Fejezet

501 XXIV  |               csak kölcsön a szárnyaidat, hogy mi is fölszállhatnánk veled! -
502 XXIV  |      vitorlamester: - legalább megtudnók, hogy hol vagyunk.~Az albatrosz
503 XXIV  |               Nagyon aggasztotta őket az, hogy nem tudták, hol vannak...
504 XXIV  |                 is meg kell majd tenniök, hogy a széltől bevert vízpárákban
505 XXIV  |               senkinek sem jutott eszébe, hogy utána nézzen, merre van
506 XXIV  |            mondván:~- Nincs félórája sem, hogy láttam az albatrosszal játszani.~-
507 XXIV  |                  barlangba, reménykedvén, hogy Bob talán időközben megkerült;
508 XXIV  |               barlangba.~- Én nem hiszem, hogy Bob a tengerbe esett, -
509 XXIV  |               folyton sikongatni szokott. Hogy elröpült, az nem volt valószínű,
510 XXIV  |              annyira összeszokott Bobbal, hogy öt perczre sem tudtak ellenni
511 XXIV  |                úgy őrjöngött fájdalmában, hogy attól féltek, elveszti az
512 XXIV  |             gyújtottak a hegyfok lábánál, hogy Bob lássa, merre jöjjön.~
513 XXIV  |                  s a tompa moraj jelezte, hogy a tenger erősebben kezd
514 XXIV  |                 minden pillanatban várva, hogy az emelkedő habok kivetik
515 XXIV  |         fájdalmasan.~És föl akart ugrani, hogy kirohanjon a viharos éjszakába,
516 XXIV  |              kitágította a likat annyira, hogy bemászhatott...~Pár másodpercz
517 XXV   |                 remények. - Az ágyúlövés.~Hogy mi történt Bobbal, könnyű
518 XXV   |                  elájult; ezer szerencse, hogy Fritz meg hallotta az albatrosz
519 XXV   |                   nem volt valószínűtlen, hogy egész hosszában átszeli
520 XXV   |             elcsüggesztette. Úgy érezték, hogy ez a kopár, zordon partvidék,
521 XXV   |               szerte a parton. Szerencse, hogy a barlang elég messze volt
522 XXV   |                tűz oly rohamosan terjedt, hogy az oltási kísérletek sikertelenek
523 XXV   |                   belőle egy kevés.~Igaz, hogy ha a szél délről fújt, a
524 XXV   |                kapitány első gondja volt, hogy a még megmaradt tengeri
525 XXV   |               bement a második barlangba, hogy gondosabban megvizsgálja.
526 XXV   |                   Csak most vették észre, hogy a fal alul nem tömör, hanem
527 XXV   |             járhatós volt.~Világos tehát, hogy a szikla végtől végig meg
528 XXV   |                  rögtön el is határozták, hogy mit tegyenek. Rögtön indulni
529 XXV   |                 is beszéltek evés közben, hogy gyorsabban végezhessenek.
530 XXV   |                   már annyira kifáradtak, hogy meg kellett pihenniök. A
531 XXV   |          pihenniök. A kapitány úgy vélte, hogy még csak körülbelül 200
532 XXV   |                   mindig elég időnk lesz, hogy szükség esetén visszatérhessünk
533 XXV   |            barlang fölött, s remélhették, hogy valóban följutnak a fönsík
534 XXV   |                  Fritz azt indítványozta, hogy maradjanak itt, s várják
535 XXV   |                 fönsík tovább terjedt, de hogy meddig, azt nem lehetett
536 XXV   |                  És az sem volt bizonyos, hogy ott, a hol végződik, járható-e,
537 XXV   |         eljutottak, nem mulaszthatták el, hogy elmenjenek a fönsík éjszaki
538 XXV   |                 hallgatott; úgy látszott, hogy habozik és nem tudja magát
539 XXV   |                  Semmi értelme sem volna, hogy a nők is itt töltsék az
540 XXVI  |                 hallgatóztak. Lehetetlen, hogy csalódtak... a mit hallottak,
541 XXVI  |                   már szó sem volt arról, hogy a nők haza menjenek a barlangba.
542 XXVI  |              addig, a míg eldől a sorsuk, hogy vissza kell-e térniök a
543 XXVI  |                   voltak, figyelve-lesve, hogy nem hallják-e ismétlődni
544 XXVI  |                telt el.~- Annyi bizonyos, hogy nem csalódtunk, - szólt
545 XXVI  |          ágyúlövés volt, s én azt hiszem, hogy hajó van a part közelében,
