Fejezet

 1 I     |        vígan, gyorsan siklott a tenger felé. A két testvér egymás
 2 I     |     alább hagyott, s a végtelen tenger vakítóan ragyogott a meleg,
 3 II    |         úr.~- Keletről, a nyílt tenger felől, - viszonzá Fritz -
 4 II    |      lehet, s rajta túl a nyílt tenger fekszik. Biztosan ugyan
 5 II    |      tengert láthattak volna. A tenger egészen fehér volt a tajtéktól,
 6 II    |     nagyon hamar lecsillapult a tenger, s hajnal felé már alig
 7 II    |         fürkészve nézte a nyílt tenger szemhatárát.~- Menjünk a
 8 II    |          Most már oly csöndes a tenger, hogy a kaiakban is oda
 9 VIII  |        látták, hogy rajta túl a tenger erősen fodros, sőt hullámzik
10 VIII  |    szerencsésen partra vetett a tenger.~E közben a sajka egyre
11 VIII  |       keresve, - nem látják-e a tenger fenekén a Landlord roncsait:
12 IX    |      gránit-sziklák, melyekbe a tenger mély üregeket vájt. A vízben
13 IX    |     most még kijjebb ment a sík tenger felé, mert meg kellett kerülnie
14 IX    |     haladt az Üdv-öbölig; itt a tenger mélyebben benyomult a partba,
15 IX    |      többi részétől. Egyfelől a tenger, másfelől a Nautilus-öböl
16 XI    |    látták; hiába néztek tehát a tenger felé, semmit sem vehettek
17 XI    |      sehol semmit sem láttak: a tenger tükre sima és tiszta volt.~-
18 XI    |        mondta Zermatt úr.~Bár a tenger még erősen hullámzott, a
19 XVI   |      szétnézni a tengeren. De a tenger puszta volt: egyetlen vitorla
20 XVI   |       ha mégis mutatkoznának, a tenger felől intézett támadást
21 XVII  |       is oly sötét volt, mint a tenger, tele sűrű, fekete felhőkkel,
22 XVII  |   villámok czikáztak. De maga a tenger tükre sima volt, csaknem
23 XXI   |         mégis, a hol legalább a tenger veszedelmeitől mentve voltak.~
24 XXI   |        homokra, melyet a fodros tenger vize el-elöntött minden
25 XXI   |    csoport patkány igyekeznék a tenger felé. De a vitorlamester,
26 XXII  |   kapitány nem engedte. Hátha a tenger áramlata elragadja Fritzet:
27 XXII  |    felhők támadtak az égen, s a tenger erősebben kezdett hullámzani.
28 XXIV  |     tompa moraj jelezte, hogy a tenger erősebben kezd hullámzani.~
29 XXIV  |   kezdett, s a szél szűntével a tenger háborgása is alább hagyott.
30 XXV   |     oldalról nem érte őket, s a tenger is csöndes maradt, de éjféltájban
31 XXV   |        ha a szél délről fújt, a tenger egyre újabb és újabb csomó
32 XXVI  |    hajnal fénye bevilágította a tenger síkját, mindnyájan körültekintettek
33 XXVI  | egyetlen vitorla sem tűnt föl a tenger sima tükrén.~E pillanatban,
34 XXVI  |      kiszélesedett, úgy, hogy a tenger, melyet eddig mind a kétfelől
35 XXVIII|        nyugodt volt. Keletről a tenger zárta be a szemhatárt; de
36 XXIX  |         halálcsend volt, csak a tenger halk morajlása hallatszott.~
37 XXIX  |       kilenczen beleülünk, de a tenger csendes, a sziget pedig
38 XXXI  |         volt mindenfelé, csak a tenger halk, suttogó morajlása
39 XXXI  |     elmerültek, magukkal víve a tenger mélyébe a vadakat is. Csak