| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hölgyek 10 hölgyekre 1 hörgo 2 hogy 679 hogy-hogy 1 hogyan 12 hogyha 2 | Frequency [« »] 3868 a 838 az 702 és 679 hogy 677 s 556 is 485 nem | Verne Gyula Az új hazában IntraText - Concordances hogy |
Fejezet
1 I | Montrose boldogok voltak. Igaz, hogy sokat aggódtak jövőjükön, 2 I | nem igen volt valószínű, hogy valaha megszabadulnak e 3 I | e szigetről; az is igaz, hogy bánatosan emlékeztek vissza 4 I | foglalatoskodtak.~- Apám, úgy látszik, hogy ma igen szép napunk lesz, - 5 I | Zermatt úr - sőt reménylem, hogy az idő állandóan szép marad, 6 I | rándulni Falkenhorstba, hogy megnézzem, a viharok nem 7 I | Jack - sőt én már érzem is, hogy egy szép pisztráng bekapta 8 I | Előre hát! Indulj!...~Lehet, hogy Feri szívesebben otthon 9 I | siettek horgászni, - mondta - hogy valamiről egészen megfeledkeztek...~- 10 I | csókoltunk meg annak az örömére, hogy itt a tavasz? - tréfált 11 I | szemeit.~- Akkor hát az lesz, hogy reggeli nélkül indultunk 12 I | volt az a bocsátandó bűne, hogy nagyon szerette a jó falatokat.~- 13 I | akarja eszetekbe hozni, hogy tavasz kezdetén minden évben 14 I | szétnéztek a tengeren, hogy nincs-e valahol hajó, a 15 I | elhallatszik... Ez az egyetlen mód, hogy észrevetessük magunkat a 16 I | még utóbb azt hihetnék, hogy valami hajó vet horgonyt 17 I | köszöntést; majd meglátva, hogy Jack egyenesen a patak kis 18 I | csak a Czápa-szigetre, hogy fölhúzzák a lobogót és két 19 I | leány sem tudta elfeledni, hogy Fritz mentette meg az életét.~ 20 I | szólalt meg Fritz, - hogy a mi új hazánk épen nem 21 I | tőlünk... Mert az bizonyos, hogy az a hajó nem svájczi hajó 22 I | az apját, a ki azt hiszi, hogy leánya is elveszett a Dorcas 23 I | apjához kívánkozik?... Tudja, hogy apja otthon van Angliában: 24 I | elmosolyodott, mert tudta, hogy miért törődik Fritz oly 25 I | vizsgálni az ültetvényeket, hogy a tél nem pusztította-e 26 I | cserényben, s valószínű volt, hogy a számuk még növekedni fog.~- 27 I | Jack.~- Hát azt hiszed, hogy előbb-utóbb mégis csak jönnek 28 I | hall az ember, azt hihetné, hogy Új-Svájcznak nemsokára piaczai 29 I | piaczai is lesznek!~- Persze, hogy lesznek, Fritz: éppen úgy, 30 I | gyarmatai, Jack: s alig hiszem, hogy ezentúl is lesznek...~- 31 I | Fritz. - De én attól félek, hogy ha Új-Svájcz valamikor benépesedik, 32 II | mondta Zermatt úr, látva, hogy a kaiak csakugyan elhagyja 33 II | úrnak az is eszébe jutott, hogy ez a gyors visszatérés talán 34 II | kémlelte a tengert mindenfelől, hogy nem látja-e valahol az üldözők 35 II | kimerültek a nagy erőlködésben, hogy eleinte csak zihálva kapkodtak 36 II | kérdezte Ernő. - Persze, hogy hallottuk!~- Nem azt, nem! - 37 II | oly határozottan beszélt, hogy állításában nem kételkedhettek. 38 II | föltevéssel:~- Kétségtelen, hogy hajó tévedt Új-Svájcz közelébe, 39 II | Fritz - s én azt hiszem, hogy az Üdv öblének bejáratához 40 II | szinte bizonyosnak látszott, hogy az Üdv öble pár mérföldnyi 41 II | gondolt, a kiről azt hitte, hogy soha többé az életben nem 42 II | Istennek, - szólt végre Feri - hogy nem hagyott el bennünket, 43 II | pártfogásával!~Természetes volt, hogy Feri így beszélt. Tudjuk, 44 II | kegyelméért, azon tanácskoztak, hogy mit tegyenek.~Legelsőnek 45 II | felelte Ernő. - Lehetetlen, hogy a hajó kapitánya ne igyekezzék 46 II | Majd hozzátette:~- A fő az, hogy óvatosak legyünk. Az ugyan 47 II | Az ugyan nem valószínű, hogy malájok, vagy ausztráliai 48 II | állok velük, tudni akarom, hogy kicsodák.~Ez okos terv volt: 49 II | hullámokat vert a tengeren, hogy a kaiakkal nem lehetett 50 II | Zermatt úr már arra gondolt, hogy a nagy csónakot rendbe hozza, 51 II | minden reménységét... Kérdés, hogy mire elmúlik, ott lesz-e 52 II | reménykedett legjobban. Azt mondta, hogy a hajó, talán éppen a vihar 53 II | sőt kívánatos is volna, hogy így cselekedjék, föltéve, 54 II | így cselekedjék, föltéve, hogy nem kalózhajó.~- Mi tehát 55 II | megdagasztotta a Sakál-patakot, hogy ki is áradt, s kevés híja, 56 II | is áradt, s kevés híja, hogy el nem tépte a Család-hidat 57 II | és fiai erősen dolgoztak, hogy Felsenheimet megóvják a 58 II | ez! Mindnyájan rettegtek, hogy a hajó elmenekül a vihar 59 II | maguk közt az őrködést, hogy Fritz, Jack, Ernő és Feri 60 II | Sakál-patak torkolatáig, megnézni, hogy az orkán nem tépte-e el 61 II | Megsemmisül a lehetőség, hogy viszontlássa szeretett apját! 