546 XXVI  |                kapitány.~- De bizonyos-e, hogy a Csöndes-óczeánon vagyunk? -
547 XXVI  |                 bennünket, nem tudhattuk, hogy merre megy a hajó... épp
548 XXVI  |               vitorla-mester - de hiszem, hogy előbb-utóbb vagy így, vagy
549 XXVI  |           irányban is kiszélesedett, úgy, hogy a tenger, melyet eddig mind
550 XXVI  |                  fönsík fölé, a látszott, hogy a sziklás hegyláncznak a
551 XXVI  |                 láttak át. Nem tudhatták, hogy a sziklás fönsíkot ezen
552 XXVI  |                  s nem tudhatták azt sem, hogy a sziklás fönsík mögött
553 XXVI  |                 menekültek.~Elhatározták, hogy nem távoznak innen, míg
554 XXVI  |                   bizonyosodhatnak arról, hogy szigeten vannak-e, vagy
555 XXVI  |                 biztos záloga volt annak, hogy a vidék nem ismeretlen,
556 XXVI  |                   európaiak, kétségtelen, hogy néha-néha megfordulnak ott,
557 XXVI  |                barát... és nem is tudták, hogy hová megy!~Nagy szomorúság
558 XXVI  |              szemhatárt. Most már látták, hogy a sziklafal éjszak felé
559 XXVI  |                  nézte, úgy rémlett neki, hogy nem most először látja ezt
560 XXVI  |                   ezt a gyönyörű képet... hogy lelkében, emlékezetében
561 XXVII |                  majd meglátja, kapitány, hogy holnap ebédre már kitűnő
562 XXVII |         tréfálkozott Jenny - úgy illenék, hogy háladatosabbak legyünk e
563 XXVII |              megmenekülésükben!~Bizonyos, hogy Robert Borupt, miután lezáratta
564 XXVII |                   felét, s nem tudhatták, hogy a termékeny szigetnek ily
565 XXVII |                 eljuthatnak Felsenheimba.~Hogy délig ne is kelljen pihenniök,
566 XXVII |              legegyszerűbb módja az volt, hogy bekerítik az antilopot,
567 XXVII |                   éppen föl akart ugrani, hogy tovább meneküljön.~E pillanatban
568 XXVII |                     dörmögte bosszúsan, - hogy sok hullámcsapást kaptam
569 XXVII |             szaladtak volna Felsenheimig, hogy minél előbb megölelhessék
570 XXVII |         gazdagsága annyira meglepte őket, hogy perczekig némán bámulták
571 XXVII |                ezt a patakot, nem tudták, hogy valamivel odább nagyon is
572 XXVII |                 lesz: sőt azt sem tudták, hogy már neve is van és Montrose-folyónak
573 XXVII |      Kinyitogatták az ajtókat, ablakokat, hogy a szobák szellőzzenek, s
574 XXVIII|                  Lehet, - mondta Fritz, - hogy ott fogjuk találni családjainkat:
575 XXVIII|                     szólt most Ferencz, - hogy a Prospect-Hillre mentek
576 XXVIII|                régen elindult, valószínű, hogy már itt is van, vagy nemsokára
577 XXVIII|                Wolston úr gondolata volt, hogy a Sakál-patak vizét levezette
578 XXVIII|                  levezette a Hattyú-tóba, hogy nyáron át is öntözhessék
579 XXVIII|                 Waldegg földjeit.~Tudjuk, hogy Fritz eltalálta a valót.~
580 XXVIII|                egyre hegyezték a fülüket, hogy nem hallják-e a folyton
581 XXVIII|                 szerteszét.~Világos volt, hogy a házat fölprédálták: még
582 XXVIII|                  a puskákat, mert tudták, hogy Falkenhorstban mindig szokott
583 XXVIII|                nekik határozniok kellett, hogy mit tegyenek, s minden áron
584 XXVIII|               Jenny, - már csak azért is, hogy széttekinthessünk a vidéken.~
585 XXVIII|                   lombok úgy körülfogták, hogy nyoma sem látszott.~Erre
586 XXVIII|            aggódva közölték a többiekkel, hogy mit láttak. Ez a mély, szinte
587 XXVIII|              szinte azt látszott mutatni, hogy a sziget kihalt, s egykori
588 XXVIII|               ítélték meg a dolgot, Igaz, hogy Felsenheimban laknak - legalább
589 XXVIII|                  könnyen megtörténhetnék, hogy a rablók ütöttek ott tanyát,
