Fejezet

 1 XVII  |             Harry Gould kapitány ~és John Block kormányos-mester beszélgetése. -
 2 XVII  |      rangjára vitorla-mester volt és John Blocknak hívták. Társa már
 3 XVII  |             igaz... igaz - ismételte John Block. - De majd csak partot
 4 XVII  |       kapitány?~- Beteg, - sóhajtott John Block, - s egyre arról kérdezősködik,
 5 XVII  |          akkor nem lesz holnapunk.~- John Blocknak igaza van, James -
 6 XVII  |            tudom pontosan - viszonzá John Block. - Azok a gazemberek
 7 XVII  |   mozdulatlanságban, midőn egyszerre John Block hirtelen fölegyenesedett.~-
 8 XVII  |             van, a szél! - bólintott John Block, s legott dolgozni
 9 XIX   |     gyűlöletet sikerült eltitkolnia. John Block azonban, a viharedzett,
10 XIX   |              a szándéka! - dörmögött John Block fogcsikorgatva, a
11 XIX   |         szándékának az oka. Ezt csak John Block a vitorlamester gyanította,
12 XIX   |        hasztalan volt az ellenállás. John Block, Fritz, James Wolston
13 XX    |           csak csalódott? - kérdezte John Block.~- Nem!... nem!...
14 XX    |          legalább látták volna, hogy John Block biztosan kormányozhatott
15 XX    |             a sziklafal háta mögött.~John Block legott fölhúzatta
16 XXI   |             elaludtak, Fritz odament John Blockhoz, a ki a hajó farán
17 XXI   |           van, Fritz úr - helyeselte John Block. - Halászunk, vadászunk...
18 XXI   |         emberektől.~- Sebaj! - szólt John Block - azért csak nézzük
19 XXI   |             Lám, lám! - kiáltott föl John Block - hisz ezt meg lehet
20 XXI   |             ki a tojásokat, - mondta John Block - én majd a tyúkokat
21 XXII  |              nagyon szépen gyógyult.~John Block már kora hajnalban
22 XXIII |          lecsöndesedett. A kapitány, John Block és Fritz kimentek
23 XXIII |        semmire sem volt használható.~John Block elszorult szívvel
24 XXIII |           fokát. Tervét azonban csak John Blocknak árulta el, s deczember
25 XXIII |               ha körül akarja úszni. John Block hiába kérte, hogy
26 XXIII |            van a szikla túlsó felén; John Block teljes erejéből húzta
27 XXIV  |          ficzkó? - dörmögött magában John Block és a keleti fok felé
28 XXIV  |             a kapitány.~Most odajött John Block is; fülét a sziklafalhoz
29 XXV   |            sziklacsúcsra, - viszonzá John Block futtában.~De még ki
30 XXV   |            Nem itt ég! - kiáltott be John Block, a ki már kiért a
31 XXV   |         börtönünkből! - kiáltott föl John Block.~Ez a felelet ott
32 XXV   |            és a kapitány, a kik után John Block következett.~Az út
33 XXV   |               míg ő, a kapitány, meg John Block megmásszák a sziklagerinczet;
34 XXV   |            Mi pedig, Gould kapitány, John Block, meg én, itt fogunk
35 XXVI  |              mert valóban az volt és John Block fölkiáltott:~- Nézzenek
36 XXVII |          elől.~De itt már Ferencz és John Block készen várták; ha
37 XXVII |           terült el a földön. Közben John Block is föltápászkodott.~-
38 XXVII | elhallatszott jókedvű trombitálásuk.~John Block, a kapitány és Wolstonék
39 XXVIII|            és nyugodt volt.~Fritz és John Block aggódva közölték a
40 XXVIII|              A vademberek! - felelte John Block halkan.~ ~
41 XXIX  |       vezetett. Fritz, a kapitány és John Block, a lélegzetüket is
42 XXIX  |             család menedéket talált.~John Block azt tanácsolta, hogy
43 XXIX  |           Óvatosságból csak Fritz és John Block mentek el a parthoz,
44 XXIX  |       nagyszerű véletlen! - suttogta John Block. - Igaz, hogy a piróga
45 XXXI  |             patvarba! - kiáltott föl John Block: - ezek a bitangok
46 XXXI  |               Jack, Ernő, Ferencz és John Block pedig a sziget éjszaki
47 XXXI  |              a táncz! - kiáltott föl John Block.~- Rajta hát! - viszonzá
48 XXXI  |           mentek az ostromlottakkal.~John Block megragadta a legelsőt.