Fejezet

  1 I     |           FEJEZET.~Jön a tavasz! - Fritz és Jack. - Látogatás a Czápa-szigeten. - ~
  2 I     |              szigeten, mely az Egyenlítő és Baktérítő közt, a déli szélesség
  3 I     |                 úr, a felesége, négy fia és Jenny Montrose boldogok
  4 I     |              emlékeztek vissza hazájukra és szerettek volna a világgal
  5 I     |              Sakál-patak partjára. Fritz és Jack már megelőzték és magukkal
  6 I     |             Fritz és Jack már megelőzték és magukkal vitték horgaikat
  7 I     |                 évszak elmúltával, Fritz és Jack át szoktak csónakázni
  8 I     |              mely meghallaná a lövéseket és felelne rájuk?...~- Tökéletesen
  9 I     |                   készítsük el a kaiakot és menjünk... Egy óra múlva
 10 I     |                ébresztik föl Falkenhorst és Felsenheim szikláin!...
 11 I     |                 lövöldözni minden reggel és minden este...~- Mindenesetre, -
 12 I     |                van! - helyeselte Jack. - És ha Felsenheim meg Falkenhorst
 13 I     |               anyánkat, - mondta Feri.~- És a kedves Jennyt is, - tette
 14 I     |                  E pillanatban Zermattné és Jenny Montrose, a kik szintén
 15 I     |                 Jack vidáman megfordulva és megállva. - Fritz meg én
 16 I     |                 hogy fölhúzzák a lobogót és két ágyúlövéssel üdvözöljék...
 17 I     |         fáradságot megbíró, bátor vadász és hatalmas gyalogló volt:
 18 I     |         megszerette. Jenny nagyon kedves és jó teremtés volt; szép szőke
 19 I     |                   szép szőke haja fényes és lágy volt, mint a selyem,
 20 I     |              hontalanok közé.~Ernő, Jack és Feri testvérüknek fogadták
 21 I     |          bátyjával: épp oly ügyes, bátor és fáradhatatlan volt, mint
 22 I     |                  vidám, szolgálatra kész és engedelmes. Túlságos jó
 23 I     |             tréfát, mert valóban jószívű és derék fiú volt.~A kaiak
 24 I     |                       Igaz, - mondá Jack és elmosolyodott, mert tudta,
 25 I     |                  a Czápa-szigeten. Fritz és Jack első gondja volt meg
 26 I     |               belül bőven találtak füvet és vizet. Összesen vagy ötven
 27 I     |                maga Felsenheim lesz...~- És ugyan mikor?~- Majd akkor,
 28 I     |                 A mi hazánk eléggé népes és könnyen küldhet utánunk
 29 I     |                nem vagyunk svájcziak?... és lám, mégis kivándoroltunk!~-
 30 I     |               síkon, mely a Csalódás-fok és az Üdv öblének déli szarva
 31 I     |                megvizsgálta, megtöltötte és fölporozta a két ágyút.
 32 I     |                 Készen! - kiáltotta Jack és hirtelen fölrántotta a zászlót
 33 I     |                   ismételte másodszor is és a két ágyúlövés dörögve
 34 I     |           ágyúlövés! - ismételte Jack.~- És kelet felől lőttek!... -
 35 I     |             meghallotta a két ágyúlövést és felelt rájuk, s talán befordul
 36 II    |                 visszaverték a dörrenést és Zermatt úr, a felesége és
 37 II    |                és Zermatt úr, a felesége és Jenny, Ernő meg Ferencz
 38 II    |               Falkenhorst felé. Ujjongva és zsebkendőiket lobogtatva
 39 II    |               fölkiáltott:~- Nini! Fritz és Jack már indulnak is!~-
 40 II    |               kérdezte Zermatt úr.~Fritz és Jack annyira kimerültek
 41 II    |            zihálva kapkodtak levegő után és némán mutogattak kelet felé,
 42 II    |             történt? - ismételte Ferencz és izgatottan belekapaszkodott
 43 II    |           láthatja viszont... Zermatt úr és fiai az édes hazáról ábrándoztak...
 44 II    |              édes hazáról ábrándoztak... És mindnyájan könnyezve, boldogan
 45 II    |              Család-hidat is. Zermatt úr és fiai erősen dolgoztak, hogy
 46 II    |                  rombolásától. Zermattné és Jenny még a lábukat sem
 47 II    |              hajó elmenekül a vihar elől és soha többé nem tér vissza.~
 48 II    |                   hogy Fritz, Jack, Ernő és Feri két-két óránkint fölváltva
 49 II    |                  nem tépte-e el a csónak és a kaiak köteleit.~A vihar
 50 II    |                óráig tartott. Zermatt úr és fiai a pogány időben alig
 51 II    |            közelében maradni.~Zermatt úr és Zermattné már lemondtak
 52 II    |                 reményeikről. Ernő, Jack és Feri, a kik már zsenge gyermekkoruktól
 53 II    |                hajó csakugyan elmenekült és nem jön vissza többé, akkor
 54 II    |                  meghallja a lövéseinket és felel is rájuk...~A kaiakot
 55 II    |             megvárhatják, míg Zermatt úr és Jack a kaiakkal hazatér.~
 56 II    |             menjen, hanem küldje Fritzet és Jackot, a kik már elég nagyok
 57 II    |                azt tanácsolta, hogy Jack és Fritz fessék be magukat
 58 II    |                 testvér befestette magát és úgy öltözködött, mint az
 59 II    |            öltözködött, mint az andománi és nikobári bennszülöttek szoktak.
 60 II    |                  őket a hajóra: de Fritz és Jack, bár most már meg voltak
 61 II    |                 vele, hanem megfordultak és három órai evezés után ismét
 62 III   |               voltak: Wolston úr, a neje és két leányuk, Anna meg Doll,
