Fejezet

 1 I    |     idegenek! - erősködött Jack. - Mind svájcziak, csupa svájcziak...
 2 II   |            Jenny, Ernő meg Ferencz mind fölszaladtak a partra, a
 3 II   |        igyekezzék megtudni...~- Ez mind csak üres beszéd! - vágott
 4 II   |         vihar kissé alább hagyott, mind a négyen beburkolóztak viaszos
 5 III  |        nagyon érzékeny volt; a nők mind sírtak, s a férfiak is csak
 6 VI   |           fűből.~- Szerencse, hogy mind erre az egy szigetre szorultak, -
 7 VI   | czukornád-vágás, a banán-szedés, - mind fáradságos munkák, melyekben
 8 VII  |            mehettem volna el.~- Ez mind igaz lehet, - felelte Wolston
 9 VIII |            haláltól.~- S a többiek mind elvesztek? - kérdezte Wolston
10 VIII |             kérdezte Wolston úr.~- Mind! - felelte Zermatt úr. -
11 VIII |        elszórt kétszersült-darabok mind mutatták, hogy nemrégiben
12 X    |     szárnyast ejtett el.~Ebéd után mind siettek lefeküdni, mert
13 XI   |     szerencsevadászok durva tömege mind ide csődülne, s magával
14 XII  |            Falkenhorstba költözött mind a két család; a férfiak
15 XIII |           másnap reggel, mikor már mind a hárman talpon voltak.~-
16 XV   |           hogy az asztalhoz üljön.~Mind a négyen elindultak még
17 XVII |        úszott.~A sajkában ülők már mind ébren voltak és szorongva
18 XVIII|           lesznek.~Ezt a meghívást mind örömmel fogadták, s egy
19 XVIII|           meg is érkeztek Londonba mind a hárman.~Itt azonban nagy
20 XIX  |       szempillantásban megkötözték mind a négyüket s aztán az ájult
21 XXI  |       mégis jobb lesz, ha ti, nők, mind a sajkában maradtok. Mi
22 XXII |   erőltetve. - Ez a sok csapás már mind elmúlt: s kérjük Istent,
23 XXII |           találkozhatnak útjukban!~Mind a mellett nem haboztak;
24 XXV  |      kívülről várni a szabadulást.~Mind a mellett, ha már idáig
25 XXVI |        hogy a tenger, melyet eddig mind a kétfelől láttak, lassankint
26 XXIX |     kicsiny és színig megtelik, ha mind a kilenczen beleülünk, de
27 XXIX |      tengerdagályt.~Fél tíz tájban mind lejöttek az udvarba; elöl
28 XXIX |         gondoltak, hogy szeretteik mind élnek-e még, nem esett-e
29 XXX  |          hogy az év utolsó napjait mind a két család a legmélyebb
30 XXXI |        hogy ki sem fogytak belőle. Mind a mellett nem mulasztották
31 XXXI |     felelte Wolston úr.~A csónakok mind tele voltak, s úgy látszott,
32 XXXI |          hírrel, s pár percz múlva mind a két család teljes számban
33 XXXI |      bedeszkáztak, a férfiak pedig mind fegyvert fogtak.~Négy óra
34 XXXI |        bástyára. Erre a többiek is mind egyszerre újra neki rohantak
35 XXXI |            a Keleti-fokot, a többi mind elsüllyedt, s a rajt levő
36 XXXII|     gyarapodott. Az új gyarmatosok mind könnyen boldogultak az egészséges