Fejezet

 1 I    |              hagyta helyben Jack - éppen úgy, mint a haditengerészek
 2 I    |       Persze, hogy lesznek, Fritz: éppen úgy, mint lesznek tanyái,
 3 II   |         mondta, hogy a hajó, talán éppen a vihar elől, bemenekül
 4 XIII |             Az út ezen a mezőségen éppen nem volt könnyű és kényelmes.
 5 XIII |            elzárták az utat.~A nap éppen alábukott a hatalmas hegyláncz
 6 XV   |      Zermattné.~- Azt hiszem, hogy éppen ma mászták meg a hegyet -
 7 XV   |     eleséget az Elisabethre: s már éppen indulni is akartak, mikor
 8 XV   |        volt!... Várniok kellett, s éppen most, midőn minden percz,
 9 XVI  |          volt: tíz nap múlva tehát éppen egy éve, hogy a Licorne
10 XVII |            hajnal szürkülete derül éppen ott keleten? - kételkedett
11 XVIII|         Robinson» czímen csakhamar éppen oly híressé lett, mint De
12 XX   |         izgatottan.~- Amott, a hol éppen most kerekedik az a sűrű
13 XX   |       küldött a megszabadításomra, éppen úgy küldhet nekünk is valakit,
14 XXI  |          felelte Fritz. - De nekem éppen nem tetszik ez a part, s
15 XXI  |      fonnyasztották.~- A vidék nem éppen kellemes - súgta a vitorlamester
16 XXI  | kirándulásuk eredményét is, a mely éppen nem volt biztató és Fritz
17 XXVI |        sima tükrén.~E pillanatban, éppen midőn a nap tűzkorongja
18 XXVI |         fönsík mögött éjszak felé, éppen oly sivatag-e a tájék, mint
19 XXVII|            át. A patak hűs vizéből éppen egy erőteljes, kinőtt antilop
20 XXVII|            a mód, a mily egyszerű, éppen oly nehéz is volt, mert
21 XXVII|       rohantában feldöntötte őt, s éppen föl akart ugrani, hogy tovább
22 XXVII|   szerencsére Harry Gould kapitány éppen idejében ugrott oda és átszelte
23 XXIX |           Délután négy óra tájban, éppen midőn hozzá akartak fogni
24 XXIX |           fasor, a liget és a part éppen oly csendes és elhagyatott
25 XXX  |      indultak a Czápa-sziget felé.~Éppen idején, mert a Keleti-fok
26 XXXI |            kiáltott föl Jack, a ki éppen e perczben jelent meg Ernővel
27 XXXI |         kiáltott föl Wolston úr.~- Éppen akkor kötöttek ki az éjszak-keleti