Fejezet

501 XX    |               fogunk! - felelte Fritz.~- Az evezőkhöz! - parancsolta
502 XX    |      szenvedésektől, újult erővel fogott az evezéshez. Izmaikat megaczélozta
503 XX    |                  szinte görcsösen húzták az evezőt.~Útközben azon tanakodtak,
504 XX    |                   hogy miféle part lehet az, a mit Ferencz látott. Fritz
505 XX    |              akkor lehet, hogy ez a föld az ausztráliai kontinens, vagy
506 XX    |                   folytatta Fritz - s ez az, hogy alig hanem több száz
507 XX    |                 nemcsak a napokat, hanem az órákat is számlálta... Valamennyien
508 XX    |                    A vitorlamester abban az irányban kormányzott, a
509 XX    |               vitte a sajkát, mint imént az evezők; s egy pillanatra,
510 XX    |                pár másod perczig tartott az egész, mint a káprázat,
511 XX    |             nagyon lassan haladtak, s ha az éjszaka leszáll, ismét eltévedhetnek;
512 XXI   |                  partvidék. - Kirándulás az ismeretlen parton. - A megtelepedés.~
513 XXI   |               láttak, elhatározták, hogy az éjszakát egyelőre még a
514 XXI   |         meglátjuk a többit...~- Irigylem az ön higgadtságát, vitorlamester -
515 XXI   |                  valami megnyugtató ezen az ismeretlen vidéken.~- Csak
516 XXI   |              lesz is, - viszonzá Fritz - az bizonyos, hogy kissé megpihenünk.
517 XXI   |                 okot komoly aggodalomra.~Az éjszaka nyugodtan telt el.
518 XXI   |                  kötve, nem láthatták be az egész területét. A part
519 XXI   |                  felelte Fritz sóhajtva.~Az állatvilágot csak néhány
520 XXI   |                 röppentek föl, megijedve az emberektől.~- Sebaj! - szólt
521 XXI   |               áttörte a felhők fátyolát; az idő szépnek ígérkezett.
522 XXI   |                 rétegben födte a partot; az algák családjába tartozó
523 XXI   |                 hisz ezt meg lehet enni! Az én hazámban, Írországban,
524 XXI   |              csaknem függőlegesen meredt az ég felé: s megkerülni sem
525 XXI   |             megízlelte.~A kutatóknak ezt az örömét csakhamar megrontotta
526 XXI   |             örömét csakhamar megrontotta az a kép, mely akkor tárult
527 XXI   |                  és zordonabb volt, mint az, a honnan jöttek.~Tehát
528 XXI   |         állították föl, s ott főzték meg az ebédet.~Gould kapitányt,
529 XXII  |                           XXII. FEJEZET.~Az első éjszaka. - Fritz és
530 XXII  |               sziklafalat ~megmásszák. - Az október 26-dikáról 27-dikére
531 XXII  |             külön alhatott a többiektől. Az első éjszaka nagyon nyugodtan
532 XXII  |          kapitányt sem kellett ápolniok; az éjszakai virrasztásokra
533 XXII  |                  Mialatt a vitorlamester az öböl felé távozott, Fritz
534 XXII  |                el, engem kétszerte lever az, hogy nincs módomban rajtad
535 XXII  |                  sziklasziget...~- Semmi az, Fritz - viszonzá Jenny,
536 XXII  |             Akkor pedig joggal félhetünk az ausztráliai vad pápuáktól,
537 XXII  |                     hogy áttekinthessünk az egész vidéken.~- De ez lehetetlen, -
538 XXII  |              ismét visszaérkeznek.~Ámbár az évnek ebben a szakában nem
539 XXII  |            reggelre minden készen legyen az indulásra.~De még ugyanaz
540 XXII  |              sűrű, sötét felhők támadtak az égen, s a tenger erősebben
541 XXII  |              hogy könnyebb legyen, s még az árboczot is leszerelték,
542 XXII  |                 a sajkát. Végre megeredt az eső is, mintha sajtárból
