| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] ausztráliából 3 ausztráliai 4 ausztráliával 1 az 838 azelott 1 azért 32 aznap 1 | Frequency [« »] ----- ----- 3868 a 838 az 702 és 679 hogy 677 s | Verne Gyula Az új hazában IntraText - Concordances az |
Fejezet
1 I | zordon a szigeten, mely az Egyenlítő és Baktérítő közt, 2 I | megszabadulnak e szigetről; az is igaz, hogy bánatosan 3 I | úr - sőt reménylem, hogy az idő állandóan szép marad, 4 I | megyünk, - felelte Fritz.~- Az öbölbe? - kérdezte Zermatt 5 I | Waldegget, Zuckertopot, az eberfurti remetelakot, a 6 I | kérdezte:~- Ugyan mi lehet az?~- Hogy-hogy?... hát nem 7 I | nem csókoltunk meg annak az örömére, hogy itt a tavasz? - 8 I | dörzsölte a szemeit.~- Akkor hát az lesz, hogy reggeli nélkül 9 I | Jack.~Mert Ernőnek meg volt az a bocsátandó bűne, hogy 10 I | Október második felében, az esős évszak elmúltával, 11 I | Jack át szoktak csónakázni az Üdv öblén át a szigetre, 12 I | fölhúzták Új-Svájcz lobogóját az árboczra, s két ágyúlövéssel 13 I | lövöldözés?... Évről-évre kilőjük az ágyúinkat, de dörgésük csak 14 I | mérföldnyire elhallatszik... Ez az egyetlen mód, hogy észrevetessük 15 I | valami hajó vet horgonyt az Üdv öblében...~E pillanatban 16 I | szállnak tengerre?~- De pedig az a szándékunk, Jenny! - viszonzá 17 I | valamennyi kitűnően értett az evezéshez.~- Légy nyugodt, 18 I | ágyúlövéssel üdvözöljék... Ez az egész!~- Akkor jól van! - 19 I | viszonzá Zermattné - én az alatt megfőzöm az ebédet.~ 20 I | Zermattné - én az alatt megfőzöm az ebédet.~Jack levitte a kaiakot 21 I | tengerszoros felé siklott, mely az Üdv öblét a nyílt tengerrel 22 I | tengerrel összekötötte.~Ebben az időben Fritz már huszonöt 23 I | hogy Fritz mentette meg az életét.~Jack méltó öccse 24 I | keleti sivár parton csak az alacsony, egymásba folyó 25 I | nem esik a hajók útjába, s az Indiai Óczeánnak ezt a részét 26 I | födözik föl Új-Svájczot... Az első hajó, mely ráakadna, 27 I | s elvenné tőlünk... Mert az bizonyos, hogy az a hajó 28 I | Mert az bizonyos, hogy az a hajó nem svájczi hajó 29 I | elfelejted Jennyt... meg az apját, a ki azt hiszi, hogy 30 I | gondja volt meg vizsgálni az ültetvényeket, hogy a tél 31 I | pusztította-e el őket. A szigetnek az a része, a hol az ültetvények 32 I | szigetnek az a része, a hol az ültetvények voltak, rendesen 33 I | mert egészen nyitva volt az északkeleti szelek előtt; 34 I | északkeleti szelek előtt; az idei télen azonban a viharok 35 I | A sövény-kerítés, melybe az elfogott antilopokat zárták, 36 I | szintén sértetlen volt, s az állatok elég jól teleltek 37 I | Ugyan mit csinálunk ezekkel az állatokkal? - kérdezte Fritz, 38 I | piaczain?... Ha téged hall az ember, azt hihetné, hogy 39 I | több nem is, legalább ez az egy meglesz...~- Hm! - csóválta 40 I | volt. Nagy-Britannia abban az időben legjobban gyarmatosított 41 I | legjobban gyarmatosított az összes európai államok közt, 42 I | európai államok közt, s az Indiai-Óczeán szigeteit, 43 I | A két testvér körüljárta az ültetvényeket, s végre ahhoz 44 I | mely a Csalódás-fok és az Üdv öblének déli szarva 45 I | hirtelen fölrántotta a zászlót az árbocz csúcsára, a hol vígan 46 I | mindjárt tisztítani kezdte az ágyúkat, de alig dugta be 47 I | ágyúkat, de alig dugta be az ágyú csövébe a töltővesszőt, 48 I | Nem... - viszonzá Fritz - az lehetetlen!... Bizonyára 49 I | rájuk, s talán befordul az Üdv öblébe is?...~ ~ 50 II | még alig tisztíthatták meg az ágyúkat! Ugyan miért siethetnek 51 II | közeledett. Zermatt úrnak az is eszébe jutott, hogy ez 52 II | hogy nem látja-e valahol az üldözők csónakjait. De semmi 53 II | Fritzhez, s halálsápadtan az izgatottságtól szorongva 54 II | s én azt hiszem, hogy az Üdv öblének bejáratához 55 II | bizonyosnak látszott, hogy az Üdv öble pár mérföldnyi 56 II | megrendítette.~Mindnyájan az isteni Gondviselés jóságát, 57 II | azt hitte, hogy soha többé az életben nem láthatja viszont... 58 II | viszont... Zermatt úr és fiai az édes hazáról ábrándoztak... 59 II | viszálykodók közé.~Miután az egész család áhítatosan 60 II | jegyezte meg Zermatt úr.~- Az nagyon sokáig tartana, - 61 II | Majd hozzátette:~- A fő az, hogy óvatosak legyünk. 