Fejezet

 1 II    |     kérdésen töprenkedett mindenki.~Valamennyien izgatottan nézték a kaiakot,
 2 II    |         vizsgálták meg.~Pár perczig valamennyien meglepetve, álmélkodva,
 3 III   |            az egész Wolston-család.~Valamennyien megbámulták Zermatt úr sziklába
 4 III   |         Új-Svájcz! - kiáltottak föl valamennyien és vígan koczintgattak.~-
 5 IV    |           haza egy párt mutatóba, s valamennyien megcsodálták a tiszta fényű
 6 V     |    hottentotta módra épült kunyhót. Valamennyien partra szálltak ; aztán
 7 VII   |           megrázták egymás kezét, s valamennyien örültek, boldogok voltak.
 8 VII   |                felelte Zermatt úr - valamennyien elférünk a nagy sajkában.~-
 9 VIII  | villásreggelit, melyet a fűbe dőlve valamennyien kitűnő étvággyal fogyasztottak
10 IX    |             vannak ott a parton!...~Valamennyien meghökkenve tekintettek
11 IX    |        hajózunk rajta; így legalább valamennyien együtt maradhatunk.~- De
12 XI    |          egy dörrenést hallottak... Valamennyien fölugrottak, s a lélegzetüket
13 XI    |         vihar hajnal felé megszűnt, valamennyien kirohantak Felsenheim erkélyére...
14 XII   |         pedig, szeptember 27-dikén, valamennyien együtt mentek ki a hegyszoroshoz
15 XII   |          hegytetőről hazabocsátjuk.~Valamennyien tapsoltak Ernő ügyes ötletének,
16 XV    |            kiáltott fel Zermatt úr.~Valamennyien kiszaladtak; Zermatt úr
17 XV    |        Licorne megérkezését.~Másnap valamennyien nagy munkában voltak; a
18 XV    |         férfikéz.~Harmadnap délután valamennyien abba hagyták a munkát és
19 XV    |          Falb! - kiáltott föl Ernő.~Valamennyien kiszaladtak a kutyák után,
20 XVI   |         idáig; félmeztelenek voltak valamennyien és pirógáik ki voltak húzva
21 XVI   |            voltak húzva a partra.~- Valamennyien felénk rohantak és szörnyű
22 XVI   |             és most, hogy elmondta, valamennyien megdöbbenve hallgattak.
23 XVI   |             munkás élet folyt. Most valamennyien a kápolnán dolgoztak, hogy
24 XVI   |          október 27-dike is elmúlt, valamennyien szorongva gondoltak a jövőre.~-
25 XVI   |         Némán, szorongva álltak ott valamennyien, lenyomva egy titkos sejtelemtől,
26 XVII  |         most fölfordulna a sajka és valamennyien a tengerbe fúlnánk!... Holnap
27 XVII  |            nyomorúságuk öntudata, s valamennyien mély kétségbeesésbe merültek.
28 XVII  |            várták a köd eloszlását; valamennyien az északi szemhatárt vizsgálták,
29 XVIII |         köztünk a szigeten.~- És mi valamennyien - tette hozzá Doll Wolston,
30 XIX   |           James Wolston volt, a kit valamennyien örömmel üdvözöltek. Ő már
31 XIX   |                harsogták a matrózok valamennyien s a másodkapitány körül
32 XIX   |         hogy a hajó elsüllyedt s ők valamennyien a tengerbe vesztek.~Egy
33 XX    |    társainak az örvendetes újságot. Valamennyien fölugráltak, s mindnyájan
34 XX    |           az órákat is számlálta... Valamennyien kijártak a Csalódás-fokra,
35 XX    |    választásuk.~Nagy szorongásukban valamennyien hallgattak. E közben, úgy
36 XX    |                Föld!... - kiabáltak valamennyien ujjongva.~S valóban, alig
37 XXII  |      csússzék. De hiába álltak neki valamennyien: megfeszített erőlködéssel
38 XXII  |          kapitányt és társait, hogy valamennyien hanyatt estek; csoda, hogy
39 XXIII |    közeledett hozzá a sziklák közt.~Valamennyien izgatottan, feszült figyelemmel
40 XXIV  |       messze a sziklafal aljától...~Valamennyien oda siettek, hangosan kiabálván
41 XXV   |         vele. A hátulsó falhoz érve valamennyien hallották a szél süvöltését,
42 XXV   |            senki sem egyezett bele. Valamennyien izgatottak voltak és Jenny,
43 XXV   |             eleséget véve magukhoz, valamennyien elhagyták a barlangot.~Elöl
44 XXVI  |    paradicsom! - Fritz fölkiáltása.~Valamennyien mozdulatlanul álltak, mert
45 XXVI  |        fölkiáltott:~- Mi az ott?...~Valamennyien a hegy csúcsára pillantottak,
46 XXVII |         szárnyuk keletkezett volna, valamennyien szinte repültek a czél felé,
47 XXVIII|      füstoszlop most sűrűbb lett, s valamennyien láthatták a felsenheimi
48 XXVIII|             is kiderül majd minden. Valamennyien indulni akartak és röpülni
49 XXIX  |             Falkenhorstba, a honnan valamennyien, még az nap éjszaka Zuckertopba