.~ 3345 XXVIII| óvatosan kidugta fejét a lombok közt, de rögtön aztán 3346 XXVIII| az? - kérdezte Fritz.~- A vademberek! - felelte John 3347 XXIX | FEJEZET.~Tanácskozások a teendők felől. - Az ágyúlövés. - 3348 XXIX | felől. - Az ágyúlövés. - A kémszemle. - ~A csónak. - « 3349 XXIX | ágyúlövés. - A kémszemle. - ~A csónak. - «Ne lőjenek!...»~ 3350 XXIX | Félhárom lehetett délután. A magnólia-fa lombsátora oly 3351 XXIX | lombsátora oly sűrű volt, hogy a csaknem függőlegesen sütő 3352 XXIX | nem kellett félniök, hogy a vademberek észreveszik őket. 3353 XXIX | Különben sem gyanították, hogy a magnólia-fa tetején még 3354 XXIX | tetején még egy lakás van, a melyben idegenek lehetnek.~ 3355 XXIX | fekete bőrű vadember, - a minők nyugati Ausztrália 3356 XXIX | íjjal fölfegyverezve, ment a fasorban. Most már bizonyos 3357 XXIX | lakosai vannak... csak az volt a kérdés, hogy mi lett hát 3358 XXIX | kérdés, hogy mi lett hát a Zermatt- és Wolston-családból?~ 3359 XXIX | Falkenhorst kifosztásának is: ezek a vadak garázdálkodtak a szigeten, 3360 XXIX | ezek a vadak garázdálkodtak a szigeten, a hova bizonyára 3361 XXIX | garázdálkodtak a szigeten, a hova bizonyára nagy csapatban 3362 XXIX | emésztette őket, hogy mi lett hát a két családból?... Ha a Felsenheimból 3363 XXIX | hát a két családból?... Ha a Felsenheimból fölszálló 3364 XXIX | laknak, akkor bizonyos, hogy a vadak ostromzár alatt tartják 3365 XXIX | hogy idejében észrevették a közelgő pirogákat, s elmenekültek 3366 XXIX | pirogákat, s elmenekültek a vadak elől.~Elmenekültek?... 3367 XXIX | keservesen sírtak és csak a férfiak könyörgésére fojtották 3368 XXIX | zokogásukat... Isten ments, hogy a lent kóborló vadak valami 3369 XXIX | egyenesen befordult abba a fasorba, mely a falkenhorsti 3370 XXIX | befordult abba a fasorba, mely a falkenhorsti villába vezetett. 3371 XXIX | villába vezetett. Fritz, a kapitány és John Block, 3372 XXIX | kapitány és John Block, a lélegzetüket is visszafojtva 3373 XXIX | lélegzetüket is visszafojtva lesték a vadak minden mozdulatát. 3374 XXIX | mozdulatát. Ha észreveszik a felső emeletet és följönnek 3375 XXIX | felső emeletet és följönnek a csiga-lépcsőn, a mint egyenkint 3376 XXIX | följönnek a csiga-lépcsőn, a mint egyenkint kibuknak 3377 XXIX | mint egyenkint kibuknak a teraszon, megragadják és 3378 XXIX | megragadják és lehajigálják őket a 40-50 láb magasból.~Az öt 3379 XXIX | magasból.~Az öt vad, nem messze a major kapujától megállt, 3380 XXIX | Egyenesen az udvarba mentek, s a baloldali félszerből kihozták 3381 XXIX | baloldali félszerből kihozták a hálókat, melyeket Zermatt 3382 XXIX | Zermatt úr kötött.~- Oh, a gazemberek! - dörmögte a 3383 XXIX | a gazemberek! - dörmögte a vitorlamester: - még csak 3384 XXIX | halászni mennek, - mondta a kapitány, - akkor bizonyára 3385 XXIX | bizonyára csónakjuk is van a parton!~Ez valószínű volt, 3386 XXIX | vad csakugyan egyenesen a partnak tartott; egyelőre 3387 XXIX | partnak tartott; egyelőre a fák elfödték őket a vitorlamester 3388 XXIX | egyelőre a fák elfödték őket a vitorlamester hiúz-szemei 3389 XXIX | hiúz-szemei elől, de mihelyt a tisztás túlsó felén kibukkannak, 3390 XXIX | azonnal láthatók lesznek.~A nők kétségbeesését most 3391 XXIX | melyet elveszettnek hittek, s a férfiaknak csak nagy nehezen 3392 XXIX | lecsillapítani, hogy tanácskozhattak a teendők felől.~Ferencz, 3393 XXIX | teendők felől.~Ferencz, a ki leghevesebb és legizgatottabb 3394 XXIX | még pedig Zuckertopba, a hol, szerinte, a két család 3395 XXIX | Zuckertopba, a hol, szerinte, a két család menedéket talált.