62 II | míg ismét alkalma lesz rá, hogy Európába visszatérjen?... 63 II | miután most már tudják, hogy Új-Svájcz is létezik...~ 64 II | már oly csöndes a tenger, hogy a kaiakban is oda mehetünk.~- 65 II | kérdezte Zermatt úr.~- Lehet, hogy a hajó még ott vesztegel 66 II | öbölben... s az is meglehet, hogy újra visszatért, ha a vihar 67 II | Zermatt úr azt mondta, hogy ő maga megy el Jackkal, 68 II | Visznek magukkal zászlót is, hogy azzal jelt adhassanak az 69 II | szólt. Arra kérte férjét, hogy ne ő maga menjen, hanem 70 II | kik már elég nagyok arra, hogy megbízhassanak okosságukban. 71 II | Ernő pedig azt tanácsolta, hogy Jack és Fritz fessék be 72 II | kormányozta a kis kaiakot, hogy lehetőleg rejtve maradhasson 73 II | korvett volt, s látszott, hogy azért húzódott meg az öbölben, 74 II | húzódott meg az öbölben, hogy tatarozzák, mert árboczai 75 II | már meg voltak nyugtatva, hogy a korvett nem kalóz hajó, 76 III | kellett útjában azt is, hogy nem maradt-e valami nyoma 77 III | semmi hírt sem hallottak, de hogy elveszett, az bizonyos volt, 78 III | leánya is volt - nem tudták, hogy a tengerbe vesztek-e, vagy 79 III | a Licorne parancsnokát, hogy útjában kutassa át az ismeretlen 80 III | a hadnagy elhatározta, hogy alkalmas öblöt keres a szigeten, 81 III | ágyúlövés után; várta tehát, hogy azok látogassák meg őt, 82 III | küldött föl az árbocz-kosárba, hogy vizsgálják a szemhatárt: 83 III | felelt rá, s elhatározta, hogy mihelyt hajója teljesen 84 III | közösen azt határozták, hogy másnap délelőtt vízre bocsátják 85 III | Fölérve a hajóra, elmondták, hogy ők a Landlord hajótöröttjei, 86 III | Landlord hajótöröttjei, s hogy a hajó már vagy tíz éve 87 III | meghívta a parancsnokot, hogy látogassa meg őket sajkájukban. 88 III | Zermatt úr - s reméljük, hogy meg is tartja ezt a nevét.~- 89 III | sincs.~- Mi nem tudtuk, hogy sziget, - mondta Ernő - 90 III | átkutatni, mert féltünk, hogy bennszülöttekkel találkozunk.~- 91 III | Jenny öröme, mikor megtudta, hogy Littlestone hadnagy ismeri 92 III | ezredest, sőt azt is tudja, hogy szerencsésen megérkezett 93 III | onnan Londonba. Természetes, hogy az ezredes ezóta már megtudta 94 III | Felsenheimba, s kérte a hadnagyot, hogy legyen szívesen látott vendégük, 95 III | üttetett föl számukra a parton, hogy legyen hol aludniok.~- Kedves 96 III | voltak - most itt az alkalom, hogy visszamehessünk Európába... 97 III | Európába... Csak az a kérdés, hogy megragadjuk-e ezt az alkalmat?~- 98 III | Kedves barátom: megengedi, hogy őszintén kérdezhessek öntől 99 III | élet tetszik nekem. Hiszem, hogy meg is gyógyulnék, ha itt 100 III | meg nekem és családomnak, hogy meghúzódjunk a sziget valamelyik 101 III | az ajánlatot s megígérte, hogy a hivatalos birtokbavételt 102 III | azért is szüksége volt, hogy az esetleges, bár nem valószínű 103 IV | családnak mindene megvolt ahhoz, hogy új életet kezdhessen és 104 IV | attól sem kellett aggódniok, hogy éhen halnak.~Mert a sziget 105 IV | Fritznek szokása volt, hogy magányosan el-elkóborolt 106 IV | volt a helyén, gondolták, hogy Fritz a tengeren jár, de 107 IV | Fritz a tengeren jár, de hogy merre, azt nem tudták. A 108 IV | tengerre akart szállni, hogy fiát fölkutassa, mikor a 109 IV | kérdésekkel ostromolták, hogy hol járt. Fritz röviden 110 IV | Fritz röviden elmondta, hogy átrándult a Czápa-szigetre 111 IV | a madárért, észrevette, hogy egyik lábán fehér vászon 112 IV | leoldotta onnan, s látta, hogy angolul ez van ráírva:~« 113 IV | madarat. Abban reménykedtem, hogy egyenesen visszaröpül a 114 IV | Füstölgő-Sziklára, s akkor megtudom, hogy hol van... de a madár mihelyt 115 IV | kelt, oly gyorsan elrepült, hogy nemsokára végképp elvesztettem 116 IV | volt kelet, s meglehet, hogy a ki írta, már régen meg 117 IV | lakóhelyétől.~Egyelőre elhatározta, hogy ő is megnézi a Gyöngyház-öblöt. 118 IV | adta tudtára Zermatt úrnak, hogy a Füstölgő-Szikla fölkeresésére 119 V | jött haza, elhatározta, hogy keresésére indul a nagy 120 V | napig, senki sem gyanította, hogy a szigeten vadak is laknak; 121 V | melyről különben is azt hitte, hogy otthon van, óvatosságból 122 V | mázolta az arczát és alakját, hogy malájinak nézzék.~Mihelyt 123 V | értek hozzá, akkor látták, hogy ez a fiatal ember tulajdonképpen 124 V | ki, azzal a paranccsal, hogy vigye vissza Angliába az 125 V | parancsnokát, a ki Londonba indult, hogy vigye magával Jennyt is.