543 XXII  |           bemenekültek a barlangba, mert az eső csakhamar jéggel vegyest
544 XXII  |                rettegtek, bekövetkezett. Az óriási hullám, mint a dióhéjat,
545 XXIII |                 mi a sajkából megmaradt: az árboczot, a vitorlákat,
546 XXIII |                   evezőket, köteleket, s az édesvizes hordókat. Ezeknek
547 XXIII |                  derék vitorla-mesternek az jutott eszébe, hogy nem
548 XXIII |             indult tehát Ferenczcel.~Míg az asszonyok a háztartás dolgaival
549 XXIII |                   Bob, mikor sírni látta az anyját, sietve oda szaladt
550 XXIII |                hogy Fritz koczkára teszi az életét, ha körül akarja
551 XXIII |           deczember utolsó hete, s ebben az időben számos tengeri szárnyas
552 XXIII |       gondolkodóba ejtette őket. Ha ezek az otromba, tehetetlen, félszeg
553 XXIII |             oldala nem oly meredek, mint az, a hol ők laknak; s ha meglenne
554 XXIII |                mozdulatait és a madarat. Az albatrosz azonban nem mozdult...
555 XXIII |           pányvát, rárohant, s megfogván az alig vergődő madarat, örömmel
556 XXIII |              fölsikoltott:~- Ah, hisz ez az én madaram!... úgy van,
557 XXIII |                      úgy van, ráismerek: az én albatroszom!...~- Micsoda? -
558 XXIII |             megszelídítettem... Úgy van: az ő nyakára kötöttem azt a
559 XXIII |                  Jenny nem csalódott: ez az albatrosz csakugyan ugyanaz
560 XXIII |        örvendetes nem volt. Tudjuk, hogy az albatrosz roppant gyors
561 XXIII |       fölújította szívükben.~Így telt el az 1817-ik esztendő, melynek
562 XXIV  |                   FEJEZET.~A kis Bob meg az albatrosz megbarátkoznak. -
563 XXIV  |                      Megint új csapás! - Az albatrosz és Bob kalandja.~
564 XXIV  |                bekövetkezik a tél. Ettől az időtől mindenki rettegett.
565 XXIV  |                 napokig sem jöhetnek ki.~Az albatrosz, mely hamarosan
566 XXIV  |            sikongatva, mintha csak hívná az alant maradtakat.~- Adnád
567 XXIV  |             megtudnók, hogy hol vagyunk.~Az albatrosz legjobb barátja
568 XXIV  |            behúzódtak a barlangba, a hol az albatrosznak külön kuczkója
569 XXIV  |                  Nagyon aggasztotta őket az, hogy nem tudták, hol vannak...
570 XXIV  |                  A második fontos kérdés az volt, hogyha bezárják a
571 XXIV  |                  rendesen, egész délután az albatrosszal játszogatott
572 XXIV  |                félórája sem, hogy láttam az albatrosszal játszani.~-
573 XXIV  |               hol?... kérdezte szorongva az apa.~- Nem messze a sziklafal
574 XXIV  |           hangját sem hallották; sőt még az albatrosznak sem volt nyoma
575 XXIV  |                  tördelte a kezeit, mint az őrült... Hátha Bob a tengerbe
576 XXIV  |              órája hiába keresik a fiút!~Az öt férfi legott visszafordult
577 XXIV  |               más-más irányban indult el az eltévedt gyermek keresésére.
578 XXIV  |            messze a tengertől; vele volt az albatrosz is...~- De hol
579 XXIV  |              látni sehol!...~És valóban, az albatrosz sem volt sehol;
580 XXIV  |                  szokott. Hogy elröpült, az nem volt valószínű, mert
581 XXIV  |            tudtak ellenni egymás nélkül.~Az este közeledett és Suzan
582 XXIV  |              hogy attól féltek, elveszti az eszét. A férfiak ismét hozzáláttak
583 XXIV  |                pedig fölváltva mentek ki az éjszakába, figyelve, lesve,
584 XXIV  |                   Hajnali két óra tájban az addig csillagos ég felhősödni