62 II | hogy óvatosak legyünk. Az ugyan nem valószínű, hogy 63 II | ki a keleti parton... de az Indiai-Óczeánt gyakran látogatják 64 II | Csakhogy, szerencsétlenségre, az idő ez alatt nagyon megváltozott. 65 II | lehetett megkoczkáztatni az elindulást. Lassan kint 66 II | elindulást. Lassan kint az ég is elborult: sötét, viharos 67 II | toronymagasságra korbácsolta a habokat az Üdv öblében.~Ez a váratlan 68 II | a vihar elől, bemenekül az Üdv öblébe, a hol veszedelem 69 II | keleti fokot megkerülte.~- Az meglehet, - szólt Zermatt 70 II | lehetett rá gondolni. Délután az időjárás még rosszabbra 71 II | kettőzött erővel fújt, s az eső úgy szakadt, mintha 72 II | soha többé nem tér vissza.~Az éjszaka még rosszabb volt; 73 II | osztották be maguk közt az őrködést, hogy Fritz, Jack, 74 II | torkolatáig, megnézni, hogy az orkán nem tépte-e el a csónak 75 II | gyermekkoruktól hozzá szoktak ehhez az élethez, nem sokat törődtek 76 II | egyáltalában hajó, a mely az elhagyatott vidékre téved?...~- 77 II | Új-Svájcz is létezik...~Az október 11-dikéről 12-dikére 78 II | s a vihar is megszűnt. Az Üdv öblében nagyon hamar 79 II | felé már alig hullámzott.~Az egész család kijött a házból, 80 II | valamelyik parti öbölben... s az is meglehet, hogy újra visszatért, 81 II | hogy azzal jelt adhassanak az otthon valóknak. Ha a zászlót 82 II | mindjárt el kell vinnie az egész családot Falkenhorstba, 83 II | lobogtatják meg, s aztán fölhúzzák az árboczra az ágyúk mellett, 84 II | aztán fölhúzzák az árboczra az ágyúk mellett, akkor nincs 85 II | akkor nincs semmi baj, s az otthon levők nyugodtan megvárhatják, 86 II | és úgy öltözködött, mint az andománi és nikobári bennszülöttek 87 II | hogy azért húzódott meg az öbölben, hogy tatarozzák, 88 II | evezés után ismét kikötöttek az Üdv öblében.~ ~ 89 III | Licorne» angol korvett. - Az ágyúlövések. - A sajka megérkezik. - ~ 90 III | Ausztráliából indult útnak az afrikai Fokvárosba. Kapitánya, 91 III | leányuk, Anna meg Doll, az egyik tizenhét, a másik 92 III | hallottak, de hogy elveszett, az bizonyos volt, mert főkormányosát, 93 III | hogy útjában kutassa át az ismeretlen szigeteket, hátha 94 III | akadhat.~Október 8-dikán az őrt álló matróz földet jelzett 95 III | álló matróz földet jelzett az árbocz kosarából. Littlestone 96 III | szerelve, nem indulhatott el az ágyúlövés után; várta tehát, 97 III | Matrózokat küldött föl az árbocz-kosárba, hogy vizsgálják 98 III | szigetnek ama felén, a honnan az első kettőt is hallották. 99 III | lesz, azonnal körülhajózza az egész szigetet.~De még ugyanaz 100 III | közt, melyek kelet felé az öblöt szegélyezték. Littlestone 101 III | vagy tíz éve pusztult el. Az angolok álmélkodva hallgatták 102 III | angolok álmélkodva hallgatták az apa elbeszélését, melynek 103 III | Fritz.~- Úgy van: sziget, az Indiai-Óczeánban; de a térképeken 104 III | Jack kaczagva, s elmondta az ügyes cselt a hadnagynak, 105 III | Londonba. Természetes, hogy az ezredes ezóta már megtudta 106 III | egyetlen leányát.~Zermatt úr az egész családjával haza akart 107 III | egyedül voltak - most itt az alkalom, hogy visszamehessünk 108 III | visszamehessünk Európába... Csak az a kérdés, hogy megragadjuk-e 109 III | hogy megragadjuk-e ezt az alkalmat?~- Miért hagynók 110 III | Ő mindenesetre elmegy az apjához, - sóhajtott Zermattné 111 III | egy kissé.~Reggel aztán az egész család hazament Felsenheimba, 112 III | hadnagy is két tisztjével, meg az egész Wolston-család.~Valamennyien 113 III | ha itt maradhatnék ezen az áldott szigeten... Nem engedhetné 114 III | hadnagy ideiglenesen elfogadta az ajánlatot s megígérte, hogy 115 III | zsákokat töltöttek meg. Ezeknek az árából Fritz a gyarmatosításhoz 116 III | azért is szüksége volt, hogy az esetleges, bár nem valószínű 117 IV | naplója. - A tizedik év vége.