Fejezet

501 XXV   |                 legott gyertyát gyújtott és bement a második barlangba,
502 XXV   |             visszament az első barlangba és elmondta fölfedezését.~A
503 XXV   |               legott gyertyákat gyújtott és visszament vele. A hátulsó
504 XXV   |                 tudja, mióta hullott alá és zárta el a folyosó bejáratát.~-
505 XXV   |              érnek ki a sziklahasadékból és nem találnak kedvezőbb tanyát
506 XXV   |           Valamennyien izgatottak voltak és Jenny, Doll, meg Suzan semmi
507 XXV   |               barlangot.~Elöl ment Fritz és Ferencz; utánuk Jenny, Doll
508 XXV   |              Ferencz; utánuk Jenny, Doll és Suzan, a ki kézen fogva
509 XXV   |               fogva vezette a kis Bobot; és végül James és a kapitány,
510 XXV   |                kis Bobot; és végül James és a kapitány, a kik után John
511 XXV   |                 a sziklagerinczet; James és Ferencz addig velük maradnak.
512 XXV   |              Jenny, a kit egyébként Doll és Suzan is támogatott, hallani
513 XXV   |              sziklacsúcson.~Déli, keleti és nyugati irányban semmit
514 XXV   |              mert nem láthatták a végét. És az sem volt bizonyos, hogy
515 XXV   |       előkészülni a hosszú, zordon télre és csak kívülről várni a szabadulást.~
516 XXV   |             Jenny! Doll, Wolston asszony és Bob meg te menjetek vissza
517 XXV   |                meg én, itt fogunk aludni és holnap napkeltekor megvizsgáljuk
518 XXV   |               úgy látszott, hogy habozik és nem tudja magát elhatározni
519 XXV   |                 Jenny szomorúan sóhajtva és fölkelt.~E pillanatban a
520 XXV   |         vitorlamester hirtelen fölugrott és két kezéből tölcsért csinálva
521 XXVI  |        visszafojtva bámultak éjszak felé és hallgatóztak. Lehetetlen,
522 XXVI  |                  Harry Gould kapitány.~- És miért ne jöhetne a lövés
523 XXVI  |               barlangba. Akármily zordon és kényelmetlen lesz is az
524 XXVI  |            sziklafal között, a hol a nők és a kis Bob meghúzódhattak.~
525 XXVI  |             Előszedték tehát az eleséget és mindenekelőtt megebédeltek;
526 XXVI  |              mindnyájan körültekintettek és sóvárogva vizsgálták a szemhatárt...
527 XXVI  |                 Doll.~Az út nagyon nehéz és fáradságos volt a sziklákon
528 XXVI  |               fönsík egyszersmind keleti és nyugati irányban is kiszélesedett,
529 XXVI  |        vitorlamester nyakába vette Bobot és úgy vitte, mert a kis fiú
530 XXVI  |                 sarkantyúzta őket a vágy és az izgatottság.~A fölfelé
531 XXVI  |            lobogót, mert valóban az volt és John Block fölkiáltott:~-
532 XXVI  |                  angol lobogó... a vörös és kék sávok, a Szent-György
533 XXVI  |        küszködtek.~Három órakor fölértek és sóvárogva néztek éjszak
534 XXVI  |      sikongatással felröppent a levegőbe és gyors repüléssel nekivágott
535 XXVI  |                  őket a régi jó barát... és nem is tudták, hogy hová
536 XXVI  |              esztendő óta nem láttak!...~És a mint a szélben szerte
537 XXVI  |             egyszer körülnézett a tájon; és a mint nézte, nézte, úgy
538 XXVI  |           ismételte Ferencz is ujjongva.~És Jenny zokogva borult férje
539 XXVII |                  keltek a hegyről lefelé és menet közben vígan, ujjongva
540 XXVII |                  értek le a hegy lábához és Fritz, a ki a kis csapat