 63 III   |               Fokvárosban lakott nejével és kis gyermekével.~A Licorne
 64 III   |               félig éhenhalva megtalálta és fölszedte a nyílt tengeren.
 65 III   |                  sem a többi matrózokról és utasokról - a kik közt Montrose
 66 III   |                vonta magára a parancsnok és a legénység figyelmét. Erre
 67 III   |             hajóhoz, hirtelen megfordult és eltűnt, a merre jött.~A
 68 III   |                 indulnak a sziget keleti és északi partjának átkutatására.~
 69 III   |             fehér lobogóval, mint a béke és barátság jelével gyorsan
 70 III   |                Ez a két férfi Zermatt úr és legidősebb fia, Fritz volt.
 71 III   |              örömmel fogadta a meghívást és nemsokára ő is ott volt
 72 III   |           bemutatta neki egész családját és Jenny Montrose kisasszonyt
 73 III   |          bennszülöttek mi voltunk: Fritz és én! - felelte Jack kaczagva,
 74 III   |         indulnánk most újra ilyen hosszú és veszedelmes útra?~- Ah,
 75 III   |                bele kell nyugodnunk...~- És Jenny?...~- Ő mindenesetre
 76 III   |             tekintettem őt...~Zermatt úr és neje még sokáig beszélgettek
 77 III   |                  gazdaságot, a kényelmet és jólétet, mit tíz esztendei
 78 III   |              minden a Wolston-családnak; és Wolston úr, mikor estefelé
 79 III   |                 Nem engedhetné meg nekem és családomnak, hogy meghúzódjunk
 80 III   |              kiáltottak föl valamennyien és vígan koczintgattak.~- S
 81 III   |          szigeten; helyettük Fritz, Feri és Jenny hajóra szállnak, s
 82 III   |             családjával a szigetre. Ernő és Jack Új-Svájczban maradnak
 83 III   |             hozni hajóján Fritzet, Ferit és Montrose kisasszonyt, -
 84 III   |             feleségével, kis gyermekével és Doll kisasszonnyal együtt.~
 85 III   |            hadnaggyal: néhány hordó bort és pálinkát, felső- és alsó
 86 III   |                 bort és pálinkát, felső- és alsó ruhákat, fehérneműt,
 87 III   |           különösen sok puskaport, ólmot és puskát, a mire nemcsak a
 88 III   |            Licorne fölszedte vasmacskáit és indulásra készen állt. A
 89 III   |        könnyeiket. Fritz, Feri meg Jenny és Doll fölszálltak a hajóra,
 90 III   |            lassan kifeszítette vitorláit és méltóságteljesen nekivágott
 91 III   |                 a szigetnek, s erre Jack és Ernő két lövéssel feleltek
 92 IV    |                messze a hajótól elmerült és egyetlen egy matróz sem
 93 IV    |            Zermatt-család maradt: az apa és anya, meg négy gyermekük,
 94 IV    |                  önző, menekülő matrózok és ez volt a szerencséjük.~
 95 IV    |                  deszkákból, gerendákból és átvitte rá egész családját.
 96 IV    |                   visszaevezett a hajóra és minden használható tárgyat
 97 IV    |                hogy új életet kezdhessen és boldogulhasson. Volt két
 98 IV    |            völgyben nagy volt a forróság és Zermatt úr egyik kirándulása
 99 IV    |               mindenféle jóhúsú állattól és madártól, a folyócskában
100 IV    |                  alig fértek meg a rákok és a halak. Volt azonkívül
101 IV    |                kenyérfa, kakaó-babcserje és még sok más finom gyümölcs
102 IV    |                   De midőn eljött az est és Fritz még mindig oda volt,
103 IV    |           Zermatt úr két fiával, Ernővel és Jackkal kora hajnalban a
104 IV    |                  a nagy sajkához sietett és épen tengerre akart szállni,
105 IV    |                 a kaiak.~Fritz ült benne és hazafelé igyekezett. Mihelyt
106 IV    |               átrándult a Czápa-szigetre és át akarta kutatni; de nem
107 IV    |                  Zermatt úr, Fritz, Jack és Ernő elindultak a fölfedező
108 IV    |               maradt más, mint Zermattné és Feri.~Fritz a sajka előtt
109 IV    |             nyüzsögtek a fókák, rozmárok és tengeri kutyák. Másfél mérföldnyire
110 IV    |                 szedtek, meg pemmikánból és néhány tojásból. Aztán visszamentek
111 IV    |                  gyöngykagylót halásztak és nagyon bő zsákmányuk volt.
112 IV    |         zsákmányuk volt. Esténkint Fritz és Jack vadászni mentek, de
113 IV    |         kóborolni, sőt 14-dikén egy hím- és egy nőoroszlánnal is találkoztak.
114 V     |               mivel nem akarta idő előtt és ok nélkül fölizgatni fiait
115 V     |                  nélkül fölizgatni fiait és feleségét. Ő maga azonban
116 V     |               feketére mázolta az arczát és alakját, hogy malájinak
117 V     |             sziget a Gyöngyház-öbölben...és az angolt is...fiatal leány...
118 V     |                     legfeljebb húsz éves és csak férfiruhába öltözött.
119 V     |              Zermatt-család nagy örömmel és szeretettel fogadta a fiatal
120 V     |                 nevelte őt, nagy gonddal és szeretettel. Az 1812-dik
121 V     |            szobalányával, néhány utassal és Greenfield kapitánnyal a
122 V     |              Dorcas összes legénységéből és utasaiból csak ő maga menekült
123 V     |                 a magával hozott kovával és aczéllal pedig tüzet is
124 V     |                gyújtani.~Hogy meddig élt és nyomorgott ilyen módon,
125 V     |  hozzávetőlegesen gondolta, hogy már két és fél éve lehet, mióta hajótörést
