Fejezet

 1 II   |       levegőben.~Zermatt úr már arra gondolt, hogy a nagy csónakot
 2 II   |     Czápa-szigetig, s ha a hajó arra téved, vagy esetleg vészlövést
 3 II   |       Zermattné is közbe szólt. Arra kérte férjét, hogy ne ő
 4 II   |   Jackot, a kik már elég nagyok arra, hogy megbízhassanak okosságukban.
 5 IV   |        láttak néhány vadkant is arra kóborolni, sőt 14-dikén
 6 V    |        Egy vadember!~Mindnyájan arra néztek, s valóban, az öböl
 7 VII  | tarthattak; s a következő hetet arra használták föl, hogy kissé
 8 VII  |      hozzá Ernő lelkesülten - s arra szavazok, hogy minél előbb
 9 VII  |          kérdezte Wolston úr.~- Arra nem volna elég az idő, -
10 X    |         a hely valóban alkalmas arra, hogy várost építsenek rá! -
11 XIII |         erdőbe. Ez a találkozás arra bírta Wolston urat, hogy
12 XIV  |     nézni, Wolston úr!... hanem arra ni!...~- Az ám! - kiáltott
13 XIV  |            kiáltott föl Jack is arra nézve - az ott vitorla!...~-
14 XV   |      tanácsára kelet felé, mert arra ritkább volt az erdő és
15 XV   |          s iszonyodva gondoltak arra, hogy ha az elefántok nem
16 XVII | fölemelkedve fektéből.~- Nézzen arra, kelet felé...~- Nos, mit
17 XVII |      bár még nem volt elég erős arra, hogy kidüllessze a vitorlákat.
18 XVIII|         nagyobb örömmel gondolt arra, hogy bemutathatja apjának
19 XVIII|         Zermatt-pár és Ferencz, arra használták ezt az időt,
20 XIX  |     kirántotta a pisztolyát, de arra már nem volt ideje, hogy
21 XX   |     mert a hajók gyakran járnak arra...~Viszont, ha a sajkát
22 XXII |        hiszem, elég erős leszek arra, hogy indulhassunk is.~Fritz,
23 XXIV |   kapitány, Fritz és James épen arra sétáltak, de a kis Bob nem
24 XXVII|        és csakhamar rábukkantak arra a barlangra is, melyben
25 XXIX |  válságos perczében, s titokban arra gondoltak, hogy szeretteik
26 XXXI |          s legott futva szaladt arra, követve a kapitánytól.~