~Az 1803-dik év október hó 7- 118 IV | partjain hajótörést szenvedett az Indiai-Óczeánban. A hajó 119 IV | megfeneklett, eszeveszetten sietett az egyik csónakba, a mely azonban, 120 IV | eredetű Zermatt-család maradt: az apa és anya, meg négy gyermekük, 121 IV | volt. Velük nem törődtek az önző, menekülő matrózok 122 IV | hordott. Több napig tartott ez az ide s tova utazás, melynek 123 IV | melyek hamarosan megszoktak az új hazában. Bútorokban, 124 IV | ágaztak szét a törzsből. Itt, az elágazás helyén deszkákból 125 IV | deszkákkal szobákra osztották, s az egészet elnevezték «Felsenheim»- 126 IV | fenevadak közt előfordult az oroszlán, a tapír, a medve, 127 IV | tigris, a sakál, a krokodil, az elefánt, a párducz, - meg 128 IV | közül említésre érdemes az onagra még a bivaly, melyek 129 IV | szigeten. De midőn eljött az est és Fritz még mindig 130 IV | nem jutott tovább, mint az első kiugró szirtfokig keleten, 131 IV | Ennyit mondott el Fritz az utazásáról; de midőn egyedül 132 IV | kihez Isten eljuttatja ezt az izenetet, kutasd föl azt 133 IV | vulkánjából tüzes füstoszlop száll az ég felé, s ments meg engemet, 134 IV | Zermatt úr.~- Fölélesztettem az albatroszt, a mely csak 135 IV | albatroszt, a mely csak elkábult az ütéstől, letéptem egy darabot 136 IV | fölizgatta ez a hír. Ki az a szerencsétlen, s vajjon 137 IV | lehet a Füstölgő-Szikla?... Az albatrosz nagy madár, mely 138 IV | szalanga-fecske-fészekből, mit az úton szedtek, meg pemmikánból 139 V | Hazatérés Felsenheimba. - Az «Elisabeth» a Gyöngyház-öbölbe 140 V | Április 20-dikán hajnalban az «Elisabeth» útra készen, 141 V | Sakál-patak torkolatában. Most az egész Zermatt-család rajta 142 V | arra néztek, s valóban, az öböl nyugati felében egy 143 V | hamarosan megtöltötték az «Elisabeth» ágyúit, s a 144 V | óvatosságból feketére mázolta az arczát és alakját, hogy 145 V | a Gyöngyház-öbölben...és az angolt is...fiatal leány... 146 V | fiatal ember mászott le az egyik fáról.~Mikor egész 147 V | öltözött. Jenny Montrose volt az a szerencsétlen, a kit sorsa 148 V | Montrose őrnagynak, a ki az indiai hadseregben szolgált. 149 V | gonddal és szeretettel. Az 1812-dik év derekán Montrose 150 V | hogy vigye vissza Angliába az indiai sereg veteránjait. 151 V | fölfordult, kevéssel aztán, hogy az első csónakot a sötét éjszakában 152 V | ennek a lábára kötötte azt az izenetet, a mely szerencsére 153 V | Gyöngyház-öböl szigeteit. Az első napi kutatás eredménytelen 154 V | tengernek, s a mint kiért az öbölből, szétnézett a végtelen 155 V | észrevehető szürke oszlop száll az ég felé...~Rögtön elfeledett 156 V | de mihelyt megpillantotta az idegent, rémülten felsikoltott. 157 V | apját, - de ekkor jött közbe az a fontos esemény, a «Licorne» 158 V | újra megnyitotta előtte az utat haza, rég látott édes 159 VI | VI. FEJEZET.~Az otthonmaradtak további sorsa. - 160 VI | Sakál-patak és a Hattyú-tó közt. - Az 1816-dik év vége.~A «Licorne» 161 VI | mikor tekintetük véletlenül az asztal körül üresen maradt 162 VI | hogy gyermekeikkel együtt az öröm és boldogság is örökre 163 VI | mintegy zálogképen, itt volt az idősebb Wolston-család. 164 VI | éves gépész-mérnök volt. Az erős, izmos embert az Ausztráliában 165 VI | volt. Az erős, izmos embert az Ausztráliában szerzett láz 166 VI | levegőjében rohamosan visszatért az ereje. A felesége, Marry 167 VI | 17 éves volt, de a láz az ő egészségét is megrongálta; 168 VI | meggyógyul és megerősödik, mint az apja.~Zermatt úrnak sok 169 VI | úrnak sok gondot okozott az, hogy hol fognak lakni a 170 VI | ha Montrose ezredes és az ifjabb Wolston-család is 171 VI | nem igen használatosak. Az egyik volt Sturm, a bivaly, 172 VI | a lábait, mintha nem is az övéi lettek volna.~A két 173 VI | gyakran kijárt megnézni az ültetvényeket; ilyenkor 174 VI | mely egy kissé szűk volt, az igaz, de megnagyobbítani 175 VI | megnagyobbítani még sem lehetett. Ha az új gyarmatosok megérkeznek, 176 VI | Bálna-szigetre is, mely az Üdv öblében feküdt, nem 177 VI | Szerencse, hogy mind erre az egy szigetre szorultak, - 178 VI | tűzzel-vassal irtják őket.~Az 1816-dik év utolsó hónapjaiban 179 VI | ideje, s később következett az aratás, a kukoricza-törés, 180 VI | segített a négy férfinak.~Az idei aratás kissé sovány 181 VI | Szemmel látható volt, hogy az eső hiányát mesterséges 182 VI | öntözésére is...~- Minek az? - mondta Jack. - Mivel 183 VI | ily módon a Hattyú-tó lesz az a nagy víztartó, a melyből 184 VI | kérdezte Zermattné.~- Mihelyt az aratásnak vége lesz, - felelte 185 VI | elszállítása. A két bivaly, az onagra, a szamár ugyancsak 186 VI | hajónak ismét meg kell jönnie az Üdv-öbölbe, - Jennyvel, 187 VI | otthonukba...~Így telt el az 1816-dik év, mely gazdag 188 VII | VII. FEJEZET.