126 V     |                fáradságot, veszedelmeket és lázas erőlködéssel evezett
127 VI    |                   Csatorna a Sakál-patak és a Hattyú-tó közt. - Az 1816-
128 VI    |                Felsenheimban. Zermatt úr és neje sokáig nem bírtak megnyugodni
129 VI    |             gyermekeikkel együtt az öröm és boldogság is örökre eltávozott
130 VI    |                de természetére, ízlésére és jelleme komolyságára teljesen
131 VI    |              időn ő is ép úgy meggyógyul és megerősödik, mint az apja.~
132 VI    |         gyarmatosai, ha Montrose ezredes és az ifjabb Wolston-család
133 VI    |                ellátnia a konyhát hússal és Jack, két kutyája, Braun
134 VI    |               vállára vetette a puskáját és elindult a kirándulásra.
135 VI    |          szelídített sakált, mely szimat és furfang dolgában mindkét
136 VI    |                Zermatt úr meg Wolston úr és a nők szekéren mentek, Ernő
137 VI    |              roppant gyorsan szaporodnak és Ausztráliában, a hol nem
138 VI    |                 tapasztalták, hogy Fritz és Feri dolgos kezei hiányzanak.
139 VI    |               meg nyugaton a Falkenhorst és keleten a Keleti-patak,
140 VI    |                 elvezethetnők a waldeggi és zuckertopi földek öntözésére
141 VI    |                  dolog, Wolston úr, Ernő és Zermatt úr szorgalmasan
142 VI    |           Wolston úr.~- Így már egyszerű és könnyű a munka - szólt Zermatt
143 VI    |                Jack meg is sajnálta őket és azt mondta:~- Igazán kár,
144 VI    |        elpusztítanák.~Ezalatt Wolston úr és Ernő elkészítették a vízemelő
145 VI    |                 el fogja kísérni leányát és Fritzet új otthonukba...~
146 VI    |                 volt fontos eseményekben és új korszak kezdetét jelezte
147 VII   |                   a ki elpirult örömében és boldogságában, hogy Ernő
148 VII   |                 állatokat. Megsimogatták és bőven ellátták mindennel
149 VII   |              szaladoztak a kutyák, Braun és Falb, s utánuk ment a társaság
150 VII   |              zab-, búza-, árpa-, maniok- és burgonyaföldek szegélyeztek.
151 VII   |           vadászni mennek, hanem sétálni és szórakozni. Ernő szívesen
152 VII   |             mindent a legnagyobb rendben és teljesen jókarban talált.
153 VII   |               azt a nagy találékonyságot és ügyességet, a mellyel Zermatt
154 VII   |                az ön páratlan ügyességét és szorgalmát. De mégis van
155 VII   |                 minek meg kellene lennie és nincs meg... Én már beszéltem
156 VII   |               pótolják a távollevő Fritz és Ferencz hiányát. Végre márczius
157 VII   |                  szétnézzenek a szigetem és átkutassák a még nem ismert
158 VII   |                  még a második aratásig: és ha tetszik, azt ajánlom,
159 VII   |                gondoskodtak bő eleségről és vízről a házi állatok számára;
160 VII   |            vályúba. A két kutyát, Braunt és Falbot, magukkal szándékoztak
161 VII   |                 pisztolyt, sok puskaport és golyót hordtak föl rá, s
162 VIII  |            kormányzott; Wolston úr, Ernő és Jack pedig a vitorlaköteleknél
163 VIII  |           szomorúan - csak férjem meg én és a gyermekek menekültünk
164 VIII  |           vállalkozni, ha visszajön...~- És ugyan miért? - kérdezte
165 VIII  |             hegyet! - kiáltott föl Jack.~És balra mutatott, a hol egy
166 IX    |                 itt is mindenütt sziklás és kopár volt. Fának, növényzetnek
167 IX    |               hosszú halóriások is; Jack és Ernő nagyon szerettek volna
168 IX    |            szerettek volna csónakba ülni és szigonnyal vadászni rájuk,
169 IX    |                 halász-sasok, kormoránok és albatroszok vijjogva, rikácsolva
170 IX    |                  kormányzott, Wolston úr és Ernő a hajó orrában lesték
171 IX    |             előtt. A part ép oly csöndes és elhagyatott volt, mint a
172 IX    |                  mert szélesebb, mélyebb és nagyobb, aztán meg mert
173 IX    |             Zermatt úr, Wolston úr, Jack és Ernő elindultak fölfedező
174 IX    |           négyszögmérföld területen volt és szinte áthághatatlan természetes
175 IX    |                  területet a Sakál-patak és a Falkenhorst-csermely,
176 IX    |           öntözte; ezen épült Felsenheim és Falkenhorst, s itt voltak
177 IX    |            voltak a waldeggi, zuckertopi és eberfurti tanyák is.~Ernő
178 IX    |                Ernő szorgalmasan rajzolt és jegyezgetett útközben is
179 IX    |                 jegyezgetett útközben is és örvendezve mondta:~- Ez
180 IX    |            sokáig kint maradtak a parton és élvezték a gyönyörű, kellemes
181 X     |             ember munkájának. A szárnyas és lábas vad a szó szoros értelmében
182 X     |          távolban pedig bivaly-csordákat és strucz csapatokat is láttak,
183 X     |             állatok ijedve rebbentek meg és menekültek a sűrűbe. A vízparti
184 X     |      tengerdagálynak nemsokára vége lesz és nem juthatunk el odáig -
185 X     |           ajánlom, hogy vessünk horgonyt és maradjunk itt.~- A mint
186 X     |            vidéket; e czélból Wolston úr és Ernő a csónakkal fölfelé
187 X     |              Montrose-folyón, Zermatt úr és Jack pedig gyalog kutatják
188 X     |                  kanyarodott. Wolston úr és Ernő, bár a nap égetően