~ 126 V | rögtön csónakokra szállt, hogy a partra evezzen. Jenny 127 V | fölfordult, kevéssel aztán, hogy az első csónakot a sötét 128 V | egy élő lény: - valószínű, hogy a Dorcas összes legénységéből 129 V | tüzet is tudott gyújtani.~Hogy meddig élt és nyomorgott 130 V | hozzávetőlegesen gondolta, hogy már két és fél éve lehet, 131 V | került.~Fritz elbeszélte, hogy miután elhatározta, hogy 132 V | hogy miután elhatározta, hogy fölkeresi a Füstölgő-Sziklát, 133 V | a végtelen szemhatáron, hogy nem látja-e valahol a füstöt... 134 V | szíve: úgy rémlett neki, hogy a messze nyugaton alig észrevehető 135 V | férfiruhában, s oly édesen aludt, hogy Fritz nem merte fölkelteni.~ 136 V | bántani... Azért jöttem, hogy megszabadítsam.~Jenny hálát 137 V | ütődött, annyira megsérült, hogy kettőjüket nem bírta volna 138 V | el. Elhatározták tehát, hogy Fritz egyedül megy haza, 139 V | zavarta meg titkolt bánata, hogy mi történt szegény apjával. 140 V | is mondott a reményről, hogy viszontlássa apját, - de 141 VI | bírtak megnyugodni abban, hogy két fiúk eltávozott, s hogy 142 VI | hogy két fiúk eltávozott, s hogy velük ment Jenny is, a kit 143 VI | elszorult, s úgy tetszett nekik, hogy gyermekeikkel együtt az 144 VI | azzal vigasztalták magukat, hogy egy év múlva úgy is visszajönnek, 145 VI | teljesen megegyezett vele, úgy hogy rövid idő alatt nagyon megszerették 146 VI | remélhető volt azonban, hogy rövid időn ő is ép úgy meggyógyul 147 VI | úrnak sok gondot okozott az, hogy hol fognak lakni a sziget 148 VI | de nagyon bosszantotta, hogy Jenny sakálja meg a Jacké 149 VI | volt rajta a tengeri nyúl, hogy szinte minden lépten-nyomon 150 VI | fel a fűből.~- Szerencse, hogy mind erre az egy szigetre 151 VI | elözönlötték a földeket, hogy most már tűzzel-vassal irtják 152 VI | hónapjaiban többször tapasztalták, hogy Fritz és Feri dolgos kezei 153 VI | elcsenevészedtek. Szemmel látható volt, hogy az eső hiányát mesterséges 154 VI | meg én már kiszámítottuk, hogy elég lesz a Sakál-patak 155 VI | mondta:~- Igazán kár, apám, hogy nincs egy pár elefántunk!... 156 VI | vízeséséhez állítottak föl, úgy hogy a lezuhanó vízsugár mozgásba 157 VI | a cziszterna zsilipeit, hogy öntözhessék a termékeny 158 VII | örömében és boldogságában, hogy Ernő ily szép verseket írt 159 VII | megérdemlik, szegények, hogy boldog újévet kívánjunk 160 VII | Zermatt úr azt ajánlta, hogy sétáljanak el Falkenhorstba: - 161 VII | el, azzal a szándékkal, hogy ott maradnak egész délután 162 VII | tehát, nem is számítva, hogy az északra fekvő földek 163 VII | hazulról, Zermattné kikötötte, hogy senki se hozzon puskát, 164 VII | úr.~- Aztán meg nem elég, hogy egész esztendőn át kedvedre 165 VII | szólt most Zermattné - hogy ha már Falkenhorstban úgy 166 VII | azonban annyi dolguk akadt, hogy azt sem tudták, melyiket 167 VII | szorgalommal kellett dolgozniok, hogy pótolják a távollevő Fritz 168 VII | hetet arra használták föl, hogy kissé szétnézzenek a szigetem 169 VII | Zermatt, - mondta Wolston úr - hogy tizenkét év alatt, a mióta 170 VII | egyszer sem jutott eszébe, hogy átkutassa a sziget belsejét 171 VII | halaszthatatlan dolgom akadt itthon, hogy nem is mehettem volna el.~- 172 VII | sem tudtam volna megállni, hogy tizenkét év alatt legalább 173 VII | lelkesülten - s arra szavazok, hogy minél előbb járjuk be kis 174 VII | szólt most Anna mosolyogva - hogy Ernő már meg is csinálta 175 VII | csinálta útitervét!~- Persze, hogy meg! - viszonzá Ernő tréfásan - 176 VII | tréfásan - sőt alig, várom, hogy Új-Svájcz térképét is megcsinálhassam.~- 177 VII | ha tetszik, azt ajánlom, hogy látogassuk meg ezen idő 178 VII | Végre abban állapodtak meg, hogy holnapután indulnak.~Mindjárt 179 VII | is rászorult, mert azóta, hogy a Licorne födélzetére mentek, 180 VII | magukkal szándékoztak vinni, hogy vadászhassanak.~Végre márczius 181 VII | s elegendő ágyruhát is, hogy kényelmesen alhassanak. 182 VIII | vitorlaköteleknél voltak, hogy a szél erejének megfelelően 183 VIII | s mindnyájan aggódtak, hogy végkép el is áll, a mi nagy 184 VIII | fokkal, s az utasok látták, hogy rajta túl a tenger erősen 185 VIII | Littlestone hadnagy is azt mondta, hogy egy lélek sem menekült meg.~- 186 VIII | úr - ámbár nem tudhatjuk, hogy a Landlord legénységéből 187 VIII | szigetek vannak: s meglehet, hogy egyet-kettőt szerencsésen 188 VIII | szegény hajót. Természetes, hogy a szerencsétlenségnek már 189 VIII | szerencse, - mondta Zermatt úr - hogy hajótörésünk után nem erre 190 VIII | erre a partra vetődtünk! Hogy éltünk volna meg itt?