| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] ruhák 1 ruhákat 1 ruházatban 1 s 677 saccharinus 1 saint-paul 1 sajka 40 | Frequency [« »] 838 az 702 és 679 hogy 677 s 556 is 485 nem 443 volt | Verne Gyula Az új hazában IntraText - Concordances s |
Fejezet
1 I | beletörődtek a sorsba, s igyekeztek élvezni azt a 2 I | eltávozott Felsenheimból, s kisétált a Sakál-patak partjára. 3 I | Prospect Hill villáját... s végre még állatainkra is 4 I | állatainkra is kell gondolnunk, s ültetvényeinket is rendbe 5 I | horgomat... Hopp! vigyázz.~S úgy tett, mintha csakugyan 6 I | csóválta, vakargatta a fejét, s töprenkedve kérdezte:~- 7 I | nem jut eszedbe, Fritz?... s neked sem, Jack?... Feri? - 8 I | a ki épp most ért oda, s még mindig félálmosan nyújtózkodott, 9 I | Új-Svájcz lobogóját az árboczra, s két ágyúlövéssel üdvözölték 10 I | haditengerészeknek sok ám a puskaporuk, s ha elfogy, tudják hol kaphatnak 11 I | még elég puskaporunk van. S ha esztendőnkint négy ágyúlövést 12 I | Betsie, - mondta Zermatt úr - s ön se aggódjék, kedves Jenny. 13 I | örvendezett Jenny. - S mialatt Fritz meg Jack odajárnak 14 I | Sakál-patak torkolatáig, s ott Fritz is beszállt. A 15 I | szerencsés útat kivántak nekik, s a kis csónak vígan, gyorsan 16 I | ifjúból higgadt férfi vált, s ezt a változást, talán tudtán 17 I | szemei szelíden ragyogtak, s mióta a sora a Zermatt-család 18 I | fáradhatatlan volt, mint Fritz, s e mellett vidám, szolgálatra 19 I | nem esik a hajók útjába, s az Indiai Óczeánnak ezt 20 I | úgy is rögtön elfoglalná, s elvenné tőlünk... Mert az 21 I | a jelen folytatása lesz s ha te nem vagy vele megelégedve...~- 22 I | viharok ritkábbak voltak, s alig néhány fát döntöttek 23 I | szintén sértetlen volt, s az állatok elég jól teleltek 24 I | legelészett a cserényben, s valószínű volt, hogy a számuk 25 I | sőt még fővárosa is... s ez a főváros maga Felsenheim 26 I | voltak gyarmatai, Jack: s alig hiszem, hogy ezentúl 27 I | összes európai államok közt, s az Indiai-Óczeán szigeteit, 28 I | körüljárta az ültetvényeket, s végre ahhoz a félszerhez 29 I | Bementek a nyitott félszer alá, s hozzáfogtak a munkához. 30 I | aztán ősz végéig ott maradt, s aztán két ágyúlövéssel kellett 31 I | volt. A szél alább hagyott, s a végtelen tenger vakítóan 32 I | ágyúlövést és felelt rájuk, s talán befordul az Üdv öblébe 33 II | is lehet a vadak elől... s aggódva kémlelte a tengert 34 II | befordult a patak kikötő-öblébe, s a két testvér a partra ugrott.~- 35 II | Jenny odalépett Fritzhez, s halálsápadtan az izgatottságtól 36 II | tévedt Új-Svájcz közelébe, s a mi két ágyúlövésünk fölébresztette 37 II | suttogta Jenny.~- S honnét hallottátok a lövést? - 38 II | felől, - viszonzá Fritz - s én azt hiszem, hogy az Üdv 39 II | mérföldnyi hosszú lehet, s rajta túl a nyílt tenger 40 II | mily vallásos volt mindig, s ez a vallásosság idővel 41 II | szinte bálványozta anyját, s minden munkájában segítségére 42 II | volt. Ő volt a legkisebb, s mégis, ha nagy ritkán súrlódás 43 II | helyeselte Zermattné is - s ha ez a hajó csakugyan kalózhajó, 44 II | jelentette ki Zermatt úr - s mielőtt szóba állok velük, 45 II | felől erős szél támadt, s olyan hullámokat vert a 46 II | nagy csónakot rendbe hozza, s azon indul el, de erről 47 II | valóságos orkán kerekedett, s toronymagasságra korbácsolta 48 II | ott lesz-e még a hajó, s nem menekült-e a part közeléből, 49 II | alatt elveszt szem elől? S ha egyszer elment, visszatér-e 50 II | Őrködünk egész nap... s ha kell, egész éjjel is!~- 51 II | kell, egész éjjel is!~- S ha fölmehetnénk a Prospect-Hillre, 52 II | szél kettőzött erővel fújt, s az eső úgy szakadt, mintha 53 II | Sakál-patakot, hogy ki is áradt, s kevés híja, hogy el nem 54 II | parancsára a fiúk lefeküdtek, s úgy osztották be maguk közt 55 II | egész a Czápa-szigetig, s ha a hajó arra téved, vagy 56 II | viaszos vászonköpönyegükbe, s elbukdácsoltak a Sakál-patak 57 II | fehér volt a tajtéktól, s ilyen vad viharban egyetlen 58 II | viszontlássa szeretett apját! S ki tudja, mennyi idő múlik 59 II | Európába visszatérjen?... s vajjon találkozik-e egyáltalában 60 II | a szél végre megfordult, s a vihar is megszűnt. Az 61 II | hamar lecsillapult a tenger, s hajnal felé már alig hullámzott.