189 X     |               hegylánczból fakad?~- Azt; és ha eljuthatunk odáig, szeretnék
190 X     |                 hozzáláttak az evezéshez és a csónak csakhamar megkerülte
191 X     |                   Beültek hát a csónakba és gyorsan eveztek a víz mentén
192 X     |               már otthon találták Jackot és Zermatt urat is. Ők szerencsésebben
193 X     |             mentek, a vidék fölötte szép és termékeny volt; Jack vadászott
194 X     |         megtörülte a messzelátó lencséit és több ízben sokáig figyelmesen
195 X     |             tehát, hogy Zermatt úr, Jack és Ernő egymás kezéből vették
196 XI    |              őket a waldeggi, zuckertopi és prospect-hilli tanyákhoz.
197 XI    |            aratás, hála a csatornázásnak és szorgalmas öntözésnek, nagyon
198 XI    |                  megtöltötték az ágyúkat és haza mentek.~Május második
199 XI    |                  nekik a konyhában.~Ernő és Anna mindjobban összebarátkoztak
200 XI    |              mindjobban összebarátkoztak és szüleik már előre látták,
201 XI    |              Licorne, s meghozza Fritzet és Jennyt, akkor talán megtarthatják
202 XI    |                 talán megtarthatják Ernő és Anna lakodalmát is.~Egy
203 XI    |                 úr, a ki a lakatossághoz és kovácsmesterséghez is értett,
204 XI    | kovácsmesterséghez is értett, Zermatt úr és néha Ernő segítségével,
205 XI    |         segítségével, mindenféle hasznos és szükséges szerszámot készített;
206 XI    |              pedig, mihelyt kissé derült és szerét tehette, legott megszökött
207 XI    |               építendő kápolna tervét is és abban állapodtak meg, hogy
208 XI    |          égethetnek a tömérdek kagylóból és csigahéjból, mely a partokon
209 XI    |               azonban egyre gyakoriabbak és hevesebbek lettek. Félni
210 XI    |             tehát Zermatt úr, Jack, Ernő és Wolston úr kimentek Felsenheimből,
211 XI    |                   fölváltva német, angol és franczia nyelven.~Július
212 XI    |            elmúlt augusztus első fele is és még mindig nem lehetett
213 XI    |            kapták vízmentes köpönyegüket és kisiettek a szakadó esőbe.
214 XI    |              láttak: a tenger tükre sima és tiszta volt.~- Menjünk a
215 XI    |     Czápa-szigetre! - tanácsolta Jack. - És lőjünk: hátha feleletet
216 XI    |                 férfi erős karja könnyen és biztosan hajtotta a csónakot.
217 XI    |            antilopok tanyája szertedúlva és... a félszer, mely alatt
218 XI    |                 serpenyőjébe, fölporozta és meggyújtotta; a kanócz tövig
219 XI    |                   Ki... mindkettőt!...~- És kicsoda?~- Kicsoda?... alighanem
220 XII   |         kerítéseket, melyekkel a kecskék és juhok legelőit kerítették
221 XII   |                 is, mert a régit letépte és elvitte az orkán. A háznak
222 XII   |                már még csak a zuckertopi és prospect-hilli tanyák meglátogatása
223 XII   |               belsejébe.~Mivel Zuckertop és Prospect-Hill messze voltak,
224 XII   |                Búzát, kölest, kukoriczát és zabot vetettek, mely a fekete
225 XII   |          televény földben buján fizetett és harminczszoros magot is
226 XII   |               hamar kijavították; a tea- és kápri ültetvényeken alig
227 XII   |                 elvégeztek minden munkát és elégedetten tértek vissza
228 XII   |              kitakarították Felsenheimot és elvégezték a nagymosást,
229 XII   |           megdicsért, mert valóban ügyes és ízléses volt.~- Lesz-e tornya
230 XII   |                  a házra meg a hölgyekre és Wolston úr meg Jack és Ernő,
231 XII   |         hölgyekre és Wolston úr meg Jack és Ernő, hárman átkutatják
232 XII   |       mindenkinek tetszett, kivéve Ernőt és Annát, a kik jobb szerettek
233 XII   |               reggel befogtak a szekérbe és mindnyájan föltelepedtek
234 XII   |               betörni az Ígéret-földjére és szerencse, hogy nem sikerült
235 XII   |                mentek ki a hegyszoroshoz és érzékeny búcsút vettek egymástól.~-
236 XIII  |                  mérföld hosszú lehetett és párvonalosan húzódott azzal
237 XIII  |          mezőségen éppen nem volt könnyű és kényelmes. Az ölnyi magas
238 XIII  |                  fekvőhelyet kerestek ki és nagy tüzet gyújtottak. Mivel
239 XIII  |           közeleg.~Mindnyájan lefeküdtek és elaludtak tehát s hajnalban
240 XIII  |            egyenletes, csaknem sima volt és a dúsan növő moha puhává
241 XIII  |                 keresztül-kasul hevertek és szinte elzárták az utat.~
242 XIII  |             raktak a barlang szája előtt és lefeküdtek; egyikük azonban
243 XIII  |                  azonban mindig őrt állt és élesztette a tüzet, a mi
244 XIII  |                  területe.~- Ha csak dél és nyugat felé nem olyan kiterjedt,
245 XIII  |            zöldellő rétek, bokrok, aloé- és myrtus cserjék, mintegy
246 XIII  |                  csak kopár szikla volt. És a hatalmas hegygerincz fölött,
247 XIII  |               hosszabb pihenőt tartottak és villásreggeliztek. Egy órai
248 XIII  |               türelmetlen Jack fölugrott és neki iramodva a sziklacsúcsnak,
249 XIII  |          szeretjük - mondta Wolston úr - és menjünk utána.~ ~
250 XIV   |                 láttak éjszakon, keleten és nyugaton. - ~Hajó a szemhatáron. -