~ 3396 XXIX | hallani sem akart erről a késedelemről. Ő haladéktalanul 3397 XXIX | Felsenheimba, - szólt most a kapitány - csak az a kérdés, 3398 XXIX | most a kapitány - csak az a kérdés, hogy mindnyájan 3399 XXIX | föl Fritz ingerülten. - A vadak okvetlenül észrevennének 3400 XXIX | dönts elhamarkodásoddal .~Ez a határozott beszéd és a kapitány 3401 XXIX | Ez a határozott beszéd és a kapitány higgadt okoskodása 3402 XXIX | történik Felsenheimban.~A délután többi része csüggedt 3403 XXIX | aggodalmak közt telt el. Fritz és a vitorlamester gyakran fölmásztak 3404 XXIX | vitorlamester gyakran fölmásztak a magnólia-fa legfelsőbb ágaira, 3405 XXIX | ágaira, hogy kikémleljék a vidéket; főként azt szerették 3406 XXIX | szerették volna tudni, hogy a vadak megszállva tartják-e 3407 XXIX | végeztek, hogy Ferencz és a vitorlamester kikémlelik 3408 XXIX | Felsenheim környékét, s ha már a vadak elfoglalták, akkor 3409 XXIX | visszajönnek Falkenhorstba, a honnan valamennyien, még 3410 XXIX | midőn hozzá akartak fogni a vacsora készítéséhez, tompa 3411 XXIX | Mindenesetre! - kiáltott föl a vitorlamester.~- De honnan 3412 XXIX | vitorlamester.~- De honnan jöhetett a lövés? - találgatta Fritz.~- 3413 XXIX | Talán valami hajóról, mely a sziget közelében jár...~- 3414 XXIX | közelében jár...~- Hátha a «Licorne»? - találgatta 3415 XXIX | Licorne»? - találgatta a kapitány.~Mindnyájan kisiettek 3416 XXIX | kapitány.~Mindnyájan kisiettek a verandára, s óvatosan néztek 3417 XXIX | verandára, s óvatosan néztek ki a lombok közül a tengerre, 3418 XXIX | néztek ki a lombok közül a tengerre, hogy a vadak, 3419 XXIX | lombok közül a tengerre, hogy a vadak, a kiket a lövés bizonyára 3420 XXIX | tengerre, hogy a vadak, a kiket a lövés bizonyára 3421 XXIX | tengerre, hogy a vadak, a kiket a lövés bizonyára fölriasztott, 3422 XXIX | semerre sem láttak; csak a vitorlamester éles szeme 3423 XXIX | mely gyorsan igyekezett a falkenhorsti rév felé.~- 3424 XXIX | Jack? - suttogta Jenny, a kinek eszébe jutott, hogy 3425 XXIX | föllobbanását, mely megelőzte a dörgést... és látta a golyót 3426 XXIX | megelőzte a dörgést... és látta a golyót is, mely két könyöknyire 3427 XXIX | két könyöknyire csapott le a rémülten menekülő vademberek 3428 XXIX | Fritz, csaknem fuldokolva és a Czápa-szigetre mutatott - 3429 XXIX | Czápa-szigetre mutatott - ott vannak a szüleink!~- A Czápa-szigeten? - 3430 XXIX | ott vannak a szüleink!~- A Czápa-szigeten? - kiáltott 3431 XXIX | lőttek!...~Lehetetlen leírni a kis társaság boldogságát, 3432 XXIX | Nem kételkedhettek, hogy a két család csakugyan a Czápa-szigetre 3433 XXIX | hogy a két család csakugyan a Czápa-szigetre menekült 3434 XXIX | Czápa-szigetre menekült a vadak támadásai elől, s 3435 XXIX | vadak támadásai elől, s a mint az ágyúlövésből látszott, 3436 XXIX | mert családjuk ott volt a Czápa-szigeten: csak az 3437 XXIX | Czápa-szigeten: csak az volt a kérdés, hogy hát ők hogyan 3438 XXIX | jelt, vagy lobogót fölhúzni a magnólia-fa csúcsára!... 3439 XXIX | csúcsára!... De nem tehették a vadak miatt, melyek erről 3440 XXIX | megrohanták volna őket.~- A legrosszabb, a mitől féltünk, 3441 XXIX | volna őket.~- A legrosszabb, a mitől féltünk, nem következett 3442 XXIX | következett be, - szólt végre a kapitány. - Most csak azon 3443 XXIX | hogy magunk ne rontsunk a kedvezőre fordult helyzeten.~- 3444 XXIX | fordult helyzeten.~- Az a fő, hogy a Czápa-szigetre 3445 XXIX | helyzeten.~- Az a fő, hogy a Czápa-szigetre jussunk minél 3446 XXIX | menekülniök, visszajövünk a csónakkal értetek...~- Fritz! - 3447 XXIX | ijedten - át akarnád úszni ezt a tengerszorost?...