~ 62 II | család kijött a házból, s fürkészve nézte a nyílt 63 II | kaiakban is oda mehetünk.~- S mit csináljunk ott? - kérdezte 64 II | valamelyik parti öbölben... s az is meglehet, hogy újra 65 II | Megint lőnünk kellene tehát, s ha feleletet kapunk rá...~- 66 II | háromszor meglobogtatják, s aztán a tengerbe dobják, 67 II | veszedelem fenyegeti őket, s Fritznek mindjárt el kell 68 II | kétszer lobogtatják meg, s aztán fölhúzzák az árboczra 69 II | akkor nincs semmi baj, s az otthon levők nyugodtan 70 II | nyugati kiálló szirtfokát, s mikor óvatosan megkerülték 71 II | Háromárboczos korvett volt, s látszott, hogy azért húzódott 72 III | hagyta el Sydney kikötőjét, s parancsnokának, a tengernagyi 73 III | öblöt keres a szigeten, s ott horgonyt vet. Ez meg 74 III | vet. Ez meg is történt, s a legénység azonnal hozzá 75 III | figyelmét. Erre felelni kellett: s pár percz múlva három ágyúlövés 76 III | ágyúlövéssel felelt rá, s elhatározta, hogy mihelyt 77 III | barátságosan integetett nekik, s néhány angol szót is kiabált 78 III | tanácskozott tisztjeivel, s közösen azt határozták, 79 III | bocsátják a nagy mentőcsónakot, s megfelelő számú legénységgel 80 III | vitorlás sajka bukkant elő s egyenesen a hajónak tartott. 81 III | melybe két férfiú ült be, s a fehér lobogóval, mint 82 III | Landlord hajótöröttjei, s hogy a hajó már vagy tíz 83 III | felelte Zermatt úr - s reméljük, hogy meg is tartja 84 III | felelte Jack kaczagva, s elmondta az ügyes cselt 85 III | megérkezett Portsmouthba, s onnan Londonba. Természetes, 86 III | a Dorcas elsüllyedését, s bizonyára kétségbeesetten 87 III | akart indulni Felsenheimba, s kérte a hadnagyot, hogy 88 III | tehát a Licorne fedélzetén s miután vidám beszélgetés 89 III | nekünk csak nyugalom kell, s azt megtaláltuk itt: minek 90 III | fiatalok, övék a jövő... s bármily fájdalmas lesz is 91 III | beszélgettek a jövőről, s csak hajnal felé szunnyadtak 92 III | család hazament Felsenheimba, s velük ment Littlestone hadnagy 93 III | önt kedves családjával, s megoszthatjuk önökkel azt 94 III | és vígan koczintgattak.~- S éljenek, a kik itt maradnak! - 95 III | hosszas tanácskozások után, s a Licorne parancsnokának 96 III | és Jenny hajóra szállnak, s velük megy Doll is, a kisebbik 97 III | Fokvárosba utazik a bátyjához, s aztán visszajön vele meg 98 III | ideiglenesen elfogadta az ajánlatot s megígérte, hogy a hivatalos 99 III | volt; a nők mind sírtak, s a férfiak is csak nehezen 100 III | végső búcsút a szigetnek, s erre Jack és Ernő két lövéssel 101 IV | mikorra a vihar lecsendesült, s a tengerdagály lassan egy 102 IV | tutajt.~Itt partra szálltak, s hálát adtak Istennek, csodás 103 IV | napig tartott ez az ide s tova utazás, melynek végeztével 104 IV | egyelőre sátrakban lakott s a kis patak torkolatánál 105 IV | házikót ácsolt össze fiaival, s elnevezte «Falkenhorst»- 106 IV | csigalépcsőt építettek, s azon jártak föl a szellős 107 IV | deszkákkal szobákra osztották, s az egészet elnevezték «Felsenheim»- 108 IV | lakásuk télen is, nyáron is, s attól sem kellett aggódniok, 109 IV | haza egy párt mutatóba, s valamennyien megcsodálták 110 IV | hamar leoldotta onnan, s látta, hogy angolul ez van 111 IV | füstoszlop száll az ég felé, s ments meg engemet, szerencsétlent, 112 IV | elhagyott vulkánikus szigeten!~- S te mit cselekedtél? - kérdezte 113 IV | talán már közel van!» - s ezzel útnak eresztettem 114 IV | visszaröpül a Füstölgő-Sziklára, s akkor megtudom, hogy hol 115 IV | Ki az a szerencsétlen, s vajjon él-e még?... mert 116 IV | levélen nem volt kelet, s meglehet, hogy a ki írta, 117 IV | már régen meg is halt. S ha él, hol lehet a Füstölgő-Szikla?... 118 IV | Fölszerelték hát a sajkát, s április 11-dikén Zermatt 119 IV | kerülték a Csalódás-fokot, s ott nyugatnak fordulva, 120 IV | lehetett.~Itt partra szálltak; s mivel már esteledett, tüzet 121 IV | levelet adott át apjának, s aztán nyugat felé eltávozott. 