Fejezet

 1 II    |          zászlót üdvözölte.~Aztán mindnyájan dolgukra akartak menni,
 2 II    |       vett észre. Közös akarattal mindnyájan a Sakál-patak torkolatához
 3 II    |     lelkük mélyéig megrendítette.~Mindnyájan az isteni Gondviselés jóságát,
 4 II    |         hazáról ábrándoztak... És mindnyájan könnyezve, boldogan ölelték,
 5 II    |       milyen szomorú nap volt ez! Mindnyájan rettegtek, hogy a hajó elmenekül
 6 V     |      fölkiáltott:~- Egy vadember!~Mindnyájan arra néztek, s valóban,
 7 VI    |       Felsenheimban nem férnek el mindnyájan.~Kirándulásaik közben egyszer
 8 VII   |          mondá Wolston úr.~S erre mindnyájan fölkerekedtek, s meglátogatták
 9 VIII  |       lassankint alább hagyott, s mindnyájan aggódtak, hogy végkép el
10 IX    | elfeledtünk...~- Mit? - kérdezték mindnyájan kíváncsian.~- Még nem adtunk
11 X     |          valóban gyönyörű volt, s mindnyájan szerettek volna ott maradni.
12 X     |       füstnek néztem.~Ebben aztán mindnyájan megnyugodtak. Az út hátralevő
13 XII   |     természet.~Szeptember 6-dikán mindnyájan visszatértek Felsenheimba.
14 XII   |     reggel befogtak a szekérbe és mindnyájan föltelepedtek rá. A bivalyok
15 XIII  |       állnak felváltva őrt, hanem mindnyájan aludni fognak: hisz a kutyák
16 XIII  |            ha veszedelem közeleg.~Mindnyájan lefeküdtek és elaludtak
17 XIV   |          és türelmetlenül várunk.~Mindnyájan igaz szívből köszöntünk
18 XVII  |           felelt a fiatal ember - mindnyájan elpusztulunk.~- Ez igaz...
19 XVIII |       addig, reménylem, hogy önök mindnyájan az én vendégeim lesznek.~
20 XIX   |          bújtak elő kabinjaikból. Mindnyájan tudták, hogy mi történt
21 XX    |       Valamennyien fölugráltak, s mindnyájan a mutatott irányba néztek,
22 XX    |           joggal azt hiszik, hogy mindnyájan elvesztek a tengeren!...~
23 XXI   |          a banditák sebeztek meg, mindnyájan épek és egészségesek voltak.
24 XXI   |     fölváltva őrködnek.~Mikor már mindnyájan elaludtak, Fritz odament
25 XXIII |   hajótöröttek szomorúságát, mert mindnyájan fájó szívvel gondoltak rokonaikra,
26 XXV   |           valamivel öt óra előtt, mindnyájan fönt voltak a sziklacsúcson.~
27 XXVI  |     éjszaka a kopár sziklák közt, mindnyájan ott fognak aludni. A vitorla-mester,
28 XXVI  |    bevilágította a tenger síkját, mindnyájan körültekintettek és sóvárogva
29 XXVI  |           angol lobogó volt!~Erre mindnyájan újult erővel kapaszkodtak
30 XXVII |           föltartva poharát.~Erre mindnyájan koczintottak, s még jó sokáig
31 XXVIII|         gondosan az övébe dugott.~Mindnyájan megkövülten álltak meg e
32 XXIX  |            csak az a kérdés, hogy mindnyájan elmenjünk-e?~- Nem mindnyájan, -
33 XXIX  |     mindnyájan elmenjünk-e?~- Nem mindnyájan, - felelte Fritz - legföljebb
34 XXIX  |            találgatta a kapitány.~Mindnyájan kisiettek a verandára, s
35 XXIX  |       valami fény csillant föl...~Mindnyájan megrettentek: vajjon nem
36 XXXI  |         és elsüllyedt. Ezt hitték mindnyájan, s bár nem merték egymásnak
37 XXXI  |      Rajta hát! - viszonzá Fritz.~Mindnyájan a bástyához rohantak. Ez
38 XXXII |  Új-Svájczba. Nagy örömmel látták mindnyájan, hogy a vadak sem föl nem