Fejezet

 1 I    |            kiáltott föl Jack - sőt én már érzem is, hogy egy szép
 2 I    |          tette hozzá Fritz.~- Majd én figyelmeztetem őket, - szólt
 3 I    |           és megállva. - Fritz meg én nagy útra készülünk.~- Nagy
 4 I    |           szigeten, Ernő, Feri meg én elmegyünk horgászni... ha
 5 I    |               viszonzá Zermattné - én az alatt megfőzöm az ebédet.~
 6 I    |      ritkán látogatják.~- Bánom is én - felelte Jack vállat vonva -
 7 I    |               viszonzá Fritz. - De én attól félek, hogy ha Új-Svájcz
 8 II   |        felől, - viszonzá Fritz - s én azt hiszem, hogy az Üdv
 9 II   |           talál meg bennünket...~- Én magam megyek, - jelentette
10 III  | bennszülöttek mi voltunk: Fritz és én! - felelte Jack kaczagva,
11 V    |       megnyugtatta.~- Ne féljen... Én nem akarom bántani... Azért
12 VI   |            szólt:~- Wolston úr meg én már kiszámítottuk, hogy
13 VI   |            nehéz fatörzseket, mint én a legkisebb ágat... S mivel
14 VII  |     kellene lennie és nincs meg... Én már beszéltem is róla Zermattnénak...~-
15 VII  |         hiányát. Végre márczius 15-én kis pihenőt tarthattak;
16 VII  |            felelte Wolston úr - de én még sem tudtam volna megállni,
17 VII  |           vágott közbe most Jack - én ugyan nem vagyok angol,
18 VII  |        mondta most Zermatt úr - az én tervem ez. Tíz-tizenkét
19 VII  |       itthon: Zermattné, Anna, meg én?... Egészen egyedül?~- Szó
20 VIII |        szomorúan - csak férjem meg én és a gyermekek menekültünk
21 VIII |          veszedelemtől sem...~- De én mégis aggódom, s nem szeretnélek
22 VIII |      helyes, - vállalkozott Ernő - én szívesen itt maradok velük.~-
23 IX   |        fiatal leány elpirulva - de én jobb nevet is tudnék neki...~-
24 X    |        Ernő, majd meglátjuk. Ámbár én nagyon szeretném az ősi
25 X    |           csak reggeli köd volt, s én füstnek néztem.~Ebben aztán
26 XIII |           fáradt, mint a kutyái.~- Én is osztom Ernő véleményét -
27 XIII |          de előbb ebédeljünk, mert én már szörnyen éhes vagyok.~
28 XVI  |           űzött, hajtott utánuk, s én szinte öntudatlanul követtem
29 XVI  |      odadobták a szikla aljába, az én nagy örömömre.~- Most következik
30 XVI  |        pirógákat és bele ugrált... én pedig fölkapván puskámat
31 XVII |    sóhajtott a fiatal ember.~- Oh, én még a vihart is szívesebben
32 XVII |           űzheti a kalózkodást. De én azért hiszem, hogy előbb-utóbb
33 XVIII|         angolok. Ferencz öcsém meg én fölhasználtuk ezt az alkalmat,
34 XVIII|    odaköltözném az önök szigetére, én lennék az első, a ki kereskedelmi
35 XVIII|            hogy önök mindnyájan az én vendégeim lesznek.~Ezt a
36 XIX  |           díjában és szeptember 29-én a «Licorne» utasai minden
37 XIX  |         megváltozott. Szeptember 9-én a légsúlymérő higanyoszlopa
38 XIX  |   födélzetén. Ekkor, szeptember 27-én, este 8 óra tájban, egy
39 XX   |         felhő ismét eltakarta...~- Én nem hiszem, hogy csalódott -
40 XXI  |           hallott ön semmit?~- Nem én; csak a habok locsogását
41 XXI  |        hisz ezt meg lehet enni! Az én hazámban, Írországban, főzeléket
42 XXI  |           akkor nincs semmi haj!~- Én mégis inkább szeretném megmászni
43 XXI  |   tojásokat, - mondta John Block - én majd a tyúkokat fogom el.~
44 XXII |           Block - felelte Fritz. - Én megvárom, míg a kapitány
45 XXII |            ivóvizet, eleséget... s én reménylem, hogy Isten, a
46 XXII |         határozta, hogy október 27-én reggel hárman, ő maga, Fritz
47 XXIII|            mondta Jenny: - és majd én is varrok neked két vitorlát.
48 XXIII|           árulta el, s deczember 7-én reggel azzal a szándékkal
49 XXIII|     fölsikoltott:~- Ah, hisz ez az én madaram!... úgy van, ráismerek:
50 XXIII|             úgy van, ráismerek: az én albatroszom!...~- Micsoda? -
51 XXIV |  szűkölködnénk semmiben!~Január 17-én nagy szerencsétlenség fenyegette
52 XXIV |        vitték be őt a barlangba.~- Én nem hiszem, hogy Bob a tengerbe
53 XXV  |          kapitány, John Block, meg én, itt fogunk aludni és holnap
54 XXVI |   hallottunk, az ágyúlövés volt, s én azt hiszem, hogy hajó van
55 XXIX |           észre vesznek, akár nem, én megyek - szólt Ferencz elszántan.~-
56 XXIX |         szólt Ferencz elszántan.~- Én pedig, - mondta Fritz komolyan,
57 XXXI |       éjszakai támadást.~Január 29-én délelőtt még semmi különös
58 XXXI |         menjen vissza az ágyúkhoz, én mindjárt megtudom, mi történt.~