122 V | azonban nagyon nyugtalan volt, s midőn Fritz harmadnapra 123 V | Zermatt-család rajta volt, s ennek megfelelően elegendő 124 V | megkerülte a Csalódás-fokot, s nem sokkal aztán épen horgonyt 125 V | Mindnyájan arra néztek, s valóban, az öböl nyugati 126 V | megtöltötték az «Elisabeth» ágyúit, s a puskákat is lövésre készen 127 V | Csakugyan ő is volt; s mivel távolról nem ismerte 128 V | fölért a sajka födélzetére, s megölelte anyját, testvéreit, 129 V | rögtön félre húzta apját, s azt mondta neki:~- Megtaláltam!...~- 130 V | elsütötte a pisztolyát, s erre rögtön egy fiatal ember 131 V | éves korában elvesztette, s ettől fogva apja nevelte 132 V | partot pillantottak meg, s a legénység rögtön csónakokra 133 V | madártojással, kókuszdióval, s más e fajta gyümölcsökkel 134 V | majd később nyilat csinált, s azzal apróbb madarakat lőtt, 135 V | szegekből horgokat készített, s horgászott velük, a magával 136 V | fiatal korában fogott el, s ennek a lábára kötötte azt 137 V | kaiakjával a sík tengernek, s a mint kiért az öbölből, 138 V | múlva a kaiak partot ért, s Fritz kikötött egy kis patak 139 V | Aztán óvatosan kiszállt, s alig lépett ki a parti bokrok 140 V | leány volt, férfiruhában, s oly édesen aludt, hogy Fritz 141 V | Fritz egyedül megy haza, s majd a sajkával tér vissza 142 V | sajkával tér vissza Jennyért, s megérkezésekor jeladásul 143 V | találkozott a sajkával, - s a többit már tudjuk.~Ettől 144 VI | hogy két fiúk eltávozott, s hogy velük ment Jenny is, 145 VI | már lányukként szerettek. S mikor tekintetük véletlenül 146 VI | esett, a szívük elszorult, s úgy tetszett nekik, hogy 147 VI | csak beletörődtek sorsukba, s azzal vigasztalták magukat, 148 VI | múlva úgy is visszajönnek, s velük jön Montrose ezredes 149 VI | valamelyik öböl mentén, s türelmesen horgászott. Rendesen 150 VI | Gyakran fölgyűrte a nadrágját, s bele is ment a patakba - 151 VI | kihúzogatta lyukaikból a rákokat, s a partra dobálta, a hol 152 VI | azonnal összemarakodtak, s a csetepatéba rendesen beleszólt 153 VI | volt Jenny kedvenczére, s ha szerét ejthette, ugyancsak 154 VI | volt a mezei munkák ideje, s később következett az aratás, 155 VI | megmentett két hajó-szivattyút, s akkor a vizet elvezethetnők 156 VI | keletkeznek Új-Svájczban...~S bár Jacknak épen nem tetszett 157 VI | vett csatornahálózatot, s egy este így szólt:~- Wolston 158 VI | lábnyira fölszivattyúzni, s akkor elvezethetjük addig 159 VI | Hattyú-tóba folyik...~- S ily módon a Hattyú-tó lesz 160 VI | munka - szólt Zermatt úr.~- S mikor fogtok hozzá? - kérdezte 161 VI | három havi szabad időnk.~S november derekán hozzá is 162 VI | belét gondosan kiszedték, s a becses szágó-lisztet bambusz-hordókba 163 VI | mint én a legkisebb ágat... S mivel a szigeten úgy is 164 VI | cziszternába gyűlt össze, s onnan a kifúrt szágó-törzseken 165 VI | holnap megindítjuk a gépet, s utána nagy lakomát csapunk 166 VI | kinyitották a zsilipeket, s a víz a szágó-törzseken 167 VI | volt megindítani a kereket, s fölnyitni a cziszterna zsilipeit, 168 VI | Még háromszor ennyi idő, s akkor a hajónak ismét meg 169 VI | fokföldi Wolston-családdal s talán Montrose ezredessel 170 VII | megrázták egymás kezét, s valamennyien örültek, boldogok 171 VII | mondta Jack nevetve - s ha már nem lehet részük 172 VII | van! - mondá Wolston úr.~S erre mindnyájan fölkerekedtek, 173 VII | mindnyájan fölkerekedtek, s meglátogatták a derék állatokat. 174 VII | bőven ellátták mindennel s aztán visszamentek Felsenheimbe 175 VII | alig pár kilométernyi út, s a lombos fák megvédik a 176 VII | ott maradnak egész délután s csak estére jönnek haza. 177 VII | a kutyák, Braun és Falb, s utánuk ment a társaság az 178 VII | két-háromszáz lépésre megálltak, s élénken beszélgettek. Anna 179 VII | a madarakat hessegette, s a nyulakat hajszoltatta 180 VII | Gyakran megcsodáltam már, s még most is egyre csak csodálom, 181 VII | dolgos kezet elfoglaltak, s valamennyiüknek kettőzött 182 VII | kis pihenőt tarthattak; s a következő hetet arra használták 183 VII | erre az áldott vidékre, s mivel itt mindenünk megvolt 184 VII | fiaim kicsinyek voltak... s végre mindig annyi sürgős, 185 VII | viszonzá Zermatt úr - s az angoloknak szenvedélyük 186 VII | hozzá Ernő lelkesülten - s arra szavazok, hogy minél 187 VII | szigetnek keleti partjait.