541 XXVII |                 négy hónappal Wolston úr és Jack is jártak, midőn a
542 XXVII |                 a fenyves-erdő szegélyét és csakhamar rábukkantak arra
543 XXVII |         barlangra is, melyben Wolston úr és társai kirándulásuk alkalmával
544 XXVII |                 ég alatt: elég, ha a nők és a kis Bob födél alatt lesznek.
545 XXVII |                 Bob födél alatt lesznek. És, a mint gyertyával megvilágították
546 XXVII |                 száz mérföldnyire.~Fritz és Ferencz nem ismerték a szigetnek
547 XXVII |             tartott, de végre a fáradság és az álom elnyomta mindnyájukat.
548 XXVII |                pihenniök, James, Ferencz és a vitorlamester fölváltva
549 XXVII |                 lábán akart járni.~James és Suzan, a kik még nem ismerték
550 XXVII |             forró övi vidékek szépségeit és csodás gazdagságát, álmélkodva
551 XXVII |               volt, mert a finom hallású és éles szemű állat nagyon
552 XXVII |                szemű állat nagyon óvatos és a legelső gyanús neszre
553 XXVII |                 elől.~De itt már Ferencz és John Block készen várták;
554 XXVII |                pillanatban ért oda Fritz és rávetvén magát a még vergődő
555 XXVII |                éppen idejében ugrott oda és átszelte az antilop torkát.~
556 XXVII |            szarvai.~Hamarosan megnyúzták és földarabolták az antilopot;
557 XXVII |                 mint teknősbékát, csigát és halat!~Újult erővel folytatták
558 XXVII |         folytatták útjukat, s ha Fritzen és Ferenczen állt volna, ők
559 XXVII |              szalagjai.~Távol vidám őzek és fürge szarvasok kergetőztek
560 XXVII |                szinte hemzsegett a lábas és szárnyas vadaktól. Sőt elefántokat
561 XXVII |                   John Block, a kapitány és Wolstonék alig bírtak betelni
562 XXVII |             dőltek aludni, s a fáradtság és álom csakhamar elnyomta
563 XXVII |               pásztortüzet is gyújtottak és Fritz, Ferencz meg a vitorlamester
564 XXVII |                   s ott ebédeltek. Fritz és Ferencz még nem ismerték
565 XXVII |             odább nagyon is kiszélesedik és folyóvá lesz: sőt azt sem
566 XXVII |             tudták, hogy már neve is van és Montrose-folyónak hívják.~
567 XXVII |            hívják.~Délután tovább mentek és négy óra tájban már ismerős
568 XXVII |                  volt senki, hanem a ház és minden egyéb a legnagyobb
569 XXVII |             kasszáva, maniok, sózott hús és füstölt hal, befőtt gyümölcs,
570 XXVII |                füge, banán; friss körtét és almát a fákról szedhettek,
571 XXVII |               hát a viszontlátás örömére és kedves szüleink egészségére, -
572 XXVIII|                  árnyas úton indultak el és másfél óra múlva, körülbelül
573 XXVIII|                 széles híd volt.~Ferencz és Fritz meglepetve álltak
574 XXVIII|               megjárták az utat Eberfurt és Falkenhorst között, de erre
575 XXVIII|                  valót.~Átmentek a hídon és sietve haladtak előre. Fritz
576 XXVIII|             sietve haladtak előre. Fritz és Ferencz egyre hegyezték
577 XXVIII|                 köröskörül mély nyugalom és csönd volt, melyet csak
578 XXVIII|              óriási magnólia-fa...~Fritz és Ferencz előre szaladtak
579 XXVIII|                is. Fritz neki bátorodott és előre sietve fölkiáltott:~-
580 XXVIII|         pusztulás képe mindenfelé.~Fritz és Ferencz keresték a puskákat,
581 XXVIII|           Waldeggben, s a többi tanyákon és majorokon is?... S a rablók