585 XXIV  |                  pillanatban várva, hogy az emelkedő habok kivetik a
586 XXIV  |           figyelmesen hallgatózott.~- Ez az albatrosz hangja, - szólt
587 XXIV  |                 kezdte a sziklafalat. Ha az albatrosz a falon belül
588 XXIV  |                 bemászott; s ha ott volt az albatrosz, valószínűleg
589 XXIV  |            nagyon jól ismerte a hangját.~Az albatrosz nagyot sikoltott...
590 XXIV  |                kibújt, s karjaiban hozta az ájult Bobot, a kit anyja
591 XXV   |                    Csalódott remények. - Az ágyúlövés.~Hogy mi történt
592 XXV   |                 elképzelni. Játszogatott az albatrosszal, könnyelműen
593 XXV   |                  hogy Fritz meg hallotta az albatrosz sikongatását,
594 XXV   |                  lesz sziklánál egyéb.~- Az meglehet, - hagyta helyben
595 XXV   |               Sokkal hosszabb volt, mint az első, de a szélessége és
596 XXV   |                  ötven lépésnyire mentek az egyre szűkebb folyosóban,
597 XXV   |                 végre előttük is elzárta az utat a tömör fal. Szóval,
598 XXV   |              volt kijárata semerre, csak az első barlangon át, a melyben
599 XXV   |         körülfogva a meredek szikláktól, az ő börtönük, a hol vagy éhen
600 XXV   |               éjszak felől. A szél erről az oldalról nem érte őket,
601 XXV   |        csattanásra riadtak föl álmukból. Az ég csupa tűz volt a folytonos
602 XXV   |                  rohamosan terjedt, hogy az oltási kísérletek sikertelenek
603 XXV   |          lecsillapult, még nem derült ki az idő. A kapitány első gondja
604 XXV   |                  hallott.~- Ez a szél... az éjszaki szél... - szólt
605 XXV   |                   de ebben a pillanatban az erősebb légáramlat hirtelen
606 XXV   |                csak lehetett, visszament az első barlangba és elmondta
607 XXV   |             végig meg volt hasadva: csak az volt a kérdés, hová vezet
608 XXV   |                  John Block következett.~Az út kanyarogva haladt a két
609 XXV   |        kanyarodásaival meghosszabbította az utat.~Tíz óra tájban már
610 XXV   |                  tehát együtt folytatták az utat, mely nagyon meredek
611 XXV   |             sziklákra halmozva álltak, s az utasoknak segíteniök kellett
612 XXV   |                nem láthatták a végét. És az sem volt bizonyos, hogy
613 XXV   |                honnan most jöttek, - még az sem volt ily zordon, mert
614 XXV   |                 a sziklákon, míg itt már az sem tenyészett.~Senki sem
615 XXV   |                hogy a nők is itt töltsék az éjszakát... hisz köröskörül
616 XXVI  |                           XXVI. FEJEZET.~Az éjszaka a fönsíkon. - Útban
617 XXVI  |                  és kényelmetlen lesz is az éjszaka a kopár sziklák
618 XXVI  |         meghúzódhattak.~Előszedték tehát az eleséget és mindenekelőtt
619 XXVI  |               mehetnek éjszak felé.~Azon az éjszakán úgyszólván senki
620 XXVI  |                 nem hallják-e ismétlődni az ágyúdörrenéseket; de az
621 XXVI  |                  az ágyúdörrenéseket; de az éjszaka csöndben, nyugodtan
622 XXVI  |            hajnalban - a mit hallottunk, az ágyúlövés volt, s én azt
623 XXVI  |                  van a part közelében, s az lövöldözött.~- De miért
624 XXVI  |                   épp úgy lehetünk tehát az Indiai-óczeánban, mint a
625 XXVI  |      Csöndes-óczeánban...~- Ez is lehet, az is lehet, - hagyta helyben
626 XXVI  |               fogva vezette a kis Bobot.~Az albatrosz vidáman ugrándozott
627 XXVI  |                  Jennyhez.~- Mintha csak az utat akarná mutatni, - mondta