~- S addig, míg önök oda lesznek, - 188 VII | baromfiakról kellett gondoskodniok, s ezeknek elég magot szórtak 189 VII | és golyót hordtak föl rá, s elegendő ágyruhát is, hogy 190 VIII | hölgyek a födélzeten ültek, s vissza-visszanéztek Felsenheim 191 VIII | lassankint alább hagyott, s mindnyájan aggódtak, hogy 192 VIII | fordult a keleti fokkal, s az utasok látták, hogy rajta 193 VIII | fordította a sajka orrát, s egyenesen azok felé a szirtek 194 VIII | menekültünk meg a haláltól.~- S a többiek mind elvesztek? - 195 VIII | mindenütt szigetek vannak: s meglehet, hogy egyet-kettőt 196 VIII | sehol semmi nyoma sem volt, s az utasok hiába hajoltak 197 VIII | megkerülte a kiálló keleti fokot, s a jó széltől hajtva vígan 198 VIII | a Licorne-öbölbe értek, s fél órával később az Elisabeth 199 VIII | a sziget belsejébe...~- S ha tetszik, akár mindjárt 200 VIII | Mert családapa lesz, s a családapák szeretik a 201 VIII | mikor ő is családapa lesz.~- S a tiéd is, kedves Ernő - 202 VIII | kedves Ernő - viszonzá Jack, s hol testvérére, hol Annára 203 VIII | kényelmesen pihenhetünk, s nem kell félnünk semmi veszedelemtől 204 VIII | De én mégis aggódom, s nem szeretnélek egyedül 205 VIII | elfáradnak, megpihenhetnek, s akkor Ernő hadd vigyázzon 206 VIII | fölfelé a sziklák között, s a kilátást elzáró hegy gerinczén 207 VIII | Álmélkodva csapta össze a kezeit, s hátrafordulva odakiáltotta 208 VIII | alatt fönt volt a tetején, s aztán lekiáltott apjának 209 VIII | fölkapaszkodtak a szikladombra, s álmélkodva néztek körül. 210 VIII | négyszögmérföldnyi lehetett s a keleti fok meg az Üdv 211 VIII | délnyugat felé lejtősödött, s rajta túl széles völgy terült 212 VIII | lehetett volna Wolston úrra, s azért Zermatt úr közbeszólt:~- 213 VIII | későn is van... majd holnap. S minek mennénk gyalog, mikor 214 VIII | fölkeressük a sajkával, s akkor egy-két nap alatt 215 VIII | sétálgattak egy darabig, s úgy kilencz óra tájban fölmentek 216 IX | Wolston úr kormányzott, s a sajka elég közel járt 217 IX | aggódott a fiatal leány; s ez lefegyverezte Jackot.~ 218 IX | meghökkenve tekintettek oda, s Zermattné ijedten kérdezte:~- 219 IX | Úgy van! - felelte Jack - s így távolról nagyon is emberi 220 IX | mély part benyomulás volt, s ebbe az öbölbe torkollott 221 IX | kiszálltak a többiek is, s a magukkal hozott eleségből 222 IX | Wolston úr evés közben.~- S ez a folyó megbecsülhetetlen 223 IX | Várjuk meg tehát a holnapot, s akkor mindjárt kora hajnalban 224 IX | hajnalban indulhatunk.~- S addig mit csinálunk? - türelmetlenkedett 225 IX | keresztül-kasul a tájat, s csörgedeztek a folyó felé; 226 IX | megtelepedett családjával, - s melyet Ígéret földjének 227 IX | Felsenheim és Falkenhorst, s itt voltak a waldeggi, zuckertopi 228 IX | ha itt telepednék meg!~- S miért épen itt? - kérdezte 229 IX | néhány kövér pontyot fogott, s ez az ízletes fogás csak 230 IX | Elbeszélgettek egész tíz óráig, s csak akkor mentek vissza 231 IX | nevet is tudnék neki...~- S mi az? - kérdezte Zermattné.~- 232 IX | mindnyájuknak tetszett, s ettől fogva Montrose-folyónak 233 X | hajnalban vadászni ment, s épen az indulás perczében 234 X | eredménytelenül: két pár foglyot, s vagy féltuczat fürjet hozott 235 X | fölhúzták a vasmacskát, s a tengerdagály azonnal vinni 236 X | 250-300 lábnyi lehetett, s a meddig a szem látott, 237 X | szögben délkeletnek hajlott, s a partjai alig voltak magasabbak 238 X | jegyezte meg Wolston úr.~- S ha vízesések meg nem akasztanak 239 X | értelmében hemzsegett mindenfelé, s e tekintetben ez a vidék 240 X | ezrei, a foglyok, fürjek s egyéb apró állatok ijedve 241 X | hely valóban gyönyörű volt, s mindnyájan szerettek volna 242 X | alatt elérnénk az öbölbe, s holnap estére már otthon 243 X | meg, hogy horgonyt vetnek, s ott maradnak egész nap. 244 X | hajóval a folyón lefelé, s az öbölből egyenesen hazafelé 245 X | addig a hajón maradnak, s ha esetleg veszedelem fenyegetné 246 X | sütött, lankadatlanul eveztek s a kis csónak gyorsan siklott 247 X | megritkulni, eltünedezni, s a gazdag rétek helyett kopár, 248 X | itt-ott röppent föl elvétve, s az is röpült a boldogabb 249 X | Licorne-öböl mögött fekszik, s könnyen meglehet, hogy annak 250 X | meg?...