251 XIV   |                 mert rálépni; Wolston úr és Ernő pedig ügyeltek, hogy
252 XIV   |                 közt is, a kőszáli sasok és a hatalmas kondorok fajtájából,
253 XIV   |                   Igaz, - sóhajtott Jack és megadással vállára vetette
254 XIV   |            sziget!~Nem sokkal aztán Ernő és Wolston úr is fölkapaszkodtak
255 XIV   |     négyszögméter területű sziklacsúcsra és lihegve, halálra fáradtan
256 XIV   |                  déli felében emelkedett és Ernő, a ki értett valamit
257 XIV   |                értett valamit a terület- és távolság-becsléshez, azt
258 XIV   |            Wolston úr; - ez az angoloké! És miért ne lehetne Új-Svájcz
259 XIV   |      messzelátóval vizsgálták a szigetet és Ernő gondosan rajzolgatta
260 XIV   |              fölülről nézve még sivárabb és ijesztőbb volt. A három
261 XIV   |                  nézte, mely oly csöndes és kihalt volt, mint a temető,
262 XIV   |             szüleink, Wolston asszonynak és Annának, - minden jót kívánva
263 XIV   |                  a kiket oly szeretettel és türelmetlenül várunk.~Mindnyájan
264 XIV   |             mindnyájatokat; egészségesek és jókedvűek vagyunk; utazásunk
265 XIV   |                 kövekkel körülbástyázták és Jack meg Ernő úgy beékelték
266 XIV   |                  tengeren voltunk.~- No, és eloszlik ez a köd? - kérdezte
267 XIV   |                  a hajó délkeletnek tart és távozik a szigettől.~Valóban,
268 XIV   |           elvitorlázik Új-Svájcz mellett és még csak nem is kíváncsi
269 XIV   |                 Majd megjön a Licorne is és akkor talán mi is otthon
270 XIV   |               talán mi is otthon leszünk és méltóképpen fogadhatjuk
271 XIV   |                 a Zermatt-csúcs tetejére és Jack két puskalövéssel üdvözölte
272 XV    |              nyugtalansága. - Wolston úr és Ernő. - ~Mi történt? - Az
273 XV    |                úr, a felesége, Wolstonné és a leánya napi munkájuk után
274 XV    |                 gyorsan fölment a létrán és megfogta a galambot, Anna
275 XV    |             lefejtette lábáról a levelet és hangosan fölolvasta.~A rövid
276 XV    |       valamennyien abba hagyták a munkát és átmenvén a Család-hídján,
277 XV    |                  feltálalták az ebédet - és milyen ebédet! - hogy kétszer
278 XV    |            ballagtak vissza Felsenheimba és szótlanul, kedvetlenül ebédeltek.~-
279 XV    |                  bukkant elő.~Wolston úr és Ernő...~De hát Jack?...
280 XV    |                 mindjárt...~Wolston urat és Ernőt öröm-ujjongással fogadták;
281 XV    |                 történt szegény Jackkal!~És Wolston úr elmondott mindent:
282 XV    |                arra ritkább volt az erdő és gyorsabban haladhattak.~
283 XV    |                óra tájban nagy dübörgést és hangos trombitálást hallottak
284 XV    |                   hatalmas állat: az apa és az anya, meg egy kicsike.~
285 XV    |                  az elefántok után. Ernő és Wolston úr rögtön utána
286 XV    |           töredeznek össze az apróbb fák és cserjék: de puska durranást
287 XV    |              ideje? Ők odasiettek: a fák és bokrok köröskörül le voltak
288 XV    |                 Jack esetleg megláthassa és odatalálhasson. Éjjel a
289 XV    |             elfogadták Wolston úr tervét és rögtön megfordultak hazafelé.
290 XV    |                 hoztak, egy heti élelmet és vizet adtak a háziállatoknak,
291 XV    |          fölhordták a szükséges ágyruhát és eleséget az Elisabethre:
292 XV    |              előkészületeket, mikor Turk és Braun hirtelen kirohantak
293 XV    |               szaladva érkezett meg Jack és anyja karjaiba borult.~-
294 XVI   |                 összerogyott az éhségtől és a fáradtságtól. Előbb farkasétvággyal
295 XVI   |           elefántok oda ügettek a vízhez és kényelmesen szürcsölték...~-
296 XVI   |             golyóra töltöttem a puskámat és czélba vettem először az
297 XVI   |                  mintha a legyek csípnék és nyugodtan tovább ivott...
298 XVI   |             nagyon fájt, hogy Wolston úr és Ernő talán kétségbeesetten
299 XVI   |                 kétségbeesetten keresnek és aggódnak értem... Csak most
300 XVI   |                eszembe ötlött, hogy Ernő és Wolston úr nem jöhetnek
301 XVI   |                 kiabálással rohantak rám és letepertek... az egyik elvette
302 XVI   |        félmeztelenek voltak valamennyien és pirógáik ki voltak húzva
303 XVI   |             Valamennyien felénk rohantak és szörnyű kíváncsisággal vizsgáltak
304 XVI   |                  vízre tolta a pirógákat és bele ugrált... én pedig
305 XVI   |                 pedig fölkapván puskámat és tarisznyámat, neki rohantam
306 XVI   |                   Ez volt Jack kalandja; és most, hogy elmondta, valamennyien
307 XVI   |               lehetnek ezek a vademberek és honnan jönnek?... Most már
308 XVI   |     vademberektől... De megérkezik-e?... és idejében érkezik-e meg?...~
309 XVI   |            tarthatott az utazás Angliába és vissza, minden nap várható
310 XVI   |               menten pirógáikra szálltak és visszahajóztak oda, a honnan
311 XVI   |                 az oltárt, míg Zermattné és Wolstonné meg Anna a kis
312 XVI   |        türelmetlenséget komoly aggodalom és nyugtalanság váltotta föl;
313 XVI   |             visszaverni a Czápa-szigeten és a Felsenheim magaslatán