~Az újév. - Séta Falkenhorstba. - 189 VII | Jack fölkiáltott:~- Hát az állataink?...~- Nos, mit 190 VII | sétáljanak el Falkenhorstba: - az egész alig pár kilométernyi 191 VII | s utánuk ment a társaság az árnyas úton, melyet két 192 VII | tehát, nem is számítva, hogy az északra fekvő földek is 193 VII | kérdezte Jack.~- Nem az! - viszonzá Wolston úr nevetve.~- 194 VII | háziállat: minden dicséri az ön páratlan ügyességét és 195 VII | belé Zermatt úr. - Mihelyt az esős évszak elkezdődik, 196 VII | előbb. A mezei munkák meg az aratás minden dolgos kezet 197 VII | ide vetett bennünket erre az áldott vidékre, s mivel 198 VII | viszonzá Zermatt úr - s az angoloknak szenvedélyük 199 VII | angoloknak szenvedélyük az utazás...~- Oh, apám, - 200 VII | mondta most Zermatt úr - az én tervem ez. Tíz-tizenkét 201 VII | Nem jó lenne mindjárt az egész szigetet megkerülni? - 202 VII | úr.~- Arra nem volna elég az idő, - felelte Zermatt úr - 203 VII | Mindjárt másnap hozzáfogtak az Elisabeth kitatarozásához, 204 VII | egyszer sem volt a tengeren.~Az asszonyok gondoskodtak bő 205 VIII | VIII. FEJEZET.~Az utazás. - A Licorne-öböl. - 206 VIII | part. - Tervek holnapra.~Az Elisabeth gyorsan haladt 207 VIII | teljesedett. Kilencz óra tájban az Elisabeth épen szemben fordult 208 VIII | fordult a keleti fokkal, s az utasok látták, hogy rajta 209 VIII | dobta.~- Rémes nap volt az! - sóhajtott Zermattné szomorúan - 210 VIII | semmi nyoma sem volt, s az utasok hiába hajoltak ki 211 VIII | rajta.~Egy órával később az Elisabeth egészen megkerülte 212 VIII | éltünk volna meg itt?~- Az bizonyos, - szólt Wolstonné - 213 VIII | szólt Wolstonné - hogy az ég szemmel láthatóan pártfogolta 214 VIII | értek, s fél órával később az Elisabeth horgonyt vetett, 215 VIII | helyen, a hol annak idején az angol fregatt horgonyzott. 216 VIII | nyomai: a sátor-karók helyei, az éjszakai tüzek üszke-hamva, 217 VIII | éjszakai tüzek üszke-hamva, az itt-ott elszórt kétszersült-darabok 218 VIII | a férfiak beszélgettek, az asszonyok elkészítették 219 VIII | csöppet sem haragudva meg az incselkedésért.~- Az bizonyos, - 220 VIII | meg az incselkedésért.~- Az bizonyos, - mondta Zermatt 221 VIII | elöl a két kutya, utána az egész társaság. Egy kiszáradt 222 VIII | hegy gerinczén Jack volt az első. Álmélkodva csapta 223 VIII | valóságos köves Arábia!~Valóban az volt; a téres, szinte be 224 VIII | lehetett s a keleti fok meg az Üdv öble közt feküdt. A 225 IX | reggel hat órakor fölszedték az Elisabeth vasmacskáját. 226 IX | Jackot.~Kilencz óra felé az Elisabeth már egészen alacsony 227 IX | Zermattné ijedten kérdezte:~- Mi az, Jack?... Talán embereket 228 IX | csizmát húztak volna...~Az Elisabeth most még kijjebb 229 IX | folyó!... - kiáltott le Jack az árboczról, a hová fölmászott, 230 IX | benyomulás volt, s ebbe az öbölbe torkollott az a fasor 231 IX | ebbe az öbölbe torkollott az a fasor közt kanyargó folyó, 232 IX | hogy nincs-e valahol szirt az útjukban, Jack pedig az 233 IX | az útjukban, Jack pedig az árboczról vizsgálódott. 234 IX | a tengerdagályt...~- De az csak hat óra múlva lesz!...~- 235 IX | türelmetlenkedett Jack.~- Körüljárjuk az öblöt, meg a környékét; 236 IX | határozott alakot öltött. Az északi part körülbelül tizenkét 237 IX | szintén egyenesen haladt az Üdv-öbölig; itt a tenger 238 IX | benyomult a partba, mely az öböl másik oldalán erős 239 IX | torkollott, meg a Gyöngyház-öböl. Az a terület, melyen Zermatt 240 IX | épül. Valószínű tehát, hogy az új gyarmatosok is itt fognak 241 IX | szívesen átengedjük nekik: csak az Ígéret földjére ne jöjjenek.~- 242 IX | kövér pontyot fogott, s ez az ízletes fogás csak növelte 243 IX | ízletes fogás csak növelte az éhes kirándulók örömét. 244 IX | is tudnék neki...~- S mi az? - kérdezte Zermattné.~- 245 IX | Montrose-folyónak nevezték az új vizet.~ ~ 246 X | hajnalban vadászni ment, s épen az indulás perczében érkezett 247 X | meglehetős gyors utazás után az Elisabeth elérte a Montrose-folyó 248 X | átszelt, nyoma sem volt az ember munkájának. A szárnyas 249 X | ocsmány ordítása verte föl az erdő csendjét, melyre a 250 X | már valószínű volt, hogy az alig hat-hét mérföldnyire 251 X | szépen visszaereszkedünk az öbölbe.