~A csónak megállt, s mindketten figyelmesen hallgatóztak, 251 X | evezőcsapás, - mondta Wolston úr - s aztán megkerüljük ezt a 252 X | nagy sziklatömbök hevertek, s a víz zuhogva hullt alá 253 X | szirtekkel, vízesésekkel, s a csónakot legalább félóráig 254 X | Hat órakor haza értek, s már otthon találták Jackot 255 X | néhány nyulat, egy agoutit, s vagy féltuczat mindenféle 256 X | is keltette a férfiakat, s mindjárt rá fölhúzták az 257 X | izgatottan - füstöt?... a parton?~S volt is ok az izgatottságra, 258 X | Talán csak reggeli köd volt, s én füstnek néztem.~Ebben 259 X | haladt a kedvező szélben, s délutáni öt óra tájban szerencsésen 260 XI | öntözésnek, nagyon bő volt, s most már az új gyarmatosok 261 XI | bezárták a tanyai épületeket, s kívülről is megtámogatták, 262 XI | megkezdődtek az esőzések, s a két család végkép beköltözött 263 XI | Ha visszajön a Licorne, s meghozza Fritzet és Jennyt, 264 XI | összegyűlt a könyvtár-szobában, s valamelyikük hangosan fölolvasott. 265 XI | tudományos munkával gyarapított, s végre ott voltak Wolston 266 XI | ismételte Zermatt úr, s az ablakhoz lépve, jobban 267 XI | tömege mind ide csődülne, s magával hozná a romlást, 268 XI | szóljunk róla senkinek, s ne is menjünk többé oda... 269 XI | Villámcsapás villámcsapást ért, s a szörnyű dörgés majd megsüketítette 270 XI | Valamennyien fölugrottak, s a lélegzetüket visszafojtva 271 XI | egy dörrenés hallatszott: s ezúttal villámlás sem előzte 272 XI | Zermatt úr összeszedte magát, s aztán megnyugtatta őket... 273 XI | a vihar kivert útjából, s most talán veszedelemben 274 XI | Senki sem aludt egész éjjel; s midőn a vihar hajnal felé 275 XI | félszerbe, fölgyújtotta, s az ágyúk, egyik a másik 276 XI | Megtöltötték tehát az ágyúkat, s visszasiettek Felsenheimba, 277 XII | évszaknak is vége lett, s a két család akkor rögtön 278 XII | meglehetősen megtépett, s aztán fölszántották, bevetették 279 XII | úgyis sok fölöslegünk van, s ha megjönnek az új gyarmatosok, 280 XII | a munkát Falkenhorstban, s innen tovább vándoroltak 281 XII | legelőit kerítették be, s új tetőt kellett csinálni 282 XII | nem sokat ártott a tél, s Zermatt úr legnagyobb örömére, 283 XII | vadkacsák, vízityúkok, s a gyönyörű fekete hattyúk, 284 XII | nem kímélte a puskaport, s mindig bő zsákmánnyal tért 285 XII | elég volt elvetni a magot, s boronával ráhúzni a földet: 286 XII | szórakozásképen folyton vadászott, s a Hattyú-tó környékén egy 287 XII | elkísérik a három fölfedezőt, s a sziklaszorosnál búcsúznak 288 XII | kényelmesen megindultak, s mivel a tanya csak három 289 XII | tőszomszédságában volt, s ebben egy tuczat majmot 290 XII | falánk, pusztító állatokat, s nem sokkal aztán behajtottak 291 XII | volna az ültetvényeket: s ki tudja, vajjon Felsenheimot 292 XII | támadásai ellen.~Aznap délután, s másnap is egész nap azzal 293 XII | zúdítottak a hegyszorosba, s végkép elzárták az utat. 294 XII | Ernő. - Majd csak írunk!~- S hol a postás, a ki elviszi? - 295 XII | van ni! - mutatta Ernő.~S diadalmasan tartotta magasra 296 XII | Ezt magunkkal visszük, s a hegytetőről hazabocsátjuk.~ 297 XII | egyszer összeölelkeztek, s Wolston úr meg a két testvér 298 XIII | letelepedtek egy árnyas fa alatt s fölséges villásreggelit 299 XIII | találtak: jó érett banánokat s a bő reggelire nagyot ittak 300 XIII | tovább folytatták útjokat s csakhamar elérték a völgy 301 XIII | sziklák közé szorult össze s a patak a keskeny átjáróban 302 XIII | hegyláncz aljáig terjedt s a tropikus növényzet teljes 303 XIII | kutyák úgy is résen lesznek s fölverik őket, ha veszedelem 304 XIII | lefeküdtek és elaludtak tehát s hajnalban Jack volt az első, 305 XIII | Rögtön útnak indultak ismét s tovább folytatták útjokat 306 XIII | mandulafák, sokféle pálmák s itt-ott a viaszfa, mely 307 XIII | óránkint váltották föl egymást s az őrtüzet sem hagyták kialudni.~ 308 XIII | fenyőfák nyúltak a magasba s minél följebb mentek az 309 XIII | egyik czombját, Wolston úr s Ernő pár száz lépéssel odább 310 XIII | fölfelé egyre sűrűbb lesz s valószínű volt, hogy egész 311 XIII | keresztül ezen az erdőn s folytassák útjukat egyenesen 312 XIII | volt ebben az évszakban s a fenyőfák éltető gyanta-illatában 313 XIII | ugrált, ordítozott a fákon s csupa mulatságból fenyő-tobozokkal 314 XIII | Ezek a puskáikkal feleltek s egy órai lövöldözés után 315 XIII | veszélyes vállalkozás lett volna s ezért Wolston úr, bár nem 316 XIII | rajta az angol zászlót.