Fejezet

 1 I     |              Prospect Hill villáját... s végre még állatainkra is kell
 2 I     |           körüljárta az ültetvényeket, s végre ahhoz a félszerhez ért,
 3 II    |              várakozás után a kis csónak végre nyílsebesen befordult a
 4 II    |                  hallottátok? - kérdezte végre Fritz lihegve.~- Mit?...
 5 II    |                  hálát Istennek, - szólt végre Feri - hogy nem hagyott
 6 II    |                  virradó éjszakán a szél végre megfordult, s a vihar is
 7 III   |          támadásokat vissza tudja verni.~Végre október 19-dikén hajnalban
 8 V     |            űzte-hajtotta a tengeren, míg végre egy napon a hajó léket kapott.
 9 V     |              Fritz nem merte fölkelteni.~Végre a fiatal leány fölébredt,
10 VII   |                Fritz és Ferencz hiányát. Végre márczius 15-én kis pihenőt
11 VII   |              fiaim kicsinyek voltak... s végre mindig annyi sürgős, halaszthatatlan
12 VII   | megbizonyosodnunk - viszonzá Wolston úr.~Végre abban állapodtak meg, hogy
13 VII   |              vinni, hogy vadászhassanak.~Végre márczius 14-dikén este megrakták
14 X     |                 lehetnénk Felsenheimban.~Végre is abban állapodtak meg,
15 XI    |                  munkával gyarapított, s végre ott voltak Wolston úr könyvei
16 XII   |                 Augusztus utolsó hetében végre a hosszú esős évszaknak
17 XII   |                 nek.~Szeptember 21-dikén végre itt is elvégeztek minden
18 XIII  |              rajta át.~Este hét óra felé végre elérték a fenyő-erdő déli
19 XIV   |                 kétszáz öles szakadékba.~Végre, délután két óra tájban
20 XVI   |                 nekik ellent állni!...~- Végre hajnal felé a tengerpartra
21 XVIII |              lesz rá, bármikor kiveheti.~Végre egy hónappal megérkezésük
22 XIX   |           kellett szivattyúznia a vizet.~Végre, sok viszontagság után,
23 XXI   |                 veszedelmes hajózás után végre hát partot értek. Igaz szívükből
24 XXI   |              halkan beszélgetett vele.~- Végre hát révbe értünk, - kezdte
25 XXII  |                ínséges hét a tengeren, s végre ez a puszta sziklasziget...~-
26 XXII  |             már-már nyaldosták a sajkát. Végre megeredt az eső is, mintha
27 XXIV  |                albatrosz hangja, - szólt végre: - ráismertem.~Legott gyertyát
28 XXV   |                egyre szűkebb folyosóban, végre előttük is elzárta az utat
29 XXV   |                  egymást a fölmászásban.~Végre, hallatlan erőfeszítés után,
30 XXVII |             beszélgetés soká tartott, de végre a fáradság és az álom elnyomta
31 XXVIII|               volt.~- Barátaim, - kezdte végre a kapitány, - itt komoly
32 XXIX  |                  következett be, - szólt végre a kapitány. - Most csak
33 XXX   |                            XXX. FEJEZET.~Végre viszontlátják egymást. -
34 XXX   |                  családok éreztek, mikor végre viszontláthatták és ölelhették
35 XXX   |         partjaira, s hogyan födözték föl végre a valót, a vademberek jelenlétét
36 XXXI  |              tarthat, s a vadak túlereje végre is elnyomja az ostromlottakat.
37 XXXII |     kitataroztatta, több havi késés után végre megérkezett Új-Svájczba,