628 XXVI  |              utána! - kiáltott föl Doll.~Az út nagyon nehéz és fáradságos
629 XXVI  |          fáradságos volt a sziklákon át. Az éjszak felé emelkedő fönsík
630 XXVI  |              sarkantyúzta őket a vágy és az izgatottság.~A fölfelé mászás
631 XXVI  |                   fáradságosabb lett, de az utasok nem csüggedtek.~Félóra
632 XXVI  |             meglepetve fölkiáltott:~- Mi az ott?...~Valamennyien a hegy
633 XXVI  |               magasba a sziklák közül.~- Az nem fa - mondta a kapitány.~-
634 XXVI  |                  a lobogót, mert valóban az volt és John Block fölkiáltott:~-
635 XXVI  |          fölkiáltott:~- Nézzenek oda!... az angol lobogó... a vörös
636 XXVI  |                 kereszttel!...~Csakugyan az angol lobogó volt!~Erre
637 XXVI  |                  a sziklás fönsíkot ezen az oldalán is oly meredek fal
638 XXVI  |                  sivatag-e a tájék, mint az, a honnan menekültek.~Elhatározták,
639 XXVI  |                 megfordulnak ott, a mint az angol lobogó tanúsítja.~
640 XXVI  |                 tanúsítja.~E pillanatban az albatrosz hangos sikongatással
641 XXVI  |      nyomorúságukat, elhagyatottságukat.~Az egyre erősbödő szél lassankint
642 XXVI  |              réteken is túl, fölcsillant az óczeán kéklő vize, mely
643 XXVI  |                 oldalról körül fogta ezt az áldott földet. Tehát szigeten
644 XXVI  | türelmetlenkedett Ferencz is.~- Ma éjjel az erdőben hálunk meg! - örvendezett
645 XXVI  |               szállta volna meg, karjait az ég felé tárva fölkiáltott:~-
646 XXVI  |        fölkiáltott:~- Ez Új-Svájcz!...~- Az! az!... Új-Svájcz! - ismételte
647 XXVI  |                   Ez Új-Svájcz!...~- Az! az!... Új-Svájcz! - ismételte
648 XXVII |                barlang a hegy lábánál. - Az erdőn keresztül. - Az antilop. -
649 XXVII |                    Az erdőn keresztül. - Az antilop. - A Montrose-folyó. - ~
650 XXVII |            Ismerős helyek. - Egy éjszaka az eberfurti remete-lakban.~
651 XXVII |            barlang, - mondta Fritz - ott az erdő! Oly pompás lesz a
652 XXVII |                 Csak el ne fogyjon addig az eleségünk! - aggódott a
653 XXVII |                   Ha elfogy is, mit tesz az? - kérkedett Ferencz. -
654 XXVII |               nem kell tovább ennünk ezt az átkozott teknősbékát!~-
655 XXVII |          csodálatos ösztönével ugyanazon az úton vezette a társaságot,
656 XXVII |                  kirándulásuk alkalmával az éjszakát töltötték. A barlang
657 XXVII |             legelső, a mi szemükbe tűnt, az a hamurakás volt, mely a
658 XXVII |                már meg tudták magyarázni az albatrosz látogatását is.
659 XXVII |                   de végre a fáradság és az álom elnyomta mindnyájukat.
660 XXVII |                nyolcz mérföldre lehettek az Ígéret földjétől: - így
661 XXVII |            meglátják azt a csodát, a mit az emberkéz művelt ezen az
662 XXVII |                  az emberkéz művelt ezen az áldott földön, az eberfurti,
663 XXVII |            művelt ezen az áldott földön, az eberfurti, zuckertopi, waldeggi
664 XXVII |                Ennek legegyszerűbb módja az volt, hogy bekerítik az
665 XXVII |                  az volt, hogy bekerítik az antilopot, s aztán egyszerre
666 XXVII |             Mialatt a nők hátramaradtak, az öt férfi, csupán késével
667 XXVII |           nesztelenül lopódzott közelebb az állathoz, mely gyanútlanul
668 XXVII |                 sikerül föltartóztatniok az antilopot, a préda elveszett.
669 XXVII |              vitorla-mester elébe ugrott az állatnak, de ez, bár maga