~- S egyúttal azt is megláthatjuk, - 317 XIII | azonban nagyon meredek volt s néhol csak úgy mehettek 318 XIII | utolsó cserjéket is elhagyták s fölöttük már csak a kopár 319 XIV | oly összevissza hevertek s oly lazán álltak egymáson, 320 XIV | botjával minden sziklát s csak aztán mert rálépni; 321 XIV | egymást tolniok, húzniok s néha-néha meg is indult 322 XIV | a czukorsüveg tetejére s harsogó hangját - a mely 323 XIV | összenyomott falevélhez hasonlított s a mint szemmel látható volt; 324 XIV | Úgy van! - fejezte be Ernő s elővévén jegyzőkönyvét, 325 XIV | szikla elkeresztelésébe s Ernő tovább folytatta az 326 XIV | közt, a kiket szeretünk: s három hónap múlva talán 327 XIV | lábára kötötték a levelet s azzal szárnyára eresztették.~ 328 XIV | magát, neki vágott éjszaknak s pár percz múlva eltűnt a 329 XIV | látván semmit, délnek fordult s ekkor hirtelen fölkiáltott:~- 330 XIV | október közepére vártuk, s íme! már szeptember végére 331 XIV | a hajó minden mozdulatát s fejét csóválva mondta:~- 332 XV | mihelyt a csúcsra fölérnek, s a galamb is bizonyára haza 333 XV | viszontlátják a kirándulókat, s aztán együtt várhatják a 334 XV | elindultak még egyszer, s magukkal vivén a kutyákat 335 XV | megváltoztatta útitervét, s vargabetűt csinálván, hosszabb 336 XV | szorongásban telt el az éjszaka, s a várt kirándulók nem tértek 337 XV | kiáltott föl Wolstonné.~S valóban, mintegy háromszáz 338 XV | Bizonyára csak elmaradt tőlük, s ő is itt lesz mindjárt...~ 339 XV | két óra alatt lemásztak, s a fenyőerdőben háltak meg, 340 XV | használni ezt az alkalmat, s a kényelmesen ügető elefántok 341 XV | ismét harsogva tülköltek, s a távolban hallani lehetett, 342 XV | egyre a fülükbe hangzott, s iszonyodva gondoltak arra, 343 XV | fiam! - zokogott Zermattné, s oda roskadt Wolstonné meg 344 XV | a sajkával indulunk el, s fölvitorlázva egész a Montrose 345 XV | érhetünk oda, mint gyalog, s ez a két nap most igen fontos...~ 346 XV | eleséget az Elisabethre: s már éppen indulni is akartak, 347 XV | volt!... Várniok kellett, s éppen most, midőn minden 348 XV | óra válságos lehetett...~S hátha ez a szél nem csökken, 349 XV | Felsenheimba a hajóról, s egyúttal megrakták a szekeret, 350 XVI | farkasétvággyal jól lakott, s aztán így beszélte el kalandjait:~- 351 XVI | erő űzött, hajtott utánuk, s én szinte öntudatlanul követtem 352 XVI | elkeseredve a kudarczon s aggódva, hogy hogyan találok 353 XVI | nap már leáldozóban volt, s mivel nem tudtam tájékozódni, 354 XVI | Gondolkozva álltam meg, s egyszerre csak halk zörejt 355 XVI | jöhetnek erről az oldalról, s különben is kiabáltak volna...~- 356 XVI | összekötözték a kezeimet, s közre fogva megindultak 357 XVI | Egész éjjel mentünk, s e közben egyik szörnyű gondolat 358 XVI | soha se láttak elefántokat, s ezek a szörnyű állatok megriasztották 359 XVI | találkoztam.~- Egész éjjel s másnap egész nap gyalogoltam: 360 XVI | ne vesztegessem az időt; s így huszonnégy óra múlva 361 XVI | hegyszorosnak tartottam, s keresztül vergődve rajta, 362 XVI | megtámadják-e őket?... s ha igen: Felsenheim ellent 363 XVI | hogy a Licorne itt járt; s miután egy évnél hosszabb 364 XVI | a Licorne elutazásának, s egyúttal az a nap, a melyre 365 XVI | fölnyergelte az onagrát, s fölnyargalt vele a Prospect-Hillre 366 XVI | nyugtalanság váltotta föl; s mikor október 27-dike is 367 XVI | késedelem sem jelent semmit...~- S különben is, - tette hozzá 368 XVI | hagyni eddigi táborukat. S ha mégis mutatkoznának, 369 XVI | meggyűlne velük a bajuk, s valószínűleg a Czápa-szigetre 370 XVII | vitorlája petyhüdten lógott le, s tompa nesszel csapódott 371 XVII | volt, úgy 18 éves lehetett, s meglátszott rajta, hogy 372 XVII | ki időnkint föl-föl sírt, s csak anyja vigasztalására, 373 XVII | némán, egymás kezét fogva, s elmerült szomorú, sötét 374 XVII | hallgattak el mindketten, s a néma éjszakában csak a 375 XVII | sóhajtott John Block, - s egyre arról kérdezősködik, 376 XVII | megváltoztatták a hajó útját, s pár száz mérföldnyire eltértek 377 XVII | beletettek