~Ez a hely valóban 252 X | két óra alatt elérnénk az öbölbe, s holnap estére 253 X | hajóval a folyón lefelé, s az öbölből egyenesen hazafelé 254 X | valószínű - vészlövést tehetnek az egyik mozsárból.~A hajláson 255 X | Ámbár én nagyon szeretném az ősi angol lobogót kitűzni 256 X | itt-ott röppent föl elvétve, s az is röpült a boldogabb tájak 257 X | lőhetett volna valamit.~- Az bizonyos - felelte Wolston 258 X | ép oly terméketlen, mint az, mely a Licorne-öböl mögött 259 X | föl Ernő.~Újra hozzáláttak az evezéshez és a csónak csakhamar 260 X | s mindjárt rá fölhúzták az Elisabeth vasmacskáját is.~ 261 X | a folyón. Baj nélkül ért az öbölbe, bár Jack néhányszor 262 X | épen kelőben volt, mikor az Elisabeth a keleti fokot 263 X | a part egy pontját.~- Mi az? - kérdezte Zermatt úr nyugtalanul, 264 X | a parton?~S volt is ok az izgatottságra, mert ez a 265 X | vademberektől származhatott; pedig az ő jelenlétük a szigeten 266 X | mindnyájan megnyugodtak. Az út hátralevő része kellemesen 267 X | része kellemesen telt el. Az Elisabeth gyorsan haladt 268 XI | XI. FEJEZET.~Az aratás. - A téli esték Felsenheimban. - 269 XI | Most hét-nyolcz héten át az aratás, kaszálás, cséplés, 270 XI | kaszálás, cséplés, nyomtatás, az eleség betakarítása annyira 271 XI | prospect-hilli tanyákhoz. Az aratás, hála a csatornázásnak 272 XI | nagyon bő volt, s most már az új gyarmatosok élelmezése 273 XI | kellett aggódniok.~Elvégezvén az aratási munkákat, gondosan 274 XI | Aztán ismét megtöltötték az ágyúkat és haza mentek.~ 275 XI | második felében megkezdődtek az esőzések, s a két család 276 XI | orkán pusztított a szigeten; az ég örökké tele volt szürke 277 XI | szakadt, hol permetezett az eső, úgy hogy vízmentes 278 XI | férfiak tervezgettek a jövőre, az asszonyok pedig a háztartás 279 XI | állni a Fokvárosban: de az mit se tesz; október derekán 280 XI | vadászni.~Meghányták-vetették az építendő kápolna tervét 281 XI | Elhatározták tehát, hogy mihelyt az idő kiderül, rögtön hozzáfognak 282 XI | felhőszakadások elöntik a tanyákat, az orkánok pedig összetörik, 283 XI | sajkát meg a kis csónakokat.~Az első csöndesebb napon tehát 284 XI | ismételte Zermatt úr, s az ablakhoz lépve, jobban szemügyre 285 XI | megvetően. - Minek nekünk az arany? Mi hasznát vehetjük 286 XI | meg kell fontolni, mielőtt az ember ilyen titkokkal előáll...~- 287 XI | szigeten aranyrögök vannak, az egész világ alja, söpredéke, 288 XI | Isten annak, a kinek akarja!~Az esős évszak még egyre tartott. 289 XI | kétségtelen volt, hogy ez is, meg az előző dörrenés is ágyúlövés...~ 290 XI | volna elindulnia Európából: az pedig képtelenség!... Inkább 291 XI | kettétörve hevertek a földön, az antilopok tanyája szertedúlva 292 XI | a félszer, mely alatt az ágyúk álltak, tövig leégve!~ 293 XI | álltak, tövig leégve!~Csak az ágyúk álltak helyeiken; 294 XI | ezeket nem bírta megmozdítani az orkán.~Jack rögtön beledugta 295 XI | rögtön beledugta a kanóczot az egyiknek serpenyőjébe, fölporozta 296 XI | gyújtó-por ellobbant - de az ágyú nem sült el.~- Bizonyosan 297 XI | bedugta a töltő-vesszőt... de az ágyúban nem volt töltés! 298 XI | félszerbe, fölgyújtotta, s az ágyúk, egyik a másik után 299 XI | volt. Megtöltötték tehát az ágyúkat, s visszasiettek 300 XI | Felsenheimba, hogy megnyugtassák az aggódó asszonyokat.~ ~ 301 XII | fölöslegünk van, s ha megjönnek az új gyarmatosok, hadd dolgozzanak 302 XII | régit letépte és elvitte az orkán. A háznak magának 303 XII | földet: a többit elvégezte az áldott jó természet.~Szeptember 304 XII | mert úgy határozták, hogy az eberfurti tanyát majd akkor 305 XII | abban állapodtak meg, hogy az asszonyok ezúttal otthon 306 XII | erőlködtek a bivalyok meg az onagra, míg a kis szekeret 307 XII | szekeret fölvontathatták. Az orkán csak a háznak ártott, 308 XII | vissza Felsenheimba. De az otthon maradtak sem pihentek. 309 XII | hogy mit, ki sem találná az ember!~A kápolna belső díszítését, 310 XII | átkutatásáról kezdett beszélni. Az ő terve az volt, hogy itthon 311 XII | kezdett beszélni. Az ő terve az volt, hogy itthon marad 312 XII | hogy vadászhassanak is. Az eberfurti tanyáig Zermatt 313 XII | bekerített udvarára.