~- 191 VIII | bizonyos, - szólt Wolstonné - hogy az ég szemmel láthatóan 192 VIII | kétszersült-darabok mind mutatták, hogy nemrégiben emberek jártak 193 VIII | tréfált Anna. - Jól láttam, hogy négyünk helyett is evett...~- 194 VIII | bizonyos, - mondta Zermatt úr - hogy Jack még vállalkozóbb szellemű 195 VIII | erről van szó, hanem arról, hogy kikutassuk a sziget belsejét.~- 196 VIII | szólt most Wolstonné - hogy mi hölgyek itt maradhatunk. 197 VIII | melynek nincs szüksége földre, hogy tenyészhessen. Természetes, 198 VIII | tenyészhessen. Természetes, hogy semmiféle állat sem volt 199 VIII | apjának meg Wolston úrnak, hogy jöjjenek utána.~Wolston 200 IX | elég közel járt a parthoz, hogy jól láthatták a vidéket.~ 201 IX | tengeren, mert félni lehetett, hogy közvetlenül a part közelében 202 IX | felelte Jack. - Igaz ugyan, hogy ezeknek is két lábuk van, - 203 IX | árboczról, a hová fölmászott, hogy először lássa a partot.~ 204 IX | orrában lesték a tengert, hogy nincs-e valahol szirt az 205 IX | bizonyos elfogultság lepte meg, hogy most ismét oly földre lépnek, 206 IX | Wolston úr - hanem azért, hogy átkutassuk ezt a vidéket 207 IX | nem nagyon örült annak, hogy ezt a szép paradicsomot 208 IX | mentén épül. Valószínű tehát, hogy az új gyarmatosok is itt 209 X | hegylánczhoz is...~- Föltéve, hogy a folyó a hegyláncz aljában 210 X | nyugatnak hajlott el, úgy hogy most már valószínű volt, 211 X | most már valószínű volt, hogy az alig hat-hét mérföldnyire 212 X | hegylánczból fakadt.~- Kár, hogy a tengerdagálynak nemsokára 213 X | Zermatt úr is - de azt hiszem, hogy a kanyarulatnál tovább már 214 X | dagály, azért határozzuk el, hogy horgonyt vetünk-e, vagy 215 X | hely valóban alkalmas arra, hogy várost építsenek rá! - mondta 216 X | mondta Zermattné. - Kár, hogy oly messze van Felsenheimtől.~- 217 X | ne félj; majd meglátod, hogy akadnak mások, a kik hasznát 218 X | szólt Jack - ajánlom, hogy vessünk horgonyt és maradjunk 219 X | is abban állapodtak meg, hogy horgonyt vetnek, s ott maradnak 220 X | Villásreggeli után elhatározták, hogy ha már idáig jöttek, alaposan 221 X | folyón fölfelé.~- Lehet, hogy fölevezhetünk egészen a 222 X | hiszi, - kérdezte Ernő, - hogy valóban abból a hatalmas, 223 X | egész Új-Svájczot, föltéve, hogy nem sokkal nagyobb, mint 224 X | tizenkét-tizenötszáz láb magas, a kérdés, hogy ily rövid idő alatt feljuthatunk-e 225 X | Jack ugyan jól tette, hogy nem erre jött! - mondta 226 X | fekszik, s könnyen meglehet, hogy annak csak folytatása.~Körülbelül 227 X | tett, azzal a szándékkal, hogy otthon majd jobban megvizsgálja.~ 228 X | lefeküdni, mert úgy határozták, hogy éjfélutáni egy órakor a 229 X | Zermatt úr ébren maradt, hogy felkelthesse a többieket. 230 X | látott?...~- Azt hittem, hogy füstöt látok... füstoszlopot...~- 231 X | mindnyájukra nézve. Érthető tehát, hogy Zermatt úr, Jack és Ernő 232 X | látott semmit.~- Lehet, hogy csalódtam, - mondta Wolston 233 XI | elfoglalta mindnyájukat, hogy semmi egyébre nem volt idejük.~ 234 XI | kívülről is megtámogatták, hogy a téli viharok kárt ne ejtsenek 235 XI | permetezett az eső, úgy hogy vízmentes ruhák nélkül ki 236 XI | család annyira összeszokott, hogy a legnagyobb békességben 237 XI | szüleik már előre látták, hogy ebből a két fiatalból boldog 238 XI | hónap... Valószínű tehát, hogy körülbelül most indul vissza 239 XI | Angliából - mondta Ernő. - Igaz, hogy visszatértében is meg fog 240 XI | és abban állapodtak meg, hogy Felsenheim közelében építik 241 XI | hevert. Elhatározták tehát, hogy mihelyt az idő kiderül, 242 XI | lettek. Félni lehetett, hogy a roppant felhőszakadások 243 XI | kimentek Felsenheimből, hogy megnézzék, milyen károkat 244 XI | beszélgettek, még pedig, hogy magukat kölcsönösen gyakorolják, 245 XI | a kavicsot. - Bizonyos, hogy nem tévedsz? - kérdezte 246 XI | semmi... De ha híre futna, hogy a szigeten aranyrögök vannak, 247 XI | irtózatos orkán dühöngött, hogy valamennyiök szíve megremegett 248 XI | Most már kétségtelen volt, hogy ez is, meg az előző dörrenés 249 XI | esőbe. De olyan sötét volt, hogy egymást is alig látták; 250 XI | Zermatt úr.