670 XXVII |                  ez, bár maga is elesett az összeütközéstől, heves rohantában
671 XXVII |              vergődő állatra, markolatig az oldalába szúrta a kését.
672 XXVII |          idejében ugrott oda és átszelte az antilop torkát.~Az állat
673 XXVII |              átszelte az antilop torkát.~Az állat még néhányat rúgott
674 XXVII |                is föltápászkodott.~- Már az igaz, - dörmögte bosszúsan, -
675 XXVII |               bánt el velem úgy, mint ez az átkozott dög!~- De csak
676 XXVII |              megnyúzták és földarabolták az antilopot; most már holnap
677 XXVII |                estig elég eleségük volt: az úton tehát nem kellett többé
678 XXVII |                  többé vadászniok.~Mivel az idő dél felé járt, mindjárt
679 XXVII |              partján, a hol a nők legott az ebéd elkészítéséhez láttak.
680 XXVII |              ebéd elkészítéséhez láttak. Az antilop húsa különben is
681 XXVII |               pihenőt kellett tartaniok.~Az éjszakai nyugodalmat semmi
682 XXVII |                  négy óra tájban kiértek az erdőből.~Termékeny mező
683 XXVII |                 terült el szemeik előtt. Az őserejű föld gazdag, tropikus
684 XXVII |                 állatok ügetve tértek be az erdőbe, a honnan messze
685 XXVII |                 perczekig némán bámulták az istenáldotta, gyönyörű vidéket.~-
686 XXVII |                   szólt Jenny büszkén. - Az ám csak a földi paradicsom!~
687 XXVII |              tájban megálltak pihenni, s az éjszakai tanyát előkészíteni.
688 XXVII |                 kellett félniök, s ezért az ízletes vacsora után a fák
689 XXVII |                  ordítása meg-megzavarta az éjszaka csöndjét, s bár
690 XXVII |                   s bár nagyon távolról, az erdőből hallatszott, mégis
691 XXVII |           egészen a sziklaszorosig, mely az Ígéret-földjére vezetett,
692 XXVII |             szerencsésen meg is érkeztek az eberfurti nyaralóba.~A majorban
693 XXVII |              rendben volt. Kinyitogatták az ajtókat, ablakokat, hogy
694 XXVII |            beszállásolták magukat.~Mivel az eberfurti remetelakba gyakran
695 XXVIII|                         XXVIII. FEJEZET.~Az utazás Falkenhorstba. -
696 XXVIII|              Csalódás-fokot is.~- Nem ez az a hegyfok, - kérdezte Harry
697 XXVIII|        megérkezését kell lesnie?~- De ez az, kapitány, - felelte Fritz; -
698 XXVIII|                nemsokára meg is érkezik.~Az eberfurti majortól, mint
699 XXVIII|                   Sok százszor megjárták az utat Eberfurt és Falkenhorst
700 XXVIII|              durranását, vagy kutyájának az ugatását... De köröskörül
701 XXVIII|                  csönd volt, melyet csak az apróbb madarak csicsergése
702 XXVIII|               tíz percz... aztán kiértek az erdőből, s egyszerre föltűnt
703 XXVIII|                  föltűnt a major udvarán az óriási magnólia-fa...~Fritz
704 XXVIII|                 rángatva a sarkaiból is.~Az udvarba érve megálltak;
705 XXVIII|                itt sincsenek?...~Ferencz az istállókhoz, aklokhoz szaladt:
706 XXVIII|                  fenekestől fölforgatva, az ágynemű leszórva a földre,
707 XXVIII|                inkább rombolási vágyból. Az élelmiszerek szétszórva,
708 XXVIII|                  földön, melyet gondosan az övébe dugott.~Mindnyájan
709 XXVIII|         épületből állt, s a felső emelet az óriási magnólia fán volt,
710 XXVIII|                óriási magnólia fán volt, az ágak szétágazásának közepén,
711 XXVIII|            Nyugat felé, a honnan jöttek, az a termékeny síkság terült
712 XXVIII|             melyet a Falkenhorst-patak s az újon ásott csatorna öntözött;