590 XXVIII|                  el a szigetről!... Jele, hogy a Czápa-szigeten még most
591 XXVIII|                vették észre a többiek is, hogy a sziget ormán, az ágyútelep
592 XXVIII|                   annak a jele volt-e ez, hogy a két család még a szigeten
593 XXVIII|               vele.~De most nem volt idő, hogy ezen vitázzanak. Felsenheimba
594 XXVIII|                  röpülni szerettek volna, hogy gyorsabban odaérjenek...~-
595 XXIX  |                 lombsátora oly sűrű volt, hogy a csaknem függőlegesen sütő
596 XXIX  |                tehát nem kellett félniök, hogy a vademberek észreveszik
597 XXIX  |                 Különben sem gyanították, hogy a magnólia-fa tetején még
598 XXIX  |                   Most már bizonyos volt, hogy Új-Svájcznak nemcsak európai
599 XXIX  |                    csak az volt a kérdés, hogy mi lett hát a Zermatt- és
600 XXIX  |                aggodalom emésztette őket, hogy mi lett hát a két családból?...
601 XXIX  |               fölszálló füst azt jelenti, hogy még ott laknak, akkor bizonyos,
602 XXIX  |                   laknak, akkor bizonyos, hogy a vadak ostromzár alatt
603 XXIX  |                őket... De az is meglehet, hogy idejében észrevették a közelgő
604 XXIX  |               zokogásukat... Isten ments, hogy a lent kóborló vadak valami
605 XXIX  |               csak engedelmet sem kérnek, hogy elvihessék!~- Ha most halászni
606 XXIX  |                   annyira lecsillapítani, hogy tanácskozhattak a teendők
607 XXIX  |                John Block azt tanácsolta, hogy várják be az éjszakát, de
608 XXIX  |              kapitány - csak az a kérdés, hogy mindnyájan elmenjünk-e?~-
609 XXIX  |                 legföljebb ketten-hárman, hogy megtudjuk, ki lakik ott.~-
610 XXIX  |            megtiltom neked apánk nevében, hogy mindnyájunkat veszélybe
611 XXIX  |                  vakmerőségéről. Átlátta, hogy czélszerűbb bevárni az estét
612 XXIX  |            magnólia-fa legfelsőbb ágaira, hogy kikémleljék a vidéket; főként
613 XXIX  |                azt szerették volna tudni, hogy a vadak megszállva tartják-e
614 XXIX  |              elhatározással úgy végeztek, hogy Ferencz és a vitorlamester
615 XXIX  |                  lombok közül a tengerre, hogy a vadak, a kiket a lövés
616 XXIX  |                    a kinek eszébe jutott, hogy Fritz is gyakran használta
617 XXIX  |                   Fritz - és úgy látszik, hogy menekülnek...~- De ugyan
618 XXIX  |               örömét. Nem kételkedhettek, hogy a két család csakugyan a
619 XXIX  |                    csak az volt a kérdés, hogy hát ők hogyan juthatnának
620 XXIX  |                   Most csak azon legyünk, hogy magunk ne rontsunk a kedvezőre
621 XXIX  |             fordult helyzeten.~- Az a fő, hogy a Czápa-szigetre jussunk
622 XXIX  |             hagyták az udvar bejáratánál, hogy a legelső gyanús jelre fölmehessen
623 XXIX  |              suttogta John Block. - Igaz, hogy a piróga kicsiny és színig
624 XXIX  |          éjszakában alig kellett félniök, hogy a mit sem gyanító vadak
625 XXIX  |                  titokban arra gondoltak, hogy szeretteik mind élnek-e
626 XXIX  |                   ekkor eltért balra, úgy hogy Fritz és Ferencz kénytelenek
627 XXIX  |                  a csónakban ülők tudták, hogy valaki őrködik az ágyúk
628 XXX   |             mindent el kellett beszélnie, hogy mi történt a «Licorne» elutazása
629 XXX   |              szerencsével járt Angliában, hogy sérült meg hajójuk a hazafelé
630 XXX   |               pirógában.~- Hála Istennek, hogy megmenekültetek tőlük! -
631 XXX   |           szigetre.~- De most már tudják, hogy itt vagytok? - kérdezte
632 XXX   |               partra szállni; s most már, hogy kétszer annyian vagyunk,
633 XXX   |                   még kevesebb okunk van, hogy féljünk tőlük.~Most Zermatt
634 XXX   |                  Zermatt úron volt a sor, hogy elmondjon mindent, a mi
