Fejezet

 1 I     |            tavasz beköszönt...~Fritz oda lépett apjához, gondolkozva
 2 I     |              Ernő, a ki épp most ért oda, s még mindig félálmosan
 3 I     |       Angliában: de hogyan jusson el oda, ha csak valami hajó erre
 4 II    |           tenger, hogy a kaiakban is oda mehetünk.~- S mit csináljunk
 5 IV    |        patakot, mivel sok sakál járt oda inni, elnevezték Sakál-pataknak.
 6 IV    |              est és Fritz még mindig oda volt, aggódni kezdtek; mivel
 7 VII   |        partjait.~- S addig, míg önök oda lesznek, - szólt Wolstonné
 8 VIII  |              szegélyezték.~- Menjünk oda! - kiáltott föl Jack.~-
 9 VIII  |       mennénk gyalog, mikor vízen is oda juthatunk, még pedig fáradság
10 IX    |            tehát két-három óra alatt oda érhetnek. A part itt is
11 IX    |              meghökkenve tekintettek oda, s Zermattné ijedten kérdezte:~-
12 X     |              Ernő - akkor nem sokára oda érhetünk a déli hegylánczhoz
13 XI    |      senkinek, s ne is menjünk többé oda... Bízzuk a véletlenre a
14 XI    |            szigeten. Jack is egészen oda volt; máskor már július
15 XI    |             ágyúban nem volt töltés! Oda ugrott a másikhoz: abban
16 XII   |          remélhették, hogy déltájban oda érnek.~Tizenegy óra felé
17 XIV   |      hirtelen fölkiáltott:~- Ah, nem oda kell nézni, Wolston úr!...
18 XV    |          akik már negyednapja voltak oda.~- Hol lehetnek ebben a
19 XV    |                zokogott Zermattné, s oda roskadt Wolstonné meg Anna
20 XV    |            két nappal előbb érhetünk oda, mint gyalog, s ez a két
21 XVI   |              folyik át. Az elefántok oda ügettek a vízhez és kényelmesen
22 XVI   |           szálltak és visszahajóztak oda, a honnan jöttek. De ha
23 XVIII |         Landlord» hajótörése vetette oda. Elhatározták, hogy ott
24 XVIII |          hogy ott maradnak, s önt is oda várják. Ha a «Licorne» visszatér
25 XIX   |        hajóhídon.~Harry Gould legott oda ment hozzá és így szólt:~-
26 XIX   |          foglyokat, hogy mi történik oda fönt a három nővel és a
27 XIX   |              egyáltalában el sem jut oda. És ha a «Licorne» megérkezik,
28 XXI   |               A vitorlamester rögtön oda rohant, két markába csurgatta
29 XXII  |              a ki észrevétlenül jött oda hozzájuk.~Mindhárman visszamentek
30 XXIII |             reményük meghiúsult, sőt oda voltak lánczolva ahhoz a
31 XXIII |            vihar a teknősbékákat is? Oda indult tehát Ferenczcel.~
32 XXIII |              látta az anyját, sietve oda szaladt és szintén elpityeredett.
33 XXIV  |              aljától...~Valamennyien oda siettek, hangosan kiabálván
34 XXIV  |    sikongatást hallott volna.~Rögtön oda hívta a kapitányt.~- Hallgassa
35 XXVI  |             legmagasabb pontja.~- Ha oda följutunk, - mondta Jenny, -
36 XXVI  |              fölkiáltott:~- Nézzenek oda!... az angol lobogó... a
37 XXVII |           gyalogolnak, másnap estére oda érhetnek a falkenhorsti
38 XXVII |        meneküljön.~E pillanatban ért oda Fritz és rávetvén magát
39 XXVII |       kapitány éppen idejében ugrott oda és átszelte az antilop torkát.~
40 XXVII |           Jenny, a ki épen akkor ért oda.~- Oh, nem: csak fölöklelt;
41 XXVIII|                  E pillanatban értek oda a többiek is. Fritz neki
42 XXIX  |            Fritz.~- Hát hová, ha nem oda? - kérdezte Ferencz hevesen.~-
43 XXIX  |             ők hogyan juthatnának el oda?... Ah, ha mertek volna
44 XXIX  |        Ferencz. - Csakis úszva lehet oda menni; s mivel nagy csónakunk,
45 XXX   |        tengerártól hajtva, egyenesen oda tartottak, a honnan ők menekültek:
46 XXXI  | éjszak-keleti sziklák közt, mikor mi oda értünk, - felelte Ernő -
47 XXXII |          Indiából őrséget is rendelt oda, s két kis erődöt építtetett