713 XXVIII|                 láthattak messzire, mert az Üdv-öblének túlsó felén
714 XXVIII|                 is, hogy a sziget ormán, az ágyútelep fölött valóban
715 XXVIII|          vitorlamester fojtott hangon.~S az Üdv-öble felé fordulva,
716 XXVIII|              aztán vissza is kapta.~- Mi az? - kérdezte Fritz.~- A vademberek! -
717 XXIX  |         Tanácskozások a teendők felől. - Az ágyúlövés. - A kémszemle. - ~
718 XXIX  |           európai lakosai vannak... csak az volt a kérdés, hogy mi lett
719 XXIX  |                 alatt tartják őket... De az is meglehet, hogy idejében
720 XXIX  |                 rajtuk üssenek!~E közben az öt vadember egyenesen befordult
721 XXIX  |               őket a 40-50 láb magasból.~Az öt vad, nem messze a major
722 XXIX  |                  elvált tőlük. Egyenesen az udvarba mentek, s a baloldali
723 XXIX  |                  Ez valószínű volt, mert az öt vad csakugyan egyenesen
724 XXIX  |               tanácsolta, hogy várják be az éjszakát, de Ferencz hallani
725 XXIX  |             szólt most a kapitány - csak az a kérdés, hogy mindnyájan
726 XXIX  |                 hogy czélszerűbb bevárni az estét és az éjszaka homályában
727 XXIX  |          czélszerűbb bevárni az estét és az éjszaka homályában kikémlelni,
728 XXIX  |                 honnan valamennyien, még az nap éjszaka Zuckertopba
729 XXIX  |                 is gyakran használta ezt az álöltözetet.~- Nem, ezek
730 XXIX  |                 örömében.~Megpillantotta az ágyú tüzének föllobbanását,
731 XXIX  |                 támadásai elől, s a mint az ágyúlövésből látszott, ugyancsak
732 XXIX  |              volt a Czápa-szigeten: csak az volt a kérdés, hogy hát
733 XXIX  |           kedvezőre fordult helyzeten.~- Az a fő, hogy a Czápa-szigetre
734 XXIX  |                  s mivel nagy csónakunk, az «Elisabeth» bizonyára ott
735 XXIX  |          tengerszorost?...~- Gyerekjáték az egész, kedvesem - felelte
736 XXIX  |           szorongó izgatottsággal várták az estét.~Nyolcz óra tájban,
737 XXIX  |          vitorlamester óvatosan lementek az udvarba; ha nem látják nyomát
738 XXIX  |                tengerre szállnak.~Leérve az udvarba, semmi gyanúsat
739 XXIX  |              Ferenczet pedig ott hagyták az udvar bejáratánál, hogy
740 XXIX  |                 tíz tájban mind lejöttek az udvarba; elöl a kapitány,
741 XXIX  |           elhagyatott volt most is, mint az imént.~Mire a csónakhoz
742 XXIX  |                  Mire a csónakhoz értek, az már vígan ringott a tengerdagály
743 XXIX  |            mihelyt a kötelét eloldozták, az áradat rögtön hátára kapta
744 XXIX  |              tudták, hogy valaki őrködik az ágyúk mellett... Hátha őket
745 XXIX  |          kőhajításnyira ért a szigethez, az ágyúk mellett valami fény
746 XXX   |               számban, együtt volt abban az épületben, mely lakóház
747 XXX   |                   vagy ötszáz lépésnyire az ágyuktól, melyek fölött
748 XXX   |          Legalább százan, s valószínűleg az ausztráliai partokról jöttek,
749 XXX   |                  tengeren közeledtek, és az «Elisabeth»-tel gyorsan
750 XXX   |                  kell hozzátennünk, hogy az év utolsó napjait mind a
751 XXX   |                hogy a «Licorne» mindjárt az Angliába utazás kezdetén
752 XXX   |                  adhatott hírt Európában az újon fölfedezett szigetről.~
753 XXX   |             csüggedt szívvel kezdték meg az 1817-ik esztendőt. Néha-néha
754 XXX   |              hogy a «Licorne» talán csak az idők viszontagságai miatt