635 XXX   |                még azt kell hozzátennünk, hogy az év utolsó napjait mind
636 XXX   |                 idő alatt, azt gondolták, hogy a «Licorne» mindjárt az
637 XXX   |                 ugyan szívükben a remény, hogy a «Licorne» talán csak az
638 XXX   |                  második hetében történt, hogy Jack egyik kirándulása alkalmával
639 XXX   |                    el voltak rá készülve, hogy a vadak mihamar számosan
640 XXX   |                Wolston úr azt tanácsolta, hogy meneküljenek Felsenheimból
641 XXX   |               mehetnek.~Mivel a vadaknak, hogy kiköthessenek, meg kellett
642 XXX   |             Új-Svájczban, s úgy látszott, hogy Felsenheimban ütöttek tanyát.
643 XXX   |                   Fölfedezték már azt is, hogy Új-Svájcz egykori lakói
644 XXX   |                 mutatkoztak, s félő volt, hogy ha tömegestől megújítják
645 XXXI  |                Annyi mondanivalójuk volt, hogy ki sem fogytak belőle. Mind
646 XXXI  |                   rá.~Elhatározták tehát, hogy éjjelre rendes őrjáratokat
647 XXXI  |                  s mindjárt tudni fogják, hogy hol keressék.~- Azt is gondolhatnák, -
648 XXXI  |            gondolhatnák, - szólt Fritz, - hogy a tengerdagály vitte el
649 XXXI  |                 mennek el egyhamar... Oh, hogy ezek az ördögök laknak a
650 XXXI  |                   késhetik soká, s lehet, hogy pár nap múlva az ő ágyúi
651 XXXI  |              fatörzseket erősítettek meg, hogy azok mögül puskával verhessék
652 XXXI  |           puskapor, attól lehetett félni, hogy a vadak előbb-utóbb ki fognak
653 XXXI  |                 késése oly aggasztó volt, hogy már nem igen számíthattak
654 XXXI  |                 merték egymásnak mondani, hogy ne fokozzák a csüggedést,
655 XXXI  |                sziget partjait, vigyázva, hogy nem látják-e valahol a vadakat;
656 XXXI  |                   voltak, s úgy látszott, hogy egyetlen vadember sem maradt
657 XXXI  |             voltak a Czápa-szigettől, úgy hogy nem lehetett rájuk lőni.~
658 XXXI  |                  a dombon.~- Úgy látszik, hogy fölszedték a sátorfájukat
659 XXXI  |                     Ámbár az is meglehet, hogy csak társakért mentek haza,
660 XXXI  |            Felsenheimba, nem ugyan azért, hogy végképp ott maradjon, hanem
661 XXXI  |                 két okból. Először azért, hogy megnézze, milyen állapotban
662 XXXI  |                   mert nem volt bizonyos, hogy a vadak nem térnek-e vissza.
663 XXXI  |                  apám, - felelte Fritz, - hogy a vadak megkísértették a
664 XXXI  |                 Zermatt úr: - mert lehet, hogy legott megtámadnak.~A vadak
665 XXXI  |                   követtek, annak jeléül, hogy több golyó czélhoz ért.
666 XXXI  |                    Csak az volt a kérdés, hogy elment-e kedvük az újabb
667 XXXI  |             kifosztottak; valószínű volt, hogy estig nyugton maradnak ott,
668 XXXI  |                  kényszeríteni a vadakat, hogy megszökjenek a szigetről?...
669 XXXI  |                  de attól lehetett félni, hogy a folyton nagyobb számban
670 XXXI  |                bástyáról...~Úgy látszott, hogy a küzdelem már nem sokáig
671 XXXII |                  megérkezett Új-Svájczba, hogy Anglia nevében ünnepélyesen
672 XXXII |                örömmel látták mindnyájan, hogy a vadak sem föl nem dúlták,
673 XXXII |         Valószínűleg az volt a szándékuk, hogy a Czápa-sziget elfoglalása
674 XXXII |         Littlestone kapitány hírül hozta, hogy Angliából, sőt a Fokvárosból
675 XXXII |                polgárokat letelepíthetik, hogy házaikat ott építsék föl.~
676 XXXII |              építsék föl.~Azt határozták, hogy az új gyarmat a Sakál-patak
677 XXXII |                  ez azért volt szükséges, hogy a földek kiosztásánál s
678 XXXII |          Üdv-öböllel.~Három évvel azután, hogy Anglia elfoglalta a szigetet,
679 XXXII |             hozzátartozóikról azt hitték, hogy a tengerbe fúltak, s egyidejűleg