Fejezet

 1 I     |          Montrose boldogok voltak. Igaz, hogy sokat aggódtak jövőjükön,
 2 I     |  megszabadulnak e szigetről; az is igaz, hogy bánatosan emlékeztek
 3 I     |            rájuk?...~- Tökéletesen igaz! - mondta Fritz - mi bizony
 4 I     |          hajó erre nem téved?...~- Igaz, - mondá Jack és elmosolyodott,
 5 II    |    szemmeltarthatnók a tengert.~Ez igaz volt, de nem is lehetett
 6 IV    |        megcsodálták a tiszta fényű igaz gyöngyöket.~Ennyit mondott
 7 VI    |            egy kissé szűk volt, az igaz, de megnagyobbítani még
 8 VII   |       mehettem volna el.~- Ez mind igaz lehet, - felelte Wolston
 9 IX    |          oh nem! - felelte Jack. - Igaz ugyan, hogy ezeknek is két
10 IX    |             tette hozzá Ernő.~- Ez igaz - felelte Zermatt úr. -
11 XI    |         Angliából - mondta Ernő. - Igaz, hogy visszatértében is
12 XIV   |       úgyis a mélységbe zuhanna!~- Igaz, - sóhajtott Jack és megadással
13 XIV   |   türelmetlenül várunk.~Mindnyájan igaz szívből köszöntünk mindnyájatokat;
14 XV    |            jegyzé meg Anna - ha ez igaz, akkor arról a sziklacsúcsról
15 XV    |            csak holnap telik le.~- Igaz, - felelte Zermattné - de
16 XVII  |      mindnyájan elpusztulunk.~- Ez igaz... igaz - ismételte John
17 XVII  |         elpusztulunk.~- Ez igaz... igaz - ismételte John Block. -
18 XX    |    véletlenül sziklához ütődik is.~Igaz, hogy így nagyon lassan
19 XXI   |            végre hát partot értek. Igaz szívükből adtak hálát Istennek,
20 XXI   |            Halászunk, vadászunk... Igaz ugyan, hogy puskánk nincs...
21 XXI   |      magyarázta a vitorlamester. - Igaz, hogy itt roppant nagy rakás
22 XXV   |           maradt belőle egy kevés.~Igaz, hogy ha a szél délről fújt,
23 XXVII |          föltápászkodott.~- Már az igaz, - dörmögte bosszúsan, -
24 XXVIII| higgadtabban ítélték meg a dolgot, Igaz, hogy Felsenheimban laknak -
25 XXIX  |             suttogta John Block. - Igaz, hogy a piróga kicsiny és