755 XXX   |                 megkerülésével egyenesen az Üdv-öbölbe tartott.~Lélekszakadva
756 XXX   |                  sem, mert a mióta Jack, az elefántok üldözése közben,
757 XXXI  |                vademberek csónakraja. - ~Az éjszakai támadás. - Az utolsó
758 XXXI  |                   Az éjszakai támadás. - Az utolsó töltések. - Ágyúlövés
759 XXXI  |                   Ágyúlövés a tengerről.~Az éjszaka hátralevő részét
760 XXXI  |              mellett nem mulasztották el az őrködést sem, s hajnalig
761 XXXI  |              mérföld. Nappal könnyű volt az őrködés, mert az ágyúk mellől
762 XXXI  |             könnyű volt az őrködés, mert az ágyúk mellől a partokat
763 XXXI  |               partokon, s visszakergetik az esetleges támadókat. Ez
764 XXXI  |                  van, s aztán itt vannak az antilopok is. A forrás vize
765 XXXI  |                egyhamar... Oh, hogy ezek az ördögök laknak a mi kényelmes,
766 XXXI  |                lehet, hogy pár nap múlva az ő ágyúi űzik el ezeket az
767 XXXI  |                az ő ágyúi űzik el ezeket az ördögöket...~- Adná Isten! -
768 XXXI  |            Zermatt asszony reménykedve. ~Az ostromlottak állapota elég
769 XXXI  |                   friss húst bőven adtak az antilopok, a kókuszdió-
770 XXXI  |           közelíteni. Azt a partot, mely az ágyútelep alján alkalmas
771 XXXI  |                 kikötésre, jól megvédték az ágyúk, melyekkel végig lehetett
772 XXXI  |                  mint valami várat.~Maga az ágyútelep sziklás, különálló
773 XXXI  |                puskával verhessék vissza az esetleges rohamot.~Mihelyt
774 XXXI  |                 első öröme lecsillapult, az aggodalmak ismét felülkerekedtek.
775 XXXI  |                 nagy számukkal elnyomják az ostromlottakat, ha csak
776 XXXI  |          fölváltva végezték éjszakánkint az őrjárás fontos és fáradságos
777 XXXI  |                  még nem kísérlették meg az éjszakai támadást.~Január
778 XXXI  |            kapitány és Jack fölváltották az ágyúk mellett Ernőt és Wolston
779 XXXI  |                   kérdezte Wolston úr.~- Az lehet, - felelte Ernő.~-
780 XXXI  |           haladva, keresztben szelték át az Üdv-öblöt, s fél négy felé,
781 XXXI  |          sikertelen várakozást, s félvén az ostromlottak ágyúitól, puskáitól,
782 XXXI  |                  mertek támadni... Ámbár az is meglehet, hogy csak társakért
783 XXXI  |                 hová lenni örömében; még az nap vissza akart menni Felsenheimba,
784 XXXI  |                is egész estig őrt álltak az ágyúk mellett, éjjelre pedig
785 XXXI  |                 Gould kapitány éjszakára az ágyú-telepet őrizték, Jack,
786 XXXI  |             éjszaki partjain czirkáltak.~Az éjszaka nagyon sötét volt;
787 XXXI  |                 lefeküdt; éjfélig ő volt az őr, akkor felköltötte Fritzet,
788 XXXI  |                  dördült el, ugyan abból az irányból, de már közelebbről.~-
789 XXXI  |               Kapitány úr: menjen vissza az ágyúkhoz, én mindjárt megtudom,
790 XXXI  |                 A kapitány visszasietett az ágyúkhoz, melyeket nem lehetett
791 XXXI  |                  Éppen akkor kötöttek ki az éjszak-keleti sziklák közt,
792 XXXI  |              Akkor nincs más hátra, mint az ágyúkhoz menekülni, - mondta
793 XXXI  |               volt. Így akarták rászedni az ostromlottakat és cselük
794 XXXI  |                  lehetett és fölmenekült az ágyútelephez.~Helyzetük
795 XXXI  |                   rosszul beszállásolták az ágyútelep mögött épített
796 XXXI  |                Jack égő kanóczcal álltak az ágyúk mellett.~Mikor a fekete