~- Legföljebb úgy, hogy imádkozunk értük - tette 251 XI | hallottak, azt következtették, hogy a hajó vagy elsüllyedt, 252 XI | visszasiettek Felsenheimba, hogy megnyugtassák az aggódó 253 XII | hozzáfogott a szántáshoz-vetéshez, hogy minél előbb indulhassanak 254 XII | úszkáltak a vízen. Persze hogy Jack nem kímélte a puskaport, 255 XII | hátra, mert úgy határozták, hogy az eberfurti tanyát majd 256 XII | tanyákon, abban állapodtak meg, hogy az asszonyok ezúttal otthon 257 XII | ültetvényeken alig látszott meg, hogy a tél viharos volt. Munka 258 XII | festegetett, rajzolgatott... hogy mit, ki sem találná az ember!~ 259 XII | beszélni. Az ő terve az volt, hogy itthon marad Felsenheimban, 260 XII | Mindjárt el is határozták, hogy a kis társaság szeptember 261 XII | gyalog, a két kutyával, hogy vadászhassanak is. Az eberfurti 262 XII | mérföldnyire volt, remélhették, hogy déltájban oda érnek.~Tizenegy 263 XII | töltötte meg ezt a hegyszorost, hogy elzárja az utat, de ez a 264 XII | rongálva. Úgy látszott, hogy hatalmas állatok - valószínűleg 265 XII | Ígéret-földjére és szerencse, hogy nem sikerült nekik, különben 266 XII | egész nap azzal vesződtek, hogy új meg új sziklákat zúdítottak 267 XIII | ez arról volt nevezetes, hogy Ernőt csaknem megfojtotta 268 XIII | haladtak dél felé, alig várva, hogy elérjék a végét, a honnan 269 XIII | után Ernő azt tanácsolta, hogy pihenjenek meg.~- Már? - 270 XIII | hallották, elhatározták, hogy nem állnak felváltva őrt, 271 XIII | arra bírta Wolston urat, hogy estére kelve, mikor egy 272 XIII | száz lépéssel odább mentek, hogy szétnézzenek a vidéken.~ 273 XIII | a vidéken.~Úgy látszott, hogy az erdő innentől kezdve 274 XIII | sűrűbb lesz s valószínű volt, hogy egész a hegy derekáig eltart. 275 XIII | úr tehát azt ajánlotta, hogy vágják magukat keresztül 276 XIII | erdő néhol oly sűrű volt, hogy nem mehettek rajta át.~Este 277 XIII | telehordtak száraz fűvel, hogy kényelmesebb fekvésük legyen.~ 278 XIII | megláthatjuk, - tette hozzá Ernő, - hogy mekkora a sziget területe.~- 279 XIII | felé nem olyan kiterjedt, hogy még onnan felülről sem láthatunk 280 XIII | csak úgy mehettek fölfelé, hogy oldalt haladtak, mert a 281 XIII | meghaladta. Természetes, hogy a fárasztó útban meg kellett 282 XIII | Mutassuk meg neki, kedves Ernő, hogy szeretjük - mondta Wolston 283 XIV | oly lazán álltak egymáson, hogy minden pillanatban lezuhanással 284 XIV | és Ernő pedig ügyeltek, hogy mindenütt a Jack nyomába 285 XIV | lekapta válláról a puskáját, hogy rájuk lő; de Wolston úr 286 XIV | bérczek:~- Sziget!... tudtam, hogy sziget!~Nem sokkal aztán 287 XIV | távolság-becsléshez, azt mondta, hogy a sziget körülbelül négyszáz 288 XIV | részében oly termékeny volt, hogy több ezer gyarmatos bőségben 289 XIV | volt, mint a temető, úgy hogy Ernő önkénytelenül is fölkiáltott:~- 290 XIV | fölkiáltott:~- Milyen szerencse, hogy a Landlord hajótörése nem 291 XIV | négy órakor, a... a...» - Hogy is nevezzük el ezt a sziklacsúcsot? - 292 XIV | beékelték egy sziklahasadékba, hogy semmiféle szélvész le nem 293 XIV | szemhatárt vizsgálta, úgy hogy Ernő kíváncsian kérdezte:~- 294 XIV | Mintha láttam volna, hogy... - felelte Wolston úr 295 XIV | végére megjött.~- Meglehet, hogy az, - felelte Ernő - de 296 XIV | de előbb figyeljük meg, hogy merre tart.~Wolston úr e 297 XIV | semmi kétség sem volt benne, hogy a hajó csak elvitorlázik 298 XV | Zermattné.~- Azt hiszem, hogy éppen ma mászták meg a hegyet - 299 XV | haza talál.~- Azt mondják, hogy a galamb óránkint húsz mérföld 300 XV | Még pedig reméljük, hogy jó hírrel! - viszonzá Zermatt 301 XV | fogtak belőlük, részben hogy besózzák, részben hogy szárítsák: 302 XV | részben hogy besózzák, részben hogy szárítsák: de még sem annyit, 303 XV | De semmi jel sem mutatta, hogy a kirándulók hazatérőben 304 XV | ebédet - és milyen ebédet! - hogy kétszer annyian is jól lakhattak 305 XV | senkinek sem jutott eszébe, hogy az asztalhoz üljön.~Mind 306 XV | Zermattné - de Ernő azt írta, hogy két nap múlva már itthon 307 XV | itthon lesznek.~- Persze, hogy azt! - viszonzá Zermatt 308 XV | szívvel tanakodtak azon, hogy mi történhetett a kirándulókkal. 309 XV | ha csak föl nem tették, hogy a három férfi hazafelé jövet 310 XV | Ernő nem írta volna azt, hogy két nap múlva itthon lesznek!~ 311 XV | megfelelni. Elhatározták tehát, hogy holnap reggel, ha a kirándulók 312 XV | volt ott.~- Nem tudjuk, hogy mi történt szegény Jackkal!~ 313 XV | többször meg kellett állnia, hogy a nők kisírhassák magukat.