582 XXVIII|              bírt szólni. Fritz, Ferencz és Jenny megtört szívvel gondoltak
583 XXVIII|                 a fölvezető titkos ajtót és lépcsőt, tehát szét sem
584 XXVIII|                 megnyugtatta őket.~Fritz és a vitorlamester, előkeresvén
585 XXVIII|      Prospect-Hillig, de a vidék csöndes és nyugodt volt. Nyugat felé,
586 XXVIII|          öntözött; itt is minden csöndes és nyugodt volt. Keletről a
587 XXVIII|           sziklái elzárták a szemhatárt; és Felsenheimból sem láttak
588 XXVIII|          szigetnek ez a része is csöndes és nyugodt volt.~Fritz és John
589 XXVIII|           csöndes és nyugodt volt.~Fritz és John Block aggódva közölték
590 XXVIII|               mély, szinte halotti csönd és nyugalom szinte azt látszott
591 XXVIII|              hátra, minthogy elinduljunk és kikémleljük Felsenheimot! -
592 XXVIII|            legott fölkapta a messzelátót és dél felé tekintett...~Jennynek
593 XXVIII|                  lennünk!~De Harry Gould és a vitorlamester higgadtabban
594 XXVIII|             Valamennyien indulni akartak és röpülni szerettek volna,
595 XXIX  |                  áttörni rajta; Fritznek és társainak tehát nem kellett
596 XXIX  |              bennszülöttjei, - nyilakkal és íjjal fölfegyverezve, ment
597 XXIX  |              hogy mi lett hát a Zermatt- és Wolston-családból?~Most
598 XXIX  |                  de hová?...~Jenny, Doll és Suzan keservesen sírtak
599 XXIX  |                  Suzan keservesen sírtak és csak a férfiak könyörgésére
600 XXIX  |              vezetett. Fritz, a kapitány és John Block, a lélegzetüket
601 XXIX  |             észreveszik a felső emeletet és följönnek a csiga-lépcsőn,
602 XXIX  |                  a teraszon, megragadják és lehajigálják őket a 40-50
603 XXIX  |                Ferencz, a ki leghevesebb és legizgatottabb volt mindnyájuk
604 XXIX  |                  észrevennének bennünket és akkor...~- Akár észre vesznek,
605 XXIX  |                   Ez a határozott beszéd és a kapitány higgadt okoskodása
606 XXIX  |         Ferenczet szándéka veszedelméről és vakmerőségéről. Átlátta,
607 XXIX  |             czélszerűbb bevárni az estét és az éjszaka homályában kikémlelni,
608 XXIX  |           aggodalmak közt telt el. Fritz és a vitorlamester gyakran
609 XXIX  |               úgy végeztek, hogy Ferencz és a vitorlamester kikémlelik
610 XXIX  |      falkenhorsti rév felé.~- Hátha Ernő és Jack? - suttogta Jenny,
611 XXIX  |               vademberek - szólt Fritz - és úgy látszik, hogy menekülnek...~-
612 XXIX  |              mely megelőzte a dörgést... és látta a golyót is, mely
613 XXIX  |                Fritz, csaknem fuldokolva és a Czápa-szigetre mutatott -
614 XXIX  |              erről bizonyára észrevették és megrohanták volna őket.~-
615 XXIX  |             parton.~Ebben állapodtak meg és szorongó izgatottsággal
616 XXIX  |               sötét volt, Fritz, Ferencz és a vitorlamester óvatosan
617 XXIX  |             kapitány, James, Jenny, Doll és Susan meg a kis Bob, adott
618 XXIX  |             adott jelre hozzájuk sietnek és tengerre szállnak.~Leérve
619 XXIX  |                  Óvatosságból csak Fritz és John Block mentek el a parthoz,
620 XXIX  |          fölmehessen a többiekhez.~Fritz és a vitorlamester nesztelenül,
621 XXIX  |                 benne a két evező!~Fritz és a vitorlamester alig bírták