~Mialatt az asszonyok a villásreggeli 314 XII | mely egyedüli átjáró volt az Ígéret-földjéről a sziget 315 XII | hegyszorost, hogy elzárja az utat, de ez a bástya most 316 XII | elefántok - akartak betörni az Ígéret-földjére és szerencse, 317 XII | elpusztították, legázolták volna az ültetvényeket: s ki tudja, 318 XII | hegyszorosba, s végkép elzárták az utat. Harmadnapon pedig, 319 XIII | rengeteg. - A majmok. - ~Az éjjel a barlangban. - A 320 XIII | azzal a hegylánczcal, mely az Ígéret földjét a sziget 321 XIII | részétől elválasztotta. Az utasok ebben az ezer öl 322 XIII | elválasztotta. Az utasok ebben az ezer öl széles, fás, bokros 323 XIII | valószínűleg a Montroseba szakadt.~Az út ezen a mezőségen éppen 324 XIII | volt könnyű és kényelmes. Az ölnyi magas fűben, növényzetben 325 XIII | czukornád-bozótok zárták el az utat, melyeket meg kellett 326 XIII | vadat nem láttak, sőt még az ordítását sem hallották, 327 XIII | tehát s hajnalban Jack volt az első, a ki fölébredt. Rögtön 328 XIII | miákolással menekültek az erdőbe. Ez a találkozás 329 XIII | váltották föl egymást s az őrtüzet sem hagyták kialudni.~ 330 XIII | magasba s minél följebb mentek az egyre emelkedő talajon, 331 XIII | Mialatt Jack megsütötte az antilop egyik czombját, 332 XIII | vidéken.~Úgy látszott, hogy az erdő innentől kezdve fölfelé 333 XIII | vágják magukat keresztül ezen az erdőn s folytassák útjukat 334 XIII | csekély előny volt ebben az évszakban s a fenyőfák éltető 335 XIII | vagy harminczat megöltek az arczátlan, kötekedő állatok 336 XIII | kellett csinálniok, mert az erdő néhol oly sűrű volt, 337 XIII | hevertek és szinte elzárták az utat.~A nap éppen alábukott 338 XIII | még ma kitűzhetjük rajta az angol zászlót.~- S egyúttal 339 XIII | barlangtól egyszerre vége lett az erdőségnek. A hegy oldalán 340 XIII | mintegy ötven ölnyire.~Az út azonban nagyon meredek 341 XIII | mert a lejtősödés szöge az ötven fokot is meghaladta. 342 XIII | mint a két testvér.~Mikor az utolsó cserjéket is elhagyták 343 XIII | villásreggeliztek. Egy órai pihenés után az örökké türelmetlen Jack 344 XIV | Hajó a szemhatáron. - Az angol lobogó.~Már csak három-négyszáz 345 XIV | hegy gerinczétől: ennél még az egyiptomi nagy gúla is magasabb! 346 XIV | megkönnyítik: sőt ellenkezőleg, - az egymásra halmozott sziklák, 347 XIV | magasra röppentek föl, mihelyt az első «embert» megpillantották.~ 348 XIV | hangját - a mely bizonyára az első emberi hang volt ezen 349 XIV | Wolston úr is fölkapaszkodtak az alig öt négyszögméter területű 350 XIV | viszonzá Ernő; - például, ha az emlékezetem nem csal, a 351 XIV | négyszögmérföld területű.~- Melyik az?~- Málta.~- Ah, Málta! - 352 XIV | büszkén Wolston úr; - ez az angoloké! És miért ne lehetne 353 XIV | ne lehetne Új-Svájcz is az Indiai-Óczeán Máltája?~Mivel 354 XIV | volt egyharmada is annak az időnek, melyet a fölmászásra 355 XIV | kiáltott föl Wolston úr - az apátok tiszteletére.~A két 356 XIV | s Ernő tovább folytatta az írást:~«... a Zermatt-csúcs 357 XIV | a szemök elől. Most még az angol lobogó kitűzése volt 358 XIV | hanem arra ni!...~- Az ám! - kiáltott föl Jack 359 XIV | föl Jack is arra nézve - az ott vitorla!...~- Úgy van; 360 XIV | megjött.~- Meglehet, hogy az, - felelte Ernő - de előbb 361 XIV | kiáltott föl Jack.~- Nem az, - viszonzá Ernő, kezébe 362 XIV | korvettját.~Ezzel fölhúzták az angol lobogót a Zermatt-csúcs 363 XIV | puskalövéssel üdvözölte az ünnepélyes eseményt.~ ~ 364 XV | XV. FEJEZET.~Az otthonmaradtak nyugtalansága. - 365 XV | és Ernő. - ~Mi történt? - Az elefántok üldözése. - Wolston 366 XV | mint minden évben, úgy az idén is, roppant tömegben 367 XV | hat órakor már feltálalták az ebédet - és milyen ebédet! - 368 XV | sem jutott eszébe, hogy az asztalhoz üljön.~Mind a 369 XV | nem is volt komoly okuk az aggodalomra, de azért azon 370 XV | aggodalomra, de azért azon az éjszakán még sem aludt senki 371 XV | Felsenheimba érni.~- Nem, az nem lehet! - szólt Anna, - 372 XV | múlva itthon lesznek!~Erre az ellenvetésre senki sem tudott 373 XV | Nehéz szorongásban telt el az éjszaka, s a várt kirándulók 374 XV | mert arra ritkább volt az erdő és gyorsabban haladhattak.~ 375 XV | meglett, hatalmas állat: az apa és az anya, meg egy 376 XV | hatalmas állat: az apa és az anya, meg egy kicsike.