~ 314 XV | fák közt... kétségtelen, hogy elefántok jártak ott... 315 XV | fogni egy kis elefántot, hogy megszelídítse, rögtön föl 316 XV | rögtön utána szaladtak, hogy visszatartsák... E pillanatban 317 XV | előbb nagy tüzet raktak, hogy Jack esetleg megláthassa 318 XV | iszonyodva gondoltak arra, hogy ha az elefántok nem tiporták 319 XV | következtethették volna, hogy talán megsebesült.~- Fiam!... 320 XV | délután oly heves szél támadt, hogy nem merészkedhettek kivitorlázni 321 XV | egyúttal megrakták a szekeret, hogy kora hajnalban indulhassanak.~ 322 XV | mondta lihegve - de lehet, hogy mindnyájunkat nagy veszedelem 323 XVI | Ekkor azt gondoltam, hogy ha lelőhetném a két öreget, 324 XVI | csak meg sem fordultak, hogy honnan jött a lövés!... 325 XVI | de ezúttal oly gyorsan, hogy pár percz múlva végkép eltűntek 326 XVI | elkeseredve a kudarczon s aggódva, hogy hogyan találok haza. A nap 327 XVI | De az fájt, nagyon fájt, hogy Wolston úr és Ernő talán 328 XVI | beesteledett; kiabálni kezdtem, hogy hátha meghallják, lőttem 329 XVI | Már kiáltani akartam, hogy itt vagyok, de hirtelen 330 XVI | hirtelen eszembe ötlött, hogy Ernő és Wolston úr nem jöhetnek 331 XVI | kígyó... Nem volt rá időm, hogy megtöltsem a puskámat... 332 XVI | fogva megindultak velem, de hogy merre, mily irányban, azt 333 XVI | melyet félnyersen faltam föl, hogy ne vesztegessem az időt; 334 XVI | Jack kalandja; és most, hogy elmondta, valamennyien megdöbbenve 335 XVI | hallgattak. Azon tűnődtek, hogy miféle törzsből valók lehetnek 336 XVI | jönnek?... Most már tudták, hogy a szigeten vannak fehér 337 XVI | múlva tehát éppen egy éve, hogy a Licorne itt járt; s miután 338 XVI | minden nap várható volt, hogy a korvett föltűnik a szemhatáron. 339 XVI | közvetlen veszedelem; lehet, hogy az elefántoktól annyira 340 XVI | elefántoktól annyira megrémültek, hogy menten pirógáikra szálltak 341 XVI | valamennyien a kápolnán dolgoztak, hogy készen legyen, mire a Licorne 342 XVI | tetejéig, ablakokat vágtak, úgy hogy a kis épület egészen el 343 XVI | be, még pedig oly erősen, hogy semmiféle orkán le nem szakíthatta. 344 XVI | Elefánt-öböl mellett, a hogy ezt a partot elnevezték 345 XVII | lehetett, s meglátszott rajta, hogy nem tengerész.~A sajka fenekén 346 XVII | vitorla sem volt... De lehet, hogy a mi elmaradt ma este, holnap 347 XVII | vele! Ah, hiszek Istenben, hogy még meglátom, mikor az a 348 XVII | a levegőben!~- Bizonyos, hogy akasztófán végzi az életét, - 349 XVII | egyre arról kérdezősködik, hogy nem látok-e földet.~És magában 350 XVII | és czimborái jól tudták, hogy mit cselekszenek! Mialatt 351 XVII | bennünket a hajó fenekére, hogy ne tudjuk, merre mennek. 352 XVII | mennek. De annyi bizonyos, hogy jó szelük lehetett, mert 353 XVII | fújt, nagyon valószínű, hogy a nyomorult Borupt a kedvező 354 XVII | kalózkodást. De én azért hiszem, hogy előbb-utóbb partot érünk, 355 XVII | mozdulni semerre, s érezve, hogy az éhhalál rettenetes árnya 356 XVII | Még nagyon korán van, hogy virradjon - viszonzá a vitorla-mester. - 357 XVII | dolgozni kezdett a kormánnyal, hogy a szél, ha hozzájuk ér, 358 XVII | vitorláknak.~- Az a kérdés, hogy hová hajt bennünket! - aggódott 359 XVII | nem volt elég erős arra, hogy kidüllessze a vitorlákat. 360 XVII | nemsokára oly sűrű lett, hogy a sajkában ülők alig láttak 361 XVIII | nagyobb örömmel gondolt arra, hogy bemutathatja apjának Fritzet, 362 XVIII | James Wolston volt. Tudta, hogy apja, anyja és két húga 363 XVIII | vetette oda. Elhatározták, hogy ott maradnak, s önt is oda 364 XVIII | is, ha ugyan kedve lesz, hogy nejével és gyermekével letelepedjék 365 XVIII | fölhasználtuk ezt az alkalmat, hogy haza vigyük Londonba Montrose 366 XVIII | bátyjához fordulva - reméljük, hogy te is eljössz velünk, James, 367 XVIII | szólt most Ferencz - hogy a mi kis szigetünk valóságos 368 XVIII | visszatértekor készen leszünk, hogy hajóra szálljunk.~Fritz 369 XVIII | James - addig, reménylem, hogy önök mindnyájan az én vendégeim 370 XVIII | James úgy gondolkozott, hogy összeköttetéseit akkor is 371 XVIII | Új-Svájczba költözik.~Természetes, hogy a míg a «Licorne» a Fokvárosban 372 XVIII | dolgot, végkép elhatározta, hogy a szigetre költözik. Úgy 373 XVIII | költözik. Úgy egyeztek meg, hogy James Wolston pénzzé teszi 374 XVIII | szomorúságát még növelte az is, hogy meg kellett válnia Ferencztől, 375 XVIII | lakott. Mivel nem tudta, hogy apja szolgálatban van-e, 376 XVIII | Nagynénjétől megtudta, hogy az ezredes a legutolsó hadjáratban 377 XVIII | elesett... Talán, nem tudván, hogy a leánya él, bánatában vakmerően 378 XVIII | reménnyel jött Angliába, hogy megölelheti apját, a kitől 379 XVIII | életemet annak szentelem, hogy ön boldog legyen!