622 XXIX  |              Igaz, hogy a piróga kicsiny és színig megtelik, ha mind
623 XXIX  |                 majorba, hol megjöttüket és a jó hírt kitörő ujjongással
624 XXIX  |            ujjongással fogadták. Ferencz és a vitorlamester lent maradtak
625 XXIX  |                   elöl a kapitány, Fritz és Ferencz mentek, utánuk a
626 XXIX  |             Ferencz mentek, utánuk a nők és Bob, s legvégül James Wolston
627 XXIX  |          vitorlamester. A fasor, a liget és a part éppen oly csendes
628 XXIX  |                 a part éppen oly csendes és elhagyatott volt most is,
629 XXIX  |            hátára kapta a könnyű pirógát és lassan vitte a Czápa-sziget
630 XXIX  |             eltért balra, úgy hogy Fritz és Ferencz kénytelenek voltak
631 XXIX  |              orvul támadó vadaknak nézik és ágyúlövéssel fogadják?...~
632 XXIX  |               ismételték fölváltva Fritz és Ferencz.~És mire a csónak
633 XXIX  |              fölváltva Fritz és Ferencz.~És mire a csónak orra a sziklás
634 XXIX  |                Ernő, meg Jack ott voltak és karjaikba zárták elveszettnek
635 XXX   |                  épületben, mely lakóház és raktár is volt egyúttal,
636 XXX   |                 leírni azt a boldogságot és örömöt, a mit a rég elszakadt
637 XXX   |             mikor végre viszontláthatták és ölelhették egymást. Sírtak,
638 XXX   |               nyílt tengeren közeledtek, és az «Elisabeth»-tel gyorsan
639 XXX   |               szent karácsony ünnepét is és csüggedt szívvel kezdték
640 XXX   |                  ez a hitök is megingott és semmi vigasztalást sem láttak
641 XXX   |               fogják fölkeresni a vadban és halban dús, termékeny szigetet.~
642 XXX   |                rizst; kasszávát, lisztet és más egyéb eleséget vittek
643 XXX   |                  Félóra múlva a Zermatt- és Wolston-család partra szállt
644 XXX   |                 partra szállást; de Jack és Ernő néhány jól irányzott
645 XXX   |              ágyúlövéssel fenékbe lőttek és elsüllyesztettek egy-kettőt,
646 XXXI  |                megkerülhették a szigetet és titokban föllopózhattak
647 XXXI  |            eleségünk van bőven: a magtár és hombár tele van, s aztán
648 XXXI  |              sohasem apad ki, fegyverünk és puskaporunk is van még elég...~-
649 XXXI  |                  antilopok, a kókuszdió- és banánfák pedig folyton friss
650 XXXI  |                  teremtek.~De a puskapor és golyó könnyen elfogyhatott,
651 XXXI  |            természetes bástyát védelmére és Zermatt úr ezenfölül még
652 XXXI  |            Valószínűleg utolérte a vihar és elsüllyedt. Ezt hitték mindnyájan,
653 XXXI  |           éjszakánkint az őrjárás fontos és fáradságos munkáját. Bejárták
654 XXXI  |             Délután Harry Gould kapitány és Jack fölváltották az ágyúk
655 XXXI  |      fölváltották az ágyúk mellett Ernőt és Wolston urat, a kik addig
656 XXXI  |               kik addig őrt álltak.~Ernő és Wolston úr már épen haza
657 XXXI  |                 fölkapta a messzelátóját és figyelmesen vizsgálta a
658 XXXI  |                fölszedték a sátorfájukat és haza mennek, - szólt Ferencz,
659 XXXI  |               többiek óvatosabbak voltak és be akarták várni a holnapot,
660 XXXI  |                is megállapították.~Fritz és Harry Gould kapitány éjszakára
661 XXXI  |             őrizték, Jack, Ernő, Ferencz és John Block pedig a sziget
662 XXXI  |                 van, - viszonzá Fritz, - és innen jött...~Éjszak-keleti