314 XVI   |             elmúlt november első hete is és a Licorne még mindig nem
315 XVI   |                fölment a Prospect-Hillre és szorongva leste a szemhatárt:
316 XVII  |                    Harry Gould kapitány ~és John Block kormányos-mester
317 XVII  |             rangjára vitorla-mester volt és John Blocknak hívták. Társa
318 XVII  |                 hogy nem látok-e földet.~És magában fogcsikorgatva tette
319 XVII  |                  a földet!... Ah, Borupt és czimborái jól tudták, hogy
320 XVII  |                 most fölfordulna a sajka és valamennyien a tengerbe
321 XVII  |          megesszük az utolsó eleséget is és aztán a szörnyű éhhalál
322 XVII  |              remélhetünk Isten jóságában és kegyelmében...~- Úgy van, -
323 XVII  |                másnak adta át a kormányt és a sebesült kapitány ápolására
324 XVII  |                  tizenegy éhes embernek! És ráadásul két nap óta utolérte
325 XVII  |                  visszament a kormányhoz és fásultan ült le helyére.
326 XVII  |                     Megnyálazta az ujját és föltartotta... Nem tévedett:
327 XVII  |               Fritz kihajlott a sajkából és füleit hegyezve figyelt:
328 XVII  |               ülők már mind ébren voltak és szorongva várták a köd eloszlását;
329 XVIII |       Jó-Reménység foka. - James Wolston és családja. - ~Angliában. -
330 XVIII |               Angliában. - Fritz Zermatt és Jenny Montrose házassága. -
331 XVIII |              ünnepi jó kedve volt.~Fritz és Jenny sokat beszélgettek
332 XVIII |        Új-Svájczról, a Zermatt-családról és Jenny apjáról, Montrose
333 XVIII |               elveszettnek hitt leányát. És Jenny még nagyobb örömmel
334 XVIII |                  Tudta, hogy apja, anyja és két húga ezen a hajón indultak
335 XVIII |                Zermatt-testvért, Fritzet és Ferenczet, meg Jenny Montroset
336 XVIII |                  Az ön szülei, James úr, és Anna húga is - így mondta -
337 XVIII |                 kedve lesz, hogy nejével és gyermekével letelepedjék
338 XVIII |       megtelepedik köztünk a szigeten.~- És mi valamennyien - tette
339 XVIII |           elhozod családodat is. Apámnak és az anyámnak ez a legforróbb
340 XVIII |       összeköttetést teremtene Új-Svájcz és Anglia között... Mindenesetre
341 XVIII |                  hajóra szálljunk.~Fritz és Ferencz örömmel szorították
342 XVIII |                 sógornője nyakába borult és össze-vissza csókolgatta.~-
343 XVIII |                 Most huszonhét éves volt és már árva volt, mikor James
344 XVIII |          Fokvárosban, virágzó üzlet volt és James úgy gondolkozott,
345 XVIII |                  Ferencz, Jenny Montrose és Fritz ki nem fogytak a sziget
346 XVIII |                Doll ott maradt bátyjánál és könnyezve búcsúzott el Jennytől,
347 XVIII |              dikén szedte föl horgonyait és változó szerencsével vitorlázott
348 XVIII |               majd megkerülvén a Kanári- és Azori-szigeteket, Portugália
349 XVIII |             Azori-szigeteket, Portugália és Francziaország partjai mentén
350 XVIII |          bizonyára mindent tudott.~Fritz és Ferencz szintén elkísérték
351 XVIII |                szintén elkísérték Jennyt és deczember 23-dikán reggel
352 XVIII |              házában lakott, a hol Fritz és Ferencz minden nap meglátogatták.
353 XVIII |                meggondoljuk, hogy koráll és gyöngy még tömérdek volt
354 XVIII |                  könnyen érthetjük Fritz és Ferencz örömét, mert hisz
355 XVIII |               dolgukat elvégezvén, Fritz és Jenny egybekeltek a plébánia-templomban.
356 XVIII |                 egy ismeretlen szigetén, és Jean Zermatt elbeszélése,
357 XVIII |               elbeszélése, mely az angol és franczia hírlapokban meg
358 XVIII |          indulandó, a fiatal Zermatt-pár és Ferencz, arra használták
359 XVIII |                annál nagyobb szeretettel és kíváncsisággal fogadta őket
360 XIX   |                 Fokvárosban. - Új utasok és új tisztek. - ~Viharos napok. -
361 XIX   |                 dolog nem történt. Fritz és Ferencz nagyon megbarátkoztak
362 XIX   |             mikor a Dorcas hajótöréséről és neje meg egyetlen leánya
363 XIX   |             gátolták útjában. A kapitány és a legénység megfeszített
364 XIX   |                  elintézte minden dolgát és indulásra készen várta a
365 XIX   |                   Ez nagy késedelem volt és Fritz, Ferencz, meg a Wolston-család
366 XIX   |          hajójára a kivándorlókat.~Fritz és James Wolston beszéltek
367 XIX   |             egyeztek a szállítás díjában és szeptember 29-én a «Licorne»
368 XIX   |               Flag» kibontotta vitorláit és a tengerre szállt. Kapitánya,
369 XIX   |                   elszánt tengerész volt és teljes mértékben bírta a
370 XIX   |      szenvedélyes természetű, bosszúálló és irigy ember, csalódván abban
371 XIX   |                legénységben egyre jobban és már szembetűnően meglazult
372 XIX   |          higanyoszlopa hirtelen leszállt és heves vihart jelzett. Délután
373 XIX   |              első lökésre féloldalt dőlt és csak nagy nehezen tudott
374 XIX   |             rohant a második kapitányhoz és rárivallt:~- Rögtön menjen
375 XIX   |                  hogy mi történt az első és második kapitány között,