~- Tudom, 380 XVIII | kaptak; s ha meggondoljuk, hogy koráll és gyöngy még tömérdek 381 XVIII | volt a sziget vizeiben, s hogy a sziget maga nagyon termékeny: 382 XVIII | használták ezt az időt, hogy Francziaországon át Svájczba, 383 XVIII | melyből többen meg is ígérték, hogy kivándorolnak az új gyarmatba, 384 XIX | válságos helyzetbe jutott, hogy a hátsó árboczát le kellett 385 XIX | viharok annyira megrongálták, hogy legalább két-három hónapi 386 XIX | kapitánytól, a ki megígérte, hogy siettetni fogja a tatarozás 387 XIX | csalódván abban a reményében, hogy ő lesz a «Flag» parancsnoka, 388 XIX | nem tetszett neki az sem, hogy Borupt nagyon is elnézően 389 XIX | legénységgel, elhatározta, hogy titokban megfigyeli a hadnagyot.~ 390 XIX | kellemes volt. Csak az történt, hogy a legénységben egyre jobban 391 XIX | másodkapitány pedig nemcsak hogy nem volt szigorú a daczos, 392 XIX | oly erős forgószél támadt, hogy a hajó már az első lökésre 393 XIX | tatvitorlát, a helyett, hogy élével fordították volna 394 XIX | szélnek állították, úgy, hogy a következő roham egészen 395 XIX | okozta, oly nyilvánvaló volt, hogy még a neki testtel-lélekkel 396 XIX | elkövetett, a mi tőle telt, hogy a hajót megmentse. Az emberfölötti 397 XIX | kabinjaikból. Mindnyájan tudták, hogy mi történt az első és második 398 XIX | között, csak azt nem tudták, hogy mi volt Borupt kapitány 399 XIX | egyenesen nyugat felé tartott, hogy visszatérjen eredeti irányába.~ 400 XIX | arra már nem volt ideje, hogy hasznát is vegye. Az egyik 401 XIX | fenékbe zárt foglyokat, hogy mi történik oda fönt a három 402 XIX | és gyors bukdácsolásából, hogy nagyon sebesen haladnak... 403 XIX | nagyon sebesen haladnak... de hogy merre? - azt csak a jó Isten 404 XIX | tudta!~Annyit gyanítottak, hogy Robert Borupt menekszik 405 XIX | melyek kérdőre vonhatnák, hogy hova megy és mi járatban 406 XIX | járatban van. Valószínű, hogy a «Flag» a Csöndes-Óczeán 407 XIX | Így hát a «Flag» nemcsak hogy nem előzi meg a «Licornet» 408 XIX | Zermatt-családot, ha megtudják, hogy kedveseik már jóval előbb 409 XIX | gondolni?... Bizonyára azt, hogy a hajó elsüllyedt s ők valamennyien 410 XIX | ezek a boldogtalanok is hogy sírtak és kaczagtak egyszerre 411 XIX | mert mindeddig nem tudták, hogy mi történik velük s mi történik 412 XIX | mit törődtek most azzal, hogy a lelketlen banditák kilökik 413 XIX | Ferencz pedig az árboczhoz, hogy fölránthassák a vitorlát, 414 XIX | Borupt parancsára várt, hogy elvágja a sajka kötelét. 415 XX | s maga Ferencz is, alig hogy megpillantotta a földet, 416 XX | eltakarta...~- Én nem hiszem, hogy csalódott - mondta most 417 XX | szeme van, s ha mondja, hogy látta...~- Valóban láttam 418 XX | egy egész hegycsoportot... Hogy sziget-e, vagy szárazföld, 419 XX | szárazföld, azt nem tudhatom, de hogy láttam, az bizonyos!~Ferencz 420 XX | oly határozottan beszélt, hogy szavaiban nem kételkedhettek. 421 XX | véleményét, kérve a kapitányt, hogy szóljon ő is a kérdéshez.~- 422 XX | most az, - így kezdte - hogy mily messze van tőlünk a 423 XX | Fájdalom, nem volt ereje, hogy kormányozhasson, s ez nagy 424 XX | Útközben azon tanakodtak, hogy miféle part lehet az, a 425 XX | eltérhetett eredeti útjától, hogy a Csendes-Óczeánnak azon 426 XX | hajtották, akkor lehet, hogy ez a föld az ausztráliai 427 XX | folytatta Fritz - s ez az, hogy alig hanem több száz mérföldnyire 428 XX | Licorne» csaknem egy éve, hogy elindult a szigetről, a 429 XX | korvett érkezését, figyelve, hogy nem hallják-e a hajó ágyúlövéseit...~ 430 XX | családra a szörnyű hír, hogy várva várt gyermekeik nincsenek 431 XX | Flag» födélzetén!... Oh, hogy kétségbe fognak esni: hisz 432 XX | bizonyára és joggal azt hiszik, hogy mindnyájan elvesztek a tengeren!...~ 433 XX | melyben Ferencz mutatta, hogy a földet megpillantotta. 434 XX | gyöngék és kimerültek voltak, hogy csak lassan hajthatták a 435 XX | nap kell majd evezniök, hogy partra jussanak.~A partra! 436 XX | csak legalább látták volna, hogy John Block biztosan kormányozhatott 437 XX | ráborult a szemhatárra, úgy hogy köröskörül alig láttak pár 438 XX | tömegét látta, s nem tudhatta, hogy sziklás-e a part, vagy homokos. 