~Jack, 377 XV | föl akarta használni ezt az alkalmat, s a kényelmesen 378 XV | se hallott, csak rohant az elefántok után. Ernő és 379 XV | visszatartsák... E pillanatban az elefántok ismét harsogva 380 XV | recsegve-ropogva töredeznek össze az apróbb fák és cserjék: de 381 XV | Aztán egész estig keresték az erdőben mindenfelé: kiabálták 382 XV | gondoltak arra, hogy ha az elefántok nem tiporták agyon 383 XV | szükséges ágyruhát és eleséget az Elisabethre: s már éppen 384 XV | éjszaka még erősödik?...~- Ha az idő nem változik meg az 385 XV | az idő nem változik meg az éjjel, akkor holnap reggel 386 XV | indulhassanak.~Még el sem végezték az előkészületeket, mikor Turk 387 XVI | a ki majd összerogyott az éhségtől és a fáradtságtól. 388 XVI | melyen apró patak folyik át. Az elefántok oda ügettek a 389 XVI | és czélba vettem először az egyik, aztán a másik elefántot... 390 XVI | eloltották, tovább siettek az erdőben, de ezúttal oly 391 XVI | pedig szintén elbánhatok. De az fájt, nagyon fájt, hogy 392 XVI | Wolston úr nem jöhetnek erről az oldalról, s különben is 393 XVI | rohantak rám és letepertek... az egyik elvette a puskámat, 394 XVI | odadobták a szikla aljába, az én nagy örömömre.~- Most 395 XVI | Este kilencz óra tájban az erdő szélén nagy zűrzavar 396 XVI | harmincz darab! - tört ki az erdőből, a kis patak mentén, 397 XVI | megriasztották őket, kivált mikor az ormányukat föltartva irtózatosan 398 XVI | tarisznyámat, neki rohantam az erdőnek, a hol legelőször 399 XVI | föl, hogy ne vesztegessem az időt; s így huszonnégy óra 400 XVI | vannak fehér emberek is: az a kérdés, mit fognak tenni?... 401 XVI | hosszabb ideig nem tarthatott az utazás Angliába és vissza, 402 XVI | veszedelem; lehet, hogy az elefántoktól annyira megrémültek, 403 XVI | De ha nem is, féltükben az elefántoktól bizonyára óvakodni 404 XVI | ácsolta össze a szószéket meg az oltárt, míg Zermattné és 405 XVI | elutazásának, s egyúttal az a nap, a melyre a visszaérkezése 406 XVI | Jack 20-án fölnyergelte az onagrát, s fölnyargalt vele 407 XVI | látszott rajta!~Most már az eddigi türelmetlenséget 408 XVI | ej, - biztatta Zermatt úr az aggódókat - két heti, sőt 409 XVI | a vademberek tanyáztak, az Elefánt-öböl mellett, a 410 XVII | megkülönböztetni a vizet az égtől, mert az ég is oly 411 XVII | megkülönböztetni a vizet az égtől, mert az ég is oly sötét volt, mint 412 XVII | sima volt, csaknem mint az olaj; semmiféle szellő nem 413 XVII | beszélgetett halk hangon.~Az egyik, a ki a kormányt tartotta, 414 XVII | alak hevert; kimerülvén az egész napi fárasztó evezésben, 415 XVII | csókjaira csillapult le ismét.~Az árbocz előtt, a hajó orrában 416 XVII | hogy még meglátom, mikor az a nyomorult Borupt utolsót 417 XVII | Bizonyos, hogy akasztófán végzi az életét, - hagyta helyben 418 XVII | is, dühösen szorongatva az öklét. - De hát a kapitány?~- 419 XVII | fúlnánk!... Holnap megesszük az utolsó eleséget is és aztán 420 XVII | van, James - szólt közbe az előbbi fiatal ember. - Akármily 421 XVII | ember. - Akármily nagy is az ínségünk, a míg holnapunk 422 XVII | vagyunk hát? - ismételte az előbbi hang.~- A zendülés 423 XVII | kedvező széllel nekivágott az Indiai-Óczeánnak, a hol, 424 XVII | szigeten is... Mit tesz az! Miért ne élhetnénk meg 425 XVII | kétségbeesésbe merültek. Az a csekély élelem, mit a 426 XVII | vetett a válás perczében, az utolsó morzsáig elfogyott; 427 XVII | kétszersültjük volt még, penészes az is, de mi ez tizenegy éhes 428 XVII | semerre, s érezve, hogy az éhhalál rettenetes árnya 429 XVII | Talán föl támad a szél?~Az arczát mintha megsimította 430 XVII | légáramlat... Megnyálazta az ujját és föltartotta... 431 XVII | gyorsabb párolgás következtében az ujja egyik felén hűvösséget 432 XVII | kerekedett.~Rögtön fölébe hajolt az alvók egyikének, s halkan 433 XVII | suttogta:~- Fritz úr!...~- Mi az, vitorla-mester? - kérdezte 434 XVII | fölpaskolja a vizet: az világít...~- De hátha a 435 XVII | petyhüdten lógó vitorláknak.~- Az a kérdés, hogy hová hajt 436 XVII | vitorla-mester - csak ebből az átkozott szélcsendből vigyen 437 XVII | pirkadni kezdett keleten az ég, s a köd izzani látszott 438 XVII | eloszlását; valamennyien az északi szemhatárt vizsgálták, 439 XVII | egyikük, hirtelen fölkúszván az árbocz kötelein, ujjongva 440 XVIII | el Új-Svájczból Angliába. Az utazás első hetei nagyon 441 XVIII | közelében vitorlázott, mikor az addig kedvező szél egyszerre 442 XVIII | megmagyarázott James Wolstonnak.