376 XIX   |                  az ő parancsait fogadta és teljesítette.~A következő
377 XIX   |                tíz óra tájban, az utasok és a kapitány nagy álmélkodására,
378 XIX   |              Gould legott oda ment hozzá és így szólt:~- Borupt kapitány,
379 XIX   |              Block, Fritz, James Wolston és Ferencz megkísértették ugyan,
380 XIX   |               hajófenékbe.~Jennyt, Dollt és Suzant, Wolston feleségét,
381 XIX   |          történik oda fönt a három nővel és a gyermekkel! Ráadásul még
382 XIX   |                  a foglyok némi eleséget és vizet kaptak. A hozzájuk
383 XIX   |                 matrózok éberen őrködtek és minden kísérletet meghiúsítottak.
384 XIX   |                 hajótest erős hajlásából és gyors bukdácsolásából, hogy
385 XIX   |                vonhatnák, hogy hova megy és mi járatban van. Valószínű,
386 XIX   |             egyáltalában el sem jut oda. És ha a «Licorne» megérkezik,
387 XIX   |                  fájdalom éri a Wolston- és Zermatt-családot, ha megtudják,
388 XIX   |             matróz jött le a hajófenékbe és fölvitte a foglyokat a födélzetre.~
389 XIX   |       kedveseiket: Jennyt, Dollt, Suzant és a kis Bobot. És ezek a boldogtalanok
390 XIX   |                   Suzant és a kis Bobot. És ezek a boldogtalanok is
391 XIX   |             boldogtalanok is hogy sírtak és kaczagtak egyszerre örömükben,
392 XIX   |             szóval pár napra való eleség és ital.~De mit törődtek most
393 XIX   |            halniok kell, legalább együtt és egyszerre halnak meg!~A
394 XIX   |              kormányrúdjához állt, Fritz és Ferencz pedig az árboczhoz,
395 XIX   |                hol Jenny melléje térdelt és gyöngéden ápolta.~A Flag
396 XX    |                 mérföldnél...~A kapitány és a vitorlamester helyeslően
397 XX    |               evezhettek: Fritz, Ferencz és James Wolston, mert a vitorlamesternek
398 XX    |              kevés sziget van: Amsterdam és Saint-Paul, vagy délebbre
399 XX    |              Viszont, ha a sajkát a szél és a habok szeptember 27-dike
400 XX    |        mérföldnyire vagyunk Új-Svájcztól és szüleink bizonyára halálos
401 XX    |                  kellett volna érkeznie!~És Új-Svájczban valóban aggódtak
402 XX    |               visszaérkeznie. A Zermatt- és Wolston-család már nemcsak
403 XX    |         hallják-e a hajó ágyúlövéseit...~És ha majd egy hónap, másfél
404 XX    |              fognak esni: hisz bizonyára és joggal azt hiszik, hogy
405 XX    |           megpillantotta. Fritz, Ferencz és James erejük teljes megfeszítésével
406 XX    |                  eveztek, de oly gyöngék és kimerültek voltak, hogy
407 XX    |                  De semmit sem láthattak és úgyszólván csak vaktában
408 XX    |                 szellő kerekedett; Fritz és Ferencz legott fölhúzták
409 XX    |                  a sziget partja sziklás és a hullámverés összetöri
410 XX    |                 a sziget kopár, lakatlan és terméketlen, hogyan menjenek
411 XX    |          menjenek tovább a sajka nélkül? És Ferencz szavai épen nem
412 XX    |           fölhúzatta a másik vitorlát is és egyenesen a partnak kormányzott.~
413 XXI   |                      XXI. FEJEZET.~Fritz és a vitorlamester beszélgetése. -
414 XXI   |            sebeztek meg, mindnyájan épek és egészségesek voltak. Fájdalom,
415 XXI   |                vérengző fenevadak, Fritz és a vitorlamester vállalkoztak
416 XXI   |                 part nem egészen sziklás és meg bírunk rajta élni, akkor
417 XXI   |                talpon voltak mindannyian és kíváncsian vizsgálták a
418 XXI   |               ékelve kétfelől igen magas és meredek sziklafalak közé;
419 XXI   |             férfi: Fritz, Ferencz, James és a vitorla-mester kiugrott
420 XXI   |                visszaindult a sajka felé és útközben csüggedten nézte
421 XXI   |               pedig eszközök, szerszámok és főleg robbantószer nélkül
422 XXI   |                tágas, de mégis kényelmes és könnyen elzárható volt.
423 XXI   |                fölkiáltott:~- Édesvíz!~- És ráadásul friss is, tiszta
424 XXI   |            partnak ez a része még vadabb és zordonabb volt, mint az,
425 XXI   |              Csüggedten fordultak vissza és indultak a sajka felé. Senki
426 XXI   |                 azok, hanem teknősbékák!~És Ferencztől követve gyorsan
427 XXI   |                csak 10-12 hüvelyk hosszú és rovarokat eszik.~- Itt tojások
428 XXI   |                majd a tyúkokat fogom el.~És Ferencz segítségével hamarosan
429 XXI   |                béka nem tud talpra állni és nem szökhetik meg. Féltuczatot
430 XXI   |         összeszedtek vagy húsz tojást is és ezzel haza mentek a sajkához.~-
431 XXI   |                  a sajkához.~- Nos, Doll és Jenny, - kérdezte Ferencz -
432 XXI   |                 gyógyulni kezdett, Fritz és a vitorlamester karjaikon
433 XXI   |              mely éppen nem volt biztató és Fritz mindjárt szóba is
434 XXI   |              csónakkal kell körülhajózni és kikutatni a többi partokat
435 XXII  |                 Az első éjszaka. - Fritz és Jenny. - Gould kapitány
436 XXII  |          visszament a barlangba; Ferencz és James már ölszámra hordták
437 XXII  |                 kis Bobot fésülte, Jenny és Doll pedig a még alvó kapitány
