Fejezet

 1 II  |          öblének bejáratához közel lehetett...~Ez valószínű volt, mert
 2 II  |      tengeren, hogy a kaiakkal nem lehetett megkoczkáztatni az elindulást.
 3 II  |            Ez igaz volt, de nem is lehetett rá gondolni. Délután az
 4 III |          mit csak Angliában pénzzé lehetett tenni: a sok gyöngyöt, mit
 5 IV  |         hét-nyolcz tengeri mérföld lehetett.~Itt partra szálltak; s
 6 VI  |            megnagyobbítani még sem lehetett. Ha az új gyarmatosok megérkeznek,
 7 VIII|          öt-hat négyszögmérföldnyi lehetett s a keleti fok meg az Üdv
 8 VIII|         rekkenő hőségben, végzetes lehetett volna Wolston úrra, s azért
 9 IX  |         völgy négy-öt mérföldnyire lehetett a Licorne-öböltől dél felé,
10 IX  |           sík tengeren, mert félni lehetett, hogy közvetlenül a part
11 IX  |           sem járt... Tizenegy óra lehetett, mikor horgonyt vetettek,
12 X   |          szélessége 250-300 lábnyi lehetett, s a meddig a szem látott,
13 X   |    folytatása.~Körülbelül négy óra lehetett, mikor hirtelen magasról
14 X   |          ütötte meg füleiket... Mi lehetett ez?... Valami hegyi patak,
15 X   |        szigeten könnyen végzetessé lehetett volna mindnyájukra nézve.
16 XI  |      vízmentes ruhák nélkül ki sem lehetett lépni a házból.~De nem is
17 XI  |           hevesebbek lettek. Félni lehetett, hogy a roppant felhőszakadások
18 XI  |        volt, de minden kárt helyre lehetett állítani, mihelyt a tavasz
19 XI  |          fele is és még mindig nem lehetett kimenni. Zermatt úr maga
20 XII |         vajjon Felsenheimot is meg lehetett volna-e védeni e szörnyetegek
21 XIII|      körülbelül két mérföld hosszú lehetett és párvonalosan húzódott
22 XIII|    tizenegy-tizenkétszáz láb magas lehetett, még egy elszigetelt hegykúp
23 XIV |       pihenni.~Innen köröskörül be lehetett látni a sziget körvonalait.
24 XV  |    tülköltek, s a távolban hallani lehetett, a mint nehéz lépteik alatt
25 XV  |         percz, minden óra válságos lehetett...~S hátha ez a szél nem
26 XVI |            követtem őket. Négy óra lehetett, mikor, folyton kelet felé
27 XVI |             Egész elefánt-csorda - lehetett vagy harmincz darab! - tört
28 XVII|    csillagtalan éjszaka volt. Alig lehetett megkülönböztetni a vizet
29 XVII|        fiatalabb volt, úgy 18 éves lehetett, s meglátszott rajta, hogy
30 XVII|           bizonyos, hogy jó szelük lehetett, mert a hajó nagyon bukdácsolt.~-
31 XVII|           figyelt: valóban hallani lehetett valami halk, szinte elhaló
32 XX  |        sziklafal, a mely miatt nem lehetett látni, hogy a sziget vagy
33 XXI |        nagy fáradsággal, talán föl lehetett mászni a gerinczére.~Ez
34 XXI |          ég felé: s megkerülni sem lehetett a sajka nélkül, mert benyúlt
35 XXI |        bennük lakásra gondolni sem lehetett; kibővíteni pedig eszközök,
36 XXI |           mélysége pedig 50-60 láb lehetett, s jobbra-balra még apróbb,
37 XXI |         csapatban vagy ötven darab lehetett, abból a kisebb, hosszúfarkú
38 XXIV|                A legrosszabbtól is lehetett félni, hisz már egy órája
39 XXIV|        éles, sikoltozó hangját sem lehetett hallani, pedig máskor folyton
40 XXV |        kiáltott föl a kapitány: Ha lehetett volna! A tűz oly rohamosan
41 XXV |         tüzelő-anyagból semmit sem lehetett megmenteni.~Ez szörnyű csapás
42 XXV |   tapogatózva, a mily gyorsan csak lehetett, visszament az első barlangba
43 XXV |      kanyargós út 10-12 láb széles lehetett, talaja kavicsos homok volt,
44 XXV |            de hogy meddig, azt nem lehetett tudni, mert nem láthatták
45 XXIX|           Ne lőjenek!...»~Félhárom lehetett délután. A magnólia-fa lombsátora
46 XXXI|           partokat mindenütt látni lehetett; ezért csakis éjszaka kellett
47 XXXI|          szigetet csak két oldalon lehetett meg közelíteni. Azt a partot,
48 XXXI|          az ágyúk, melyekkel végig lehetett söpörni a lejtős partot.
49 XXXI|           keleti-part sziklái közt lehetett kikötni, mert a többi részén
50 XXXI|            lévén a puskapor, attól lehetett félni, hogy a vadak előbb-utóbb
51 XXXI|      Czápa-szigettől, úgy hogy nem lehetett rájuk lőni.~Ernő gyorsan
52 XXXI|        Most már semmi kétségük sem lehetett: a vademberek csakugyan
53 XXXI|          az ágyúkhoz, melyeket nem lehetett elhagyni ebben a válságos
54 XXXI|       gyorsan összekapkodta, a mit lehetett és fölmenekült az ágyútelephez.~
55 XXXI| erőfeszítéssel küzdöttek, de attól lehetett félni, hogy a folyton nagyobb