439 XX | vitorlát begöngyöltette, hogy csökkentse a sajka sebességét. 440 XX | sziklához ütődik is.~Igaz, hogy így nagyon lassan haladtak, 441 XX | miatt nem lehetett látni, hogy a sziget vagy szárazföld 442 XXI | nem láttak, elhatározták, hogy az éjszakát egyelőre még 443 XXI | sajkában töltik. Nem tudván, hogy nem járnak-e a szigeten 444 XXI | vitorlamester vállalkoztak rá, hogy reggelig fölváltva őrködnek.~ 445 XXI | Holnap aztán majd meglátjuk, hogy letelepedhetünk-e, vagy 446 XXI | viszonzá Fritz - az bizonyos, hogy kissé megpihenünk. Ha pedig 447 XXI | vadászunk... Igaz ugyan, hogy puskánk nincs... a gazemberek 448 XXI | oly ritkán ismétlődött, hogy nem adott okot komoly aggodalomra.~ 449 XXI | azért csak nézzük meg, hogy hová jutottunk.~- Menjünk! - 450 XXI | a vitorlamester. - Igaz, hogy itt roppant nagy rakás van...~- 451 XXI | van...~- Annyi bizonyos, hogy legalább ma délben lesz 452 XXI | mondta Ferencz.~- Föltéve, hogy lesz mit a fazékba tenni - 453 XXI | ezek oly kicsinyek voltak, hogy a bennük lakásra gondolni 454 XXI | Fritz - csak attól félek, hogy egyébként éhen halunk ezen 455 XXI | homokon?... Azt lehetne hinni, hogy patkányok...~Valóban, ily 456 XXI | szikláról-sziklára ugorva, hogy elvágja a homokos parton 457 XXI | elégedve?... Hát a horgászás hogy ütött be?~- Meglehetősen, - 458 XXI | mindjárt szóba is hozta, hogy legczélszerűbb lenne barátságosabb 459 XXI | gerinczére, s onnan szétnézni, hogy a sziget másik fele nem 460 XXII | míg a kapitány fölébred, hogy a teendőkről beszéljek vele.~ 461 XXII | Kedves Jenny, tudom, hogy nagyon szomorú vagy a sok 462 XXII | engem kétszerte lever az, hogy nincs módomban rajtad segíteni.~- 463 XXII | meggondolom, - sóhajtott Fritz - hogy mily sok csapás ért téged, 464 XXII | elmúlt: s kérjük Istent, hogy a mint erőt adott a balsors 465 XXII | úgy adjon kitartást is, hogy bizodalommal várjuk a jobb 466 XXII | eleséget... s én reménylem, hogy Isten, a ki eddig segített 467 XXII | már annyira jobban volt, hogy pár nap múlva remélhetőleg 468 XXII | beszélgettek, s elhatározták, hogy mihelyt Harry Gould meggyógyult, 469 XXII | tengerbe.~Ő is átlátta, hogy ezt a hegyfokot csak a sajkával 470 XXII | Fritz ugyan ajánlkozott, hogy körülússza, de a kapitány 471 XXII | Beszélgettek arról is, hogy a földnek mely táján lehetnek; 472 XXII | műszerük, csak találgathatták, hogy a föld, melyen menedéket 473 XXII | hol lehet.~- Lehetséges, hogy Új-Hollandiában vagyunk, - 474 XXII | nagyon hasonlít ahhoz, a hogy a Leuwin-fokot leírják. 475 XXII | sziklatetőre, - mondta Ferencz, - hogy áttekinthessünk az egész 476 XXII | elég erős leszek arra, hogy indulhassunk is.~Fritz, 477 XXII | ízben megkísértették már, hogy fölkússzanak a sziklatetőre, 478 XXII | kapitány úgy határozta, hogy október 27-én reggel hárman, 479 XXII | kérdése volt rájuk nézve, hogy megtudják, hol vannak. Ezért 480 XXII | élelmiszert vittek a csónakba, hogy másnap reggelre minden készen 481 XXII | Csak egy reményük volt: hogy a vihar előbb lecsöndesül, 482 XXII | kiszedtek mindent a csónakból, hogy könnyebb legyen, s még az 483 XXII | deszkákat raktak alája, hogy könnyebben csússzék. De 484 XXII | örökre elvész a reménységük, hogy megszabadulhatnak erről 485 XXII | a kapitányt és társait, hogy valamennyien hanyatt estek; 486 XXII | valamennyien hanyatt estek; csoda, hogy a hullám, midőn visszazúdult 487 XXIII | vitorla-mesternek az jutott eszébe, hogy nem pusztította-e el a vihar 488 XXIII | itt, a ki mindent megtesz, hogy megszabaduljunk.~- De mit 489 XXIII | Doll néni meg is ígérte, hogy csinál...~- Csinálok, édes 490 XXIII | sziklafalat és átlátták, hogy csónak nélkül nem lehet 491 XXIII | megmászni, Fritz elhatározta, hogy úszva fogja megkerülni a 492 XXIII | szándékkal indultak el hazulról, hogy megkísértik a vakmerő vállalkozást.~ 493 XXIII | sziklát és világos volt, hogy Fritz koczkára teszi az 494 XXIII | John Block hiába kérte, hogy hagyja abba a kísérletét; 495 XXIII | körül tekintenie a tengeren, hogy mi van a szikla túlsó felén; 496 XXIII | vitorlamester gondosan titkoltak: hogy a teknősbékák egyre fogynak!~ 497 XXIII | tetejére, ez annak a jele, hogy a sziklafal túlsó oldala 498 XXIII | messzire. Fritz elhatározta, hogy megkísérti, hátha a vető-pányvával ( 499 XXIII | örvendetes nem volt. Tudjuk, hogy az albatrosz roppant gyors 500 XXIII | korántsem bizonyította azt, hogy Új-Svájcz közel van; sőt