Fejezet

 1 I    |         hajók sem vehetnek észre bennünket... A Czápa-szigeten fölvont
 2 I    |           ez még nem tesz tönkre bennünket.~- Apámnak igaza van! -
 3 II   |       Feri - hogy nem hagyott el bennünket, hanem segedelmünkre sietett
 4 II   |         jobb ha nem is talál meg bennünket...~- Én magam megyek, -
 5 VII  |         A Gondviselés ide vetett bennünket erre az áldott vidékre,
 6 VIII |     kirándulás nagyon megviselne bennünket, itt pedig kényelmesen pihenhetünk,
 7 X    |     vízesések meg nem akasztanak bennünket - tette hozzá Zermatt úr.~
 8 X    |     odébb.~- Na, ez megakasztott bennünket! - mondta Ernő.~- Meg ám! -
 9 XVII |      vihar legalább partra vetne bennünket...~- Vagy elsüllyesztene,
10 XVII |          Mialatt fogva tartottak bennünket a hajó fenekén, megváltoztatták
11 XVII |          Isten kegyelmére bíztak bennünket.~Megint csend lett; majd
12 XVII |          egy álló hétig lezártak bennünket a hajó fenekére, hogy ne
13 XVII |         a kérdés, hogy hová hajt bennünket! - aggódott Fritz.~- A hová
14 XVII |  átkozott szélcsendből vigyen el bennünket.~Félóra múlva a szél már
15 XX   |        gyöngéden - majd megsegít bennünket a jó Isten! A mint engem
16 XX   |        valakit, a ki megszabadít bennünket.~De mikor?... Hátha nekik
17 XXI  |       alattunk, s nem is nyel el bennünket. Holnap aztán majd meglátjuk,
18 XXI  | vademberek nem fognak háborgatni bennünket...~- Úgy van, Fritz úr -
19 XXII |          ezután sem fog elhagyni bennünket...~- Oh, Jenny! - kiáltott
20 XXV  |   barlang elég hosszú és kivezet bennünket a szikla túlsó oldalára? -
21 XXVI |         legénysége fogva tartott bennünket, nem tudhattuk, hogy merre
22 XXVII|    melyek hónapokon át tápláltak bennünket.~Ily vidáman beszélgetve
23 XXIX |         okvetlenül észrevennének bennünket és akkor...~- Akár észre
24 XXIX |        egyenesen a szigetre hajt bennünket.~Ekkor óvatosan visszalopóztak