ebbe a sajkába, s a habok kényére, Isten kegyelmére 378 XVII | fekvő alakok egyike fölült, s kétségbeesetten fölkiáltott:~- 379 XVII | Madagaszkár közelében voltunk; s mivel a szél állandóan nyugatról 380 XVII | többiek pedig elcsendesedtek, s a néma éjszaka nyugalmát 381 XVII | leverte nyomorúságuk öntudata, s valamennyien mély kétségbeesésbe 382 XVII | tudva mozdulni semerre, s érezve, hogy az éhhalál 383 XVII | hajolt az alvók egyikének, s halkan suttogta:~- Fritz 384 XVII | bólintott John Block, s legott dolgozni kezdett 385 XVII | pirkadni kezdett keleten az ég, s a köd izzani látszott a 386 XVII | szemhatár fölé szökkent, s egyszerre széttépte a ködöt, 387 XVII | merre a földet sejtették; s egyikük, hirtelen fölkúszván 388 XVIII | nagyon kellemesek voltak, s a hajón mindenkinek ünnepi 389 XVIII | Fritzet, a megmentőjét, s áldását kérheti frigyükre.~ 390 XVIII | kiért a forró égövből, s körülbelül Isle de France 391 XVIII | sziget eddig ismeretlen volt, s szüleimet ezelőtt 12 évvel 392 XVIII | Elhatározták, hogy ott maradnak, s önt is oda várják. Ha a « 393 XVIII | múlva - viszonzá Fritz - s akkor a szigetet birtokba 394 XVIII | szintén visszajön leányával, s megtelepedik köztünk a szigeten.~- 395 XVIII | is eljössz velünk, James, s elhozod családodat is. Apámnak 396 XVIII | fogok róla a feleségemmel, s ha ő is beleegyezik, a « 397 XVIII | meghívást mind örömmel fogadták, s egy óra múlva már ott voltak 398 XVIII | kereskedő-család leánya volt, s gyermekkora java részét 399 XVIII | Wolston pénzzé teszi mindenét, s vagyonát a településhez 400 XVIII | míg a «Licorne» visszajön, s annak a födélzetén megy 401 XVIII | a La Manche-csatornába, s pár nap múlva, 1817 február 402 XVIII | apja szolgálatban van-e, s hol van, legczélszerűbbnek 403 XVIII | koczkára tette az életét, s ezért veszett el...~Hiába 404 XVIII | óhajtott kérni frigyére - s íme! legszebb reményei meghiúsultak - 405 XVIII | igazgyöngyöket, a muskát-diót, s a nagymennyiségű vaníliát.~ 406 XVIII | 190 ezer koronát) kaptak; s ha meggondoljuk, hogy koráll 407 XVIII | volt a sziget vizeiben, s hogy a sziget maga nagyon 408 XVIII | egy-két távoli rokona élt még s ezek sem igen emlékeztek 409 XVIII | június 28-ikán érkeztek s a következő napon a korvett 410 XVIII | Fokvárosba szándékozott s csak onnan indult tovább 411 XIX | szivárgott a hajó fenekébe s a legénységnek állandóan 412 XIX | James Wolston beszéltek vele s meg is egyeztek a szállítás 413 XIX | fogja a tatarozás munkáját s november végére bizonyára 414 XIX | vitorlamester, észrevette ezt s mivel nem tetszett neki 415 XIX | rögtön fölszaladt a hajóhídra s parancsot adott a vitorlarudak 416 XIX | lefektette a hajót a vízre s ugyanekkor roppant hullám 417 XIX | Rögtön menjen a szobájába s elő ne merjen jönni, míg 418 XIX | tartott ez a szörnyű vihar s ezalatt Harry Gould mindent 419 XIX | feleletem! - szólt Borupt s a legénységhez fordulva, 420 XIX | a matrózok valamennyien s a másodkapitány körül csoportosultak.~ 421 XIX | matróz rásütötte pisztolyát s a kapitány fején találva, 422 XIX | megkötözték mind a négyüket s aztán az ájult kapitánnyal 423 XIX | naponkint kétszer megnyílt s a foglyok némi eleséget 424 XIX | hogy a hajó elsüllyedt s ők valamennyien a tengerbe 425 XIX | leteperték a foglyokat s bár ők kétségbeesetten védekeztek, 426 XIX | hogy mi történik velük s mi történik kedveseikkel!...~ 427 XIX | hisz együtt voltak! s ha már halniok kell, legalább 428 XIX | nézte a szerencsétleneket, s csak Robert Borupt parancsára 429 XIX | fölemelkedett fektéből, s a kezeit ökölre szorítva, 430 XIX | kettévágták a sajka kötelét, s a hajó, minden vitorláját 431 XX | föl az árbocz kötélzetére, s ő adta hírül társainak az 432 XX | Valamennyien fölugráltak, s mindnyájan a mutatott irányba 433 XX | néztek, de semmit sem láttak, s maga Ferencz is, alig hogy 434 XX | Ferencznek nagyon éles szeme van, s ha mondja, hogy látta...~- 435 XX | a fontos fölfedezésről, s a beteg ember erre a hírre 436 XX | nem nagyon magasról látta, s ráadásul még a szemhatár 437 XX | Ferencz - a szél lankad, s alighanem végkép el is csöndesül.~- 438 XX | kapitány elhaló hangon, s ájultan roskadt le a sajka 439 XX | ereje, hogy kormányozhasson, s ez nagy baj volt mindnyájukra. 