797 XXXI  |      szürkületében, vagy száz lépésnyire az ostromlottaktól, Gould kapitány
798 XXXI  |                 a sziget belsejébe. Csak az volt a kérdés, hogy elment-e
799 XXXI  |             kérdés, hogy elment-e kedvük az újabb támadástól, vagy pedig
800 XXXI  |             vissza?... Akárhogy volt is, az ostromlottak készen várták
801 XXXI  |        Napkeltéig háromszor rohanták meg az ostromlottakat, s minden
802 XXXI  |             hevesebb, erőszakosabb lett. Az utolsó rohamban vagy húsznak
803 XXXI  |              kísérlenek meg új támadást.~Az ostromlottak fáradtan, csüggedten
804 XXXI  |                 csüggedten néztek össze. Az éjszakai védelemben sok
805 XXXI  |              fogytán volt, s ha ellőtték az utolsó töltést is: mi lesz
806 XXXI  |                 is: mi lesz velük?... Ez az idő pedig nemsokára bekövetkezik.~
807 XXXI  |                 és hevességre meghaladta az előbbi hármat. A vadak,
808 XXXI  |                Fogytán lévén a puskapor, az ostromlottak sem tüzeltek
809 XXXI  |              birokra keltek, ölre mentek az ostromlottakkal.~John Block
810 XXXI  |                közé, halomra döntve vele az alant tolongó vadakat. Jack
811 XXXI  |            markolatig döfte kését egynek az oldalába, a kapitány, Zermatt
812 XXXI  |               túlereje végre is elnyomja az ostromlottakat. S ha a vadak
813 XXXI  |            számíthatnak kegyelemre ettől az őrültségig dühös, vérszomjas,
814 XXXI  |               Hajrá! - harsogott Jack.~S az ágyúlövéstől megdöbbent
815 XXXI  |                   felelte Jack, lemászva az árboczról.~E pillanatban
816 XXXI  |              vadak is a tengerbe fúltak.~Az ostromlottak meg voltak
817 XXXII |             birtokba veszi a szigetet. - Az első esküvő ~Új-Svájczban. -
818 XXXII |           pillanatban jelent meg, s most az Üdv-öbölben vetett horgonyt.
819 XXXII |               Felsenheimot. Valószínűleg az volt a szándékuk, hogy a
820 XXXII |               arról a helyről is, a hová az új polgárokat letelepíthetik,
821 XXXII |                föl.~Azt határozták, hogy az új gyarmat a Sakál-patak
822 XXXII |             épüljön, s Felsenheim legyen az első falu, s később a sziget
823 XXXII |            hatóság képviselője mindaddig az Üdv-öbölben marad, míg az
824 XXXII |                az Üdv-öbölben marad, míg az új gyarmatosok meg érkeznek;
825 XXXII |       Új-Svájczban: Zermatt Ernő vezette az oltárhoz Wolston Anna kisasszonyt
826 XXXII |            szerény kápolnájában. Ez volt az első esküvő a szigeten,
827 XXXII |                  nőül Doll Wolstont. Ezt az esküvőt már nem abban a
828 XXXII |          kápolnában tartották meg, hanem az új templomban, mely Falkenhorst
829 XXXII |          Felsenheim közt fele úton épült az árnyas fasorban; a csinos
830 XXXII |                napról-napra gyarapodott. Az új gyarmatosok mind könnyen
831 XXXII |                 mind könnyen boldogultak az egészséges éghajlatú, termékeny
832 XXXII |                kimeríthetetlenek voltak. Az állandó közlekedést és forgalmat
833 XXXII |                 A sziget nyersterményei, az úgynevezett gyarmatáruk,
834 XXXII |            kikötője is volt a szigetnek: az egyik a Montrose-folyó torkolatában
835 XXXII |             össze a sziget belsejével és az Üdv-öböllel.~Három évvel
836 XXXII |          építtetett a katonaság számára: az egyiket a Keleti-fokra,
837 XXXII |                 borúra derű következett, az elveszettnek hittek megkerültek,
838 XXXII |                 katonai állomás is, mert az Indiai-óceán és a Szunda-tengerek