~- Gyerekjáték 3448 XXIX | Próbáljuk meg ellopni annak a két bitang vadembernek a 3449 XXIX | a két bitang vadembernek a csónakját - mondta a vitorlamester - 3450 XXIX | vadembernek a csónakját - mondta a vitorlamester - ők bizonyára 3451 XXIX | ők bizonyára itt hagyták a parton.~Ebben állapodtak 3452 XXIX | volt, Fritz, Ferencz és a vitorlamester óvatosan lementek 3453 XXIX | udvarba; ha nem látják nyomát a vadaknak - így határozták - 3454 XXIX | akkor ellopóznak egész a partig. Ha ott lelik a csónakot, 3455 XXIX | egész a partig. Ha ott lelik a csónakot, akkor a kapitány, 3456 XXIX | lelik a csónakot, akkor a kapitány, James, Jenny, 3457 XXIX | Jenny, Doll és Susan meg a kis Bob, adott jelre hozzájuk 3458 XXIX | és John Block mentek el a parthoz, Ferenczet pedig 3459 XXIX | udvar bejáratánál, hogy a legelső gyanús jelre fölmehessen 3460 XXIX | gyanús jelre fölmehessen a többiekhez.~Fritz és a vitorlamester 3461 XXIX | fölmehessen a többiekhez.~Fritz és a vitorlamester nesztelenül, 3462 XXIX | fához kúszva közeledtek a parthoz. Köröskörül mindenfelé 3463 XXIX | mindenfelé halálcsend volt, csak a tenger halk morajlása hallatszott.~ 3464 XXIX | morajlása hallatszott.~Így értek a homokos partszegélyhez, 3465 XXIX | partszegélyhez, melynek végében, a vízből kinyúlva, feketén 3466 XXIX | kinyúlva, feketén csillogtak a szirtek. Itt sem volt egy 3467 XXIX | teremtett lélek sem, de a homokban féloldalt döntve, 3468 XXIX | féloldalt döntve, ott hevert a két vadember pirógája, s 3469 XXIX | vadember pirógája, s benne a két evező!~Fritz és a vitorlamester 3470 XXIX | benne a két evező!~Fritz és a vitorlamester alig bírták 3471 XXIX | John Block. - Igaz, hogy a piróga kicsiny és színig 3472 XXIX | színig megtelik, ha mind a kilenczen beleülünk, de 3473 XXIX | kilenczen beleülünk, de a tenger csendes, a sziget 3474 XXIX | beleülünk, de a tenger csendes, a sziget pedig alig van háromnegyed 3475 XXIX | ráadásul egy óra múlva lesz a tengerdagály is, - tette 3476 XXIX | mely csaknem egyenesen a szigetre hajt bennünket.~ 3477 XXIX | óvatosan visszalopóztak ismét a majorba, hol megjöttüket 3478 XXIX | majorba, hol megjöttüket és a jó hírt kitörő ujjongással 3479 XXIX | ujjongással fogadták. Ferencz és a vitorlamester lent maradtak 3480 XXIX | vitorlamester lent maradtak őrködni, a többiek pedig türelmetlenül 3481 XXIX | pedig türelmetlenül várták a tengerdagályt.~Fél tíz tájban 3482 XXIX | lejöttek az udvarba; elöl a kapitány, Fritz és Ferencz 3483 XXIX | és Ferencz mentek, utánuk a nők és Bob, s legvégül James 3484 XXIX | legvégül James Wolston meg a vitorlamester. A fasor, 3485 XXIX | Wolston meg a vitorlamester. A fasor, a liget és a part 3486 XXIX | vitorlamester. A fasor, a liget és a part éppen oly 3487 XXIX | vitorlamester. A fasor, a liget és a part éppen oly csendes és 3488 XXIX | is, mint az imént.~Mire a csónakhoz értek, az már 3489 XXIX | értek, az már vígan ringott a tengerdagály torlódó habjain; 3490 XXIX | beleültek mindannyian, s mihelyt a kötelét eloldozták, az áradat 3491 XXIX | áradat rögtön hátára kapta a könnyű pirógát és lassan 3492 XXIX | pirógát és lassan vitte a Czápa-sziget felé.~A koromsötét 3493 XXIX | vitte a Czápa-sziget felé.~A koromsötét éjszakában alig 3494 XXIX | alig kellett félniök, hogy a mit sem gyanító vadak észre 3495 XXIX | miatt, nehéz volt egyenesen a sziget felé tartaniok.~Senki 3496 XXIX | Mindnyájuk szíve elszorult a menekülés válságos perczében, 3497 XXIX | vagy nem halt-e meg valaki a küzdelemben?~Fél útig a 3498 XXIX | a küzdelemben?~Fél útig a tengerdagály gyorsan vitte 3499 XXIX | tengerdagály gyorsan vitte őket a sötéten kiemelkedő sziget 3500 XXIX | kénytelenek voltak evezni, míg a kapitány egy deszkával jól-rosszul