~- Az ön szülei, James úr, és 443 XVIII | szigetet birtokba veszik az angolok. Ferencz öcsém meg 444 XVIII | meg én fölhasználtuk ezt az alkalmat, hogy haza vigyük 445 XVIII | családodat is. Apámnak és az anyámnak ez a legforróbb 446 XVIII | James - ha odaköltözném az önök szigetére, én lennék 447 XVIII | önök szigetére, én lennék az első, a ki kereskedelmi 448 XVIII | reménylem, hogy önök mindnyájan az én vendégeim lesznek.~Ezt 449 XVIII | szomorúságát még növelte az is, hogy meg kellett válnia 450 XVIII | kivel nagyon megbarátkozott az úton.~A «Licorne» deczember 451 XVIII | Nagynénjétől megtudta, hogy az ezredes a legutolsó hadjáratban 452 XVIII | vakmerően koczkára tette az életét, s ezért veszett 453 XVIII | legszörnyűbb csapás ért. De, ha az ön szándéka azért nem változott...~- 454 XVIII | Árúba kellett bocsátaniok az Új-Svájczból magukkal hozott 455 XVIII | legbecsesebb gyarmatai közé!~Az eladott czikkek árának egyharmad 456 XVIII | sterlinggel együtt, melyet Jenny az apjától örökölt, betették 457 XVIII | apjától örökölt, betették az Angolbankba, a honnan Zermatt 458 XVIII | egybekeltek a plébánia-templomban. Az esketési szertartást «Licorne» 459 XVIII | mint fiatal házaspárt.~Ezek az események nagy zajt csaptak 460 XVIII | esztendeig elhagyatva élt az Indiai-Óczeán egy ismeretlen 461 XVIII | Zermatt elbeszélése, mely az angol és franczia hírlapokban 462 XVIII | Robinson Crusoe»-je.~Ennélfogva az angol admiralitás sietett 463 XVIII | sziget birtokba vételét.~Az angol lobogó kitűzését ismét 464 XVIII | Ferencz, arra használták ezt az időt, hogy Francziaországon 465 XVIII | ígérték, hogy kivándorolnak az új gyarmatba, melyet honfitársaik 466 XVIII | Licorne» teljesen fölkészült az útra. Portsmouthba június 467 XIX | a «Licorne» már áthaladt az egyenlítőn, de ettől kezdve 468 XIX | múlva kellett indulnia. Az ötszáz tonnás angol hajónak « 469 XIX | bizonyára ő is horgonyt vet az Üdv-öblében.~Másnap a «Flag» 470 XIX | a második kapitány. Ez az erőszakos, szenvedélyes 471 XIX | mivel nem tetszett neki az sem, hogy Borupt nagyon 472 XIX | hadnagyot.~A három első hétben az utazás nagyon kellemes volt. 473 XIX | nagyon kellemes volt. Csak az történt, hogy a legénységben 474 XIX | kedvezéseivel.~E közben körülbelül az Indiai-Óczeán közepére értek, 475 XIX | támadt, hogy a hajó már az első lökésre féloldalt dőlt 476 XIX | fordítására, a mi nélkül az egy másra következő szélrohamok 477 XIX | dőlt hajó födélzetére.~- Ez az átkozott Borupt még fölfordítja 478 XIX | dühösen.~- Úgy látszik, az a szándéka! - dörmögött 479 XIX | kormánykereket.~Harry Gould az élete koczkáztatásával a 480 XIX | hogy a hajót megmentse. Az emberfölötti küzdelemben 481 XIX | szorult semmi tatarozásra.~Az utasok csak most bújtak 482 XIX | tudták, hogy mi történt az első és második kapitány 483 XIX | veszedelmes szándékának az oka. Ezt csak John Block 484 XIX | vitorlamester gyanította, abból az ellenséges magaviseletből, 485 XIX | magaviseletből, a mellyel a legénység az ő parancsait fogadta és 486 XIX | kétszáz mérföldnyire kiverte az útjából, egyenesen nyugat 487 XIX | délelőtt tíz óra tájban, az utasok és a kapitány nagy 488 XIX | hogy hasznát is vegye. Az egyik matróz rásütötte pisztolyát 489 XIX | vitorlamester karjaiba.~Az egész hajó fölzendült legénységével 490 XIX | legénységével szemben hasztalan volt az ellenállás. John Block, 491 XIX | mind a négyüket s aztán az ájult kapitánnyal egyetemben, 492 XIX | előbb-utóbb megöli őket az éhség, a szomjúság, vagy 493 XIX | Fritz és Ferencz pedig az árboczhoz, hogy fölránthassák 494 XIX | percz múlva végkép eltűnt az éjszaka homályában.~ ~ 495 XX | látta meg; ő mászott föl az árbocz kötélzetére, s ő 496 XX | s ő adta hírül társainak az örvendetes újságot. Valamennyien 497 XX | hol éppen most kerekedik az a sűrű felhő - viszonzá 498 XX | Világosan láttam... de most az a felhő ismét eltakarta...~- 499 XX | tudhatom, de hogy láttam, az bizonyos!~Ferencz oly határozottan 500 XX | kérdéshez.~- Legfontosabb most az, - így kezdte - hogy mily