Fejezet

 1 I   |   lustálkodni, még föl sem kelt.~Zermattné meg Jenny ugyanekkor a háztartás,
 2 I   |         öblében...~E pillanatban Zermattné és Jenny Montrose, a kik
 3 I   |           Nagy útra? - ismételte Zermattné meghökkenve, mert mindig
 4 I   |       kedves leányom, - viszonzá Zermattné - én az alatt megfőzöm az
 5 II  |        Igazán különös! - tünődék Zermattné. - Talán valami fontos hírt
 6 II  |    feleltek rá?... - álmélkodott Zermattné, összecsapva a kezeit. -
 7 II  |          a három ágyúlövésben... Zermattné már a jövőn tépelődött,
 8 II  |            Úgy van, - helyeselte Zermattné is - s ha ez a hajó csakugyan
 9 II  |       kiöntött víz rombolásától. Zermattné és Jenny még a lábukat sem
10 II  | közelében maradni.~Zermatt úr és Zermattné már lemondtak reményeikről.
11 II  |          kaiakkal hazatér.~Ekkor Zermattné is közbe szólt. Arra kérte
12 III |     boldogok vagyunk? - viszonzá Zermattné. - Mi már öregek vagyunk,
13 III |          az apjához, - sóhajtott Zermattné szomorúan. - Pedig már leányomnak
14 IV  | összerakható nagy sajkát, melyet Zermattné tiszteletére «Elisabeth»-
15 IV  |      otthon nem maradt más, mint Zermattné és Feri.~Fritz a sajka előtt
16 VI  |       évvel fiatalabb volt, mint Zermattné, de természetére, ízlésére
17 VI  |         fogtok hozzá? - kérdezte Zermattné.~- Mihelyt az aratásnak
18 VI  |          Ha akarjátok - nevetett Zermattné.~- Helyes! - szólt most
19 VII |       Mikor elindultak hazulról, Zermattné kikötötte, hogy senki se
20 VII |         napról van szó! - mondta Zermattné.~- Szökőév-e legalább ez
21 VII |          kápolna? - vágott közbe Zermattné. - Igaza van... ez csakugyan
22 VII |         Azt hiszem, - szólt most Zermattné - hogy ha már Falkenhorstban
23 VII |        egyedül maradjunk itthon: Zermattné, Anna, meg én?... Egészen
24 VIII|         nap volt az! - sóhajtott Zermattné szomorúan - csak férjem
25 IX  |   meghökkenve tekintettek oda, s Zermattné ijedten kérdezte:~- Mi az,
26 IX  |        sincs róla! - tiltakozott Zermattné. - Meghalnék szívfájdalmamban,
27 IX  |              S mi az? - kérdezte Zermattné.~- A Jenny családi neve...~
28 X   |    várost építsenek rá! - mondta Zermattné. - Kár, hogy oly messze
29 XI  |    hosszú hónap! - sóhajtott föl Zermattné.~A férfiak különben dolgoztak
30 XI  |       Mit törődünk vele! - szólt Zermattné megvetően. - Minek nekünk
31 XI  |         édes férjem - helyeselte Zermattné. - Ne szóljunk róla senkinek,
32 XII |         látjuk egymást! - mondta Zermattné.~- Sőt még hírt sem hallunk
33 XV  |          pillanatban? - kérdezte Zermattné.~- Azt hiszem, hogy éppen
34 XV  |      telik le.~- Igaz, - felelte Zermattné - de Ernő azt írta, hogy
35 XV  |             Hát Jack? - kérdezte Zermattné.~Sem Jack, sem Falb, a kutyája
36 XV  |         szegény fiam! - zokogott Zermattné, s oda roskadt Wolstonné
37 XVI |     szószéket meg az oltárt, míg Zermattné és Wolstonné meg Anna a