663 XXXI  |      megkísértették a partra szállást.~- És sikerült is a gazembereknek! -
664 XXXI  |              perczben jelent meg Ernővel és a vitorlamesterrel.~- A
665 XXXI  |                 értünk, - felelte Ernő - és a puskáinkkal már nem tudtuk
666 XXXI  |               rászedni az ostromlottakat és cselük sikerült is: kikötöttek
667 XXXI  |            összekapkodta, a mit lehetett és fölmenekült az ágyútelephez.~
668 XXXI  |              vadak kikötöttek a szigeten és minden pillanatban megtámadhatták
669 XXXI  |                  Gould kapitány, Zermatt és Wolston urak, meg Ernő,
670 XXXI  |                 meg Ernő, Ferencz, James és a vitorlamester fölhúzott
671 XXXI  |         puskákkal várták őket, míg Fritz és Jack égő kanóczcal álltak
672 XXXI  |         megállítani... Szerencsére Fritz és Jack közibük kartácsoltak,
673 XXXI  |                 védelemben sok puskaport és golyót lövöldöztek el; készletük
674 XXXI  |         bekövetkezik.~Tanácsot tartottak és minden oldalról tüzetesen
675 XXXI  |               kitörni védett sánczaikból és puskatűzzel kényszeríteni
676 XXXI  |                 De, fájdalom! Zermatt úr és társai csak kilenczen voltak,
677 XXXI  |           támadás vadságra, elszántságra és hevességre meghaladta az
678 XXXI  |           földühödve eddigi kudarczaikon és veszteségeiken, vakon rohantak
679 XXXI  |                  vakon rohantak a golyók és a halál elé. Fogytán lévén
680 XXXI  |                 sem tüzeltek oly gyorsan és szakadatlanul, mint azelőtt.
681 XXXI  |         Irtózatos erővel kapta a magasba és mint valami holt tömeget
682 XXXI  |              alant tolongó vadakat. Jack és Fritz karabélyaik tusával
683 XXXI  |                   a kapitány, Zermatt úr és Ernő pedig puszta öklükkel
684 XXXI  |             került. Fritz, Ferencz, Jack és Harry Gould kapitány roppant
685 XXXI  |               már újult erővel küzdöttek és szörnyű haraggal fordultak
686 XXXI  |            fölmászott a zászló árboczára és szétnézett a tengeren.~-
687 XXXI  |           pirógákat, melyek fölfordultak és elmerültek, magukkal víve
688 XXXII |                 Czápa-sziget elfoglalása és lakóinak kiirtása után véglegesen
689 XXXII |                bántották, sőt Zermatt úr és Jack pár nap alatt összefogdosták
690 XXXII |           tanyájuk közelében legelésztek és nem szöktek el, bár a vadak
691 XXXII |                 Wolston Anna kisasszonyt és frigyüket a «Licorne» káplánja
692 XXXII |             templomban, mely Falkenhorst és Felsenheim közt fele úton
693 XXXII |                   Az állandó közlekedést és forgalmat Angliával több
694 XXXII |                össze a sziget belsejével és az Üdv-öböllel.~Három évvel
695 XXXII |         pillanattól fogva, midőn a vihar és a hajótörés partjaira vetette
696 XXXII |               Zermatt urat a feleségével és négy gyermekével. Ez a bátor,
697 XXXII |                   Ez a bátor, szorgalmas és értelmes család lankadatlanul
698 XXXII |               Most már nemcsak Angliával és Európával kereskedik, hanem
699 XXXII |               kereskedik, hanem Ázsiával és Ausztráliával is, melyekhez
700 XXXII |                 is, mert az Indiai-óceán és a Szunda-tengerek bejáratát
701 XXXII |               őrzi.~A sziget boldogulása és jövője most már teljesen
702 XXXII |                  teljesen biztosítva van és ámbár angol gyarmat lett,