Fejezet

 1 IV   |             hajó nyolcz napig tartó szörnyű vihar után, egy ismeretlen
 2 VIII |           ennek a pusztaságnak, ily szörnyű hőségben - vélte Wolston
 3 XI   | Villámcsapás villámcsapást ért, s a szörnyű dörgés majd megsüketítette
 4 XI   |         szigetre érve, elbámultak a szörnyű pusztításon, mit a vihar
 5 XIV  |             Ne is gondoljunk erre a szörnyű eshetőségre! - mondta Wolston
 6 XVI  |         hittem: hanem vademberek!~- Szörnyű kiabálással rohantak rám
 7 XVI  |           mentünk, s e közben egyik szörnyű gondolat a másikat kergette
 8 XVI  |     Valamennyien felénk rohantak és szörnyű kíváncsisággal vizsgáltak
 9 XVI  |        láttak elefántokat, s ezek a szörnyű állatok megriasztották őket,
10 XVII |       utolsó eleséget is és aztán a szörnyű éhhalál következik!~- Holnap
11 XVIII|        Hiába akarták vigasztalni: a szörnyű csapás egészen leverte a
12 XIX  |            Három napig tartott ez a szörnyű vihar s ezalatt Harry Gould
13 XIX  |           őrizték.~Képzelhető, mily szörnyű aggodalom emésztette a hajó
14 XIX  |           Licorne» megérkezik, mily szörnyű csalódás, fájdalom éri a
15 XX   |        csapás lesz a két családra a szörnyű hír, hogy várva várt gyermekeik
16 XXII |    sziklatömb...~Egyszerre csak egy szörnyű hullám, huszonöt-harmincz
17 XXV  |        maradt, de éjféltájban mégis szörnyű csattanásra riadtak föl
18 XXV  |             lehetett megmenteni.~Ez szörnyű csapás volt. Pár héttel
19 XXV  |           leereszkedés útját?...~Ez szörnyű csalódás volt. Köröskörül,
20 XXX  |          futott haza megjelenteni a szörnyű hírt, a mely egyébként nem
21 XXXI |             ajkán ott lebegett ez a szörnyű kérdés:~- Mi lesz velünk,
22 XXXI |          bár a két ágyú kartácstüze szörnyű rendet vágott soraikban,
23 XXXI |           újult erővel küzdöttek és szörnyű haraggal fordultak ismét