440 XX | megaczélozta a szabadulás reménye, s mindhárman szinte görcsösen 441 XX | bizonyos, - folytatta Fritz - s ez az, hogy alig hanem több 442 XX | hajó téved közelükbe?... S mit csinálnak addig szüleik 443 XX | Most október 13-dika volt, s a «Licorne» csaknem egy 444 XX | kijártak a Csalódás-fokra, s onnan lesték a korvett érkezését, 445 XX | fölhúzták a vitorlákat, s kissé pihentek.~A gyönge 446 XX | sajkát, mint imént az evezők; s egy pillanatra, a mint a 447 XX | föld sötét tömegét látta, s nem tudhatta, hogy sziklás-e 448 XX | már közel lehettek hozzá, s ezért öt óra tájban a középső 449 XX | nagyon lassan haladtak, s ha az éjszaka leszáll, ismét 450 XX | áttörték a sűrű köd fátyolát, s a vérvörösen izzó korong 451 XX | kiabáltak valamennyien ujjongva.~S valóban, alig félmérföldnyire 452 XXI | a ki a hajó farán ült, s halkan beszélgetett vele.~- 453 XXI | kezdte a vitorlamester - s ha nem kényelmes kikötőben 454 XXI | éppen nem tetszik ez a part, s azt hiszem, a helyzetünk 455 XXI | lesz ismeretlen, Fritz úr: s addig, azt hiszem, nem nyílik 456 XXI | nem nyílik meg alattunk, s nem is nyel el bennünket. 457 XXI | nesz oly bizonytalan volt, s oly ritkán ismétlődött, 458 XXI | függőlegesen meredt az ég felé: s megkerülni sem lehetett 459 XXI | szelek vetették partra, s ki tudja, hány száz év óta 460 XXI | simák, egyenesek voltak, s csak itt-ott volt bennük 461 XXI | pedig 50-60 láb lehetett, s jobbra-balra még apróbb, 462 XXI | barlangból, kelet felé tértek, s alig száz lépésnyire szikláról-sziklára 463 XXI | markába csurgatta a vizet, s miután megkóstolta, örvendve 464 XXI | terméketlen sziklafalak övezték, s a partnak ez a része még 465 XXI | mindjárt magukkal vittek, s összeszedtek vagy húsz tojást 466 XXI | dicsekedett Ferencz, s kirakta a teknősbéka-tojásokat, 467 XXI | szögletében állították föl, s ott főzték meg az ebédet.~ 468 XXI | a sziklafal gerinczére, s onnan szétnézni, hogy a 469 XXI | ismét ön lesz a kapitány, s a mit határoz, azt fogjuk 470 XXII | kopár, sivatag vidéken, s aztán már Harry Gould kapitányt 471 XXII | kiment megnézni a sajkát, s elégedetten tért vissza, 472 XXII | Fritz, - felelte Jenny - s aztán neked, mint férfinak, 473 XXII | ínséges hét a tengeren, s végre ez a puszta sziklasziget...~- 474 XXII | csapás már mind elmúlt: s kérjük Istent, hogy a mint 475 XXII | barlangot, ivóvizet, eleséget... s én reménylem, hogy Isten, 476 XXII | helyzetről beszélgettek, s elhatározták, hogy mihelyt 477 XXII | megmászását.~Több nap telt el így, s a kapitány lassankint segítség 478 XXII | is tudott már sétálgatni s parton. Sőt egy napon elgyalogolt 479 XXII | nagyon veszélyes utazás volt, s a vitorlamester majd a nyakát 480 XXII | egyiküknek sem volt fegyverük: s ki tudja, milyen veszedelmekkel 481 XXII | felhők támadtak az égen, s a tenger erősebben kezdett 482 XXII | csónakból, hogy könnyebb legyen, s még az árboczot is leszerelték, 483 XXII | tolta a csónakot a parton, s ekkor deszkákat raktak alája, 484 XXII | morajlással csaptak ki a partra, s már-már nyaldosták a sajkát. 485 XXII | néha övig vízben álltak, s a finom tajtékban porló 486 XXII | víztömeg zuhant le a partra, s visszalökte a kapitányt 487 XXII | hátára kapta a sajkát, s magával ragadta a szirtek 488 XXIII | bármikor tengerre szállhattak, s útjukban találkozhattak 489 XXIII | kormánylapátot, evezőket, köteleket, s az édesvizes hordókat. Ezeknek 490 XXIII | sírt... Kiáltott utánad, s te nem feleltél... Úgy-e, 491 XXIII | sajkát a vihar összetörte, s a hajótöröttek egyhangú 492 XXIII | hete voltak a szigeten, s miután a nyugati sziklafalat 493 XXIII | John Blocknak árulta el, s deczember 7-én reggel azzal 494 XXIII | kétszer visszavetették, s csak harmadszorra sikerült 495 XXIII | hullám tetején fölbuknia, s körül tekintenie a tengeren, 496 XXIII | erejéből húzta a kötelet, s még így is alig bírta kivonszolni 497 XXIII | kibírni betegség nélkül?... S mi lesz akkor, ha egyik 498 XXIII | el deczember utolsó hete, s ebben az időben számos tengeri 499 XXIII | mint az, a hol ők laknak; s ha meglenne a sajkájuk, 500 XXIII | ha meglenne a sajkájuk, s átkerülhetnének a sziklafal