438 XXII  |              Először a Dorcas hajótörése és szegény anyád halála; aztán
439 XXII  |              suttogta Jenny könnyezve.~- És most a Flag legénységének
440 XXII  |               fogunk, Isten nevében...~- És ki Istenben bízik, nem csalatkozik -
441 XXII  |            nyugat felől elzárta a partot és messze benyúlt a tengerbe.~
442 XXII  |          indulhassunk is.~Fritz, Ferencz és a vitorlamester több ízben
443 XXII  |             reggel hárman, ő maga, Fritz és a vitorlamester fölfedező
444 XXII  |                látszik, akkor megkerülik és 24, legkésőbb 48 óra alatt
445 XXII  |            hullámverés még erősebb lesz, és a sajkát a sziklákhoz veri?~-
446 XXII  |                volna.~Jenny, Doll, Suzan és Bob bemenekültek a barlangba,
447 XXII  |              melyek vad erővel paskolták és forgatták jobbra-balra?
448 XXII  |                  visszalökte a kapitányt és társait, hogy valamennyien
449 XXII  |                   Egy tompa reccsenés... és a csónak szertezúzott romjai
450 XXIII |                 mert egész éjjel dörgött és villámlott, a sziklákat
451 XXIII |                   A kapitány, John Block és Fritz kimentek a szerencsétlenség
452 XXIII |             szerencsétlenség színhelyére és összeszedték, a mi a sajkából
453 XXIII |                  vesződtek, James, Fritz és a kapitány a nyugati sziklafal
454 XXIII |                fiam! - jajdult fel Suzan és heves zokogásra fakadt.~
455 XXIII |               anyját, sietve oda szaladt és szintén elpityeredett. De
456 XXIII |                 Jenny ölébe vette a fiút és megvigasztalta.~- Látod
457 XXIII |              kedvesem, - mondta Jenny: - és majd én is varrok neked
458 XXIII |             egész közel, - örvendett Bob és visszament a homokba játszani.~
459 XXIII |                 a kapitány is, Jamesszel és Fritz-cel; még egyszer megvizsgálták
460 XXIII |      megvizsgálták a nyugati sziklafalat és átlátták, hogy csónak nélkül
461 XXIII |             ezekből több százat elfogtak és füstre akasztották, télire.~
462 XXIII |              erővel csapdosták a sziklát és világos volt, hogy Fritz
463 XXIII |              végét a vitorlamester fogta és belépett a vízbe.~A hullámok
464 XXIII |               sziklán túl?~- Csak szikla és szirtek ott is, - felelte
465 XXIII |                  volna, a mit a kapitány és a vitorlamester gondosan
466 XXIII |                   köztük nagy kormoránok és albatroszok is, hasonlók
467 XXIII |          Füstölgő-Sziklán megszelídített és postának használt.~Egy napon
468 XXIII |                 lesték Fritz mozdulatait és a madarat. Az albatrosz
469 XXIII |         albatrosz azonban nem mozdult... és Fritz, mikor már csak pár
470 XXIII |                 melyet te megtaláltál...~És Jenny nem csalódott: ez
471 XXIII |              Ebben azonban semmi különös és semmi örvendetes nem volt.
472 XXIII |             utolsó hónapjai oly sok bajt és csapást hoztak a boldogtalanokra;
473 XXIII |         Szilveszter estéjén a régi évtől és szomorúan gondoltak a kezdődő
474 XXIV  |                új csapás! - Az albatrosz és Bob kalandja.~Harry Gould
475 XXIV  |            kutyákra, melyeknek faggyából és zsírjából öntötte a gyertya
476 XXIV  |                De nem volt meleg ruhájuk és elegendő eleségük sem. Ez
477 XXIV  |                albatrosszal játszogatott és senkinek sem jutott eszébe,
478 XXIV  |             Suzan nyugtalankodni kezdett és mindenütt kereste, majd
479 XXIV  |             dörmögött magában John Block és a keleti fok felé tartott.~
480 XXIV  |           tartott.~Gould kapitány, Fritz és James épen arra sétáltak,
481 XXIV  |                Suzan úgy sírt, jajgatott és tördelte a kezeit, mint
482 XXIV  |               férfi legott visszafordult és más-más irányban indult
483 XXIV  |        fájdalmában síró görcsöket kapott és csaknem ájultan vitték be
484 XXIV  |                  azt sem látni sehol!...~És valóban, az albatrosz sem
485 XXIV  |               nélkül.~Az este közeledett és Suzan úgy őrjöngött fájdalmában,
486 XXIV  |                 hozzáláttak a kereséshez és nagy tüzet is gyújtottak
487 XXIV  |                  a tengerdagály órája is és a férfiak szorongva jártak
488 XXIV  |             Wolston asszony fájdalmasan.~És föl akart ugrani, hogy kirohanjon
489 XXIV  |                odatérdelt felesége mellé és úgy ápolta, a többi négy
490 XXIV  |               múlva megint fölkerekedtek és ismét neki vágtak a sötét
491 XXIV  |              hirtelen lehajlott a földre és hívta a madarat, mely nagyon
492 XXV   |            visszamászni. Eleinte kiabált és sírt félelmében, de aztán
493 XXV   |                 de aztán végkép kimerült és elájult; ezer szerencse,
494 XXV   |                 ez a barlang elég hosszú és kivezet bennünket a szikla
495 XXV   |            Rögtön kibővítették a nyílást és néhány gyertyát meg gyújtva,
496 XXV   |                 az első, de a szélessége és magassága alig volt 10-15
497 XXV   |              hosszában átszeli a sziklát és kivezet a túlsó oldalára.~
498 XXV   |                 a folytonos villámlástól és Fritz, Ferencz meg a vitorlamester
499 XXV   |             előtt elégett a tüzelőszerük és csak imitt-amott, a sziklák
500 XXV   |               fújt, a tenger egyre újabb és újabb csomó tengeri füvet